Kufstein - Berchtesgaden - Königsee
Kissé borús reggelre ébredtünk. Reggeli előtt még elmentünk sétálni a faluban - ez azóta szokássá vált- és csak néztük a tipp -topp házakat , a rendet és tisztaságot. Olyan gyönyörűek a muskátlik, és még a villanykaró tövébe is azt ültetik . A kanyargós , szűk utakon úgy hasítanak a derék tiroliak a traktorral, mint Nicky Lauda fénykorában... Szinte minden faluban van legalább egy nagyobb élelmiszerbolt, posta, benzinkút, itt is tartozéka a falunak mindhárom. Szálloda és panzió egymás hátán, mert van aki télen jár ide, van aki pedig nyáron. A hegyoldalakon most a tehenek legelésznek, ilyenkor még békésen pihennek a sífelvonók, várva a néhány hónappal később kezdődő téli szezont. A tiroli házak jellemzője , hogy különféle mintákat festenek a házak falára, kizárólag természetes alapanyagokból.
A Bőséges reggeli és a csalódást okozó hosszú kávé ( nem tudom kinek mennyire jön be, én nem igazán tudok megbarátkozni vele ) - elindultunk napi első állomásunk, Kufstein felé.
A város Inn folyó völgyében, a Kaisergebirge hegység nyugati lábánál, található. Az Inn folyó szeli ketté a várost, a folyóparton álló helytetején áll a hírhedt kufsteini vár, és börtön,. A Császár-toronyban
( Kaiserturm), több magyar fogoly is raboskodott:
- Kazinczy Ferenc 1799–1800-ban (2-es cella)
- Teleki Blanka grófnő 1853–1856-ban (2-es cella)
- Leövey Klára
- id. Wesselényi Miklós 1785–1789 között (5-ös cella)
- Szentjóbi Szabó László költő 1795-ben (7-es cella)
- Gaál György református lelkész 1850–1856 között
- Rózsa Sándor (13-as cella; falfestmény róla, 1916-ból)
- Haubner Máté ( evangélikus szuperintendens (püspök)
A magyar állam emlékkiállítást rendezett be a 10-es cellában.
A Várba térítés ellenében lehet bejutni. Egy kis 4 személyes panoráma lift viszi fel az utasokat , illetve némi lépcsőzés után lehet megkezdeni a túrát. Látható itt helytörténeti kiállítás, hadieszközök valamit a korabeli élet nélkülözhetetlen eszközei is megtekinthetők, de szinte minden turista a Császártoronyra kíváncsi. A torony felső szintjén találhatók azok a börtöncellák, ahol a magyar politikai foglyok egykor szenvedtek. Úgy kell elképzelni ezeket a cellákat, hogy van egy "ablak" amiben üveg nincs, fűtés az megint csak nem szerepel a komfortfokozatban...Az itt raboskodók hetente egyszer fürödhettek...Ezek közt a körülmények közt lehetne egy valóságshow-t elkészíteni :-)
A cellák kör alakba helyezkednek el, az előtérben tartózkodtak anno az őrök. A magyarok leleményességére jellemző, a hogy Rózsa Sándor még innen is kidumálta magát....A történet szerint egyszer egy vadászaton megmentette a császár életét, és erre hivatkozott amikor a szabadulását kérte, és a hálás uralkodó 1868-ban kegyelmet gyakorolt. Az persze más történet, hogy a jó Sándor betyár aztán csak visszakerült a császári és királyi igazságszolgáltatás más intézménybe némi utógondozásra, ami aztán haláláig kitartott. Kufsteinben eltöltött raboskodása alatt vasárnaponként pénzért bárki megnézhette a híres magyar betyárt a piactéren. Az intézménybe ő volt az egyedüli köztörvényes bűnöző, mindenki más a politikai meggyőződése miatt került ide, tényleges büncselekményt egyik fogvatartott sem követett el....Mindez a bejáratnál kapott -magyar nyelven is olvasható - kis tájékozatóból derül ki.
Kufstein egyébként egy nagyon bájos kisváros, gyönyörű , festett cégérekkel, macskaköves utcákkal és hangulatos óvárossal. A helyiek több ház falán is megemlékeznek a helyi hősről, Andreas Hofer-ről, aki szabadcsapataival Napóleon híres hadseregét több alkalommal is elkergette a városból. Persze aztán őt is elérte a végzete, de emlékének méltóképpen adóznak az itt lakók... Nyaranta minden délben és délután öt órakor egy röpke orgona koncert hallgatható meg. A várban található ugyanis a Hősök Orgonája (Heldenorgel). A koncert attól különleges, hogy az orgona a vár egyik tornyában található, a billentyűzet pedig a vár aljában, a bejárat mellett !!!! Turisták sokasága hallgatja ilyentájt a zenét a város főterén és környékén. Egy kellemes séta után idegenvezetőnk buszra terelte a csoportot és Berteschgadenben található Sasfészek felé vettük az irányt.
A Sasfészek (németül: Kehlstei nhaus) , a Berchtesgadeni-Alpokban található hegyvidéki nyaralóház, ami a német diktátor, Adolf Hitler kedvenc tartózkodási helye volt 1938 és 1945 között. Hitler 50. születésnapjára kapta ajándékba Martin Bormanntól Csodálatos természeti környezetben fekszik, a Bajor-Alpokban, Fel ső-Bajorország (Oberbayern) területén, nagyon közel az osztrák határhoz. 1834 méterrel fekszik a tenger szintje felett, nem messze Obersalzbergtől.
A náci vezér egykori pihenőházához kanyargós szerpentin visz fel. A turista buszok és a személygépkocsik csak az út egy részén közlekedhetnek,, mivel az út nagy része még az az út, amit Albert Speer birodalmi építész tervei alapján építettek meg, a háború előtt. Itt csak keskeny nyomtávú buszok közlekedhetnek, egy központi busz állomásról indulnak félóránként. Ide érkezett meg a kis csoportunk, és fájó szívvel konstatáltuk, hogy a várt mesés kilátásról le kell mondanunk, ugyanis a hegycsúcs sűrű ködbe burkolózott. A felfelé vezető út meglehetősen kanyargós, a korlátokat még mindig azok a kültéri virágtartóhoz hasonló beton teknők helyettesítik, amit anno eredetileg helyeztek el . 20 perc alatt felslisszoltunk a hegycsúcs közelében található megállóig. Innen egy kb. 150 méter hosszú alagúton lehet eljutni a központi lifthez. De amíg odáig eljut az ember....
Fénykép nem igazán adja vissza annak az alagútnak a hangulatát! kb 10 méterenként egy halovány fényű lámpa világit az amúgy teljesen sötét alagútban. Miközben lépdeltünk a lift, felé, azon gondolkoztam, hogy ezen az úton híres - hírhedt történelmi személyiségek sokasága sétált végig, miközben a Harmadik Birodalom rettegett urához igyekezett..... Borzongató . Aztán hirtelen fényesség fogadja az embert: megérkeztünk a lifthez. Nyolc - tíz ember kényelmesen elfér benne. Pazarul kimunkált szerkezet, arany kilincsek és díszek, viszont a tetején néhány , sűrű lukas karika található.....Mint később kiderítettük, itt a lift tetején kialakított részben egy SS beosztott helyezkedett el, aki kihallgatta a liftben utazók minden mondatát. Mielőtt bejutottak volna Hitler színe elé, az addigra már minden , liftben elhangzott szóról tudott.... A lift a 214 méteres szintkülönbséget körülbelül 40 másodperc alatt teszi meg.
Az épület a jelen állapotában szinte csak turisztikai jellege van, éttermet alakítottak ki benne. 1945 áprilisában a még teljes valójában álló Sasfészket a szövetséges légierő lebombázta, majd miután elfoglalták, az amerikai hadsereg pihenőhelyeként funkcionált. Civilek és turisták 1960 óta látogathatják újra. Történelmi múltjára egy, az épületben lévő tárlat emlékeztet, ahol az épület építésétől a renoválásig készült fotók láthatók. Ottjártunkkor akkora köd volt odafent, hogy a tőlem 3 méternyire levő madarat is alig láttam....Tiszta időben Salzburgig el lehet látni, most az orromig is alig sikerült.
Mindenesetre óriási élmény volt egy ilyen , történelmi helyen sétálgatni. Kb. Másfél órát töltöttünk odafent, majd a turistabusz levitt minket a köztes parkolóba. Lefelé menet az út felétől szépen elkezdett oszlani a köd.......Miután visszaszálltunk a saját járművünkre, a Königsee felé indultunk tovább.
A Königsee Németország dél keleti részén található, közel az osztrák határhoz. Meredek sziklák és magas hegycsúcsok veszik közre, legnagyobb mélysége 110 méter. A tó vize gyakorlatilag ivóvíz tisztaságú, melyet annak is köszönhetnek - többek közt - , hogy a tó vízén csak és kizárólag elektromos hajók közlekedhetnek, semmilyen más motoros eszköz nem. A buszparkolóból néhány perces sétával lehet megközelíteni a tavat, szuvenírárusok sokasága között.
A kikötőben aztán a csoportunk szépen hajóra szállt. Ha nem is észvesztő sebességgel de elindultunk a tavon, óriási hegyek közt Hirschau félsziget felé, ahol a St Bartoloma búcsújáró templom található. Ahogyan siklottunk a vízen a kapitány hirtelen megállította a hajót. Kinyitotta az egyik kis menekülőajtót, elővett egy trombitát és elkezdett rajta játszani. A néma csöndben a hegyek közt kristálytisztán visszhangzott a trombita hangja. Szinte egymás levegővételét is hallottunk, olyan feszült csendben ült mindenki a hajón. Ott és akkor mintha megállt volna az idő, és ahogy ezeket a sorokat írom, szinte hallom a hegyek közt visszhangzó trombitaszót. A kapitány produkcióját természetesen kitörő vastaps fogadta. , amit a derék hajós széles vigyorral az arcán nyugtázott, majd sapkájával szépen körbesétált, learatva munkája elismeréseként jó pár eurót J
Jó húszpercnyi hajókázás után értük el a félszigetet, ahol Szent Bertalan apostolról. az alpesi gazdák védőszentjéről elnevezett búcsújáró templom és egy vadászház található. Mivel a hajónk továbbindult a tó túlsó felén található megállójához, kis csoportunk kiszállt és egy jó félórát itt töltöttünk el, várva a szemközti irányból érkező váltóhajót. Ennyi idő alatt kényelmesen meg lehetett nézni a két épületet és a félsziget tóparti részét is .Miután a váltóhajóval visszaértünk a kikötőbe , kissé átfázva a széltől, ami egyre inkább barátságtalanná vált, tiroli szállásunkra indultunk.
A hotelben elfogyasztott vacsora után tettünk még egy kis sétát Niederauban – nem mintha nem mentünk volna még aznap eleget – és aztán jöhetett az alvás
Folyt.köv.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése