Hosszú ideje szerettünk volna eljutni
Hollandiába , idén végre sikerült is.
Néhány nap volt csupán, de nagyon jól sikerült, erről a pár napról
következik egy kis élménybeszámoló.
Kedd reggel gyülekező Ferihegyen, majd az eddigi fapados járatok helyett a KLM légitársaság fuvarozott bennünket Amszterdamba. Érezhető volt a különbség, kicsit kényelmesebb az ülés a gépen, járt egy kis enni és innivaló is a jegy mellé, némi minőségérzetet adva az utazáshoz. Tiszta időben repültünk, így pazar rálátásunk volt a gépből Hollandia tengerpartjára, gátrendszerére és a az egész országot behálózó csatornarendszerre.
Kora délután landoltunk a Schipol repülőtéren, a világ harmadik legforgalmasabb repülőterén. Óriási, simán el tud veszni az ember, ha nem figyel…
 |
| Leszálltunk |
Csomagjainkat összeszedve
nagyjából tíz perc alatt elvonatoztunk Amszterdam Slooterdijk városrészébe, itt
volt ugyanis a szállodánk, ami a vasútállomástól nagyjából 80 méterre állt. A
szálloda közvetlen szomszédja egy Spar áruház, illetve egy mediterrán étterem,
több mint tökéletes. A szállodába
megérkezve kisebb meglepetésben volt részünk, ugyanis ahogy elleptük a recepció
előtti teret, máris ásványvízzel kínáltak mindenkit, és nedves törölközőket is
hoztak, hogy frissítsük fel magunkat!
A szobák
kiosztása után csaptunk egy kis sétát a belvárosban. A jól szervezett
tömegközlekedésnek és a kiváltott Amsterdam Card –nak köszönhetően bárhová
könnyen el lehet jutni, más városokkal ellentétben a kártyát fel és
leszálláskor is csippantani kell.
A villamosról az amszterdami Central Station-nél szálltunk le, a csatorna túloldalán magasodik az A’Dam Tower és az Eye Filmuseum épülete. Mintegy húsz évvel ezelőtt itt még semmi nem volt csak víz, most pedig egy félsziget áll a túloldalon…
 |
| A'Dam Tower és a Eye Filmmuseum épülete |
Tovább sétáltunk a rakparton, a közeli Naco házig .
 |
| Naco Huijs |
Erről azt kell tudni, hogy 1919 óta állt a helyén, azonban 2004-ben az
amszterdami főpályaudvar bővítése miatt útban, volt ezért, egy fémállványzattal
biztosították és alapzattal ,
mindenestől elszállították hajóval Zaandamba ! 2019-ben került vissza a
helyére, állagmegóvás után. Itt látható több videó is a műveletről : https://stadsherstel.nl/culturele-activiteiten/filmpjes/naco-huisje/
Még mielőtt
nagyon belemerülnék a város látványosságaiba, szót kell ejtenünk Amszterdam
mindenki által ismert kerékpárosairól. Nos, ők azok, akik teljesen magukénak
érzik a várost, ugyanis két dolog miatt állnak csak meg, ez a villamos és az
autóbusz! Minden más esetben, forgalmi helyzetben gondolkodás nélkül hajtanak,
nem számít, hogy van előtte másik kerékpáros, vagy gyalogos, esetleg necces
közlekedési szituáció, ők tekernek ezerrel. Csengő az van a bicajokon, díszként funkcionálnak, mert inkább rákiáltanak
az akadályra előttük … Irgalmatlan mennyiségű kerékpárt és kerékpárost láttunk,
olyan kerékpár lerakatokkal, hogy ember legyen a talpán aki a saját bicaját
megtalálja a többi közt…
Szóval sétánkat az Odebrug irányába folytattuk, a hídról szépen látszik a csatornán ringatózó Sea Palace étterem, ami egy pagoda és mögötte felbukkan a Nemo Science Museum épülete, ami egy vízből felbukkanó tengeralattjáróra hasonlít.
 |
| Sea Palace pagodája, mögötte a Nemo Science Museum |
A
hídról lesétálva jobbra haladtunk tovább, megnéztük a Schreiertoren épületét,
ez a torony az, ahonnan a tengerészek feleségei sírva integette az elhajózó
férjeknek, miközben a szeretőik már alig
várták, hogy a férjek kihajózzanak …A neve is innen ered, könnyező toronynak
lehet fordítani.
 |
| Schreiertoren |
Mindenki
hallott már a laza holland drogtörvényekről, melyek legalizálták a marihuana és
egyéb könnyűdrogok használatát. A cuccot a Coffeshop-okban lehet megvásárolni,
a nevével ellentétben ezek nem kávézók, viszont rengeteg van belőlük, úgy is
mondhatnám, hogy diszkrét fűszag járja át a várost!
Közben a Prins Hendrikkade-ről egy kis sikátorba fordultunk be, majd pár perc múlva az Armbrug hídján állva gyönyörködhettük a csatorna partján két oldalon álló házakban.
Sétánk során már figyelni kellett arra, hogy mivel a piros
lámpás negyed közvetlen közelében mászkáltunk, a kirakatban feltűnő hölgyeket
nem tanácsos fényképezni, egyrészt tilos, másrészt meg a gyanútlan turista telefonja könnyen a
csatornában landolhat – ilyenre is volt már példa. Tehát nézelődni lehet, de
fotózni nem ajánlott.
Közben odaértünk a De Oude Kerk impozáns épületéhez.
 |
| De Oude Kerk |
Az Öreg Templom Amszterdam
legrégebbi épülete a korábbi plébániatemplom, 1213-ban építették, 1306-ban
szentelték fel katolikus templomnak. 1578-tól a reformáció után a Holland
Református Egyház tulajdona lett, többször megrongálták, kifosztották, sőt egy
ideig piacként működött. 1681-től itt őrzik a házassági leveleket, azóta városi
levéltárként is funkcionált. Itt keresztelték meg többek közt Rembrandt
gyermekeit és itt temették el a feleségét, Saskiát 1642-ben. Bár meglepőnek
tűnik, itt simán megfér egymás mellett a prostitúció és a vallási áhítat, nem
véletlenül áll a templom előtt egy szobor, ami elismeréssel adózik a világ
minden szex munkásának.
A templomot megkerülve rögtön belebotlottunk Amszterdam első és leghíresebb Coffe Shopjába : A The Bulldog 1975 óta várja a vevőket.
Mára már valóságos brand lett belőle, több üzletük van Hollandiában és
szerte a világon. Tovább sétáltunk, hogy aztán néhány perc múlva ráforduljunk a
Damstraat-ra, aminek két oldalán szinte
csak éttermek találhatóak, és már feltűnik a távolban a De Dam és a Királyi Palota épülete.
A De Dam azaz a Gát Amszterdam főtere, a nagyjából 200 méter hosszú és 100 méter széles négyszög alakú tér, ide torkollik a város két bevásárló utcája. Legnagyobb látványossága a Koninklijk Palace, azaz a Királyi Palota.
 |
| Királyi Palota |
1648
és 1665 közt épült, klasszicista stílusban, és 13659 facölöpön áll! 1939-óta a
királyi család nem lakja az épületet, csak reprezentációs célokra használják,
többszöri felújítása óta turistalátványosságként is funkcionál. Ha szembe állunk az épülettel , bal oldalról
a Madame Thussaud panoptikum épülete
látható, mögöttünk pedig a Bijenkorf bevásárlóközpont.
A Palota külső megszemlélése után tovább sétáltunk a Rokin úton, egészen a Munttoren-ig, mellette található a virágpiac.
 |
| Munttoren, mögötte van a virágpiac |
Itt aztán tényleg mindenféle és fajta virágot lehet kapni, az egész utca egyik oldala csak a virágárusoké. A virágok mellett persze mindent is van, amit egy turista megvehet, hűtőmágnestől a vászontáskáig.
Egyébként itt érdemes beszerezni a virághagymákat, Keukenhofban ugyanis majd háromszor ennyiért láttuk ugyanezeket, sőt van olyan árus, akitől meg is lehet rendelni online a tulipán-vagy más –virághagymákat és elküldik postai úton! Persze nem csak virág van itt, éttermek, sajtszaküzletek és mindenféle szuvenír bolt is van. Az idegenvezetőn ajánlására be is mentünk egy sajtvállalkozás mintaboltjába, mondani sem kell, több féle sajttal jöttünk ki :-)
Lassan azért
kezdett a csapat fáradni, így aztán kora este visszavillamosoztunk a szállásra.
A cuccainkat letéve lementünk a Sparba, vettünk valami enni és innivalót majd
az ötödik emeleti szobánkban a naplementét figyelve kényelmesen
megvacsoráztunk. Ringatni aztán nem nagyon kellett senkit sem…
Másnap reggel elfogyasztottuk a bőséges reggelinket a hotelben, majd megint jött egy kis tömegközlekedés, metróval mentünk egy jó darabon, az Amsterdam RAI nevű állomásig. A hotel közelében található Slooterdijk vasútállomás előtt egy kisebb városnyi lakos által használt kerékpár gyűlik össze minden reggel, és az egész város tele vanilyen lerakatokkal .
 |
| Kerékpártároló |
 |
| Amsterdam RAI |
Érdekesség, hogy a metró egészen eddig a felszínen halad, ettől az
állomástól folytatja az útját mint a
többi rendes metró, a földfelszín alatt. A RAI név ne tévesszem meg senkit, nem
az olasz közszolgálati televízió épületéről van szó, ez egy konferencia és
kiállítótermekből álló komplexum, melynek jellegzetes, egymásra pakolt,
elfordított tortaszeletekre hasonlító épülete messziről is elég jól látható. Nos, elsétálva
az épület előtt jutottunk el az Europaplein-re azaz az Európa térre, itt
található a Keukenhof-i tulipánparkba induló autóbuszok kiinduló állomása. Szépen
elkordonozva, ahogy kell, viszont a buszokhoz csak úgy jut el a lelkes turista,
ha a szigorú személyzet figyelő tekintetétől kísérve, egy kisebb összeget
lecsippant a bankkártyájáról, vagy a banki alkalmazásról és már mehet is a
buszra várakozó sorba. Ezt nagyon szigorúan veszik, viszont jegyet nem adnak
jegyet a fizetés után… Már itt rengetegen várakoztak , viszont haladt a sor rendesen,
volt olyan lehetőség is, hogy miután leültettek mindenkit a buszon, azokat,
akik vállalták, hogy kb fél órát állnak, autópályán utazva, akkor őket
felterelték, majd kezdték feltölteni a következő járművet. Hollandiában ugyanis
lehet állva utazni buszon, az autópályán… Hamarosan már egy emeletes busz felső
szintjén ültünk és elindultunk a nagyjából félórás útra. Négysávos kiváló minőségű autópálya, haladás közben
a közeli reptér miatt néha megjelent egy, leszálláshoz készülő utasszállító
repülő a fejünk felett, ragyogó napsütéses idő, elsőre minden jól alakult. Az autópályáról Lisse irányába tértünk le,
itt már azért akadtak kisebb torlódások, és a buszból egy idő után már lehetet
látni elég szép tulipánmezőket is.
Valamivel 11 óra után szálltunk ki a buszból a tulipánkert parkolójában. Keukenhof szabad fordításban konyhakertet jelent, a világ legnagyobb virágoskertje. Mintegy 32 hektáron kb 7 millió szál virágot ültetnek el minden évben, minden év március utolsó hetétől május közepéig látogatható, ennek megfelelően óriási volt a tömeg most is. A parkot egy 15. századi vadászterületen alakították ki, a keukenhofi kastély lakói számára itt termesztettek konyhakerti növényeket és fűszereket. A mai is látható virágparkot 1949-ben hívták életre, a polgármester szándéka szerint a holland virágexport elősegítése, illetve a termelők bemutatása volt a cél.
A bejáratnál
a csoportosan megváltott belépőnek hála gyorsan beengedtek bennünket, és kezdetét
vette a több órányi sodródás a tömeggel, elképesztő virágok között. Szóban
leírni nem nagyon lehet a látványt, beszéljenek inkább a képek :
Egyébként
van itt minden, több kilátópont a tulipánmezőkre, szélmalom, fotópontok, szökőkutak,
csónakázó tó valamint több pavilon, ahol enni-inni lehet, illetve kisebb
ajándékokat lehet venni. Fontos hogy csak bankkártyával lehet fizetni a park egész
területén, képtelenség lenne ennyi ember esetén a visszajáró készpénzzel
bajlódni. Négy és fél órán át bóklásztunk remek, napsütéses időben a kertben, ezalatt körbejártuk, de biztos hogy volt
olyan terület ahová nem jutottunk el. Elképesztő
mennyiségű virágot láttunk, az ember nem is gondolná, hogy csak tulipánból
ennyi féle van. Több infó a nyitvatartásról és minden másról itt : https://keukenhof.nl/nl/
Valamivel
délután öt előtt aztán beálltunk az Amszterdamba visszainduló buszok előtti
sorba, természetesen itt is kártyás fizetés után. A visszaút már nem volt sima, majd egy 40
perc volt mire a parktól a közeli autópályáig eljutottunk, és ott is akadt egy
kisebb torlódás, de azért sikeresen visszaértünk az Europapleinre, valósággal
megkönnyebbülve szálltunk le a buszról, a járművön ugyanis elég meleg volt, ablak
nem volt nyitva, a klíma pedig nem működött. Visszautaztunk a szállodáig, majd
beültünk a hotel alatt található mediterrán jellegű étterembe vacsorázni. A
kaja rendben volt, a felszolgálók munkáját egy tálcakihordó robot is segítette,
a gépi segéderő többször is megállt az asztalunknál, a mások által rendelt kajával
is :-) biztos szimpatikusak voltunk :-D
Kellemesen elfáradva vonultunk fel a szobánkba, megcsodáltuk az amszterdami naplementét is, majd elraktuk magunkat holnapra, ugyanis a következő nap sem ígérkezett pihentetőnek ! :-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése