Bled – Rogla
Utolsó reggelünk ismét a hegyek bámulásával kezdődött, majd
következett egy gyors becsomagolás-ilyenkor már a hajtogatáson van a hangsúly,
hanem hogy minden beférjen – majd a már megszokott, színvonalas, bőséges
reggeli elfogyasztása után elhagytuk a
szállodát és Gozd Martuljeket.
 |
| A Bled-i tó |
Hazafelé tartva megálltunk Bled-ben. A világszerte ismert
taváról, a tón található szigetről és a tó vizén közlekedő pletnákról híres
kisváros most sem okozott csalódást. A tóhoz közel kezdtük a sétánkat, a polgármesteri hivatal előtt elsétálva megtudtuk azt is, hogy a házasságkötő
terem ablakai egyenesen a tóra néznek, ilyen díszlet előtt könnyebben
kimondja az ember a boldogító igent :-D
Remek időt fogtunk ki, hétágra sütött a nap, remek rálátásunk volt a szigetre illetve a tó feletti sziklán magasodó bledi várra. Nem nyüzsögtek a turisták sem, a pletnák szépen kikötve várták utasaikat.
 |
| A sziget ... |
 |
| ... és a vár |
 |
| Pletnák utasra várva |
Meg
akartuk kóstolni a sokszor emlegetett
bledi krémest is, de itt a cukrászdák csak dél körül nyitottak, úgyhogy ez most
is kimaradt … Kalóriaszaporítás helyett sétáltunk egyet a tóparton, majd
üldögéltünk egy kicsit a vízparton, megnéztük a szuvenír shop-okat, majd visszasétáltunk a buszhoz, ahol időközben a
helyi közterület felügyelet két csinos hölgymunkatársa csak úgy döntött , hogy
kiszab egy csinos bírságot a buszsofőrünkre, mert túllépte a megengedett
várakozási időt… igaz másik busz a környéken sem volt, amit esetleg
akadályozott volna, de rend a lelke mindennek,
a szabály az szabály, na.
A kis intermezzó után egy közel két órás buszozás következett Szlovénia egy nem hétköznapi nevezetességéhez. Az autópályán elhaladtunk Lubljana mellett, majd Celje után letértünk a pályáról és alsóbbrendű utakon, és kis falvakon haladtunk tovább, aztán az út elkezdett emelkedni, egész komoly kapaszkodók is voltak helyenként. Kora délután érkeztünk meg Roglára, itt található a Pohorje lombkorona sétány.
 |
| Pohorje, bejárat |
Egy murvás parkolóból lehet eljutni a főbejárathoz, jegyvásárlás után máris lehet sétálni. A kiépített ösvény 1043 méter hosszú, 20 méter magasan a lucfenyők felett halad. Az útvonal mellett ismeretterjesztő táblák és fotópontok vannak kialakítva, majd egy idő után elkezd szépen finoman emelkedni és kanyarogni az út, ami egy 37 méter magas toronyba visz fel.
A torony tetejére lépcsőzés nélkül lehet feljutni, az út csak finoman emelkedik. Felérve a torony tetejére pedig szenzációs körpanoráma nyílik: tiszta időben még a Szlovén Alpok vonulatai is látszanak! Fotózott mindenki becsülettel, nagyon szép látvány tárult ugyanis elénk.
A torony tetején körbesétálva aztán a vakmerőbbek
a kiépített csúszdán villámgyorsan lejuthatnak a torony aljára… Volt is néhány
önként jelentkező, a többség azonban inkább sétált, a toronyból leérve pedig az
út szépen visszavezet a bejárathoz, gyakorlatilag egy kört ír le. A látogatók
természetesen a shop-on keresztül távozhatnak, így aki akar, itt még mindig tud
vásárolni némi emléktárgyat, vagy hűtőmágnest. A főbejárattal szemben, az út
túloldalán helyi mézet, szörpöket, konyakot árulnak, illetve van egy kis büfé
is, jelentem a melegszendvics remek!
A kellemes kis séta után ismét buszra ültünk és elindultunk hazafelé. Este nyolc után a fővárosi elosztóhelyen voltunk, ahol szétszéledt a társaság. Kellemesen elfáradva értünk haza, Szlovénia ismét lenyűgözött bennünket, tényleg olyan mint Svájc , csak kicsiben: kiváló autópályák, remek szállás és ellátás, rengeteg természeti látványosság, szóval nem kell gondolkozni rajta sokat , irány Szlovénia ! :-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése