Seisenbergklamm - Oberaudorf
A jóból sosem elég- örök igazság így hát ennek szellemében 2009 augusztusában ismét átruccantunk a szomszédos Ausztriába, majd Svájcba…mert a jóból sosem elég J
Augusztus 12.-én a szokásos hajnali ébresztő, Szeged, Budapest menetrend következett, majd miután csoportunk összeállt , egy budaörsi kitérővel elindultunk Ausztria felé. Már-már a szokásoknak megfelelően egy kis mosonmagyaróvári megállás, tankolás után egészen a St.Pölten melletti Rosenberg étteremlánc –ig robogtunk. Azt megállapítottuk, hogy a környék változatlan, ugyanolyan szép és rendezett minden, mint egy évvel ezelőtt… Innen a következő megálló a Mondsee, majd a Salzburgtól délre levő Seisenbergklamm felé vettük az irányt, ami a tündéri nevű Weißbach bei Lofer nevű falu mellett található. Ez egy szurdok, amit a hegyről lezúduló víz vájt ki magának. Szép nagy parkoló fogadja a turistákat, majd a belépő megvásárlása után egy kis hídon kell átmenni, ami a kristálytiszta vizű patak felett ível át, és meg lehet kezdeni a kb. egy-másfél órás sétát.
Az út első részén már feltűnik a Klammgeist –az szurdok szelleme – aki hasznos tudnivalókkal és ismeretekkel szórakoztatja a látogatókat ( már persze ha a kedves látogató ért németül …) . A séta elején egy fűrészüzem mellett haladtunk el, közben pedig belemerészkedtünk a sziklás patakba, aminek még mindig kristálytiszta és jéghideg volt a vize…
Aztán szépen elkezdett egyre emelkedni az út, falépcsőkön ballagtunk egyre feljebb, és úgy vált a vízesés is egyre vadabbá… Az úgy egyre csak emelkedett, egyre keskenyebbek lettek a falépcsők, a sziklák is egyre közelebb voltak a fejünkhöz, egyre kevesebb fény szűrődött át a fák lombjai közt…elérkeztünk a z úgynevezett sötét részbe…. Itt már egész haragosan zúdul lefelé a víz, hűvös van és a kedves turistának nem árt a fejére is vigyáznia, különben fájós élmény lesz a kiálló sziklákkal való találkozás….
Egy kis kedvcsináló :-)
A Seisenbergklamm 1831-ben volt először látogatható. Favágók építettek utakat, járdákat és lépcsőket, amit 1912-ben felújítottak. 1916-ban egy árvíz teljesen elpusztította a kiépített útvonalakat és majd egy évtizedig nem is történt meg a rekonstrukció.1924-ben aztán ismét nekiláttak a Seisenbergklamm kiépítésének. 1925.július 26.-án felszentelték a szurdokot, és ismét látogatható volt a nagyközönség számára. 1940-be egy vihar ismét megrongálta a szurdokot, amit csak 1953-ban kezdtek el újra helyreállítani, és csak 1954-re sikerült teljesen befejezni. 1974 óta természetvédelmi terület.
Miután jól kibámészkodtuk magunkat, visszaszálltunk a buszra, és a szállásunk felé vettük az irányt, ami már Németországban volt, körülbelül 2 kilométerre a határtól. Oberaudorfban, az Inn folyó túlpartján.
Szállásunk a Wilder Kaiser Sporthotel , ahonnan szép kilátás nyílt a környék hegyeire…Vacsora és némi helyi sörkülönlegesség után még sétáltuk egy kicsit a környéken, szokás szerint, majd visszamentünk a hotelbe.
Most jobban is szétnéztünk, és vidám képeket fedeztünk fel, amik a falra vannak festve… van itt minden, a munkás hétköznapok ábrázolásától az ejtőernyős tandemugrásig , legelésző tehenektől népviseletbe öltözött emberkékig minden, szépen felfestve …Ime :
Folyt.Köv.
A Seisenbergklamm-beli fényképeket a "világ legjobb szurdokfotósa " készitette!! Köszi Márti !!! :-)
És egy árva hír sincs arról, hogy ki volt a hajnali sofőr Szegedre :)?
VálaszTörlésVagy ilyen pocsékul vezettem :)?
AZ az igazság, hogy nem emlékszem :-)....Lehet , hogy azért mert aludtam ? :-) ....Vagy mert annyira kapaszkodtam a majrévasba? :-) ...Tényleg te vittél át minket? :-) ...Oly rég volt, de nem baj, mert hamarosan újra próbálkozhatsz :-)
VálaszTörlés