Ischgl - Silvretta Hochalpenstrasse
Korán reggel
nyakunkba vettük a falut.... ami nem is volt olyan bonyolult, hiszen
néhány utcácska az egész település, amin a főút keresztülhalad. Viszont See -
akárcsak a többi település - hihetetlen
rendben van, szinte minden fűszál elvágólag nyírva, a házak rendben tartva, kerítések sehol,
olyan nyugodt az egész, itt nincs semmilyen latinos rumli.....
 |
| See kora reggel |
Visszatérve a hotelbe leküzdöttük a svédasztalos reggelit ,
de a hosszúkávét azt továbbra sem sikerült megszeretni: nekem legalább 3 csésze
kell, hogy valami hatást is érezzek.... Miután mindenki végzett, egy rövid buszos út következett
Ischgl-be. Tényleg rövid volt, mert a két település kb. 20 kilométerre van
egymástól. Ischgl a síelők Mekkája,a tengerszint felett 1377 méteren fekvő település 238 kilométernyi
sípályával rendelkezik, ezekre a feljutást és a közlekedést 41 felvonó
biztosítja. Télen itt lépni sem nagyon
lehet, ezzel szemben a parkolóban a buszt
akár otthagyhattuk csak úgy a placc közepén, senkit sem zavart volna. A
településre egy alagúton lehet besétálni , és máris az egymást érő szállodák
közt találtuk magunkat, jobb oldalon pedig a Silvrettabahn impozáns indítója
áll.
Először tehát felmentünk az első felvonóval a 2321 méteren található Silvretta A1
megállóhoz. Kb 15 perc lélegzetelállító látvány és csend....csak a szél süvít... Óriási, de még közel sem volt vége.
 |
| Megyünk felfelé |
Itt
átsétáltunk a néhány méterre található Flimjochbahn-hoz és a nyolc személyes sportüléses
paddal egészen 2752 méterre mentünk fel, a lábunk alatt munkagépek sokasága dolgozik, némelyik a fizika törvényeit meghazudtoló szögben....
 |
| Beszállás! |
 |
| Megy a meló |
 |
| Nem rossz a környék |
Itt található a Flimjochbanh 2
megállója. A sziklás , helyenként hófödte
hegyek közt húzódik az osztrák-svájci határ is, amit egy egész pofás
obeliszkkel jelöltek ki. Sor állt előtte, mert ugye amit nem örökítünk meg, az
nem is igaz :-) A látvány viszont nagyon ott van,amerre csak néztem, mindenütt
havas hegycsúcsok .....
 |
| Az osztrák-svájci határ |
... a bámészkodásnak egyenlőre vége lett , mert a sor
elfogyott előlünk és indultunk kicsit lefelé a Svájcba található Flimjochbahn
-nal a 2250 méteren található Samnaun Flimsattel N1 megállóhoz. Itt már
sokan próbálták tolni a mountain bike-ot felfelé, de mivel elég meredek az út ,
mókásnak hatott ahogy kínlódtak. Lefelé viszont igazi adrenalin bomba lehet...
 |
| Lefelé Svájcban |
Kiszállva a felvonóból , pár lépés egy
kis patak fölött átívelő fahídon és egy
újabb felvonó előtt álltunk sorba: az
Alp Tridel Sattelbahn egészen 2492 méterre vitt vissza bennünket , ahol egy
eszméletlen panorámával bíró kávézó található.Itt egy espresso-t muszáj volt
meginni, úgy sem mindennap kávézok Svájcban :-)
 |
| Átszállás után.... |
 |
| ...megint felfelé |
 |
| Felértünk |
 |
| A terasz.... |
 |
| ...és a kilátás |
Az Alptridel Sattel-ről is indul még egy felvonó, ez a völgyben lévő
Samnaun-ba visz le, a kis svájci település en vámmentes boltok tömege várja a turistákat, ezt a tényt szinte minden módon igyekeznek is
a síelők és pihenni vágyók tudtára adni. Ezt a felvonót már nem vettük igénybe,
viszont a völgyben található felvonóhoz egy harminc perces sétával vissza lehet
jutni. Na akkor gyalogolunk, de mielőtt nagyon beleéltük volna magunkat ,
azokból a semmilyen felhőkből elkezdett esni.... Ennyit a túráról, viszont ha
akkor tudom, amit most, hogy ez csak egy kis turistaijesztő valami, nem komoly
eső, akkor nekivágunk....De nem tudtuk, így visszafelvonóztunk 2250 méterre a
völgybe, majd az osztrák - svájci határhoz, itt pedig már hét ágra sütött a nap. Volt időnk bőven nézelődni, a sziklákon mászkálni, a
szebbnél szebb alpesi virágokban
gyönyörködni .A látvánnyal nehéz betelni,
legszívesebben megállítottam volna az időt....
 |
| No Comment ! |
Aztán persze menni kellett
vissza a kiinduló pontra, majd az utolsó felvonóval elindultunk Ischgl felé, a
köztes megállóban - Rodelbahn - azonban
kiszálltunk , hogy egy kb. másfél - kétórás gyalogtúrával menjük vissza a
buszhoz. A terep egyáltalán nem nehéz, rögtön mindjárt a közelben a Galluskapelle áll, amit meg lehet nézni.
 |
| Galluskapelle |
Lefelé az út remek, kicsit emelkedik itt
-ott, időnként feltűnik egy "szobor
", ami az Iscghl-ben fellépő hírességeknek állít emléket,mellettünk a
szurdokban egy patak zúg lefelé, egy kis beugróban pedig egy fa motor csábít arra, hogy visszamenjünk gyerekbe :-) Hálás fotótéma és megtöri a
lefelé sétát , majd úgy félúton egy függőhídon is át lehet kelni.
 |
| Udo Jürgens "szobra" :-) |
 |
| Az első függőhíd |
A híd után lefelé haladva
egy másik függőhíd várt a társaságra, a Hängbrücke Kitzloch kb 107 méter
hosszú, 70 méteres mélységet hidal át. A hídon átkelve egy rövid aszfaltút következett, majd besétáltunk egy erdős részre , és itt már Ischgl felett álltunk a
domboldalban, ahol néhány, művészi , fából faragott szobor áll.
 |
| Hängebrücke Kitzloch |
 |
| Szobrok Ischgl felett |
Innen már csak
pár perc és bent voltunk a faluban. Ami feltűnt, hogy alig van mozgás, a
szebbnél szebb szállodák mintha kihaltak volna.
Aztán a sofőrünk és az idegenvezetőnk is elmondta, hogy itt a szállodák
nagy része nyáron ki sem nyit.....A téli forgalom akkora hasznot hoz, hogy nem
éri meg a nyári fél házzal bajlódni...Hát , ez igen elgondolkodtató. Azon már
meg sem lepődtem, hogy a falu főterére a Dachstein-en megismert mozgó járda
visz le, az alagút falait pedig a
telente fellépő hírességek poszterei díszítik.
 |
| Kihalt minden...zene se szól.... |
 |
| mozgójárda |
 |
| Hotelek |
Iscghl-ben volt egy kis időnk szétnézni, gyönyörű szállodák mindenfelé, az a pár tucat
turista simán lézengett a faluban, és csak elképzelni lehet, hogy mekkora
nyüzsgés lehet itt síszezonban....A bámészkodás után buszra szálltunk, mert ma
még a Silvretta Hochalpenstrasse várt ránk.
 |
| Silvretta Hochalpenstrasse |
Ez a fizetős panorámaút Ausztria
egyik legkedveltebb és leggyakrabban autózott hegyi útja, évente mintegy
400.000 turista keresi fel. A 22.3 km hosszú út a Tirol tartományban található
Galtürt és a Voralber-ben fekvő Partenent köti össze, 34 hajtűkanyarral
színesítve. Az első út 1925 és 1930 közt készült el, a közeli erőműhöz vezetett.
1938-ban a III.Birodalom bekeblezte
Ausztriát, és a német autópálya és autóút építési programban fejlesztettek
rajta, egyúttal meg is hosszabbították. A II.világháború után kijavították, de egy
szakasz még mindig hiányzott, ennek az építését 1951-ben kezdték meg, 1954.júnuis
23.-án pedig végre átadták a forgalomnak az akkor még egysávos utat,a
kétsávossá bővítés 1961-ben történt meg, Az út vonalvezetése igazán motoros barát,
valamire való motoros legalább egyszer az életben végighajt rajta, de évente
rendeznek itt veterán autós versenyeket is.
Mi Galtür felől érkeztünk, és a környéken nem egy, hatalmas
beton-és kőfalakat láttunk, amik az itt található néhány ház oldalában és
mögötte voltak felhúzva. Mint kiderült errefelé gyakori a lavina, és ezek a
biztonsági falak védik az itt lakókat.
 |
| Lavinafogó |
Galtürt elhagyva , néhány kilométer után egy kicsit szélesedik
az út, majd mindkét sávot sorompó zárja le, és a hegyoldalba vájva egy csupa
üveg kulipintyó tetején díszelgő felirat jelzi, hogy megérkeztünk, itt a
díjfizetés ideje. Az őrház mérete meglepett, jó , nem kell ide diadalívet meg várkastélyt felhúzni, de ennél valami látványosabbra gondoltam.
 |
| A fizetőállomás |
Na
mindegy, miután kicsengettük az útdíjat, már indultunk is felfelé. Ez az
útszakasz kevésbé kanyargós, a hegy
túloldalán található voralbergi szakasz, na az igen....A sziklás, helyenként
kopár hegyoldalak közt kanyargó út és a környezet tényleg lélegzetelállító,
hirtelen azt sem tudtam melyik irányba nézelődjek. Egy húszperces etap után
felértünk a 2032 ,éteren található Silvretta-Bielerhöhe-hez, itt található a
Silvretta Stausse, ami egy hatalmas víztározó és egyben a legmagasabban fekvő
hajózható tó Európában. A parkolóval
szemben a hegyoldalban egy kis kápolna található ,ez a Barbara Kapelle illetve a víztározó tetején is végig lehet
sétálni, a panoráma pedig megint csak elsőrangú.....
 |
| A Barbara Kapelle |
 |
| Stausee |
 |
| Az út |
 |
| A parkoló |
Miután
kinézelődtük magunkat , indultunk vissza See-be, ugyanazon az úton amelyiken
felfelé is jöttünk. A hotelben aztán ismét kifogástalan kiszolgálásban volt
részünk, a háromfogásos vacsora rendben volt, - a sör is :-) - , és ismét
egy élményben gazdag napra gondolhattunk vissza.
Folyt köv....
Megjegyzések
Megjegyzés küldése