A csoportnak ma több opciója is volt, először egy gyémántcsiszoló
műhely meglátogatása szerepelt a programban, majd a Rijsk Múzeum
megtekintése - már aki akart és korábban jelezte ezt, annak foglaltak jegyet, a
többieknek tekergés a városban, majd délután a Heineken Experience
felkeresése szerepelt a programban.
A reggeli elfogyasztása után egy hosszabb villamosozás következett,
egészen a belvárosig utaztunk, gyakorlatilag
a Rijsk Múzeummal szemben szálltunk le. Amszterdam egyik
fő nevezetessége a múzeum, sőt egyik jelképe is.
 |
| Rijsk Múzeum |
Az évente nagyjából kétmillió látogatót fogadó múzeum a holland
festészet aranykorának legjelentősebb bemutatóhelye. Itt található a
világ legnagyobb Rembrandt gyűjteménye, valamint a Hollandia
legnagyobb művészettörténeti könyvtára is. 1798-ban alapították, az akkor
még francia uralom alatt álló Batáviai Köztársaságnak
nevezett országban, az 1800-ban megnyíló első kiállítás anyagát az
ország különböző területeiről ideszállított, illetve “kölcsönadott”
műtárgyak képezték.
A ma is látható épületet 1876-ban kezdték el építeni, az ünnepélyes
megnyitóra pedig 1885 július 13.-án került sor. A II. Világháború alatt a
műtárgyakat biztonságba helyezték, és csak a háború után, újrarendezett
formában nyitották meg az épületet.
2003-ban egy felújítás vette kezdetét, amely tíz évig tartott,
ekkor nyitott újra a múzeum. Az érdeklődés óriási, jegyet venni csak
hetekkel előre lehet venni, online módon, tehát nem lehet csak úgy beesni...
Az épület különlegessége, hogy a két torony közt egy alagút vagy
passzázs található, gyakorlatilag át lehet sétálni a múzeum alatt,
a Museumstraatra kiérve az egyik oldalon a múzeum kertje, másik
oldalon pedig a kiállítási épületek láthatóak, a kertbe egyébként ingyenes a belépés.
A múzeum impozáns épülete mögött,
a Paulus Potterstraat sarkán áll a
Royal Coster Diamond nevű cég gyémántcsiszoló üzeme. Ne valami
ipari létesítményt képzeljünk el, agy takaros, polgári házra gondoljunk,
illetve a cég megvette a szomszédos telkeken álló házakat is,
gyakorlatilag a fél utca az övék. A cég
kisebb csoportoknak vezetett túrát tart, megnézhetőek
a gyémáncsiszolók munka közben, majd – ha már ott vannak a kedves
ügyfelek - lehet vásárolni is.
 |
| A gyémáncsiszoló Épülete |
Az 1840-ben alapított cég nem kispályás, 1852-ben ők csiszolták
újra a világhírű Koh-I-Noor gyémántot, 1856-ban pedig megvásároltak
egy ritka óriásgyémántot Brazíliából, és Dél Csillaga néven 128,48
karátos gyémánntá csiszolták. 1994-ben a ma is ott
dolgozó Pauline Willemse elkészítette a világ legkisebb gyémántját,
ami 57 oldallapból áll, és 0,0000743 karátos. A cég készítette többek közt a
holland királyi család koronázási ékszereit is, illetve ügyfeleik közt
Bonaparte Napoleon illetve Sisi, azaz Erzsébet osztrák-magyar
császárné is.
Az épületben tapintható a luxus és a diszkréció, mindamellett mindenhol kamerák vannak felszerelve, nem véletlenül. Egy rövid kis bemutatót tartottak a gyémántokról, a csiszolási eljárásokról, illetve a cég működéséről, majd felkísérték a társaságot egy kisebb tárgyalóba és jött a bemutató és a vásárlási lehetőség. A lehető legkisebb gyémántok darabja 600 eurótól indult, de a szerencsések ujjára húztak egy 200 000 euró értékű gyémántgyűrűt is.
 |
| Kicsik 600-ért, a többi még drágább |
 |
| 200 000 euro |
Még mielőtt bárkinek beindulna a fantáziája és
villámgyorsam lelépne ezzel a kisebb vagyont érő kis ékszerrel a kezén, csak
jelzem, hogy az ajtók zárva vannak és csak a cég munkatársa nyithatja ki,
szóval esély sincs semmi furfangos manőverre...Gyémántok mellé
vehettünk volna még nyakláncokat, fülbevalókat, gyűrűket és karórákat,
utóbbiaknak “már” 100 euróért adták darabját...
A bemutató után szépen végig mentünk a komplett épületen, és igen, itt tényleg nem a filléres dolgokat lehet megvenni, több kisebb shop is van még. Miután kijutottunk az épületből, a múzeumlátogatók mentek a Rijsk Múzeumba, mi pedig kettecskén nekiálltunk felfedezni a várost.
Először beestünk a Hard Rock Café helyi shopjába, majd egy kellemes sétával egyenesen a Spiegelgracht-on egészen a Herengrach-ig. Itt jobbra kellett volna fordulnunk, de valami nagy felújításban voltak a melósok és lezárták az utat, így balra mentünk tovább.
 |
| Hangulatos belváros |
Átsétáltunk a közeli hídon a túloldalra, végig az utcán majd a sarkon jobbra, és néhány perc múlva a virágpiac ismerős bódéit láttuk. Ha már idáig eljöttünk, ebédidő lévén kerestünk egy kajáldát. Ez Hollandiában nem egyszerű, és nem az éttermek hiánya miatt, ugyanis a derék németalföldiek, őrizve a hagyományaikat délben szendvicset szoktak enni... Nem valami rendes főtt kaját, szendvicset! Vannak bisztrók, meg pizzériák, meg kínai kajáldák, de olyan tipikus holland étkezdét nehéz találni, nekünk azonban mégis sikerült!
 |
| Attaboy |
A virágpiacról nyíló kis tér,
a Geelwincksteeg sarkán áll az Attaboy Amsterdam nevű hely,
kiülős nagy napernyős terasszal és belső helységgel. Jó idő volt,
leültünk kint, és a nem túl nagy választékból sikerült egy igazi
holland klasszikust választani. Errefelé a sült krumpli, vagy ahogy itt
nevezik, a Fries nemzeti eledel. Szóval itt mindenhez IS a
sültkrumpli jár, az általunk választott kaja a grillezett csirkehusin, a baconon, sajtszószon
és jalapeno-n kívül egy rendes adag sült krumpliból állt. Csekély
hollandtudásom összeszedve egy jó sört is sikerült kiválasztani - mert errefelé
nem csak Heinekenből áll a világ, sőt - és kényelmesen megebédeltünk a kellemes
napsütésben.
Teli hassal indultunk visszafelé, ugyanis három előtt nem
sokkal a Heineken Experience épületénél volt jelenésünk, ami
egyébként a Rijsk Múzeumtól alig pár perces sétára található.
 |
| Csúcsforgalom |
A Heineken Experience elég szembetűnő, messziről is észlelhető,
hatalmas zöld fehér tábla látható az utcafronton. Gerard Adriaan Heineken
1864-ben vásárolta meg azt a területet, ahol a ma is látható épület áll,
1873-ban nyitotta meg családi sörfőzdéjét, ami már akkor is elsősorban a minőségi
termék előállítására törekedett, szem előtt tartva a családi érdekeket is.
Hamarosan a holland söripar zászlóshajója lett a legnagyobb franciaországi
beszállító, 1889-ben pedig a Heineken pilsnere elnyerte a párizsi
világkiállítás nagydíját, ez az érme ma is látható a múzeumban, és az üvegeken
is szerepel. Az 1900-as évek elején megalkották a Heineken saját élesztőjét, az
„A Yeast” -et, aminek az összetételét azóta is hétpecsétes titokként őrzik, ez
az élesztő adja meg a sör összetéveszthetetlen ízét. A Heinekennek azóta nincs
is B tervre szüksége, és nem is gyártanak más jellegű sört sem. A nagy
gazdasági világválság után a cég saját palackozóüzemet létesített, és
minőségromlás nélkül tudta a palackozást megoldani. 1933-ban az amerikai
szesztilalom végét igen jó érzékkel tippelték meg, és a korlátozás feloldásakor
már be is futott egy hajónyi Heineken New Yorkba 😊 A második világháborút követően jelent meg az üvegen az ötágú
vörös csillag és a mai használatos betűtípus, illetve vált szállóigévé az
akkori tulajdonos, Alfred Henry Heineken mottója: „Nem sört árulok, hanem
élvezetet!” Napjainkban a Heineken az egyik legnagyobb szponzorációval
rendelkező cég világszerte, a konszern 70 országban több mint 500 márkát
forgalmaz…
Az épületbe lépve le lehet tenni a csomagokat egy megőrző szekrénybe, majd, mint reptereken, végig kacsáztunk egy kialakított közlekedőn, majd kezdetét vette a turné első része, ahol mindenki kapott fejenként egy műanyag érmét, ezzel lehetett a végén sört kapni 😊
A túra vezetett része angolul zajlott, aki igényli, annak tudnak
adni audioguide-ot, igaz az magyarul nem tud…
Az első helyiségben a régi téglafalra vetített képek segítségével mesélt egy fiatal srác a Heineken történelméről, közben meg lehetett csodálni a már korábban említett aranyérmet is, majd egy lépcsőn felsétálva szembejött velünk az alapító hatalmas arcképe, majd szépen a többi Heineken leszármazott portréja, mindenkiről egy pár szavas kis összefoglalót lehetett olvasni.
 |
| Az alapító |
A következő teremben a sörösüvegek evolúciója volt látható, majd egy következő helyiségben a sörfőzés folyamatát mutatta be egy fiatal hölgy, aki ezután beterelt bennünket a korábbi sörfőző üzembe. Ez az épület ugyanis 1988-ig sörfőzdeként üzemelt, akkor azonban elkészült a modern, nagyobb kapacitású főzőüzem és a termelés kiköltöztetése után alakították át multimédiás látogatóközponttá.
Szóval a patika tisztaságú egykori főzőüzemben működés közben láthattuk a
malátázás folyamatát, belenézhettünk az összes üstbe, és ott is ment a vetítés!
Mindegyik üstben más tevékenységről volt látható egy vetített kisfilm😊
A főzdeteremből némi lépcsőzés után egy tágasabb terembe értünk fel, - a lépcsőház tele volt festve mindenféle Heineken—es lógóval -majd egy folyóson több terminált állítottak ki, itt lehetett egyedi sörös címkét gyártani, némi euro fejében. Lesz egy ilyenem is, megterveztem, fizettem, majd a kijáratnál át vehetem, és már mentünk is tovább egy újabb terembe, itt össze kellett várni egy nagyobb létszámot, a három kiscsaj, akik a sorokat rendezgették egy pár szóban elmagyarázta, hogy most jön a virtuális része a látogatásnak, mire figyeljünk stb. Innen besétáltunk egy helyiségbe, ránk csukták az ajtókat és indult a csoda… A terem teteje monitorokból állt, és a fejünk felett megjelent a tiszta víz, majd imitálták a malátázást, a főzést, a komló és az élesztő hozzáadását, mindezt hollywoodi színvonalon…Amikor virtuálisan elkészült a sör, akkor nyílt az ajtó átléptünk a következő helyiségbe, aminek az oldalfalai is kivetítőként funkcionáltak, és hirtelen minden megtelt sörrel😊 A falakon megjelentek a még üres palackok és indult az újabb varázslat, hullámvasút szerű mozgással végig követtük a palackozást és a kiszállítást, és amikor a sörösüvegek bekerültek a dobozokba, az oldalajtó kinyílt és egy kisebb helyiségbe lehetett átmenni, itt a szponzorációról kaptunk egy videoklipet, piszok látványos volt. A virtuális káprázat után aztán nyílt az ajtó és egy kocsmában találtuk magunkat, a pult végig rakva frissen csapolt sörrel, és a személyzet vigyorogva biztatott mindenkit, hogy ne legyünk szégyenlősök, kóstoljuk nyugodtan, mit is főztünk az előbbiekben 😊 Senki nem volt szégyenlős…
 |
| Kezdődik az itatás |
A sörözés után több kisebb helyiség következett a, először a zene és a sör kapcsolata volt a téma, egy kis discot építettek, a sörösüvegekből kirakott hangszínszabályzó az nagyon ott volt a szeren, majd a Forma 1 világa, -egy Max Verstappen vitrinnel – játékgépekkel, végül a foci, nevezetesen a Bajnokok Ligája, több világklasszis bekeretezett és aláírt meze mellett egy valódi kispad is be volt állítva.
A kiállítások után
aztán már csak egy lépcsőn kellett lemenni a pincébe, itt egy igazi kocsma
található, a kuponokért pedig máris tolják az ember kezébe a sört. Úgy adódott,
hogy több kuponom is lett, így hát több sört is ittam, de hát ezt a munkát is
el kell valakinek végezni 😊
 |
| A feladat adott :-) |
A kocsmából az út természetesen a shop-on keresztül vezet, azt nem
mondom, hogy hű, de olcsó, de azért egy-két ajándék belefért. Kifelé menet még
átadtam a kis jegyemet az egyedi címkéért, a kishölgy némi keresgélés után a
kezembe nyomott egy becsomagolt üveg Heinekent, rajta az én saját feliratommal.
Hogy még egy sört is kapok, na arra nem számítottam…!
Miután a kissé besörözött csapatból mindenki kijött, visszamentünk
a szállásra, kicsit észhez térni 😊 Este aztán egy kb. félórás metrózással visszamentünk a
Nieuwmarkt-ig, megcsodálni Amsterdam vöröslámpás negyedét. A metróból kijőve az
egykor várkapuként, majd mázsaházként funkcionáló, kastélyszerű épület előtti
téren épp egy fesztivál zajlott, annak minden kellékével együtt, a színpadon a
zenekar egy régi The Cure számot játszott elég korrektül 😊
A piroslámpás negyed Amsterdam egyik leglátogatottabb része,
azonban van néhány írott és íratlan szabály, amit nem árt betartani. Az első,
hogy nincs fotózás! A vörös leddel megvilágított ablakokban a szexmunkásokat
tilos fotózni, aki mégis megteszi, az rögtön 1200 eurós bírságot kap, ha sokat
ágál, akkor a telefonja repül a csatornába, és ha még ezek után is vitatkozna
az elég masszív és marcona biztonsági személyzettel, akkor Ő maga is megy a
vízbe! A csatornákon átívelő hídakról nyugodtan lehet fotózni, de mást nem. A
körzetben sok a rendőr és a térfigyelő, így a zsebtolvajlások és az egyéb
bűncselekmények száma is csökkenőben van, de nem árt az óvatosság. Mint szinte
mindenhol, itt is erőteljesen érezhető a legálisan beszerezhető fű illata, de
vásárolni azt is csak a kijelölt shop-ban érdemes, az utcai árusnál vett cuccal
könnyen le lehet bukni, és az továbbra is illegális.
Mielőtt az első kis utcán végig sétáltunk, az idegenvezetőnk csak
annyit mondott, hogy jól nézzünk szét, aztán az utca végén megbeszéljük mit
láttunk… Hát jó! Az ablakokban nők, diszkrét fehérneműben, egyik másik
kihívóbban, de semmi extrát nem véltünk felfedezni, majd a séta végénre érve
megkaptuk a meghökkentő választ: akiket itt az ablakokban láttunk azok bizony
férfiak voltak… Meg nem mondtam volna…
Az Oudezijks Achterburgwahl két oldalán már a hagyományos éjszakai
lokálok és sex shopok vannak, sztriptízbár és ablakokban kuncsaftra váró
hölgyek egymás után, na meg persze rengeteg turista. Az egész negyedben
egyetlen hely van, ahol lehet fotózni az ablakban lévő hölgyeket, az a 60 szám
alatt található Prostitució múzeuma, ahol néhány eurós belépti díj után
párunkat fel lehet küldeni egy ablakba, ahol le is lehet őt fotózni 😊 Nagy tolongás nem volt a lehetőségért :-D
Laza kényelmes tempóban egy háromnegyed óra alatt körbe lehet járni
a negyedet, majd a megbeszélt helyen összegyűltünk és az utolsó metróval
visszamentünk a hotelbe, kellemesen kifáradva. Másnap, hazaút előtt még
mozgalmas napnak ígérkezett.
A reggeli után cuccainkat behordtuk a szálloda csomagszobájába,
majd villamossal bementünk a főpályaudvar környékére. Amikor szemben áll vele az ember, akkor jön
rá, hogy szinte teljesen egyforma a homlokzata a Rijks Múzeum épületével, ami
nem véletlen, hiszen egy ugyanazon személy tervezte a két épületet!
 |
| Amsterdam Central |
Innen lesétáltunk a csatornapartra, ahol márt vártak bennünket, ugyanis
egy hajókázós városnézés következett. A Lovers Canal Cruises nevúű társaságnak
vagy húsz egyformára dizájnolt hajója van, és ezekkel lehet kisebb-nagyobb
túrákat tenni a város csatornarendszerein. A hajók elég laposa, mivel a hidak
is viszonylag alacsonyan vannak, ezért hajókázás közben óvatosan álljunk fel,
tapasztalatból mondom 😊
Közben elhajóztunk a már többször látott Sea Place pagodája mellett, majd az Oudeschans csatornára kanyarodás közben egész közelről láttuk a Nemo Science impozáns épületét. Teljesen más hangulata van a városnak, nem érezhető a nyüzsgés,a házakra és műemlékekre is elég jó a rálátás.
Közben ráfordultunk az Amstel folyóra és áthajóztunk a város legrégebbi hidja, a Blauwbrug, azaz a Kék Híd alatt, ami 1883-ban építettek, erősen hasonlít a Szajna felett átívelő hidakra, nevét pedig a korábban itt álló fahíd kék színű gerendáiról kapta.
 |
| A Kék Híd |
A Blawbrug -ot elhagyva a Herrengracht csatornán haladtunk végig a kellemes napsütésben, hogy a csatorna végén némi forgolódás után a kiinduló helyre visszaérjünk.
A közel kétórás
program nagyon gyorsan eltelt, ezután volt még időnk ebédelni is, mivel a
tegnapi étterem elég közel volt, hát visszamentünk oda, jelentem a hamburgerük
is elég jó cucc!
Kora délután aztán visszamentünk a szállodába, összeszedtük a bőröndjeinket,
és kivonatoztunk a reptérre. A KLM -nél nagyon várakozni sem kellett, egyből mehettünk
becsekkolni, majd át a biztonsági ellenőrzésen. Megkerestük a kaput, ahonnan
majd a gépünk indul, csellengtünk a duty free shopok közt, majd még egy kis
ücsörgésre is találtunk egész jó helyet.
Kora este aztán felszálltunk a gépre, és valamikor este 11 után landoltunk
a Liszt Ferenc nemzetközi Repülőtéren, egy gyors transzfer után, éjfél
magasságában indultunk haza.
Tartalmas néhány nap volt, gyönyörű helyekkel, Keukenhof erősen ajánlott mindenkinek, Amszterdam pedig egyszerre régi és modern város is, mindenki megtalálhatja benne a neki tetsző részt. Biztos, hogy nem utoljára jöttünk ide 😊
Megjegyzések
Megjegyzés küldése