Ugrás a fő tartalomra

Vissza a Bakonyba 1.rész

 



 Nagyvázsony –Farkasgyepü -  Pannonhalma

 

Tavaly már bejártuk a Bakony egy szegletét, de annyira megtetszett és annyi mindent nem láttunk még, így hát idén fogtuk magunkat és visszamentünk.

Kinizsi vár

Mintegy négy órás autóút után értünk Nagyvázsonyba. A falu és környéke ősidők óta lakott terület, a rómaiak idején már hadiút haladt erre. Első írásos említése a tatárjárás idejéből származik, a 14. században a Vezseny család kihalásakor szállt a birtok Mátyás királyra, aki 1472-ben Kinizsi Pálnak adományozta. Az új gazda várat épített a faluban, emiatt fejlődésnek indult a település,a 15.században egy pálos kolostor is épült, amit 1552-ben Veszprém eleste után  - nehogy a törökök kezére kerüljön – a katonák felrobbantottak. A vár a későbbiekben hol a törökök, hol a magyarok kezén volt, 1598-ban sikerült csak visszafoglalni. A Rákóczi szabadságharc után a vár elvesztette jelentőségét, és a település fejlődése is megállt, a 18. század elejéén német telepesek betelepítésével próbálkoztak, nem sok sikerrel.

Maga a vár egy, Nagyvázsonynál eredő Vázsonyi-Séd patak forrásához közeli dombra épült, mely a mai Kinizsi utcából nyíló Vár utcán lefelé haladva közelíthető meg. Néhány hónapja fejeződött be a vár felújítása, ami elég látványosra sikerült. Mielőtt azonban felfedeztük volna a Kinizsi várat, a vele szinte szemben található Mátyás Udvar Bisztró és Terasz konyháját teszteltük le. A terasz tényleg nem nagy, a kaja viszont bőséges és finom, közben pedig lehet nézegetni a várat.

Teli hassal vágtunk hát neki a várnak. A félkör alakú barbakánon keresztül  egy kicsi vizesárok felett átívelő hídon tovább sétálva érünk be a várudvarra. Bal kéz felől áll az öregtorony ahová egy lépcső visz fel, itt egy felújított gyilokjáróra lehet felmenni illetve a felújított kápolna látogatható. A várudvaron, akinek kedve van hozzá, korabeli ruhákat is magára ölthet, néhány fotó kedvéért: bárkiből lehet királylány, hős lovag, vagy akár udvari bolond :-)

Mindenkinek jár 15 perc hírnév :-)

A vár kapuja

Miután a vár 1472-ben Kinizsi Pálé lett, megerősítette azt, egyébként nem sokat tartózkodott itt, mert az ország veszélyeztetett területeit védte, inkább felesége Magyar Benigna lakott a várban. Kinizsi 1494-ben bekövetkezett halála utána az özvegy másodszor is férjhez ment, azonban a férj Horváth Márk lováról leesve nyakát törte. Az immár kétszeres özvegy harmadjára is oltár elé állt, Kereky Gergely azonban meglehetősen gorombán bánt az asszonnyal, aki 1519-ben híveivel megölette, holttestét pedig a várárokba dobatta. Az asszony csak Kinizsi érdemei miatt úszta meg a halálbüntetést, életfogytig tartó száműzetését a felvidéki Zsolnalitva várában töltötte.

A nagyvázsonyi öregtorony azonban ma is őrzi Magyar Benigna emlékét, ugyanis a szinteken kiállítás formájában betekinthetünk a középkori mindennapokba: látható az úrnő fogadószobája, hálója, sőt az egykori illemhely is, illetve a korabeli őrség helyisége is, valamint fel lehet jutni egy csigalépcsőn a torony tetejére is. 

Magyar Benigna  nappalija..
...hálószobája ..
..és a toalettje.

A várban egy kisebb kiállítás mutatja be hogyan is fejlődött a Kinizsi vár: több makett szemlélteti a változásokat, illetve falnagyságú életképek láthatóak. Egy teremben egy filmet meg lehet nézni a vár történetéről. Az egykori várkápolnát a közelmúltban újították fel, itt néhány, korabeli kőfaragványt lehet megnézni.

Ilyen volt a vár egykoron

A kiállítások után még lesétáltunk a várárokba, itt ered a kis patak, aminek vize egy tározóba folyik, efölött lehet besétálni a várba.

Várárok

 Összességében egy másfél órát gond nélkül el lehet tölteni a Kinizsi várban. Látnivaló azért még akad, a vár mellett található egy Postamúzeum is, mivel korábban itt volt a lovaskocsi hálózat egyik ló váltó helye, így egy korabeli postakocsi is megtekinthető.

Nagyvázsonytól félórára volt a szállásunk, Városlődtől kb.két kilométerre a 83-as út mellett található Eliza Vendégház 30 főig tud fogadni vendégeket, jól felszerelt, tiszta, minden igényt kielégítő. Szomszédok sehol, nyugodtan szólhat hangosan a zene…

 




Másnap egy kisebb túrát tettünk a közelben. Átgurultunk a szomszéd faluba, Farkasgyepüre, innen a kék négyzettel jelölt túraúton átsétáltunk az erdőn keresztül Németbányára. A falucska kihaltnak tűnt, ha nem látjuk szembejönni a Posta gépkocsiját akár lakatlannak is hihettük volna. De nem az, ezt a település pazar házai is bizonyították. Elképesztő nyugodt környezet, hihetetlen csend van…

Az erdőben 
Pisztrángos tó

 A falut elhagyva a kék jelzést követve jó egy órás séta után értünk el a Pisztrángos tóhoz, némi pihenés után pedig visszajutottunk a főút mellé. A mintegy 10 kilométeres séta után jólesett az ebéd, ezt a Farkasgyepün, a Nimród étteremben fogyasztottuk el. Nem kell egy Michelin csillagos étteremre gondolni, de ha erre járna valaki, kötelező megállni! Az adagok hatalmasak, a bakonyi betyárleves pedig mindent visz! A szállásra visszaérve aztán egy kis lazítás után jöhetett a grillparty :-)

Következő napunkat Pannonhalmán töltöttük. A Pannonhalmi Bencés Főapátság 996-ban alapított és azóta is folyamatosan működő Szent Benedek-rendi monostor, Magyarország egyik kiemelkedő történelmi emlékhelye, egyházi és művészettörténeti központja. Napjainkban negyven szerzetes él itt, akik hitéletüket élik, illetve működtetik a bentlakásos gimnáziumot, kulturális munkát végeznek, valamint dolgoznak az apátság működésének anyagi megalapozásán is, többek között borászat, sörfőzde, gyógynövénykert fenntartásával és vendégek fogadásával.

Pannonhalma eredeti neve Győrszentmárton, mely ősidők óta lakott település, a falut 996-ban alapították, amikor Géza fejedelem Csehországból behívott bencés szerzeteseket telepített itt le. A tatárjárás után benépesült falu a 14-15.századba indult fejlődésnek, megjelent a földművelő népesség és a majoros gazdálkodás.1514-ben a magyarországi bencés monostorok között kiemelt helyet kapott, főapátsággá vált, ám a török hódoltság közel 150 éve alatt többször is menekülniük kellett a szerzeteseknek Pannonhalmáról: a muszlim sereg alaposan megrongálta az épületet, a főtemplomot például istállónak használták…

AZ 1700-as években sikerült helyreállítani az épületegyüttest, és bővítették barokk stílusban. 1786-ban a kalapos király, II.József beszüntette a rend működését, melyet csak I. Ferenc állított vissza 1802-ben, a rend feladatául az oktatást szabva. A főapátság egyik helyszíne volt az 1938-ban megtartott Eucharisztikus Világkonferenciának, illetve az II.világháború ideje alatt több menekültet is elbújtattak a szerzetesek. 1996 óta az Unesco világörökség része.

 

Először a főépülettől nem messze található Apátsági Majort néztük meg, itt levendula termesztéssel és más gyógy növények feldolgozásával foglalkoznak. A Pausa kávéház is itt van, remek sütiket, jó kávét lehet itt elfogyasztani, illetve egy kisebb ajándékbolt is van az apátsági termékekből. A kávézóval szembeni épületben van a gyógynövény lepárló, az itt zajló munkafolyamatot bárki megnézheti, már aki bírja a tömény levendula illatot. És ha még ez nem lenne elég, az illatmúzeumban több gyógynövényt is megszagolhat, illetve bemutatják az itt előállított termékeket és van egy kisebb kiállítás az illóolajok előállításáról is.

A pannonhalmi levendulás


A Főapátság épületét egy öt perces sétával lehet elérni, egy kis emelkedő és néhány lépcső leküzdése után. Az épület látogatható, van vezetett túra is, a mi alkalmi idegenvezetőnk egy frissen végzett fiatal srác volt, aki profikat megszégyenítő módon vezette körbe a csoportot, saját személyes élményeit beleszőve a vezetésbe. Először az 55 méter magas harangtorony előtt álltunk meg, majd bementünk a bazilikába.

Az Apátság tornya


 Az általam korábban látott templomokhoz képest meglehetősen kicsi, és ami még szokatlan, hogy a szószék nem oldalt egy oszlopon van kialakítva, hanem szemben a hívőkkel. 

A bazilika belülről

1996 szeptember 6-án itt celebrált misét II.János Pál Pápa, ezzel kapcsolatban elmesélt a vezetőnk egy érdekes történetet. A pápa rossz alvó lévén éjjel fél kettőkor elvonult imádkozni a Pannonhalmi Főapát személyes imaszobájába. Apró bökkenő, hogy erről sem a személyi titkárát, sem a biztonsági szolgálatot nem értesítette, akik döbbenten vették észre, hogy a katolikus egyház feje egyszerűen eltűnt. A biztonságiak felverték az egész épületet, mindenhol keresték a pápát, aki – mint aki jól végezte dolgát - hajnali fél négy körül előjött az imaszobából és döbbenten látta, hogy mindenki őt keresi, majd szépen nyugalomra intett mindenkit…

A bazilika altemplomában található Habsburg Ottó, az utolsó magyar király és osztrák császár, IV.Károly fiának szívurnája, aki mindig is bencés diáknak vallotta magát, itt tanult és érettségizett magyar nyelven. Ahogy a végakaratában nyilatkozta, a hátsója Bécsben, a szíve Pannonhalmán legyen.

Habsburg Otto szívurnája az altemplomban

A bazilikából a Porta Speciosán, a déli díszbejáraton át jöttünk, ki a szerzetesek a mai napig ezen a kapun közlekednek. A vörös márványoszlopok hátulján kitapinthatóak a török szablyák által okozott sérülések. 

A kerengőn továbbsétálva – ami a négyszögletes udvart körbevevő folyosó - kisétáltunk az épület elé, majd egy fedett kapun át egy kis térre jutottunk: itt, a sárga falú épületekben laknak a mai napig a szerzetesek.

A szerzetesek lakóhelye

 A tér bal oldalán egy kis, jellegtelen ajtón át lehet bejutni a Főapátság egyik szenzációjába, a könyvtárba. A kelet-nyugati tájolású, hosszanti elrendezésű, hossz és keresztszárnyból álló négyszintes épületben először egy „Milyen lett volna, ha?” jellegű tárlat látható, a Főapátság a terveken és látványképeken egészen máshogy nézett volna ki, ha befejezik az átalakítást.

Innen egy oldalajtón lehet belépni a könyvtárba, ami egész egyszerűen lenyűgöző! Balra a félkörívben látható a Főapátság alapítólevele, azaz annak másolata, rajta Szent István király egyetlen, fennmaradt szignójával – az István a Király c.rockopera borítóján is ez szerepel – illetve néhány korabeli dokumentum másolata. A szemfüles olvasó jó néhány magyar szót találhat bennük :-)

A könyvtár
Az alapító okirat másolata

A könyvtárban jelenleg 65000 darab könyv található, a maradék közel négyszázezer (!!!) kötetet az alagsorban tárolják! A terem túlsó végében egy, több száz éves hatalmas földgömb látható, a teremben pedig az a hamisítatlan könyvtárszag uralkodik. Valami elképesztő egyébként, fotó nehezen adja vissza a látványt!

 

A vezetett túra itt ért véget, egy lépcsőn lesétálva az apátsági ajándékboltba jutottunk ki, itt minden kapható, ami Pannonhalmához, illetve a bencés szerzetesekhez köthető: vallási témájú könyvek, bögrék, hűtő mágnesek illatszerek, borok, na és a híres Apátsági sörök! Mert legyen bármilyen híres is Pannonhalma, a lelkes sörivók már ismerik az itt főzött, minőségi söröket, azaz nem itt Pannonhalmán, hanem a néhány kilométerre található Ravazdon van a sörfőzde, ahol csütörtökön és pénteken főzdelátogatásra van lehetőség, kóstolással egybekötve! Csak úgy mondom… J

Az Apátságból szépen visszasétáltunk a levenduláson át az autóinkhoz, de messzire nem mentünk, a közelben ugyanis találtunk egy kis éttermet, ahol leültünk enni. A Qpac sem egy gourmet hely, de a kajára itt sem volt panasz, viszonylag gyorsan meg is kapta mindenki az ételét, majd teli hassal mentünk volna bevásárolni az esti sütögetéshez


, és ekkor szembesültünk vele, hogy ezen a környéken délután megáll az idő: a kisboltok 17:00-kor zárnak, a hipermarket meg csak a nagyobb városokban van. Szóval három helyen vadásztuk össze, ami kell, többé kevésbé kaptunk is mindent, amit szerettünk volna.

 

Folyt Köv…


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Sörözzünk !!! Az osztrák söripar remekei :-)

Az előző poszt végén írtam, egy kis helyi fesztiválról. Azt tudni kell, hogy Ausztriában, Svájcban és Németországban is az emberek minden lehetőséget megragadnak, hogyha szórakozásról van szó. De, ezt is ésszel teszik :   teszem azt, az egyik kis faluban szükség van a faluban található padok felújítására, akkor szerveznek egy jótékonysági estet, összeszalad a falu, a helyi vállalkozók kitelepszenek, sör, kolbász stb.     Az itt összegyűjtött adományokból pedig rendbe rakják a padokat,   aztán lesik a következő alkalmat, hogy szervezhessék a következő kis bulit… Igy megy ez… Az ilyen kis összejöveteleken de akár a nagyobb fesztiválokon aztán a helyi sörfőzdék igen kitesznek magukért. Ausztriában nagy hagyománya van a sörfőzésnek és a sörivásnak, erről szólna most ez a kis bejegyzés. Az osztrák sörök nagy része is a német tisztasági törvény alapján készül. Hogy mi is ez : 1516-ban Bajorországban bevezették az úgynevezett "tisztasági törvényt", amely a sörfőzéshez csak a négy

Schloss Hohenwerfen - Kémek a Sasfészekben

Schloss Hohenwerfen - Kémek a Sasfészekben  Salzburg és Bischofshofen közt az A10 jelű autópályán haladva pazar látvány tárul az utazó elé, ugyanis   kb.150 méter magasból egy gyönyörű vár   magasodik a völgy fölé. Ez a Schloss Hohenwerfen, s az impozáns vár sokaknak ismerős lehet: az épület Schloss Adler művésznéven a Kémek a Sasfészekben című, 1968-ban készül háborús remekmű díszleteként és helyszínenként szolgált. De ne rohanjunk előre ... A vár 1075-és 1078 között épült   Gebhard, salzburgi érsek megrendelésére, a környék védelmének céljából. A vár hosszú évszázadok át a salzburgi érsekek birtokában volt, és egy időben vadászkastélyként is funkcionált. A német parasztháborúk idején a felfegyverkezett bányászok és munkások 1525-1526-ban megtámadták, az ostrom után pedig porig égették. A lázadások leverése után aztán   - büntetésből -   nekiállhattak újra építeni. A renoválás során itáliai erőd-és várépítési   tapasztalatokat is felhasználtak. A harmincéves háború

A MILKA - Story : A lila tehén nyomában

H a azt mondom, MILKA, mindenkinek beugrik a lila tehén  és a finom alpesi csoki. De mitől lett ilyen népszerű a márka ? Ime a MILKA story.... Kezdjük az elején : Phillip Suchard  - aki  eme csodát megalkotta - svájci cukrászmester, 17 éves korában kezdett el gyakornokként dolgozni testvére berni cukrászdájában . Mint abban az időben sokan , a fiatal ember híres és sikeres szeretett volna lenni, erre lehetőséget pedig abban látott, hogy Amerika felé vegye az irányt. Svájci órákkal és nagy becsvággyal felpakolva vágott bele a nagy kalandba, ami aztán nem úgy sikerült ahogyan ő tervezte. Hazatérve Svájcba,  1825 novemberében Neuenburgban megnyitotta saját cukrászdáját,  ahová egy újszerű édesség,  az "au chocolat fin de sa fabrique",  vagyis a „finom házi készítésű csokoládé"-val igyekezett becsábítani az embereket. A valódi kézműves termékek hamar népszerűek lettek, azonban a lassú gyártás miatt hamarosan modernizálni kellett az üzemet. 1826-ban a szoms