Konstanz-Mainau-Stein am Rhein
Reggel friss levegőre ébredtünk – a földön! Ugyanis olyan elbaltázott turistákra szabták az ágyat, hogy lehetetlen volt rajta… aludni :-), ezért kiszedtük a matracokat és a földön aludtunk! Reggeli előtt szétnéztünk a környéken, és lehet hogy kezd kissé unalmasan hangzani, de pompás látnivalókban volt részünk.
Wald am Arlberg
Wald am Arlberg
A reggeli után bepakolás, majd indulás Svájcba! Keresztülbuszoztunk Voralberg tartományon, ami Ausztria legnyugatibb tartománya, és jellegzetességeiben már erősen hasonlít Svájcra. Voralberg tartomány a történelme folyamán megpróbált Svájchoz csatlakozni, de a derék helvétek köszönték szépen, de nem kértek az ötletből... Ugyanis semmi olyat nem tud hozzátenni a tartomány Svájchoz, amit a 26 kanton ne tudna... A svájciak mentalitásáról már ez is sok mindent elárul, de erről majd később. Délelőtt 10 óra körül megérkeztünk Feldkirchenbe, az osztrák - svájci határra!
Az osztrák-svájci határ
Belépéskor a határállomáson ellenőrzik a busz papirjait, ill. esetenként az utasok okmányait is, de nem ez a lényeg!! Ellenőrzés itt nem azért van, hogy ellenőrizzenek, hanem az autópálya díjat beszedjék !!! Svájcban ugyanis egyféle autópálya díj van, ami egységesen évi 40 svájci frank. A kapott matricát fel kell ragasztani a szélvédőre, és egy évig mindenki annyit megy és arra a svájci autópályákon, amennyit csak akar... A határtól elindultuk Kreuzlingen, azaz Konstanz felé. A két város valójában egy, csak a város közepén ott a svájci-német határ, és a német oldalon van a Mainau - i virágsziget. Az út egy része a Bódeni tó partján visz, ahonnan a Rajna is ered. Egy órányi buszozás után elértük Kreutzlingent, majd a város közepén átmentünk Konstanzba.
Svájci-német határ
Konstanz a Bódeni-tó azon részén helyezkedik el, ahonnan a Rajna, jelentősen megnőve, elhagyja a tavat. A folyótól északra helyezkedik el a város nagyobbik része, mely lakótelepeknek, ipari területeknek és a Konstanzi Egyetemnek ad helyet. A folyótól délre az óváros fekszik. Az Altstadt (óváros), amely a modern Konstanz méreteihez viszonyítva jelentős alapterületű, sok régi épületet és kanyargó utcácskát megőrzött. A Münster katedrális uralja a tájképet.
Konstanz
Festett falú házak
A város gazdagságáról csak annyit, hogy - az idegenvezetőnk elmodása szerint - az 1500-as években amelyik városban volt gyógyszertár, az nagyon gazdag településnek számított... Konstanzban már akkor is volt két gyógyszertár, amelyek a mai napig várják a betegeskedő helyieket... A nyüzsgő óváros egyik érdekes színfoltja a katedrális előtti piac, ahol korabeli öltözékekben parádézó árusok kínálják portékáikat... Van itt minden: pékáru, sajt és bor, amit csak a szem megkíván.....
A kellemes séta után némi buszos városnézés következett, majd megérkeztünk a Mainaui Virágszigetre.
Mainau tulajdonképpen egy kis sziget a Bódeni-tóban, amit egy fahíd köt össze a szárazfölddel. Hajóval is meg lehet közeliteni, a kikötő a sziget keleti oldalán található. Mainau 1930 óta a svéd Bernadotte család birtokában van, akik ma is a szigeten lévő kastélyukban élnek. A közel ötven hektáros területen több ezer virág és egyéb növény, egy pálmaház és egy pillangóház is található. A park virágjait úgy válogatják össze, hogy a virágok hervadását nem lehet észrevenni. Azért ez nem semmi, kell ide szakértelem rendesen :-)
Már a főbejáratnál egy hatalmas virág fogadott bennünket, majd a belépőjegy mellé kapott térkép segítségével nekivágtunk felfedezni a szigetet. Végig aszfaltozott, széles járda található, amelyen könnyedén meg lehet közelíteni a külön tematika szerint készült kisebb kerteket illetve a szökőkutakat, játszóteret, a kikötőt illetve a kastélyt valamint a mellette levő vendéglátóipari egységet, illetve a pillangóházat.
 |
| Isten Hozott! |
Szavakkal elég nehéz leírni azt a töméntelen mennyiségű, színű és formájú virágot, fákat, bokrokat... Beszéljenek inkább a képek...
 |
| Páva |
 |
| Törpe ? |
 |
| Szökőkút |
 |
| Rózsák |
 |
| Szobor is van |
 |
| Pálmák |
Viszont ha már említettem a vendéglátóipari egységet... Ne egy zsíros, szemetes lacikonyhát képzeljünk el... Hatalmas, mobil üzletegység van itt, óriási ital és kisebb ételválasztékkal. Németországban lévén prioritást élveznek a sörök, és itt ittam eddigi pályafutásom egyik - ha nem a legfinomabb - sörét. A Rothaus Pils egy apátsági sör, tekintettel a nagy hőségre, kettő is lecsúszott belőle...illetve három :-)
 |
| A Sör :-) |
 |
| Tessék választani !!! |
A sziget másik nagy attrakciója a pillangóház. Az üvegház ezer négyzetméteres, levegője igen páradús. Rengeteg színpompás pillangó repdes a levegőben, nem egy esetben rászállnak a látogatókra, illetve megpróbálnak egy ajtónyitással kislisszolni a szabadba, ilyenkor a személyzet lepkehálókkal igyekszik a pillangókat összeszedni. Mivel kint is elég meleg volt, én nem igazán kívántam a párás lepkeházat, igy ide csak a párom ment be... Kb. egy óra múlva fülig érő szájjal jött ki, és kb. száz fényképpel. Íme néhány:
4 óra után visszaszédelegtünk a buszra, majd elindultuk a Bódeni tó mentén, tündéri kis falvak közt aznapi utolsó megállónk, Stein am Rhein felé. A kisváros arról nevezetes, hogy itt lép ki a Bódeni tóból a Rajna.
 |
| Stein am Rhein |
Az Óvárosba a Stadtor-on keresztül lehet eljutni. Több száz éves házak közt sétáltunk, amelyek szinte hibátlan állapotban voltak, a falakra festett díszes képek pedig a kisváros történelmének egy - egy eseményét idézik fel. Svájc valamennyi településére érvényes, hogy ami az évszázadok folyamán nem égett le, az épségben megmaradt!!!
 |
| Stadtor |
 |
| Óváros |
 |
| Zászlók... |
 |
| ...és festett falak |
Láttunk egy több száz éves malmot is, majd innen egy szűk utcán keresztülhaladva, egy kis ajtón kilépve szinte a Rajnában találtuk magunkat. Egy néhány méternyi kilépő, korlát egy szál se, és ott a lábunk előtt a folyó... Ha a párom nem figyelmeztet, a nagy bámészkodás közepette simán beleestem volna ... :-)
 |
| Ahol sima a víz, az még a Bódeni tó, ahol fodrozódik, az már a Rajna |
Ahogy ott nézelődtünk, akkor tűnt csak fel, hogy a folyón átívelő hídról gyerekek ugrálnak a folyóba, különféle akrobatikus elemeket bemutatva, hogy aztán a partraúszás után kis sétát követően újra megpróbálják.
A bámészkodás után megrohamozta a csoport a közelben található Coop áruházat ( neeem, nem a magyar, a kettő közt zongorázni lehet a különbséget ) , és vette mindenki a svájci csokit és a sajtokat, mintha muszáj lenne :-)
Miután néhány svájci frankkal gyarapítottuk a bevételt, buszra szállva a németországi Blumbergben található szállásunk felé vettük az irányt.
 |
| Blumberg |
A szállások közül ez volt a leggyengébb ( ha ez a jó szó, mert itt is minden rendben volt csak egy kicsit kopottas volt ), és egy helyi kis kalandunk is akadt. Elmentünk sétálni, és ahogy a kerékpárút melletti vonatmúzeum régi mozdonyait fényképeztük, odabicajozott egy német öregúr, és veszettül elkezdte mondani a magáét – németül. Nagy nehezen megérttettük vele, hogy mi turisták vagyunk, de az öreg még mindig fújta a magáét, amiből összeraktuk, hogy a városka testvérvárosa Körmend, de ezt a derék germán az istennek nem bírta kimondani. Aztán, mint aki jól végezte dolgát, közölte, hogy megy aludni, mi pedig jó éjszakát kívántunk neki !
Folyt köv....
Megjegyzések
Megjegyzés küldése