Ugrás a fő tartalomra
2005   A negyedik nap : St Gilgen -Hazautazás

Felvirradt a hazamenetel napja is. Összerámoltuk a cuccainkat, reggeli ,majd bepakoltunk a buszba és elindultuk túránk  utolsó látnivalója , St Gilgen felé. Ragyogó napsütés búcsúztatott bennünket.....

St.Gilgen a Wolfgangsee délnyugati partján található. 2005-ben kapta a Mozart-falu elnevezést. Habár Mozart soha nem járt a faluban, a nagyapja itt élt, és az édesanyja is. Házukon emléktábla található.

Talán kevesen tudják, de St.Gilgen Helmuth Kohl egykori német kancellár kedvenc üdülő helye volt... Meg tudom érteni, mert egy tündéri kis településről van szó




Sétánk során először  elhaladtunk a St gilgeni oroszlán mellett , majd szinte karnyújtásnyira  haladtunk el a felvonó indító állomása előtt, amely a város felett magasodó Zwölfelhorn-ra viszi a turistákat. . Gyönyörű, muskátliktól hemzsegő, festett falú házak között jutottunk el a Városháza elé.... Ez az épület néhány pillanat erejéig feltűnik Az Angyal című sorozat egyik hetvenes évekbeli epizódjában is, mint vágókép!!! Nem véletlenül, ugyanis csodálatosan néz ki az épület.




A Városháza melletti utcán továbbhaladva a plébánia templom látható,mellette egy második világháborús emlékmű illetve a temető.... Az osztrák temetkezési szokások eltérnek az általunk ismerttől. Mivel a hegyekben és a városokban és falvakban meglehetősen kevés a hely , itt az elhunytakat öt -tíz évente kihantolják, hamvaikat összegyűjtik, a megüresedett helyekre pedig temetkeznek. A sírhelyek is meglehetősen kicsik, viszont hihetetlen szépen gondozottak, már-már művésziek.  Van ahol az elhuny kedvenc tárgyait is kihelyezik, van ahol fényképeket látni. Esténként gyertyák pislákolnak a sírokon . A temetkezés eme szokásainak legjobb példája a hallstatti templomban található csontkamra, de erről majd később. A temető gyakorlatilag turistalátványosság, de mindenek előtt tiszteletben kell tartani az elhunytak emlékét és a  a helyi szabályokat is.. A St. gilgeni temetőben még egy kis szökőkút is található......




A temetőből kijőve, az utcán tovább sétálva , a tóhoz közel baloldalon található a Mozart-ház, amit szinte eltéveszteni sem lehet. Az egykori kerületi bíróság épületében élt Mozart édesanyja és nagyapja is. Jelenleg az épületben egy kiállítás, egy  négy nyelven hallgatható multimédia show is megtekinthető.




A múzeumból csak néhány méterre található a Wolfgangsee. Hangulatos sétány, szuvenír árusok, nép viseletbe öltözött konflis fogadja a turistákat. Maga a tó gyönyörű, kristály tiszta vizű.



Ha rajtam múlna még most is a tóparton ácsorognék, de elérkezett az a pillanat, amikor már nem lehetett tovább húzni a hazautazást. Igyekeztünk ezalatt a néhány nap alatt mindent és mindenkit amit láttunk és hallottunk, megjegyezni és megörökíteni, de mivel  ez nem teljesen sikerült, elhatároztuk, hogy Ausztriába még visszatérünk.....A hazaérés első élménye viszont döbbenetes volt....Mosonmagyaróvárnál a parkolóban akkora szemétkupac fogadott bennünket, mint egy jól megtermett ember, és az egyetlen (!!!)  orrfacsaró bűzt árasztó illem helység előtt hosszú sor kígyózott......

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Sörözzünk !!! Az osztrák söripar remekei :-)

Az előző poszt végén írtam, egy kis helyi fesztiválról. Azt tudni kell, hogy Ausztriában, Svájcban és Németországban is az emberek minden lehetőséget megragadnak, hogyha szórakozásról van szó. De, ezt is ésszel teszik :   teszem azt, az egyik kis faluban szükség van a faluban található padok felújítására, akkor szerveznek egy jótékonysági estet, összeszalad a falu, a helyi vállalkozók kitelepszenek, sör, kolbász stb.     Az itt összegyűjtött adományokból pedig rendbe rakják a padokat,   aztán lesik a következő alkalmat, hogy szervezhessék a következő kis bulit… Igy megy ez… Az ilyen kis összejöveteleken de akár a nagyobb fesztiválokon aztán a helyi sörfőzdék igen kitesznek magukért. Ausztriában nagy hagyománya van a sörfőzésnek és a sörivásnak, erről szólna most ez a kis bejegyzés. Az osztrák sörök nagy része is a német tisztasági törvény alapján készül. Hogy mi is ez : 1516-ban Bajorországban bevezették az úgynevezett "tisztasági törvényt", amely a sörfőzéshez csak a négy

Schloss Hohenwerfen - Kémek a Sasfészekben

Schloss Hohenwerfen - Kémek a Sasfészekben  Salzburg és Bischofshofen közt az A10 jelű autópályán haladva pazar látvány tárul az utazó elé, ugyanis   kb.150 méter magasból egy gyönyörű vár   magasodik a völgy fölé. Ez a Schloss Hohenwerfen, s az impozáns vár sokaknak ismerős lehet: az épület Schloss Adler művésznéven a Kémek a Sasfészekben című, 1968-ban készül háborús remekmű díszleteként és helyszínenként szolgált. De ne rohanjunk előre ... A vár 1075-és 1078 között épült   Gebhard, salzburgi érsek megrendelésére, a környék védelmének céljából. A vár hosszú évszázadok át a salzburgi érsekek birtokában volt, és egy időben vadászkastélyként is funkcionált. A német parasztháborúk idején a felfegyverkezett bányászok és munkások 1525-1526-ban megtámadták, az ostrom után pedig porig égették. A lázadások leverése után aztán   - büntetésből -   nekiállhattak újra építeni. A renoválás során itáliai erőd-és várépítési   tapasztalatokat is felhasználtak. A harmincéves háború

A MILKA - Story : A lila tehén nyomában

H a azt mondom, MILKA, mindenkinek beugrik a lila tehén  és a finom alpesi csoki. De mitől lett ilyen népszerű a márka ? Ime a MILKA story.... Kezdjük az elején : Phillip Suchard  - aki  eme csodát megalkotta - svájci cukrászmester, 17 éves korában kezdett el gyakornokként dolgozni testvére berni cukrászdájában . Mint abban az időben sokan , a fiatal ember híres és sikeres szeretett volna lenni, erre lehetőséget pedig abban látott, hogy Amerika felé vegye az irányt. Svájci órákkal és nagy becsvággyal felpakolva vágott bele a nagy kalandba, ami aztán nem úgy sikerült ahogyan ő tervezte. Hazatérve Svájcba,  1825 novemberében Neuenburgban megnyitotta saját cukrászdáját,  ahová egy újszerű édesség,  az "au chocolat fin de sa fabrique",  vagyis a „finom házi készítésű csokoládé"-val igyekezett becsábítani az embereket. A valódi kézműves termékek hamar népszerűek lettek, azonban a lassú gyártás miatt hamarosan modernizálni kellett az üzemet. 1826-ban a szoms