Ugrás a fő tartalomra

Túrázások Szlovéniából 4.nap

 



Fusinei tavak - Planica - Krajnska Gora - Jasna Tó

 

A mai nap sem ígérkezett unalmasnak, viszont nem is kellett sokat utazni. Reggeli után - ahogy megszoktuk – Olaszország felé indultunk, majd a határon átgurulva,egy kis úton , közel félóra alatt meg is érkeztünk a Fusinei tavakhoz.

A Fusinei tavak
 

Ez a két kis tó a Júliai Alpok egyik legszebb kirándulóhelye, mindkét tó vize kristálytiszta és kiépített útvonalon lehet körbejárni. Elég korán érkeztünk, a csoportunkon kívül szinte senki nem volt környéken sem, így senkit sem kellett kerülgetni. Sétánkat a felső tó mellől kezdtük, egy darabig egy kis tisztáson sétáltunk, majd az út bevezetett az erdőbe. 

Az útvonalat néha egy kisebb emelkedő színesítette, egyébként semmilyen nehézség nincs benne. Ahogy az út halad a tó mellett, egyre szebb kilátás nyílik a tavak mögött található 2679 méter magas  Mangart északi falára. Elképesztő látványt nyújt, néhány méterenként valaki mindig megállt fényképezni… Amikor Isten megteremtette ezt a helyet, nagyon jókedvében lehetett :-)

 


Háttérben a Mangart

Ami még feltűnt, hogy a tó és környéke olyan patika rendben van, sehol egy eldobott papír fecni, üdítős/ sörös doboz, sem pedig kutyaürülék, pedig ahogy telt az idő egyre többen jöttek ki a tóhoz, és nagyon sokan a négylábú kedvencet is hozták magukkal. Az erdőben haladva szépen lassan elértük az Alsó tavat, ami bár kevésbé látványos, a kristálytiszta vízével és a tavat körülölelő fenyőkkel szintén pazar látvány.

Az Alsó tó

Körülbelül két óra alatt megkerültük a tavakat, majd buszra szálltunk és visszagurultunk Szlovéniába, ahol egy nem hétköznapi turista látványosságot néztünk meg. A Planica Északi Központ a világon egyedülálló, ugyanis egy sírepülősánc, hét síugrósánc, egy sífutópálya, egy síugró múzeum, síugró szimulátorok, szélcsatorna, szabadesés szimulátor, műfüves focipálya, valamint egy zárt jégcsarnok kapott helyet. Ez így együtt sehol a világon nem található meg!

Planicai sáncok


Az első sáncot még 1930-ban építették, majd 1934-ben a Bloudek nagysánc, 1969-ben pedig a Gorisek testvérekről elnevezett dupla sánc is elkészült. Itt ugrottak a világon először 100 méter, majd 200 méter felett, összesen 42 világcsúcsot értek el itt a síugrók.

Fura érzés volt ott állni a sáncok előtt, el nem tudnám képzelni, hogy felmenjek a tetejére majd egy pár lécen lecsúszva ugorjak egyet, tuti minden csontom eltörném! Elképesztő magasról indulnak le a versenyzők… Itt azonban már kisgyerekek is elsajátíthatják a helyes ugrási technikákat, ugyanis egészen kicsi sáncok is vannak, ha azon megtanul a gyerkőc, megy a mellette álló nagyobb sáncra és így tovább. Ott jártunkkor is készülődtek az edzéshez néhányan, illetve volt még egy lehetőség: a bátrak felmehettek a sánc tetejére, felcsatolták őket a drótkötélre és le lehetett ereszkedni : 1151 méterről indul a csúszás 506 méter hosszan  és akár 85 kilométeres sebességet is el lehet érni ! Pici pontoknak tűntek az emberek csúszás közben, óriási élmény lehet, valami ilyesmi: 


Miután kinézelődtük magunkat, visszabuszoztunk Kranjska Gorába. Az alig 6000 lakosú kisváros 6 km-re található az olasz határtól, és elsősorban a téli sportok szerelmesei látogatják. Persze nyáron is van mit csinálni és nézelődni, de elsősorban a tél a főszezon. "Igazi" turistalátványosság persze nincs, a városka főutcája és a környék azonban így is nagyon hangulatos.

 klasszikus látványosság :-)

 Felfedeztük magunknak a Mercator szupermarketet, vettünk némi kaját ebédre és az egyik kis árnyékos parkban a leültünk és megkajáltunk. Miután a csoport ismét összegyűlt kimentünk a város határában álló Jasna tóhoz. Néhány évvel ezelőtt jártunk itt, azonban a környék teljesen megváltozott, az egyetlen, ami változatlan, az Zlatorog, a kőszáli kecske szobra a tóparton. Akkor szinte semmi nem volt a tó körül, szépen nyugodtan körbe lehetett járni a kis tavat, most azonban néhány kisebb ételárusító bódé, egy nagyobb étterem és egy SUP és csónakkölcsönző áll a tó körül, a vízben vidáman pancsoltak a turisták és a helyiek vegyesen. Nekem furcsa volt, mert nem erre számítottam, de ez van, a környező hegyek látványa azonban még mindig lenyűgöző.

Zlatorog és a Jasna tó

 

A tó mellől felsétáltunk egy meredek utcán a közeli erdőbe, ahol egy játékos túrán, egy laza tornaórán vettünk részt. Az erdőben kialakított túraútvonal a város felett halad, és az ösvény mellett fitnessz eszközök vannak kihelyezve, ahol tornagyakorlatokat lehet elvégezni. Lehet itt mindent a felüléstől az egyensúlyozáson át a komolyabb tornagyakorlatokig mindet csinálni, élvezetesebbé téve a sétát. Egy órácskát vett igénybe a kis tornatúra, az út pedig a város szélén lévő kaszinóhoz visz ki. Itt már várt ránk a buszunk és visszavitt minket a szállásunkra, itt, aki akart, még egy kisebb túrára elmehetett, vagy pihent a szállodában. 

Este aztán elfogyasztottuk utolsó, de annál tartalmasabb vacsoránkat a hotelben azzal a tudattal, hogy másnap indulunk haza.

 

 

 

 

 

 

 

  


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Sörözzünk !!! Az osztrák söripar remekei :-)

Az előző poszt végén írtam, egy kis helyi fesztiválról. Azt tudni kell, hogy Ausztriában, Svájcban és Németországban is az emberek minden lehetőséget megragadnak, hogyha szórakozásról van szó. De, ezt is ésszel teszik :   teszem azt, az egyik kis faluban szükség van a faluban található padok felújítására, akkor szerveznek egy jótékonysági estet, összeszalad a falu, a helyi vállalkozók kitelepszenek, sör, kolbász stb.     Az itt összegyűjtött adományokból pedig rendbe rakják a padokat,   aztán lesik a következő alkalmat, hogy szervezhessék a következő kis bulit… Igy megy ez… Az ilyen kis összejöveteleken de akár a nagyobb fesztiválokon aztán a helyi sörfőzdék igen kitesznek magukért. Ausztriában nagy hagyománya van a sörfőzésnek és a sörivásnak, erről szólna most ez a kis bejegyzés. Az osztrák sörök nagy része is a német tisztasági törvény alapján készül. Hogy mi is ez : 1516-ban Bajorországban bevezették az úgynevezett "tisztasági törvényt", amely a sörfőzéshez csak a négy

Schloss Hohenwerfen - Kémek a Sasfészekben

Schloss Hohenwerfen - Kémek a Sasfészekben  Salzburg és Bischofshofen közt az A10 jelű autópályán haladva pazar látvány tárul az utazó elé, ugyanis   kb.150 méter magasból egy gyönyörű vár   magasodik a völgy fölé. Ez a Schloss Hohenwerfen, s az impozáns vár sokaknak ismerős lehet: az épület Schloss Adler művésznéven a Kémek a Sasfészekben című, 1968-ban készül háborús remekmű díszleteként és helyszínenként szolgált. De ne rohanjunk előre ... A vár 1075-és 1078 között épült   Gebhard, salzburgi érsek megrendelésére, a környék védelmének céljából. A vár hosszú évszázadok át a salzburgi érsekek birtokában volt, és egy időben vadászkastélyként is funkcionált. A német parasztháborúk idején a felfegyverkezett bányászok és munkások 1525-1526-ban megtámadták, az ostrom után pedig porig égették. A lázadások leverése után aztán   - büntetésből -   nekiállhattak újra építeni. A renoválás során itáliai erőd-és várépítési   tapasztalatokat is felhasználtak. A harmincéves háború

A MILKA - Story : A lila tehén nyomában

H a azt mondom, MILKA, mindenkinek beugrik a lila tehén  és a finom alpesi csoki. De mitől lett ilyen népszerű a márka ? Ime a MILKA story.... Kezdjük az elején : Phillip Suchard  - aki  eme csodát megalkotta - svájci cukrászmester, 17 éves korában kezdett el gyakornokként dolgozni testvére berni cukrászdájában . Mint abban az időben sokan , a fiatal ember híres és sikeres szeretett volna lenni, erre lehetőséget pedig abban látott, hogy Amerika felé vegye az irányt. Svájci órákkal és nagy becsvággyal felpakolva vágott bele a nagy kalandba, ami aztán nem úgy sikerült ahogyan ő tervezte. Hazatérve Svájcba,  1825 novemberében Neuenburgban megnyitotta saját cukrászdáját,  ahová egy újszerű édesség,  az "au chocolat fin de sa fabrique",  vagyis a „finom házi készítésű csokoládé"-val igyekezett becsábítani az embereket. A valódi kézműves termékek hamar népszerűek lettek, azonban a lassú gyártás miatt hamarosan modernizálni kellett az üzemet. 1826-ban a szoms