Padova
Utolsó napunk is a megszokott rutin szerint kezdődött,
összepakoltunk a szobában, lementünk reggelizni, majd a cuccokat be a buszba és
indulás Padova irányába.
Monselice és Padova autópályán kb 30 percnyire fekszik
egymástól, így elég hamar odaértünk. Padova eredetileg szegény halászfalu volt,
a Brenta folyó mentén alakult ki az időszámításunk előtti 10. században, első
ismert neve Patavium. A római időkben neves gazdasági centrummá gyarapodott,
majd 1167-ben szabad városállamként csatlakozott a Lombard ligához. 1222-ben
megalapították a város híres egyetemét, amely az egyik legjelentősebb egyetem volt
a kora újkori Európában, 1592–1610 között itt tanított Galileo Galilei, aki a
matematika tanszék vezetője volt. Napjainkban Itália második, s egyben a világ
ötödik legrégebbi máig fennmaradt egyeteme. 1405-ben a város elveszítette
függetlenségét, és Velence uralma alá került, egészen a Velencei Köztársaság
1979-ben bekövetkezett bukásáig. A város 1866 óta Olaszország része.
Buszunk egészen a belvárosig vitt be minket, a Prato della
Valle-n levő kiszállóhelyig , innen sétáltunk egy keveset. A Prato Della Valle
egy hatalmas, ovális tér, szobrokkal és szökőkúttal és vizesárokkal, melynek
mindkét oldalán összesen 78 szobor sorakozik. A szobrok olyan személyeket
ábrázolnak, akik Padova városának vagy az egyetemének a hírnevét öregbítették:
Galilei, Petrarca és II. Pál pápa szobra mellett magyar vonatkozású személyt is
ábrázoltak, Báthory Miklós váci püspök, Mátyás király udvarának nagy
humanistája is tanult Padovában. Nagyon hangulatos…
 |
| A Prato della Valle |
A téren átvágva a dallamos nevű Via Bellato Luca Belludi
utcán sétáltunk a középkori hangulatú házak és árkádok alatt a Szent Antal
Bazilika felé. Az árkádok alatt kis üzletek és kávézók illetve szuvenír árusok
üzletei találhatók. Rövid gyaloglás után máris a Piazza del Santo-n, a Szent
Antal Bazilika előtt álltunk. Padovai Szent Antal (1195. augusztus 15. – 1231.
június 13.) portugál katolikus pap és a ferences rend szerzetese, a város
leghíresebb embere. Élete során hatalmas prédikációjáról, a szentírások
szakszerű ismeretéről, valamint a szegények és betegek iránti halhatatlan
szeretetéről és odaadásáról ismerték meg kortársai, az egyháztörténelem egyik
leggyorsabban szentté avatott tagja volt, akit alig egy évvel halála után
szentté avattak. Alakjához csodálatos gyógyulások, eretnekek megtérítése és más
egyéb történetek kötődnek. XII. Pius pápa 1946. január 16-án az egyház
doktorává nyilvánította.
 |
| Szent Antal Bazilika |
A Bazilikában éppen miséztek, ezért csak úgy diszkréten
lehetett mozogni, de szépen körbe tudtunk nézni. A Bárka kápolnában található a
Tomba di Santo, azaz a Szent Sírja, itt nyugszik Padovai Szent Antal. A
hagyomány szerint, aki a szarkofágot megérinti szerencsés és egészséges marad.
Hát rajtam nem múlt a dolog, remélem igaznak bizonyul a hagyomány :-)
 |
| Szent Antal síremléke |
A szarkofág megtekintése után egy, Szent Antal emlékének
készített kiállítást is meg lehet nézni, ahol látható a palástja, illetve
testének exhumálásáról készült képek. A sírjának
felnyitása 750 évvel halála után, 1981-ben történt meg, II. János Pál pápa
engedélyével. 1263 óta először elvégzett vizsgálatok tökéletes állapotban
találták a Szent földi maradványait, az azokat magába záró kis dobozban, amit a
legrégebbi és durva kivitelezésű, eredetileg a Szent Antal koporsójául szolgáló
ládában őriznek.
 |
| A kincsek |
Az orvosi és történészi vizsgálatok eredményeképp
megállapították: körülbelül 1.70 m magas, nem túl erős testalkatú, 40 év körüli
férfi lehetett, mélyen ülő szemekkel, hosszúkás kezekkel és keskeny ujjakkal.
Rendkívüli esemény volt a Szent épségben lévő hangképző szerveinek megtalálása,
ezzel kiegészül az 1263-as feltárás során előkerült a szent hibátlan épségű
nyelve. Szent Antal csontvázát tartalmazó, tölgyfa borítású kristálykoporsó
1981. március 1-én került a jelenlegi fülkesírba. Nyelve ma is megtekintető,
melyet 1436-ban Giuliano da Firenze aranyműves csodálatos ereklyetartójában
helyeztek el.
 |
| Szent Antal nyelve... |
A kincsek megtekintése után a bazilika hátsó részén levő udvarra sétáltunk ki, itt egy kerengő van kiépítve, a közepén egy kis füves udvarral.
A bazilikából a hátsó kijáraton jöttünk, ki majd ugyanazon az úton amerre
jöttünk visszasétáltunk a Prato della Valle-ra, és kihasználva a lehetőséget a
tér másik oldalán jöttünk vissza, majd a tér közepén átvágva, megnéztük az
impozáns szökőkutat is.
Innen már csak egy kis séta és a kijelölt busz parkolóhoz értünk, majd nekivágtunk a hazafelé vezető útnak. Az olasz–szlovén határon csak lassítottunk, majd sikeresen átjutottunk a dugóiról híres Ljubljana-Maribor útszakaszon is. Kora délután tartottunk egy pihenőt, majd valamikor este kilenc körül értünk a budapesti leszállóhelyre.
Összefoglalva: Olaszország hihetetlen! Gyönyörű helyeken jártuk-hajóztunk- elképesztő jókat ettünk, és sikerült egy kicsit belelátni Olaszország mindennapjaiba. Ha valakiben csak egyszer is felmerül a gondolat, hogy megnézné Toszkánát, ne gondolkozzon rajta sokat, hanem induljon :-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése