Alpesi Őrjárat 2015 3.nap

Pragser Wildsee - Helm túra

Vasárnap reggel.... Süd Tirol... Az ablakon kitekintve a Croda Rossa csipkézett ormai vigyorognak vissza, ahogy a felkelő nap kezdi narancsszínűre festeni...Hát na, a jót könnyű megszokni :-)

Morgen !!! 

Kellemesen hűvös a reggelünk,  a kötelező "sminkelés" után az épület előtt a csoportunk néhány tagjával hevenyészett gyűlést tartottunk még reggeli  előtt, ott volt ugyanis jó a Wi-Fi jelerőssége :-)  A bőséges reggeli elfogyasztása után  túra üzemmódba álltunk, ugyanis a mai nap sem ígérkezett túl könnyűnek.  Buszra szálltunk és a Pustertal-on keresztül vezető kanyargós országúton elindultunk napi első úti célunk, egyben az út elnevezéséhez is szorosan kapcsolódó Pragser Wildsee felé.

Menet közben

A Pragser Wildsee parkolója 

 Körülbelül húszperces buszozás után meg is érkeztünk. A tó a Braies völgyben fekszik - innen az olasz neve, Lago di Braies - 1496 méterrel a tengerszint felett, a Seekofel lábánál.  A parkoló mellett áll a Pragser Wildsee hotel, amely a híres hegymászónő, Emma Hellenstainer hagyatéka.  Mivel igen korán érkeztünk, rajtunk kívül szint senki más nem volt a tónál így zavartalanul lehetett fotózni és sétálgatni. A tó körül egyébként egy igen jól kiépített turistaútvonal van kiépítve. De most jön a lényeg : ez a hely egy valódi forgatási helyszín !! Itt forgatták - és még forgatják napjainkban is  - az Alpesi Őrjárat  - eredeti címén Un passo dal cielo - című olasz tévéfilmsorozatot, méghozzá Terence Hill főszereplésével!!! Jó, a mi kékszemű "Zsugabubus" - unk kissé megöregedett,  de állítólag még mindig jó formában van, de erről majd még írok.....A forgatás helyszínéül szolgáló csónakház, ahol a főhősünk a filmben lakik, most éppen teljesen kihalt volt, mindössze egy plakát tájékoztatja a turistákat, hogy mi is folyik itt tulajdonképpen. 

Egy valódi forgatási helyszín

A mi kis expedíciós csoportunk közben nekivágott a tó körüli útnak,  ugyanis bemelegítésként a nap hátralévő részéhez, lazán körbesétáltuk. A Pragser Wildsee-nek egyetlen nagy "baja" van :  gyönyörű !!! 

A Pragser Wildsee

A filmben is feltűnik a csónakház

Bármelyik irányból is néztük, egyszerűen lélegzetelállító, ahogy a türkizkék vízen a hegyek tükröződnek! Annyira magával ragadja az embert a környezet, a csend... az ujjam szinte rátapadt a fényképezőgép exponáló gombjára, és mint egy gyerek csak fényképeztem, mindent! :-) Jó persze közben haladtam is az úton de a többség hasonlóan érzett, ugyanis folyamatosan kerülgettük egymást, mert a táj minden egyes részletét le akartuk fotózni! Az közben néha kicsit gonoszul emelkedik, majd egy -két fotó terasz után huncut módon lejt, néha egy-két lépcső is van benne de megszakadni nem kell  a leküzdésében.

A túraút egyszer emelkedik...

....majd lejtős-lépcsős lesz

 A tó hegy felőli oldalán elágazik az út, egy jó húsz perces kaptatás után elérhető a Grünwald Hütte , ahol  egy jégkrém/kávé/sör elfogyasztása mellett lehet gyönyörködni a tájban. Miután szépen, turistásan másfél óra alatt körbejártuk a tavat és visszaértünk a parkolóhoz, addigra igen sokan gondolták úgy , hogy itt töltik a vasárnapot. A  vendéglő tele, a shop nyitva , szóval nem voltunk egyedül , jelentem az eszpresszó itt is nagyon jó volt :-) 

Pazar a túloldalról is

 Szépen összevártuk a csoportot és a buszra visszaülve következett a napi főesemény. Először is visszabuszoztunk a Niederdorf-Toblach-Innichen útvonalon Sextenbe (de írhattam volna így is : Villabassa-Dobiacho-San Candido - Sesto),  hogy az innen induló Sextner felvonóval 1310 méterről felmenjünk 2050 méterre.

A Dolomitok még a buszparkolóból

 A nagy körpanorámás felvonó kb. 10 perc alatt teszi meg a távot, és ahogy a felvonóból kiléptünk az egyik oldalon , velünk szemben ameddig a szem ellátott, a Dolomitok vonulatai törtek az ég felé...Alföldi gyerek lévén csak pislogtam, mert ilyet nem sűrűn lát az ember...kissé párás volt ugyan a levegő, de gyönyörűen lehetett látni a csúcsokat, fénykép nem biztos hogy visszaadja ezt az érzést! Persze itt is volt egy hütte  - Helmstuben - játszótér , illetve  pár száz méterrel arrébb egy másik felvonó végpontja. 

Játszótér odafent

 Innen indult a túra: a remekül kiépített túraútvonalon , három lehetőség közül lehetett választani: elmenni az első fotóteraszig, vagy esetleg a 2200 méteren található Hahnspielhüttéig  aki pedig bírja az felkaptathat a 2434 méteres Helm csúcsra, ahol egy régi kápolna a cél! De.... Az út eleje eléggé meredek, az első megállótól a Hüttéig könnyű, onnan megint emelkedik, majd fel a kápolnáig az utolsó rész egyenesen brutál! Mindenki csak saját felelősségre......

Ott a hegytetőn van a vége....

Szóval nekivágtunk, először egy nagy csoportban....aztán , mivel az eleje tényleg elég meredek volt , szépen lemorzsolódtunk, először csak sok kis csapatra, majd magányosan, esetleg párokban vánszorogtunk, kaptattunk, lihegtünk, mint Reinhold Messner anno a Himalájára :-)

Azt hittem , sosem érem el az első megállót, mert persze mindig a vége a legmeredekebb...de felértem, és remek látvány tárult elém..... Amíg a szem ellát, hegyek  és völgyek, csend csak a szél zúg.... csak izzadtam ott és nézelődtem...

Első pihenő....

...és a kilátás

Miután jutott a levegőből, kutyagoltam tovább egészen a hüttéig, ami tényleg nem volt egyéb egy kiadós sétánál. A Hahnspielhütte  - az oldalán található öles felirat szerint -  2200 méterrel a tengerszint felett található, pöpec kis terasza van,  remek kilátással!

 Egy korty víz és mentem tovább... kicsit emelkedett az út de még mindig simán bírható volt...Egy padnál - mert errefelé ilyen magasságban ez is van - leültem nézelődni, meg úgy egyáltalán feltöltődni. Nem sokáig lógattam a lábam, mert hétmérföldes léptekkel közeledett a sofőrünk, aki szintén vállalkozott a túrára...Innen már ketten mentünk - rohantunk - tovább ugyanis amíg Ő egyet lépett én kettőt....A kápolna alatt volt egy pihenőhely, az odáig vezető út már keményen emelkedett, és úgy tűnt, nincs meg a vége...Mire a pihenőhöz értünk, az összes létező  helyen vettem - kapkodtam  -  a levegőt .... de a látvány minden kínszenvedést megért .... 

Egyre meredekebb lesz....

A második, pihenő, oxigénhiánnyal :-)

Innen  következett a kápolnához illetve a hegycsúcshoz vezető brutál meredek út....Felnéztem, majd tíz percnyi lihegés és nézelődés után csak nekivágtam, mondanom sem kell, alkalmi hegymászó partnerem már heted-hét határon túl járt :-) ...Körülbelül félúton lehettem amikor már kezdett kicsit ritkább lenni a levegő, én meg csak kapkodtam azt a keveset ami épp jutott...A kirakott padoknál aztán szépen megálltam, majd arra a megállapításra jutottam, hogy eddig mászok, nem megy tovább..

"laza kaptató" a végcél felé

Nem sok kellet volna, de úgy éreztem nem megy...karnyújtásnyira volt csak a kápolna, de addig még vagy negyedórás kínlódás kellett volna,  viszont elfogyott a szufla, így lecsüccsentem, lihegtem és nézelődtem...Mikor aztán észhez tértem, addigra szépen összegyűltünk, ugyanis a csoportból nem csak én voltam az egyetlen aki itt adta meg magát :-)

Eddig ment.....

 Némi időt még eltöltöttünk azzal , hogy enziánt keressünk ( szigorúan védett virág ), de nem találtunk, így szépen ki-ki a maga tempójában elindult lefelé, mondanom sem kell ez könnyebben ment :-) A Hahnspielhüttéhez vissza érve  folyó ügyeimet elintézendő felkerestem az e célra létrehozott helyiséget és ez a látvány fogadott :

Még a piszoár sem hétköznapi... :-)

Nem semmi...  A kis műanyag palackomat kristálytiszta vízzel megtöltöttem, majd jó húsz perc alatt visszaértem a kiinduló pontra. A csapat tagok szépen szállingóztak visszafelé, én pedig úgy gondoltam, egy pohár a helyi sörfőzde nedűjéből nekem is jár ma :-)

A jutalom : egy pohár Pustertaler Freiheit :-)

Délután négyre kellett visszaérni, de mivel szinte mindenki itt volt a fél négyes felvonóval le is mentünk a parkolóba...azért írtam, hogy szinte mindenki, mert az egyik házaspár hölgytagja "elveszett"...idegenvezetőnk újabb kemény túra és másfél órás keresés után meg is találta azon a szent helyen , ahol a kedves férje hagyta...  De meglett egyben és egészségesen így aztán elindultunk vissza a hotelbe , a szép csendben megérkező eső kíséretében... A hegyek közt kanyarogva aztán az eső szépen elmaradt mögöttünk,  a buszból elénk táruló látvánnyal azonban még mindig nem lehetett betelni. A Szállásra visszaérve  - katonásan szólva   vacsorához felkészülés következett, majd farkaséhesen mentünk az asztalhoz. 

Menü

Az előző estéből okulva   rendelni nem nagyon akaródzott senkinek, így kicsit rásegítve a személyzet az "ajándék" borral próbált lendíteni a forgalmon... Az előző estére visszautalva 1-1 :-) Mai vacsoránk szintén négy fogásból állt, gombakrémleves rizzsel...Igen, rizzsel!  Sűrű, hihetetlen gazdag íz világú levest szolgáltak fel, rizzsel és anélkül is remek volt...Mivel a lányom nem nagyon van oda a gombáért, az Ő adagja is nálam kötött ki...A velem szemben helyet foglaló sofőrünkkel aztán kihasználtuk a személyzet adakozó kedvét   és   biztos ami biztos  - ettünk egy harmadik tányérral is ! Másodikként érkezett az igazi olasz tésztaételként ismert canelloni sajtszósszal és - az előző estéről megmaradt :-) - spenóttal! Finom volt ez is...A harmadik fogás sűrű, marhapörköltre hasonlító ragu volt , sárga polentával...ezt úgy kell elképezni mintha burgonya főzeléket kaptunk volna pörivel..Mintha.... Desszertként rétest tálaltak fel, ami bár finom volt, de közelében sem ért a hagyományos tiroli rétesnek! Este kilenc körül lehetett, amikor a végére érünk a menünek , aztán még az épület előtt nagy nevetések közepette átbeszéltük a napot, majd ki-ki ment a szobájába. A zárt láncú tv csak olasz csatornákat kínált, így más lehetőség nem lévén azok közt tallóztunk amikor is....ismerős helyet láttunk! De hát ma itt jártunk !! Igen a Pragser Wildsee és Terence Hill...a RAI 1-en ugyanis épp az Alpesi őrjárat című sorozat aktuális része ment...Főhősünk valamivel  70 felett, a szeme ugyanolyan kék, az arcvonásai már elnyűttebbek, de még mindig a rossz fiúk elkapásán munkálkodik, és a jobb egyenese is a régi :-)  Nagyon jó volt látni ezt a csodás helyet, ahol nem is olyan rég sétáltunk.....

Folyt köv....