Oderzo - Verona - Milánó
Kellemes napfényes reggelre ébredtünk, több se kellett , mentünk is izibe tekeregni…. A szállodából kijőve kis utcákat kerestünk és az állunk leesett olyan szép – de a szó szoros értelmében szép – házakat láttunk… Itt-ott némi pálmafák, és mindenre jellemző olasz feeling…Hosszúkás ablakok zsalugáterrel, meleg színek, Fiatok és Lanciák… J
 |
| Oderzo kora reggel |
A szálloda utcáján például szinte csak új épitésű pecók voltak, viszont két-három utcával beljebb ott már volt nézni és fotózni való bőven…de nem nagyon merültünk bele, mert várt a reggeli…
…Az első meglepi az volt, hogy, kiporciózták a kaját….2 zsemle vaj sajt felvágott lekvár, útra pedig egy előrecsomagolt croissant, oszt jó napot. Nem mondom hogy nem volt elég reggelire amit kaptunk, csak fura volt…aztán hogy a személyzetnek se legyen sima a reggel, bedöglött a kávéautomata…. A kávézás fellegvárában , Olaszországban egy kisebb kávéautomatából kapta a turista a porból készült kávét…már akinek jutott, ugyanis az előttem álló kedves útitársnak már csak meleg vizet volt hajlandó adni… Hát ilyen nincs , gondoltam, de öröm az ürömben, hogy akkor most a konyhán nekiállnak majd ezerrel főzni a finom esspresso-t… Aha, ahogy azt Móricka elképzelte…. Térültek –fordultak a pincérek és máris kaptuk nagy kancsóban ugyanazt, amit a gépből kaptunk volna …Sportnyelven szólva, így már 2:0 volt oda ! Nem volt mit tenni ittam azt, amit kaptam – úgy is éreztem, hogy menten összeragad a gyomrom…..
Ezek után már sejteni lehetett, hogy nem lesz sima napunk. Miután a csomagok berámolása közben megcsodáltuk a huszonegynehány éves recepciós fickó gyönyörű Alfa GT-jét, a buszsofőrök beszélgetéséből csak annyit hallottam, hogy esni fog…ÁÁÁÁ , gondoltam nem eszik azt a kását olyan forrón, most is süt a nap, felhő egy szál se…Csak nyugi, gondoltam….
…Ehhez képest alig gördült ki velünk a busz Oderzóbol, szépen kezdett beborulni, és kb öt perc múlva megjelentek az első esőcseppek a busz szélvédőjén… Én még ekkor is próbáltam magam meggyőzni, hogy ez csak egy kis zápor semmi extra úgyis eláll, mire Veronába érünk….Nem állt el, sőt leszakadt az ég !!! Oderzo és Verona közt az autópályán megálltunk egy kötelező illemhely látogatásra, a pilóta pedig úgy navigált be a parkolóba, hogy a buszról leszállva 4 lépés és bent volt a fedél alatt az utas… de ez alatt kapott a nyakába esőt rendesen, úgy szakadt…
Belépve a helységbe, meglepődve tapasztaltam, hogy itt bizony megállt az idő! Hogy miért? Aki az „átkosban” nőtt fel , az biztos emlékszik még a bisztrókra és kiskocsmákra, ahová belépve a kedves vendég először fizet - blokkol – majd a kis papírjával a pulthoz sétál és megkapja az itókáját. Na, ez a rendszer a mai napig működik Olaszországban. Összes, ékes olasz tudásomat összeszedve - ( Uno esspresso, prego) – rendeltem fizettem ( 1 euro) odaslisszoltam a hatalmas pulthoz , odaadtam a blokkomat, és kb. 30 másodpercen belül előttem gőzölgött egy igazi, olasz esspressó!!! De nicsak, a csésze alján lötyög valamennyi, de spórolnak vele… a pulton ott volt a hagyományos kockacukor, barnacukor , édesítő trió, beletettem egy barnacukrot , szertartásosan elkevertem , és lehúztam a kávét. Isteni íze volt, a hatása pedig szinte azonnal jelentkezett! Úgy éreztem magam, mint akit arcon rúgott egy ló !!!! Minden benne volt, amit egy kávétól vár az emberfia… még nézelődtünk egy kicsit a shopban – a Milka műzlistáltól a Milan-Juventus-Inter mütyürökig minden van, majd az esőtől sem zavartatva visszamentünk a buszra és elindultunk Veronába.
 |
| Igazi "turistabarát" idő |
Útközben meg kellett barátkozni a gondolattal, hogy nagyon el fogunk ázni… Egyre reménytelenebbül szakadt az eső, sőt igazából akkor kezdett csak el igazán esni, ahogy beérkeztünk Veronába, és elhaladtunk a Potra Nuova mellett…Ez egy hatalmas kapu, ami egy körforgalom közepén áll, meglehetősen impozáns látvány… A Corso Porta Nuova végén szálltuk ki a buszból, mindenki küzdött az esernyőjével, és morgolódott egy keveset a nem épp turistabarát időjárás miatt. Gyalog indultunk tovább és néhány méter megtétele után a rendkívül dallamos nevű Murá della Brá e torre Pentagona nevű műemlék kapu előtt voltunk, ami valaha a város körülvevő fal szerves része volt. A kapu mögötti téren megálltunk, ez a Piazza Bra, aminek nagy részét elfoglalja az igen jó állapotban megmaradt amfiteátrum, mely az 1. században épült, az akkori városfalakon kívül. A teret a Palazzo de la Gran Guardia és a Palazzo Barbicri (jelenleg városháza) határolja. Innem sétáltunk tovább egy szűk utcácskán ( Via Roma) , melynek végén már látszottak a Castelvecchio falai és tornyai. Mondanom sem kell, hogy ezen a szűk utcácskán minden megtalálható volt, ami igazán jellemzi Olaszországot: kávéházak, régi épületek, macskaköves úttest és géppisztolyos rendőr a Bank ajtajában….Na igen, errefelé nincs kecmec, ha a bűnüldözésről van szó !!
 |
| Verona |
 |
| Verona, Via Roma |
Szépen odaértünk tehát a Castelvecchio falaihoz: A "régi kastély" – ahogy errefelé nevezik - 1354-1357 között épült. Évszázadokig volt főúri kastély és erődítmény egyszerre. A napóleoni korszaktól kezdve kaszárnya. Először 1928-ban újították fel, akkor alakították ki benne a veronai festészet és szobrászat történetét bemutató múzeumot. A második világháborúban súlyos károkat szenvedett várat 1957-1964 között állították helyre ismét.
 |
| Castelvecchio |
 |
| Ponte Scaligero |
Hatalmas tornyai és elég mélynek tűnő vizes árkai vannak – amik manapság már teljesen szárazak… Közvetlen a vár mellől remek kilátás tárult elénk: az Adige folyó , rajta három híd – több is van, mi csak ennyit láttunk – rögtön a szemünk előtt balról a Ponte Scaligero. A híd egykoron a várbeliek ellátást biztosította, a bástya formájú pillérei tekintélyt parancsolóak a mai napig is.
 |
| A veronai lakatok |
A fal mellett ahol álltunk egy villanyoszlop telis tele volt aggatva különböző méretű lakatokkal, vélhetőleg a veronai lakatostanoncok egyik kedvelt gyakorlóhelye ez, de több mint valószínű, hogy az idők során jó pár szerelmespár emlékezett meg így az örök szerelemről!!! Végülis még mindig inkább az oszlopot lakatolják össze, mint egymást J… hanem ahogy hátrafordul a derék turista máris az Arco Dei Gavi-val találja magát szemben.
 |
| Arco de Gavi |
Ez egy diadalív, amit az egyik császárkori gazdag veronai család, a Gavi familia tiszteletére emeltek. Egészen a napóleoni háborúkig sértetlenül állt, de a harcok folyamán lerombolták, és csak 1930-ban építették újjá…Az alatta levő, utcaburkolatként szolgáló hatalmas kövek a rómaiak idejéből származnak…és eső idején meglehetősen csúszósak !!!
 |
| A csúszósz római kori kövek |
 |
| Corso Cavour |
Miután kinézelődtük magunkat kis csoportunk egyre jobban elázva, de töretlen lendülettel a Corso Cavour-on haladt tovább, mint később kiderült a Piactér felé. Utunkat azonban megszakítottuk a Porta Borsari, ami egy, a rómaiak által épített városfal maradvány, hihetetlen jó állapotban. A rajta olvasható feliratok alapján Gallieanus császár uralkodása idején épült, ami azért valljuk be, nem most volt….
 |
| Porta Borsari |
A Corso Porta Borsarin továbbsétálva érkeztünk meg Verona egyik fő nevezetességére a Piazza Delle Erbe-re, azaz a Füvek Teré-re Ez egy négyzet alakú tér, a rómaiak idején a fórum helye volt, ma a piac helyszíne, szuvenír árusok kínálják itt a portékáikat, már amikor az eső nem zavarja fedél alá a turistákat, kávéházak és egyéb hivatalok találhatók a téren. …..
 |
| Piazza De Erbe és a Domus Marcatorum |
Itt vettem észre, hogy a Velencei köztársaság jelképe, a szárnyas oroszlánnak itt is található egy szobra, és amikor megfordultam, hogy amennyire az eső engedi, megnézzem, akkor láttam, hogy igen jó állapotú palota előtt ácsorgok, mint később kiderült ez a Palazzo Maffei. A tér túlsó oldalán áll a Lamberti torony, vele szemben pedig a Domus Mercatorum, ami nem egy bútoráruház, hanem régen ez volt a Kereskedők Háza. A tér legnagyobb nevezetessége az 1368-ban épített szökőkút,ami előtt tette le esküjét a mindenkori polgármester – a hagyomány szerint.
 |
| A Lamberti torony |
Piazza de Erbe, bal oldalon a Palazzo Maffei és az oroszlános szobor
Az esőtől kissé megtépázott csoportunk a Domus Mercatorum árkádjai alatt keresett menedéket, majd látva, hogy az eső nem csendesedik, - és idegenvezetőnk kedves unszolására( Ennél jobban úgysem ázunk meg, és van még mit nézni) – mentünk szépen tovább, a Lambert torony mellett , ahol rögtön egy újabb téren találtuk magunkat, közepén egy magányos szoborral. Ez a Piazza dei Signori, a közepén pedig Dante szobra áll. Mögötte díszletként egy pazar épület áll – ez a Loggia di Consiglio - a szoborral szemben pedig a Scaligeri család palotája áll.
 |
| Piazza dei Signori és Dante szobra |
Innen szűk kis utcácskákon át elballagtunk a Casa di Giulia-hoz, azaz Júlia házához. Hogy tényleg léteztek e Shakespeare hősei vagy csak egy jól kitalált középkori PR fogás bolondítja az emberiséget, azt én nem tudom, de hogy jól fizetődő üzletág épült köré az biztos. Mikor a híres balkonhoz értünk, a kapualjban legalább száz ember szorongott – több mint a fele japán , akik a falakra erősített táblákról olvasgatták a történetet. A fal eredeti színe és mintázata nem látható, ugyanis aki csak teheti itt vall szerelmet, írásban a falon… Ahová csak lehet lakatokat raktak mindenhová, úgy látszik ez itt kötelező….
 |
| Júlia erkélye |
Az udvaron, a balkonnal szemben egy kis takaros Shop várja a látogatót, ahol Rómeó és Júliás zoknitól a pólón át a balkon egy darabjáig minden kapható. És ha ez még nem lenne elég, Júlia szerepében tetszelegve az erkélyre is kiléphetünk, potom 13 euróért…. Az udvaron áll Júlia bronzszobra… ha a hölgy diszkréten kibuggyanó jobb mellét a kedves turista megérinti, és kíván valamit (a szerelmével kapcsolatban) az állítólag teljesül… Ezt nem lehetett nem kihagyni, azonnal a tettek mezejére léptem, amit egy fotó is bizonyít, de vagy rosszul kívántam, vagy humbug az egész, mert az elmúlt egy évben nem történt semmi J..
 |
| Júlia szobra |
Kiszabadulva Júlia karjai közül a Via Mazzinin sétáltunk visszafelé. és ekkor igazán közelről megszemlélhettük a veronai arénát. Nem kímélte az idő vasfoga, de még így is remek állapotban van, és eszméletlen méretei vannak, újabban a veronai ünnepi játékok színhelye is.
 |
| A veronai aréna |
Az eső közben rendületlenül esett, majd amikor sétánk végén szó szerint elúszattuk a buszt belülről,akkor jegyezte meg az idegenvezetőnk, hogy ő már hetedik éve vezet Veronában csoportokat, és eddig mindig pokoli meleg volt…Úgy látszik, ami eddig nem esett le, az most egyszerre érkezett fentről…De hát nem volt mit tenni, várt ránk Milánó, tehát mentünk hősiesen tovább…az első Autogrill-benzinkút kombó-ig, ahol lehetőség nyílt száraz ruhára váltani. Úgysem öltöztem még nyilvános wc-ben, Olaszországban meg pláne nem … :-)
Mire a teljes csoport átvedlett, addigra – láss csodát- elállt az eső. Így már kissé jobb hangulatban mentünk Milánó felé: Amikor az elővárosi agglomeráció feltünt, idegenvezetőnk elkezdett beszélni a városról, történetéről stb.stb… már vagy egy negyedórája haladtunk a 3 sávos úton a belváros felé, amikor kimutatott az ablakon, hogy ez még csak a külváros…..Ahogy mentünk beljebb, úgy tárult elénk egy igazi, nyüzsgő metropolisz. Az emberek hangyaként jöttek-mentek az utcákon, mindenki legalább egy, de inkább több nagy divatmárka bevásárló táskáját cipelte, és boltba be-boltból ki….Láttunk egy nénikét, aki ránézésre közelebb volt a 60 évhez, mint az ötvenhez, 20 centi magas sarkúban talpig Gucciban kutyulit sétáltatni…Hát igen, Milano a divat fővárosa J
Szépen keresztülaraszoltunk a korántsem egyszerű forgalmon – itt –ott megnyomott, meghúzott kicsit törött karcolt Fiatok,Lanciák, Alfák között, a robogósokról már nem is beszélve – majd a Castello Sforcesco előtti buszparkolóban megálltunk…
 |
| Sforza kastély Milánó |
...ahol nem várt fogadóbizottsággal találkoztunk J Két –három kisebb csoport - szerintem egyiptomi, de nem biztos – sötétbőrű árus kínálgatta esernyőjét , ki szelídebben , ki rámenősebben…..Kellő határozottságunknak hála , nem gyarapodott az itthoni esernyőkollekciónk, és szépen besétáltunk Milánó egyik legjelentősebb építészeti műemlékébe. A hatalmas, négyzet alakú építményt egykoron a milánói hercegek lakták.
A tornyot, mely alatt belépéskor elhaladtunk, Torre Umberto I-nak nevezik de hívhatjuk Óratoronynak is, a homlokzatán lévő hatalmas óra miatt. Egy nagy belső udvaron találtuk magunkat, nehezen tudom leírni, igazából mekkora, talán az óriási jó kifejezés…Ha jól emlékszem az udvar neve Corta Principale….
 |
| A kastély udvara |
Ezen az udvaron keresztülsétáltunk, miközben a hatalmas , masszív falakat és a loggiákat nézegettük…az udvar végén állt egy szobor, amit ha figyelmesen szemügyre veszünk, egy igen ismert logo köszön vissza: igen ezt a jelet már elég régóta az Alfa Romeo –k hűtőrácsán láthatjuk J
Itt ismét átmentünk egy kapun , illetve egy függőhídon, ami alatt a várárokban korabeli harci gyakorlópálya volt berendezve , így jutottunk a Corte Ducale-ba, ami parkhoz hasonlít és kisebb medence is van a kastély előtt.
 |
| Corte Ducale |
Vele szemben található egy kisebb vár, amit Rocchetta-nak hívnak, én egy amolyan belső várnak mondanám, ahol még ki lehetett tartani az ostrom idején. A Sforza kastély napjainkban múzeumoknak ad otthont, amiket most kihagytunk a programból, de itt is mint mindenhol shop várja az euróit mindenáron elkölteni váró turistát, Lehet itt még lovagi páncélt is venni J
 |
| Rochetta |
A kastély megtekintése után elsétáltunk az épület előtt lévő szökőkút komplexum előtt majd néhány lépés után a Via Dantén ballagtunk tovább. a kávéházak , elegáns üzletek sokasága , patinás épületek , valamint igen rámenős olasz pincérek közt, akik lazán leszólitják a csinosabb signorinákat hátha az engedve a fogpaszta mosolynak és kigyúrt vállaknak, leül egy kávéra… nem mindig jött be J.
 |
| Via Dante |
Az utca egy térbe torkollik, melynek középpontjában az egyik nemzetközi biztosítótársaság grandiózus épülete áll. Az utca túloldalán már előbukkant Milano egyik legnagyobb turistalátványossága, a milánói Dóm. Ahogy a Piazza Il Duomo-ra kiértünk tátva maradt a szám, ugyanis ekkora méretű, ilyen gyönyörű - bocsánat a szóért – templomot én még az életben nem láttam. Hihetetlen méreteivel betölti a teret, mellette a baloldalon található Galeria Vittorio Emmanuelle ll jelentéktelennek tűnik. Tér egyik oldalán jó néhány „business man” kínálgatja a szuveníreket, és rengeteg galamb keresi a turisták kegyeit.A Dóm megtekintése ingyenes, és nagyon sokan akarnak egyszerre bejutni. A bejáratnál katonák és rendőrök ácsorognak, és a gyanús öltözetű, vagy az átlagnál eltérőbb bőrszinű látogatókat diszkréten de annál határozottabban kapják ki a sorból, és már terelik is a fémdetektor elé…. A Dóm építését 1396-ban kezdték , és az évszázadok alatt folyamatosan „barkácsoltak” rajta, 1890-ben a téren már a mai kinézetű Dóm állt…
 |
| A milánói Dóm |
- Hosszúság: 158 m.
- Szélesség: 66 m, a kereszthajóé 92 m.
- Homlokzata 61,5 m széles és 56 m magas
- A középhajó magassága 48 m.
- A kupolatorony magassága 108,5 m.
- Alapterülete pedig 11.700 m2.
Az épület teljes egészében márványból készült, és ha jól emlékszem, megközelítőleg 3400 szobor található rajta (benne). Milánóban törvény született arról, hogy semmilyen épület nem lehet magasabb a Dóm tetején található Mária szobornál, azonban a Pirelli torony a maga 161méteres magasságával „túlnőtte” a Dómot, ezért megoldásként a felhőkarcoló tetejére is elhelyeztek egy kisebb Mária szobrot és máris minden rendben volt …
 |
| A Dóm belülről |
A Dóm belseje lélegzetelállító… Én nem vagyok egy templomlátogató, és a körutak alatt sem én vagyok az első, aki mindenkit félrelökve dúródik be a felszentelt épületekbe, sőt… de ide egyszerűen muszáj volt bemenni! A gyenge fényviszonyok mellett fotózni nem igazán lehet, leírni meg egyszerűen nem lehet, ezt látni kell!!! Viszont amiről lehet írni, az a Dóm teteje, illetve a kilátás !!! A 135 toronyhoz és 181 szoborhoz lift (8 euró) és lépcső (5 euró) is vezet: aki az utóbbit választja, annak 201 lépcsőfokot kell megmásznia. Viszont nagyon megéri, : Groteszk állatokat formázó vízköpők, kisebb-nagyobb szobrok, és szenzációs panoráma!!!!
Miután megtekintettük a Dómot , megnéztük a téren álló ll.Emmánuel király lovasszobrát, majd besétáltunk a galériába, azaz Galleria Vittorio Emanuele II-be., ami a Dóm-ot és a Scala épületét köti össze. 1876-ban avatták fel, de teljesen csak két évvel később készült el. Ez itt a helyi Váczi utca, mert itt csak a dúsgazdagok rúgnak labdába. Elképesztő márkákat és árakat láttunk, már ahol ki merték írni…Viszont mindezek mellett az épület padlózata is lenyűgöző : A passzázs négy ágának találkozásánál a padlón látható a Savoyai-dinasztia mozaik címere, a fehér kereszt vörös alapon, valamint Milánó, Róma, Firenze és Torino címerei. Hálás fotótéma J
 |
| Galeria Vittori Emannuelle ll |
 |
| Mozaikokból kirakott címer a padlón |
Jellemző módon a galériában található hivatalos szurkolói boltban 70 euróért lehetett megvenni a 3 legnagyobb olasz focicsapat mezét, addig a galéria kijáratánál kipakolt árusnál már 25 euróért meg lehetett bizniszelni, bár az eredetiségét illetően voltak kétségeim….
 |
| A hivatalos fanshop... |
 |
| ...és az alternatív lehetőség .-) |
Kisétálva az épületből egy kisebb téren találtuk magunkat, ahol egy Leonardo szobor van és egész jellegtelen épületek vannak körös-körül. Ez a Piazza della Scala, a Leonardo szoborral szemben levő épület pedig a híres operaház, a Scala. Ha nem mondja és mutatja az idegenvezetőnk, simán elsétálok mellette, annyira hétköznapi …semmi faxni, semmi felesleges csics-micsa….
 |
| A Scala |
 |
| Leonardo szobra a Scala-val szemben |
Miután a kötelező látnivalókat itt megnéztük, kaptunk egy kis szabadidőt, amit mi arra használtunk, hogy felmenjünk a Dóm tetejére. Még sikerült az éppen induló liftet elkapni és hipp-hopp máris fent voltunk. Szédületes a kilátás, aki ott jár és teheti okvetlen menjen fel!!! A képek, amiket csináltam, talán kifejezőbbek, mintha írogatnék :
 |
| Kilátás a Dóm tetejéről |
 |
| Háttérben látszik a San Siro |
 |
| Dóm tető |
Miután jó egy órát nézelődtünk, lejöttünk, ….Lent aztán sikerült bejutnom egy – focirajongó lévén – egy másik földi paradicsomba : az Inter-Milan –Juventus hivatalos fanshop-ba. Hogy itt mi van ….Teljesen leesett az állam!!! Az alsó szint( mert ha nem írtam volna két szint van) az csak a Milan –é…a kulcstartótól a Milan címeres bugyin át a mezekig minden van…Fent az emeleten az Internazionale és a Juventus csapata osztozik…Hatalmas zászlók, mezek , labdák, pólók egyszóval minden, ami csak egy szurkolónak kellhet.. a Falakon nagy kivetítőkön az adott csapat történetének legszebb pillanatai mennek… Igaz én nem vagyok oda az olasz fociért, azért ez a profi kiszolgálás megfogja az embert…Előttem készítették az kedves vásárló frissiben vásárolt mezére a feliratot…Persze elég drága mulatság !!
Kisétáltunk hát innen is, nézelődtünk egy kicsit a forgatagban a téren, benéztünk egy –két üzletbe, majd szépen elkocogtunk a buszhoz. Mikor felszálltunk, kaptunk egy újabb kis ajándékot: Az idegenvezetőnk – tekintettel a nagyszámú férfi utasra- elinvitált minket a San Siro-hoz !!! Aki nem tudná, az a világ egyik leghíresebb labdarugó stadionja, az AC Milan és az Fc Internazionale otthona( ha az Inter játszik akkor Giuseppen Meazza Stadionként is emlegetik ) . Befogadóképessége 82.995 fő !!! De mire odaértünk…egy kanyar jobbra, egy körforgalmon keresztül csak döcögünk előre, újabb tábla – most jobbra menni….aztán balra…Egy örökkévalóságnak tűnt! De aztán a házak közül kibukkant a hatalmas építmény és a buszon egy hatalmas moraj futott végig . Óriási építmény, ami előtt 6 sávos villamosmegálló van….Kiszálltunk egy-két fotóra…az ember eltörpül a méretei mellett…Beleborzogtam, amikor elképzeltem, hogy itt hétvégente 80.000 ezer ember tombol !!!!
 |
| San Siro |
 |
| Óriási |
A fotók elkészülte után ismét keresztülbuszoztunk Milánón, hogy a város egyik külső kerületében levő szállásunkhoz eljussunk. Óriási metropolisz, én speciel simán elvesznék benne…
A Hotel Ibiss, egy nemzetközi szállodalánc helyi hotele volt. Nagyon modern szálloda , apró döccenőkkel…. Hogy miért? Szobakulcsként mágneses kártyát kaptunk, ami a recepción történt baki folyamán rosszul lett összepárosítva a szobaszámmal, így már a szobánkba sem jutottunk be! Először azt hittük mi bénázunk, de miután a Luigi a helyi mindenes sem tudta kinyitni az ajtót, elnézést kérő tekintettel elviharzott, két perc múlva visszajött és már működött is az ajtó! A szobában az elektromos dolgok csak akkor működtek, ha belehelyezzük a kártyát egy dokkolóba… Dizájnos berendezés, lcd tv a falon , ki takaros szoba, tetszett mindkettőnknek. Ezután lementünk vacsorázni – mi a csoporttól külön szerettük volna megoldani - de hely nem volt a kicsi étteremben, de a felszolgáló hölgy szép angolsággal megnyugtatott, hogy 15 perc és jöhetünk enni…Visszamentünk 20 perccel később, akkor már kevésbé ékes angolsággal félóra türelmet kértek…. Köszöntük a lehetőséget, de mivel már elég éhesek voltunk, úgy voltunk vele, hogy keresünk egy pizzériát, ha már Olaszországban vagyunk… Rögtön a hotelből kilépve, kb 50 méterre hívogatóan villogott a „pizzeria” felirat . Mentünk is nagy lendülettel , de az ajtóban kissé megijedtünk ugyanis a afrikai származású, fekete bőrszerkóba öltözött pizza futárból a mobiltelefonja fényénel csak a szeme fehérje és a foga látszott… Bent aztán kiderült, hogy a személyzet sem angolul, sem németül nem akar vagy nem tud megszólani, mi pedig az olasszal nem boldogulunk, így maradt a mutogatás. Megrendeltük a pizzáinkat, amit néhány perc várakozás után bedobozolva evőeszközzel együtt megkaptunk, fizettünk ( az összeg a pultos zsebébe, visszajáró a kasszából ) és már vittük is a szállóba az echte igazi milánói pizzát !!! Nagyon éhesek voltunk, az utolsó morzsáig befaltuk!!!
 |
| Jól néz ki és még milyen finom !!!! |
Mivel már elég későre járt, és azért a milánói éjszakában csatangolni az álmoskönyvek szerint sem okos dolog, inkább az alvást választottuk!!!
Folyt köv…
Megjegyzések
Megjegyzés küldése