1. nap Zakopane –Wieliczka
Az idei körutazós szezont egy lengyelországi kiruccanással
nyitottuk meg. Nem jártunk még erre, és nem is csalódtunk…
A hajnali indulás, budapesti buszra szállás után a szlovák határ felé vettük az irányt. Magyarországot Parassapusztánál hagytuk el, majd Szlovákia belseje felé mentünk tovább. A régi, magyarok lakta vidéken az első igazi látványosság Zólyom vára, amely mellett elhalad az autóút, így szinte testközelből volt rálátásunk a szabályos, kocka alakú várra.
 |
| Zólyom vára a buszból |
Előtte a parkban látható egy fura szerzet, egy második
világháborús páncélvonat, a Hurban replikája. Az eredeti vonatot a szlovák
felkelők használták két másik vonattal együtt, azonban az egyiket a németek
ripittyára lőtték, a másik kettőt meg felkelők hátrahagyták egy alagútban. Az
itt látható szerelvény tulajdonképpen a kettőből lett összerakva a szlovák
felkelés 30 –ik évfordulójára, 1974 óta áll itt. Az eredeti szerelvényhez
képest erre felapplikálták a T34-es szovjet tank lövegtornyát és lövegét a
szerelvény egyik végére, illetve egy másikat a vonat elejére. Na, most ha ezt a
kettőt egyszerre elsütik, az egész miskulancia leugrik a sínről…
 |
| Hurban replika |
Mindez persze csak később derült ki, mert szinte mindenki igyekezett egy jó képet csinálni menet közben a várról. A szlovák autópályán haladva hamarosan magunk mögött hagytuk Közép Szlovákia régiós központját, az egykori jelentős magyar bányavárost, Besztercebányát. Az út lassan emelkedni kezdett, és az alacsony tátrai Nemzeti Park területén gurultunk tovább, egész a közkedvelt síterepig, Donovaly-ig, ahol egy kis pihenőt tartottunk.
 |
| Donovaly |
A táj most is szép, bár a télen
tapasztalható nyüzsgésnek nyoma sem volt. Továbbhaladva Rózsahegy felé az
idegenvezetőnktől hallottunk először Vikolinec faluról. A pici kis zsákfalu a
tengerszint felett 718 méterrel fekszik, Besztercebánya és Rózsahegy között az
E77-es számú útról Fehérpataknál lehajtva lehet megközelíteni, az utolsó másfél
kilométert gyalog kell megtenni. A kis településen 45 ház található, és 29
állandó lakosa van. A Felvidék leglátványosabb hagyományos építkezésű
települése 1993 óta az Unesco Világörökség része.
Eközben beértünk Rózsahegyre, majd a városból kifelé jövet megcsodálhattuk Likava várát is.
 |
| Likava vára |
A kanyargós úton elhagytuk Alsókubint, majd
Árvaváralját, ahol a település szélén áll a legszebb felvidéki magyar vár, Árva
vára. Még így a buszból is fantasztikusan néz ki…
Árva vára
Kis lengyel falvakon haladtunk tovább, feltűnő kettősség volt, hogy sok a lepukkant, rossz állapotú ház, majd egyszer csak új építésű házak sorakoznak egymás után. A települések közti utak is hagynak maguk után kívánnivalót, cserébe az autópályák meg egész jók. Valamivel délután három után érkeztünk meg napi első lengyel úti célunkhoz, Zakopane városába. A külvárosban megnéztünk egy kisebb templomot, mely a Sanktuarium Matki Bożej Fatimskiej névre hallgat. 1987 és 1992 közt építették, II.János Pál pápa – ki ne tudná, ő Karol Jozef Wojtyla néven látta meg a napvilágot a lengyelországi Wadowicében - az építkezést 1987 június 7-én áldotta meg.
Ott jártunkkor épp egy esküvőt
tartottak, a templom előtt egy gyönyörű fiáker várt az ifjú párra. Innen már
csak néhány perc buszozás és már bent is voltuk a település központjában. A
körülbelül 30.000 lakosú város Lengyelország téli központja, délről a mészköves
Tátra erdősége, északról a Gubalówka hegyvonulata határolja. Az első írásos
említése 1616-ból származik, fellendülését a 19. században kialakult
egészségturizmusnak köszönhette. A tüdőbetegeket a helyi lakosok vitték fel a
hegyi legelőkön álló pásztorházakba. Később számos szanatórium, panzió épült a
gyógyulni vágyók fogadására.
A 19. és a 20. század fordulóján megjelentek az első
sportolók is, 1911-ben itt rendezték az első síbajnokságot, majd 1925-ben
megépült az első síugró sánc is. A város napjainkban turizmusból él: télen a
síelők, nyáron inkább a túrázók keresik fel. A várost népszerű kirándulóhelyek
veszik körül: a Gubalówka, a Kasprowy-csúcs és a Halas-tó.
Az időjárás előrejelzés olyan biztosan állította, hogy ezen a napon nem lesz eső, hogy az már gyanús volt, és igazunk is lett: csúnya felhők tornyosultak a Gubalowka felett, és ahogy elindultunk gyalog a piac irányába, el is kezdett esni. A város messze földön híres piaca egy felüljáró alatt és az abból nyíló téren található. A helyiek elsősorban a sajtjaikat és kézműves termékeiket kínálják, de tulajdonképpen amit itt nem lehet kapni, az nem létezik, legalábbis a helyiek szerint.
 |
| A helyi piac egy részlete |
Átsétáltunk a piacon, egészen a „hegyi vasút” jegypénztáráig
hogy az esetleges nagyobb eső előtt feljussunk a Gubalowka 1123 méteres
csúcsára. Villámgyors jegyvásárlás után felszálltunk a szerelvényre, ami
metrószerelvényeket megszégyenítő sebességgel vitt fel a felső megállóig, nem
egész három perc alatt…
Itt aztán van minden: egy kisebb piac, vendéglátóhelyek,
remek kilátás a szemközt magasodó Magas Tátra 2000 méteres csúcsaira… már amikor
nem olyan ködös, párás az idő, mint ami fent fogadott minket. Ennek ellenére azért
a látvány nem volt utolsó, sőt:
Az eső és a feltámadó szél miatt aztán a tervezettnél
hamarabb mentünk vissza a piacra szétnézni. A helyi árusok szinte mindegyike tud
magyarul, annyit legalábbis, hogy eladjon nekünk valamit. A sajtjaikat meg
lehet kóstolni vásárlás előtt, tényleg nagyon finomak és nehéz választani,
melyikből is vegyünk. A tejtermékek mellett minden van: szörpök, méz, kézműves
termékek, hűtő mágnesek, egyszóval minden, amit egy turista előbb-utóbb úgyis
megvesz :-)
Kisebb séta után aztán visszasétáltunk a buszhoz, és
továbbindultunk Wieliczka felé, hogy elfoglaljuk a szállásunkat. A
sóbányászatáról híres kisvárosba este hét után értünk , a szállodánk a belvárosban, közel a főtér mellett található , és néhány perc múlva már a vacsoránkat szolgálták fel. A hosszú
nap után jólesett a kaja, na meg a lengyelek egyik népszerű söre a Zywiec is.
Azt mondani sem kell, hogy álomba ringatni senkit sem kellett…
Megjegyzések
Megjegyzés küldése