Bajorországi csodák 3.nap

 

 

Zugspitze - Oberammergau - Wieskirche - Kempten

 

 

Ma reggel nem jutott idő a sétára ugyanis reggeli után búcsút vettünk Ebbs-től, ugyanis a ma esti szállásunk már Bajorországban várt ránk. De addig is….A kellemes berendezésű, de nem feltétlen alvásbarát szobánkról már irtam egy keveset, de mesélnél még valamit, a fürdőröl…Szép és tiszta volt ezzel tényleg semmi baj , de mivel a tetőtérben található, okozott néhány kellemetlen pillanatot. Jó persze , aki tetőtérben él annak ez fel sem tűnik, de tusolni csak kisebb jógamutatványok után lehetett, mert ha nem figyelt a kedves vendég úgy beverte a fejét (mint én) hogy csak úgy koppant… Nem is egyszer… A  wc használatakor szintén figyelni kellett ugyanis egy hirtelen felugrás az ülőkéről az bizony fejbeveréssel járt… És hogy a verekedésnek ne legyen ilyen könnyen vége, amikor már a fogmosás után is egy fejbekoppintás volt a jutalom.. Na akkor már emlegettem a tervezők fel és lemenőit…

A fejkoppintós fürdő

 

Mindentől függetlenül tényleg egy nagyon hangulatos és tiszta hotel volt, és ezekre a reggeli kis nüanszokra is mosolyogva lehet utólag visszagondolni.

Na de haladjunk szépen tovább: reggeli után cuccok a buszba és indulás! Alig mentünk  10 perce amikor feltűnt mellettünk Kufstein városa és híres vára valamint az Inn ,ami egyszer balról máskor meg jobbról kanyarogva követte az autópályát. Az út mellett harsogó zöld hegyoldalak és fantasztikus hegycsúcsok látványában lehetett gyönyörködni… Azonban ahogy közeledtünk egyik kedvenc városom, Innsbruck felé úgy tornyosultak a felhők , lett egyre sötétebb, és hirtelen leszakadt az ég…Na ne!! Pont Ma? !..Hát milyen hegyi program lesz ebből, ha már itt zuhog… Halvány reménysugárként azonban feltűnt, hogy a távolban mintha szakadozni kezdett volna a felhőzet és az eső is egyre csendesebb lett… Aztán szépen abba is hagyta a felhők is eltűntek a hátunk mögött, igaz a napsütés még csak olyan kis csalóka volt, de legalább nem esett! Közben letértünk az autópályáról és egy kanyargós hegyi úton haladtunk a Zugspitze irányába.

Eső után felfelé

Tényleg szűk volt az út, és eszméletlen hajtűkanyarokkal tűzdelt, mondanom sem kell a forgalom meg óriási, mindenféle-fajta jármű a motorosoktól a teherautókig igyekezett felfelé és lefelé, a sofőrünk Zoli azonban mintha az ilyen utak egyikén látta volna meg a napvilágot, olyan magától értetődő rutinnal és könnyedséggel vitte a buszt egyre feljebb hogy nekünk utasoknak csak a táj szépségével kellett foglalkozni! Nassereith, Ferstein..egyik csodásabb kis település a másik után a végtelen magas sziklafalak között és az út csak kanyargott tovább , majd balról egy várkastély vagyis annak a romja bukkant fel,amit sikerült is megörökíteni. 

Várrom

Dugó a Fernpass-on

Innen még egy jó félóra volt, mire megérkeztünk Ehrwald-ba, a Zugspitze osztrák oldalához. Azt ugyanis még nem mondtam, hogy a hegy határhegy is, egyik fel Ausztriához tartozik, a másik fele ahol a csúcs is van , az pedig Németországhoz. Régebben – a nagy fülű világban- határátkelőhely és vámellenőrzés is volt a csúcson, ez ma már a múlté….

A falun átbuszozva értünk a Tiroler Zugspitzbahn impozáns épülete elé. Tiszta üveg, és a homlokzatából egy kisebb vízesés érkezik,…nem mindennapi látvány! Az épület körül hatalmas parkoló és egy modern, digitális infótábla fogadja a turistákat, ezen a térképek mellett az aktuális időjárás a csúcson is olvasható, sőt az éppen induló kabin szabad férőhelyeiről is tájékoztatnak bennünket!

A tiroler Zugspitzbahn épülete, háttérben a Zugspitze

 

 

 A tiroli oldalról a Zugspitzét először 1820 augusztus 27.-én Josef Nauss hódította meg. A csúcson az első keresztet 1850 augusztusában bajor hegymászók állították fel. Az 1870 es években kezdik el szakképzett hegyi vezetők felkísérni a bátor vállalkozókat a csúcsra és vissza. Az osztrák oldalon 1924-ben kezdik el építeni az első vasútvonalat a csúcs felé, ami 1926-ra elkészül, mindez a bajor oldalon 1930-ban kezdődik és 1931-január utolsó napján adják át a fogaskerekű vasutat. A gazdasági világválság és a ll. világháború azonban meglehetősen visszaveti a turizmust, a háború után az osztrákok visszakapják a tiroli oldalon levő vasutat, majd 1952-ig javítgatják és ebben az évben új kabinokat is vásárolnak, amiben már 23 utazhatnak, 1954-ben pedig villamosítják a felvonót, majd két évvel később megkezdik a bázisállomás felújítását is. 1958-ban megalakul a Tiroler Zugspitzbahn, aminek a székhelye Ehrwaldban található. 1962 fekete év a hegy történelmében, ugyani a csúcson található Krammhotelben tűz ütött ki, ami sok emberéletet követelt. 1962. december elsején a bajor oldalon is átadják a felvonót, ami Eibsee-ből indul. 1991 júliusában korszerűsítik, majd 2003-ban ismét egy modernizálás következik. 

A tiroli oldalon az állomás a tengerszint felett 1225 méteren található, a hegyi végállomás pedig 2950 méteren. A felvonók maximális sebessége 35 km/h és 100 személyt ( igen, 100-at !!!) tud egyszerre szállítani !!  A teljes panorámás kabinokból a kilátás elsőrangú, az a körülbelül 10 perc, amíg a csúcsra felér, hipp –hopp elrepül! Csoportunknak szerencséje volt, ugyanis befértünk az éppen akkor induló kabinba, így várakozni nem sokat kellett. Az időjárás is érezhette, hogy most a szebbik oldalát kell mutatnia, ugyanis a felhők eltűntek, és kellemes napsütés várt minket odafent…Elmondani nem igazán tudom, hogy milyen szép is volt a felfelé vezető út, ezért hát íme egy kis videós kedvcsináló :

 

 

Menet közben

 

Fent e csúcson egy gyönyörűen kiépített és karbantartott állomáson szálltunk ki. Egy fedett kis folyóson átsétáltunk, és gyakorlatilag a német-osztrák határon találtuk magunkat, 2960 méteren. Az országok határát egy-egy tábla jelöli, az egyik oldalon Tirol és címere vele szemben pedig Bajorországé… az egykori határt egy , kb. fél méter magas betonkerítés egy darabja jelöl  majd az egykori vámbódéból kialakított szuvenír shop mellett elhaladva tudatosul bennünk, hogy már Németországban járunk. Balról a Münchner Haus, Németország legmagasabban fekvő étterme várja a vendégeket a hagyományos bajor étkek és sörök mellett lélegzetelállító kilátással!  A csehó mellett egy hatalmas tér van kialakítva egyik oldalról Németország felé pazar a kilátás, a másik irányban pedig Ausztria csodás hegyei láthatóak, tiszta időben a Großglocknert is lehet látni! Jelentem tiszta volt az idő! J 

Az első pillantás

 

A tényleges csúcs 2962 m

 A téren áthaladva aztán  a szél által vadul tépett német nemzeti lobogó mögött látható a tulajdonképpeni csúcs, a maga aranyozott csúcsával, 2962 méteren A teraszról – megfelelő felszereléssel persze – a sziklafalba vájt létrákon maga a csúcs is megközelíthető.  A meglehetősen erős szélben, ragyogó napsütésben gyönyörködtünk odafent: tisztán látszott a német oldalról az Eilbsee , illetve Garinau, Breitenau és  Garmisch Partenkirchen míg a másik irányból az ég felé törő meredek , havas hegycsúcsok látványa és valamivel lejjebb a Zugspitzplatt, egy gleccser és a rajta kialakított kis fogadó és kilátó, ahová egy másik kabinos felvonóval lehetett lejutni.

A bajor oldal, előtérben az Eilbsee

Jegyünk ide is érvényes volt , beszálltunk tehát egy másik kabinba és kb. 3-4 perc múlva már a hóban álltunk, augusztus elején…

Zugspitzplatt, fogadó, BMW

 

A gleccseren

 

A csúcs lentről

 

Egyébként nem is Németországban lettünk volna, ha nem látunk itt is egy BMW-t, egészen pontosan egy emelvényre kiállított X6-os modellt, mondván ezzel ide is el lehet jutni J A gleccseren néhány kilátópont mellett egy fogadó, a Sonn Alpin várja az éhes és szomjas turistákat.  A gyerekekre is gondoltak, mert egy kisebb Alpin Park is van ahol a hegymászással lehet ismerkedni, kötélen fel és lemászni egy  sziklafalon , majd függőhídon átkelve egy sziklás részen pedig lesétálni csak vezetődrót segítségével. Kissé feljebb pedig Németország legmagasabban található kápolnája a Kirche Maria Heimsuchung áll, mely kicsi, de annál szebb!

A kápolna belseje

Rengeteget fényképeztünk idefent, mert a látvánnyal a magunkfajta síkvidéki ember egyszerűen nem tud betelni. Jó másfél óránk volt itt a gleccseren, sikerült is tartalmasan eltölteni, hóban sétálni , fotózkodni  és egész egyszerűen csak a hegyet bámulni. Kora délután visszafelvonóztunk a hegytetőre, majd átsétáltunk az osztrák részen kialakított kilátótérre. Majd elfelejtettem: Itt a csúcson van Németország legmagasabban fekvő sörkertje , amire egy tábla is felhívja a figyelmet !! Rendesen ki használják , hogy csak ez az egy valamire való hegyük van J   A tiroli rész „csak” 2950 méter magas, de innen is nagyon rendben van a látvány…  Mivel augusztus 7.-én voltunk itt és a nagyobbik lányom ezen a napon lett 10 éves , ennél jobb helyet el sem lehetett volna képzelni egy kis ünneplésre: félkörbe állva elénekeltük a Boldog Születésnapot című örök klasszikust, és amíg én a kamerával a kezemben megörökítettem az eseményt, azt vettem észre, hogy minket pedig a távol-keleti turisták videóznak bőszen ! Turistalátványosság lettünk J

Nem sok időnk maradt azonban , mert indulnunk kellett lefelé…Fájó szívvel , de rengeteg emlékkel felvértezve szálltunk be a kabinba, hiszen egy hihetetlen szép helyen jártunk, én maradtam volna még egy ideig, sőt…

Buszra visszaülve aztán mindenki igyekezett magából kibeszélni a „csúcshatást” J miközben gurultunk a hibátlan német utakon Oberammergau felé. A Garmisch Partenkirchentől 20 kilométerre , az Allgaui Alpok lábánál található kisváros elsősorban a festett falu házairól, a passiójátékáról  és a fafaragásiról híres, egyébként pedig – mint szinte mindegyik  kis település – a téli és nyári turizmusból él. Kulturált, hatalmas parkoló van a városka szélén, a buszt szépen ott kellett hagyni és egy kis gyalogtúra következett. Kis utcákon sétálva jutottunk egészen a főtérig és már ott leesett az állunk… Láttunk már egy két tiroli és bajor városkát, falut, de ami díszítés  és falfestés  itt volt a házakon, na az nem volt semmi !Kis város, de hatalmas mozgás volt az utcákon, mindenhol rend és tisztaság – na de kérem , Németországban vagyunk, mi más lehetne ?! J Képeslapra kívánkozó házak mindenfelé, íme néhány :

Oberammergau

Pazar városkép

Csak egy  a sok falfestmény közül

 

Röpke másfél óra után elindultunk a közelben található, Világörökség részeként számon tartott  Wieskirche megtekintésére. A rokokó zarándoktemplom Steingaden községhez tartozó  Wies falucskában található. A templomot 1745 és 1754 között építette a Johann Baptist-Dominikus Zimmermann testvérpár. A legendák szerint Zimmermann testvér annyira hozzánőtt a templomához, hogy a templom bejáratánál épített magának egy házat és haláláig ott élt. A 19. század elején el akarták árverezni, de a helyi parasztok összefogtak és megmentették. 1983 óta a világörökség része, 1985 és 1995 között 10 millió német márkát költöttek a restaurálásra. Napjainkban több mint egy millióan keresik fel...

A parkolóból egy kis úton lehet a templomhoz. Már kívülről is tekintélyt parancsoló épület, belülről pedig eszméletlenül díszített, már-már túlzásba is estek egy kissé.

Wieskirche belülről

 

 

A templom megtekintése után még gyorsan megnéztük a helyszínen levő árusokat, aztán buszra fel, mert várt a szállásunk és a jól megérdemelt vacsoránk Kemptenben. Körülbelül egy órát utaztunk, mire az Allgäu vidék központjába értünk. A város egyike a legrégebbi német városoknak, viszont a szállásunk a Hotel Peterhof, egy, kifejezetten modern épület a belvárosban. Modern dizájn a szobákban, fullos fürdő, egyszóval pazar , csak éppen konyhájuk nincs…. így nem maradt más , mint a közeli vendéglőbe sétálni  ! Na jó , hát menjünk…  Az Allgäuer Brauhausban volt a csoportnak hely foglalva, egy valódi , hamisítatlan bajor sörözőben !!!

Kempten - Allgäuer Brauhaus

 

Nyáreste

 

Hatalmas belső tér, mindenfelé a sörfőzéssel kapcsolatos tárgyak és sörök, népviseletbe öltözött felszolgálók… minden adott volt egy remek vacsorához. Az asztalon néhány újság, ami mint kiderült az itallap és az étlap is egyben! Az első oldalon az itallap ha kinyitottam, akkor cikkek a sörfőzdéről és a  sörökről. ételekről és italokról, a hátsó oldalon pedig az étlap található! Mivel ingyenesen elvihető, hát haza is hoztam J.  Ha már a jó vacsoráról beszéltem, kissé felemás érzéseim vannak, bár ha minden magyar krimóban így főznének….  A leves Fritatensuppe volt, ami húslevesben cérna vékonyra szelt sós palacsintatészta van…Hát ez kissé sósra sikerült, na de aki éhes, az mindent megeszik., nem ? !Elfogyott , vártuk hát a másodikat…Közben általános derültséget keltett, hogy a lányom ugyanakkor félliteres korsóban kapta az almalevet, mint én a csapolt barna sört J Hozták is hamarosan a másodikat, ami , idézem az étlapot „ Offenfrischer Schweinekrustenbraten an Dunkelbiersoße mit Blaukraut und Kartofellknödeln” ! Jól hangzik ugye ? J Ez annyit tesz, hogy frissensült sertéscsülök barnasörszósszal, párolt lilakáposztával és krumpligombóccal ..

Egy tipikus bajor vacsora

Óriási adag volt, (lsd a képet ) , bár kissé fűszeres,  úgy bevágtam , hogy ideje nem volt kihűlni, csúszott is rá a barna sör :-)  Volt akinek ízlett , volt akinek nem, de azért többé kevésbé mindenki jóllakott,  és még hozták a desszertet is…Az én lánykám persze nem szerette ezt a kaját, neki külön érkezett egy hatalmas adag sültburgonya…na az eltűnt , egész hamar J Az egész vacsora hátulütője az volt, hogy majd 3 órát ültünk a vendéglőben, mire végeztünk…Így a betervezett sétából nem lett semmi.  Visszaballagtunk a hotelbe, gyors zuhanyzás és alvás. Annyi de annyi élmény ért minket ezen a napon , hogy senkit sem kellett elringatni…ehhez képest azon agyaltunk, hogy a harmadik emeletről lepedőket összekötve lemászunk a másodikon, alattunk elszállásolt utastársakhoz J. Persze aztán a semmiből előjöttek az álomharcosok és vége szakadt a filmnek….Folyt .Köv! J