Advent, Nagyvárad

 

 

Néhány napja átruccantunk Nagyváradra, megnéztük magunknak az adventi vásárt, valamint jutott idő egy kis sétára Ady Endre szavaival élve a Pece parti Párizsban.

 A szörnyű magyar útviszonyok után szinte felüdülés volt a sima román utakon haladni, egy rövid nagyszalontai pihenő után dél körül érkeztünk meg Nagyváradra.

A magyar határtól alig tíz kilométerre fekvő város a romániai Bihar megye székhelye, lakosságának kb.20 százaléka ma is magyarnak vallja magát. A várost Szent László király alapította a 11. században, akit halála után itt helyeztek örök nyugalomra, sírja 1192-es szenté avatása óta zarándokhely. A tatárjárás után a települést újjá kellett építeni, a várat 1474-ben sikertelenül ostromolták a törökök. A Dózsa féle parasztfelkelés során is ellenállt az ostromnak, majd a megerősített város 1660 júniusában mégis török kézre került, ahonnan csak 1692-ben sikerült felszabadítani a császári haderőnek.

1920-ban a Trianoni döntés során Nagyvárad román fennhatóság alá került, majd az 1938-as II.bécsi döntés visszacsatolta Magyarországhoz, egészen 1944-ig az óta Románia része.

Várad régen közigazgatásilag négy városból állt: Várad-Újváros, Várad-Olaszi, Várad-Váralja és Várad-Velence. (Elnevezésük eredete szempontjából Újváros és Váralja beszélő neveket visel, Olaszi és Velence pedig a 12. század folyamán az ott nagy számban megtelepedett vallon lakosság után kapta nevét.) Mind a négy városnak külön közigazgatási hatósága és külön földesura volt. Például Várad-Újvároson a földesúri hatóság jogait a káptalan, Várad-Olasziban pedig a magyar királyi kamarai kincstár gyakorolta. 1848-ban javaslatot tettek a városrészek egybeolvadására, , a folyamat végül 1872-ben ért véget.  Nagyvárad az első világháborút megelőzően pezsgő kulturális életéről is híres volt, rengeteg újság és más sajtótermék jelent meg, ezek közül is a leghíresebb a Holnap című irodalmi antológia, melynek két kötete 1908-ban illetve 1919-ben jelent meg, olyan szerzők műveivel, mint Ady Endre,Babits Mihály, Balázs Béla,Dutka Ákos és Emőd Tamás.

Nagyvárad rengeteg, felújított monarchia korabeli épülete ma is megcsodálható, a felújított vár, a Moskovits palota, a Pénzügyi palota, a Rimanóczy palota, illetve a Római katolikus székesegyház.  

A római katolikus székesegyház

Út közben derült csak ki, hogy lehetőségünk van megnézni a római katolikus székesegyházat, illetve Szent László királyunk hermáját is, úgyhogy a vásárbeli tekergés előtt magunkba szívtunk egy kis történelmet is. A székesegyház a Petőfi Sándor park túloldalán áll, 1752 és 1779 közt épült, 1780 június 25-én szentelték fel. A z épület előtti téren Szent László király szobra áll, a szobor eredetileg a főtéren állt, de a román hatalom elől 1921-ben ide menekítették. A székesegyház méretei lenyűgözőek: a központi hajó hossza 70 méter, szélessége 30-40 méter.

 A templom előtti téren a környező egyházmegyék képviselőit felvonultató adventi vásár zajlott, szinte csak magyar szót lehette hallani. A standokon a sült gesztenyétől az egyházi jellegű kegytárgyakig mindenféle kézműves dolgot lehetett kapni, óránként süteménykínálás volt, a színpadon pedig gyerekkórusok léptek fel. A templom belülről elképesztő, carrarai márvány mindenhol, a falakon a freskók gyönyörűek . 

A templom belülről

A főépületből aztán átsétáltunk a püspökség épületébe, ahol egy kis üzlet mellett egy teremben megtekinthető Szent László király hermája, vagyis annak másolata  - az eredeti a győri bazilikában látható - illetve a kis szelencében tárolt koponyacsont. A hermát minden évben László napon, illetve nagyobb egyházi ünnepeken körmenetben viszik végig a városon.  Annak ellenére, hogy nem az eredeti van kiállítva, a herma gyönyörűen kimunkált, a legapróbb részletekig, egyben hűen követi Szent László király arcvonásait.

Szent László hermája

 

A kis egyházi túra után még lézengtünk egy kicsit a sátrak közt, megkóstoltuk a sült gesztenyét – maradunk a gesztenyepürénél :-) – majd a Petőfi Sándor parkon át elindultunk az adventi forgatag irányába. A város - sajnos - jellegzetesen román, több gyönyörűen helyre hozott épület után biztos három –négy iszonyúan lepukkant épület áll. Viszont amit felújítanak, az nagyon szépen néz ki…

 

Sétánk közben a Strada Republicii-n haladva közeledtünk a belvároshoz, majd Calea Republicii-n elénk tárult az egykori Pénzügyi Palota impozáns épülete, innen pedig hamarosan a Barátok Templomához értünk. Az 1732 és 43 közt épült ferences rendi templomot 1903 és1905-közt ifj. Rimanóczy Kálmán tervei alapján átépítették, napjainkban a rendház a katonakórház része, a templom pedig római katolikus.

A Pénzügyi Palota

Ettől kezdve egészen nyugodtan sétálhattunk az utca illetve az úttest teljes szélességében is, ugyanis az önkormányzat úgy döntött, hogy az öt éve lerakott térkövet felszedeti, és újra térkövezteti, mert van rá keret. Ha elkészülnek a belváros teljes rendbetételével, autómentes övezet lesz, azaz a történelmi városrészben csak gyalogos forgalom lesz. Üzletek, gyorséttermek az utca mindkét oldalán, majd baloldalon a Moskovits Palota impozáns épülete áll, néhány méterre tőle az utca másik oldalán a Stern Palota épülete mellett sétáltunk el, azután a sarkon bal kéz felől a Rimanóczy palota gyönyörűen rendbetett épülete, sajnos most előtte, mellette kordonok vannak az építgetés miatt.

A Rimanóczy Palota

Néhány percnyi séta után a Strada Moscovei sarkán áll a Holnaposok szoborcsoportja. Az 1900-as évek magyar irodalmának jeles alakjai, Ady Endre, Juhász Gyula, Dutka Ákos és Emőd Tamás láthatók egy kávéházi asztal körül, és mivel van egy üres szék is, bárki beülhet közéjük egy fotóra.

A Holnaposok

Innen már csak pár lépés az Állami – régi nevén Szigligeti Ede – Színház, amit az alkalomhoz illően feldíszítettek, előtte pedig az adventi vásár egyik attrakciója, egy 520 négyzetméteres , természetes jégpálya  várja a korizni vágyókat.

Az állami színház

Szinte a színház mellett áll ez egykori Emke kávézó  - ma Astoria Grand Hotel-épülete, ahol magyar nyelvű emléktáblán jelzik, hogy itt volt Ady Endre törzshelye , és itt ismerte meg múzsáját, Lédát is. Az adventi vásár a Sebes Körös felett átívelő Szent László hídon túl, az Unirii téren található,a hídról egyébként remekül látható a Polgármesteri Hivatal épülete a jellegzetes tornyával, természetesen a díszítésről itt sem feledkeztek meg. 

A Sebes-Körös és a Polgármesteri hivatal

A hídon áthaladva a tér bejáratánál két hatalmas, a Diótörő című meséből ismert figura áll, a feldíszített kapun pedig román és magyar nyelvű felirat jelzi, hogy megérkeztünk a nagyváradi adventi vásárba.

A tér híd felőli oldalán egy színpad áll, hatalmas kivetítővel, majd a tér közepén egy hatalmas, feldíszített fenyőfa ragadja meg a tekintetet, bár valódi szépségét csak sötétedés után mutatta meg. A tér túlsó végén pedig a karácsonyi vásárok egyik újkori kelléke, az óriáskerék áll. Még nem voltak nagyon sokan, így könnyebben fel tudtuk térképezni, mi merre van. Az óriáskerék és a fenyőfa közti részen egy étkező rész van kialakítva, itt le lehet ülni és normálisan lehet enni a külső soron található vendéglátó egységek kínálatából. A vendéglátósok másik oldalán pedig a kézműves árusok faházai találhatóak. A kínálat? Kézműves termékek, szinte mindenhol ugyanaz, bizsuk és sapkák, kalapok, valamint édességek minden mennyiségben…

Mivel elég éhesek lettünk, az egyik food trucknál be is szereztünk némi harapnivalót, majd miután felét állva fogyasztottuk el, sikerült megcsípni két helyet az egyik asztalnál, és szépen megkajáltunk. Az asztalok tiszták, a szemeteseket folyamatosan ürítik, szóval kulturált minden. Kaja után sikerült egy igazán jó eszpresszót is inni, majd körbesétáltunk a téren.  Érdekes volt, hogy nem vegytiszta karácsonyi zenék szóltak a hangszórókból, hanem a helyi, román rádió adása, ami egy kicsit illúzióromboló hatású volt. Séta közben megnéztük a Fekete Sas Szállót és annak passzázsát, majd a Strada Vasile Alecsandri utcán szinte belebotlottunk a Csiki Sörözőbe. Ha már így megtaláltuk, bementünk és valami szerencse folytán még asztalt is kaptunk. Bent aztán ízelítőt kaptunk az igazi erdélyi vendéglátásból, a népviseletbe öltözött idősebb hölgy elég szórakoztatóan ugráltatta a segédpincért, időnként kissé ki is figurázta a srácot, de láthatólag nem volt harag a felek közt J

Kicsit átmelegedtünk, ez idő alatt lecsúszott egy korsó Tiltott Csiki, meg egy adag túrófánk, majd mivel időközben besötétedett, indultunk vissza a térre. Hát pazar volt! Ha a vásár nem is az igazi, a díszkivilágítás az mindent vitt. 

Elképesztő fényparádé mindenfelé, az épületek a tér közepén álló fa az óriáskerék is díszkivilágítást kapott. Visszasétáltunk a Színház elé, mondanom sem kell, ott sem spóroltak a fényekkel! Néhány fotót itt is lőttünk, majd az egyik kis üzletben beszereztük az itthon maradottaknak a vásárfiát, némi édesség formájában. A mászkálás közben persze az idő is telt, így megbeszélt időre a csoport gyülekezőhelyére sétáltunk, majd jött a busz és indultunk hazafelé.

Egy rövid pihenőre megint megálltunk Nagyszalontán, majd a határon átlépve a hátralévő út során szedegettük a fejünkre eső kabátokat, ugyanis annyira rossz minőségű az út, hogy a rázkódástól a felső polcról kiestek a kabátok :-D  

Felemás érzésekkel sétáltunk haza, mert kaptunk is valamit meg nem is. Nagyvárad belvárosa szép, a vásár fényei elképesztőek, de aki egyszer volt már egy jófajta osztrák vagy német adventi vásáron, annak ez kicsit kevés. Valahogy többre számítottunk, de egynek nem volt rossz.