Ugrás a fő tartalomra

Az Osztrák-Alpok virágoskertje 1.nap




Utazás - Pürrg - Schladming

Utazunk, végre utazunk, mert megint eltelt egy év ..... Mondhatni ismerős terepre mentünk, de mégsem, mert bár nem először utaztunk Ausztriába, ez a régió még csak most került sorra.



A szokásos reggeli  bumlizás Szegedre, majd transzfer Budapestre, reggel fél hét után már mindenki , akinek ide szólt a jegye ,fent a buszon ült ,  a sofőrünk pedig sebességbe kapcsolt , s már vágtattunk is nyugat felé, egészen Budaörsig.... Itt egy kötelező megálló után  Tata-Győr-Hegyeshalom vonalon haladva szedtük fel  az utastársakat. Fél tíz magasságában átgurultunk a határon,  végre Ausztriában voltunk. Itt jött az első kis csavar: nem a megszokott úton haladtunk tovább,hanem egy kis burgenlandi buszos nézelődés következett, helyenként karnyújtásnyira volt a Fertő-tó. Az Őrvidék takaros kis falucskáin  haladtunk keresztül, majd Purbachban  néhány pillanatra láthattuk Burgenland legrégebbi pincesorát is,   pár perc buszozás után pedig a tartományi székhely , Eisenstadt  látképében gyönyörködhettünk.  Dél körül egy Landzeit - ban megebédelt a társaság és fél három körül elgémberedett tagokkal szálltunk le a buszról Pürgg-ben. A táj szépségét csak az égen ólálkodó felhők zavarták, de a viharnak még csak a széle sem ért minket, így semmi akadálya nem volt hogy egy jó kis sétát tegyünk az alig 300 lakosú, meseszép faluban. Tavaly volt szerencsénk megnézni ezt a helyet, de olyan szép, hogy akár minden nap nézegetném.


Pürgg, szombat délután

 A főutcán besétálva először  a Szent György katolikus templomot néztük meg , melyben található a harangozó szobája, s ez a kis helyiség arról nevezetes, hogy 13.századbeli freskók láthatók a falakon, amik egy kerek történetet mesélnek el -  ezt valószínűsítik a szakértők.

Szent György templom

A harangozó szobájában látható freskók

 A  kis falu másik  ékessége a Johanneskapelle, na az maga a csoda: az egyszerű épület belsejének restaurálásakor  a 12.századból származó freskókat találtak, amelyeket igyekeztek korhűen restaurálni....  A viszonyokról még csak annyit, hogy mind a két nevezetesség tárva-nyitva, bárki , bármikor mehet és megnézheti, belépő nincs....A kilátás csodálatos, a völgyre és az ott található Trautenfels -i várra egyaránt. 

Johanneskapelle

A panoráma....

Trautenfels vára

A parkolóban hálás fotótémát szolgáltattak a pürrg-i Milka fejlesztői csoport tagjai - azaz a helyi tehenek -  készültek is érdekes képek és szelfik :-)

A nevem Milka...Majdnen Milka :-) 

A közel félórás nézelődés után ismét egy hosszabb buszozás következett, majd fél öt után érkeztünk meg Schladming-ba. A stájer kisváros igazi síparadicsom, nyáron nincs itt nagy élet - a helyiek szerint -  ennek ellenére a szombat esti buli előkészületei zajlottak a főtéren, hozták a sörcsapokat,  a hangszórókból pedig Michael Jackson  hangja töltötte be a teret....

Schladming Rathaus

Főutca

Schladming  első írásos említése  1180-ból származik. A természeti viszonyaiból adódóan az itt élők bányászattal foglakoztak, a 13.századtól  igen jelentős volt  a réz , a nikkel a kobalt kitermelése. 1285-ben a település I. Albrecht nagyherceg birtokába került, majd 1322-ben városi rangot kapott. A bányászati jogok illetve a reformáció ideológiáiból adódó feszültség 1525-ben bányász-és parasztfelkeléshez vezetett, melynek "eredményeként" Schladming bukta a városi rangot és ráadásul teljesen leégett....Azonban gazdaságilag fontos volt hogy újraépüljön és ismételten elinduljon a termelés , így 1530-ra a város újjáépült , s hosszan tartó fellendülés következett. A 19.században a vasútépítés sem kerülte el a várost, az első vonat 1875.július 30.-án délután érkezett meg.1884-ben felépül a mai Rathaus, 1908-ban megalakul a Rodel Club Schladming - a helyi szánkóklub - , majd 1910.február 13 -án megrendezik az első síversenyt is. Az 1909-ben alakult helyi sörfőzde 1910 óta kínálja söreit az ide érkezőknek. 1920-ban megépül az első hegyi menedékház, 1953-ban pedig átadják az első sífelvonót, ami a közeli  Planai - ra viszi fel a sportolni vágyókat majd 1972-ben adták át az első 4 személyes felvonókat . A város a téli sportok kedvelőinek paradicsoma, több alkalommal rendeztek már itt sí világbajnokságot is. A nyári szezon elsősorban a túrázókról és a mountain bike-osokról szól,  ennek ellenére a főutcán végigsétálva  nyüzsgő vendéglátó helyeket és elég sok turistát láttunk. Azt mondanom sem kell, hogy patent rend van, a gyönyörűen karbantartott épületek közt rengeteg a virág, a környező hegyek látványa pedig  magárért beszél. Miután végigsétáltunk a főutcán, balra kanyarodva  néhány perc múlva egy szurdokban találtuk magunkat.

Kilátás a szurdok elől

 A sebes folyású Talbach patak  Schladmingnál ömlik az Enns folyóba,  s ezt a kristálytiszta vizet használja a helyi sörgyár a Schladminger Bier  előállításához, a Talbachklamm pedig Schladmingot és Unterthal falucskát köti össze.
Ahogy elindultunk,  pár méter után jobbra egy kiépített fényképezőhely található, ami benyúlik a patak fölé is, innen remek fotókat lehet lőni,  az alja acélrács , alattunk pedig dübörög a víz . Pazar :-)



Az út kanyargós , de kellően széles, rengeteg a hegyi kerékpáros , akiknek a figyelmét táblákkal igyekeznek felhívni a poroszkáló gyalogosokra.  A patak kellemes klímát biztosított a sétához,  azonban van itt más is : az út melletti  hegyoldalból csordogáló erecskék , kis patakok útjába vízzel működő kis eszközöket telepítettek, ezek némelyike még kolompol is . Az sem probléma, ha valaki víz nélkül vágott neki a sétának: körülbelül fél távnál egy kis itatót építettek, , és még bögréről is gondoskodtak, igaz ezt előrelátólag egy lánccal rögzítették, mert ugye az ördög nem alszik.... A túraútvonal mellett közvilágítás is található, mindennap éjfélig   működik is, télen pedig különböző színű fényekkel dobják fel a látványt ....

Talbachklamm

A vizijátékok egyike

Itató bögrével

A kb. egyórás  séta végére érve  két ház közt egy pici emelkedő vezet keresztül majd remek panoráma tárul az ember szeme elé: zöldellő rét,  házak , hegyek, a másik irányban pedig a 2000-3000 méter magas csúcsok. Nem rossz....

A túra végén....

Miután mindenki letudta a túrát egy kisebb buszozás következett, s hamarosan szállásunkra értünk, amely Schladming - tól nem messze található. A háromfogásos vacsorát  - plussz a sört  :-) -  két igen dekoratív , felszolgáló szervírozta,  jól is esett. A  szobák elfoglalása utáni  sétát azonban az időjárás megvétózta, ugyanis nagy dörgések közepette elkezdett esni. Mi pedig csak álltunk a teraszon és néztük......


Esik.....

Folyt.köv.

Megjegyzések