Wörthersee - Udine - Oderzo
Hipp-hopp ismét eltelt egy év, és mi ismét útra keltünk. Maradtunk ez úttal is a jól bevált Proko Travel utazási irodánál, és a választásunk ezúttal Észak Olaszországra és Svájc déli részére esett. Látnivalókban ismét bővelkedő utazásnak néztünk elébe…
 |
| Induláskor, még itthon |
2010 augusztus 4.-én hajnalban indultunk a már-már hagyományos Szeged-Budapest útvonalon. A Nagyvárad téri – általam csak emberbörzének titulát csoport elosztás után elindultunk Ausztria felé. Ezúttal Rábafüzesi határátlépés szerepelt a programban és az átlagosabbnál sokkal döcögősebb és rázkódósabb volt. Szinte hallani lehetett a buszon ülők sóhaját, amikor feltűnt Heilingenkreutz és kisimult az út….
 |
| Ez már Ausztria |
Az A2-es autópályán haladtunk Klagenfurt irányába, kissé felhős, borongós időben. Wölkermarkt mellett , a Rosenberger étteremlánc vendéglátó egységénél tartottunk hosszabb pihenőt. Nem egy ledurrant útszéli köpködő ez a kereskedelmi egység sem… a szokásos profizmus fogadott bennünket, és persze megint dilemmáztunk, hogy mit is együnk. Végül aztán kipróbáltuk a gulascht, ami ugye a mi gulyásunk osztrák értelmezése. Kicsit sűrűbb mint a mienk, de nem rossz…nem rossz…. Némi nyújtózkodás után Klagenfurt mellett haladtunk tovább és gyönyörködtük az elénk táruló Wörthersee-ben… Persze , mindenkinek egyből eszébe jutott a környéken forgatott német sorozat J… Idegenvezetőnk, Juhos Kata ekkor úgy határozott a két pilótával egyetértésben, hogyha már itt vagyunk, akkor nézzük is meg közelebbről, így hát Welden am Wörthersee-ben volt egy kis megálló, ahol néhány percig sétáltunk a tó partján … persze fényképeztünk is J
 |
| Welden am Wörthersee |
 |
| Jómagam és a Wörthersee |
 |
| Welden am Wörthersee |
E kis kitérő után robogtunk tovább Olaszország felé… egyre magasabb hegyek között , kis patakok tűntek fel , a nap is előbújt minden egész szépen alakult. Kora délután léptük át az osztrák – olasz határt, és haladtunk szépen aznapi úti célunk, Udine felé.
 |
| Pazar diszletek között utaztunk |
 |
| Az osztrák-olasz határ |
Azazhogy csak haladtunk volna….Olaszország autópályáin hatalmas led kijelzők informálják az utazót balesetről, dugóról vagy éppen bármiről… az 50.kilométerszelvénynél levő ilyen kijelzőn már olvastuk, hogy”incident” van a 73-as kilométernél…
 |
| Incident van.... |
... a sofőrök már gondterhelten nézték az utat, idegenvezetőnk még bizakodott…aztán kiderült, hogy nem is akármilyen incidens van előttünk, na meg egy 5 km-es sor….
 |
| Előttünk a sor és a baleset... |
 |
| ...vártunk egy páran |
Miután álltunk egy laza két órát, a sorban veszteglő sorstársinktól sikerült megtudni, hogy egy baleset van az egyik alagútban, de ez még nem elég , az időközben feltorlódó sorban is összeakadtak néhányan….Jöttek-mentek a mentőautók, szirénázva , útkarbantartók sürögtek , és a sor egyszer csak megindult…az alagútban még láttuk a baleset nyomait, a mentősök még éppen akkor is nagyon tüsténkedtek az egyik sérültön…aztán az alagútból kijőve újabb száguldás kezdődött, most már az óra is ellenfelünk volt, hogy behozzuk a késést, és még Udinében is legyen időnk nézelődni…
Délután fél 6 felé értünk Friuli megye székhelyére. A várost először 983-ban említik a korabeli írások. A históriák szerint 1233-ban alapították meg a város piacát, ezáltal a vidék jelentős gazdasági központja lett a város. 1420-1797-ig a Velencei Köztársaság fennhatósága alatt állt,1805-tól az Olasz Királyság, 1814-től a Lombard–Velencei Királyság, majd 1866-tól az Olasz Királyság része.
 |
| Via Danielle Manin |
A buszról leszállva a Piazza Primon sétáltunk keresztül, majd a Via Danielle Manin utcán sétálva gyönyörködtünk a régi épületekben, hogy aztán innen a Piazza Della Libertára sétáljunk tovább.
 |
| Piazza Della Liberta |
Ez a város főtere, számos gyönyörű épület és szobor található itt : Loggia del Lionello - 1448-1457 között épült velencei-gótikus stílusban. A Torre dell’Orologio - a velencei Szent Márk-teret díszítő óratorony mintájára épült 1448-ban. 1876-ban leégett, de helyreállították. A Loggia di San Giovanni - Bernardino da Morcote tervezte reneszánsz loggia, valamint a Giovanni Carra által 1542-ben tervezett szökőkút. Az egyik biztosítótársaság logójaként ismerős oroszlán szobor is a téren áll, ez a velencei oroszlán szobra, valamint az igazságosság allegóriáját ábrázoló alkotást tartó oszlopok, amelyeket 1614-ben állítottak. A tér közepén 19. századból származó Héraklész- és Béke-szobrok állnak. Ez utóbbit I. Ferenc német-római császár ajándékozta a városnak a Campo Formió-i béke emlékére. Rendkívül hangulatos a tér, az ember szinte kapkodja a fejét és azt sem tudtam, melyik szobrot, melyik épületet nézzem…. és ez „csak” Udine főtere volt J.
 |
| Giovanni Carra szökőkútja |
 |
| Heraklesz |
 |
| A velencei oroszlán |
 |
| Loggia di San Giovanni |
Innen tovább bandukolt a csoportunk a Piazza San Giacomo-ra. Ez is hatalmas tér, de teljesen különbözik az előzőtől, ezt ugyanis körbeölelik a szebbnél szebb házak, a tér közepén pedig egy szökőkút található. A tér szemközti oldalán álló templomot is meg lehetett nézni, mi azonban inkább kint maradtunk és fotóztunk mindent, amit csak lehetett:-)… Itt láttam először egy, számomra szokatlan dolgot: a házak tetején volt kialakítva a kert !!! Igen, a kert!!!! Hatalmas dísznövények, virágok, citromfák elkerítve egymástól itt-ott néhány pad is látszott, mintha a lugast a térről egy forgószél felrepítette volna a tetőre….
 |
| Piazza San Giacomo |
 |
| Piazza San Giacomo másik oldalról |
 |
| Lugas a tetőn |
Miután kinézelődtük magunkat, rövidke séta következett, meg némi macskaköves emelkedő és máris egy egészen különleges hely mellett voltunk, ez pedig nem más mint a Castello di Udine. Az emelkedőt színesíti egy árkádsor, ahová egy , az úttal együtt emelkedő lépcsősor visz fel…
A páromnak annyira tetszett, hogy még az egyik oszlopot is átölelte J.. Innen a főépület melletti térre jutottunk, ahonnan Pazar kilátás nyílt a városra… Annyira jó hely volt, hogy alig fértem oda egy fénykép erejéig, de azért sikerült J.
 |
| Kilátás Udinére |
Némi nézelődés után a buszunkhoz sétáltunk , hogy búcsút véve Udinétől aznapi szállásunk, Oderzo felé induljunk…. Amíg el nem felejtem, a városnak a sok műemlék mellett van még egy nevezetessége: a helyiek kedvenc csapata az Udinese Calcio, akik a Serie A-ban (az olasz első osztály) vitézkednek évről évre !!!! A csapat otthonául szolgáló Stadio Friuli-t csak messziről láttam L…
 |
| Oderzo kora este |
Oderzo 66 kilométernyire található Velencétől, Veneto tartományban. A település múltjáról sok mindent elárul, hogy gazdag római kori leleteket találtak. Ahogy haladtunk a város felé, a táj borvidék jellege erőteljesen kidomborodott, ugyanis amerre a szem ellátott mindenfelé szőlőtőkék álltak szépen. Este nyolc is elmúlt már, mire a 3 csillagos Prim Hotel –hez értünk. Kellően ki voltunk nyúlva, úgyhogy a vacsora elfogyasztása után még a hagyományos séta is elmaradt, mert jöttek az álommanók J
Megjegyzések
Megjegyzés küldése