Ugrás a fő tartalomra

Tracht, Bier und Bratwurst - Oktoberfest 2013

 
 
Tavaly jártam először a müncheni Oktoberfesten, és akkor annyira megtetszett , hogy feltett szándékomban állt idén is elmenni, apropóként pedig az szolgált, hogy az idei a 180. Oktoberfest…Egy ilyen évfordulón pedig illik ott lenni J
 
Az utazás a tavalyival teljesen megegyezett, este 10-kor indulás (most épp a Mexikói útról, mert a Hősök terét elfoglalták a nemzet lovai), majd miután megtelt a busz már indultunk is. Éjszaka mit lehet csinálni egy buszon ? Hát aludni, már aki tud…Én tudtam, néha fel-fel néztem , először épp Hegyeshalomnál, amikor még döccen egy párat a busz, majd néhány órával később egy Felső Ausztriát hirdető táblára emlékszem, illetve szintén későbbről egy Salzburg 100 km feliratú tábla maradt meg. És hipp-hopp, máris Németországban voltunk, reggel hat óra után kászálódtunk le az Irschenberg melletti pihenőhelyen. Itt egy hosszabb pihenő alatt mindenki „formába hozhatta” magát. A parkoló zsúfolásig volt, 18 buszt számoltam, ennek a fele olasz  turistákat hozott, de a bábeli hangzavarban lehetett itt orosz szavakat is hallani J
A reggeli nyújtózkodás után aztán begurultunk Münchenbe, az út a szokásoknak megfelelően az Olympia Park-ig tartott, itt, aki akart, besétálhatott az 1972-es olimpia helyszínére, illetve meg lehetett nézni az út túloldalán található BMW-Welt-et. A park már tavaly megvolt, mentünk hát autókat nézni!  A bejáratnál épp a vörös szőnyeget terítette ki egy alkalmazott, gondoltuk, hogy várnak minket, de azért ez egy kicsit túlzás  volt J


A BMW Welt épülete

Viszont odabent leesett az állunk…Hatalmas tér, minden csillog-villog, BMW-k és Mini Cooper-ek mindenfelé az emeleteken pedig a gyártó aktuális motorkínálatát lehet megnézni. Az épület közepén a márka hivatalos Shop-ja is megtalálható, bár az még zárva volt, az árakat elnézve nem is baj ….A legújabb fejlesztésű hibrid és elektromos autók mellett a hagyományos és méltán kedvelt BMW-k is ki voltak állitva és ezek után szerintem az is ilyen autót akar aki eddig nem J


Autók...

...Motorok

Mivel telt az idő, visszabandukoltunk a buszparkolóba és már mentünk is a belváros felé. München még csak ébredezett az utcákon kisebb volt a forgalom, de mindenhol rend és tisztaság fogadja az embert, de hát Németországban mi mást is lehetne várni? De erről majd még írok….
Miután a müncheni főpályaudvar, a Hauptbahnhof mellett leszálltunk, aki akart mehetett az idegenvezetőkkel egy városnézésre, illetve mehetett a saját feje után is, egészen este ¾ 10-ig. Mi az utóbbit választottuk és nekiindultunk, hogy szép kényelmes sétával megkeressük a Theresienwiese-t, az Oktoberfest helyszínét. Volt ugyan térképünk, tavalyról is emlékeztem merre is kell menni, de itt egyikre sem volt szükség, egyszerűen csak követni kellett a hagyományos népviseletbe, a Tracht-ba öltözött tömeget. A fiataloktól az idősekig, korra és nemre való tekintet nélkül, mindenki ebben flangált, aki nem, azok voltak a turisták J.


Kövesd a nőt :-)

Szinek és minták változatos kavalkádja, két egyforma ruhát, viseletet nem láttunk, viszont volt olyan aki csak felvette egy tradicionális kockás inget egy farmerral és kész, láttunk viszont ennél vadabb dolgokat is …
 
Mint már írtam az idei a 180. Oktoberfest. A fesztivál története egészen 1810-ig nyúlik vissza , mikor is október 12.-én I. Lajos bajor király feleségül vette Teréz hercegnőt,és ezt a jeles eseményt nagyszabású lóversennyel és némi sör elfogyasztásával ünnepelték meg. Annyira jól sikerült a buli , hogy egy évvel később megismételték. 1813-ban bizonyos Napóleon és hadai miatt  elmaradt a hepaj, de miután visszatértek a békés évek folytatódott tovább a hagyomány. Az első körhintát 1818-ban állították fel, a következő évtől pedig a mindenkori müncheni városvezetés rendezi a bulit, azóta tartják meg minden évben, hacsak valami nem jön közbe… Többször kolerajárvány miatt, egyszer, 1866-ban a porosz osztrák háború, majd 1870-ben a német –francia háború miatt nem  tartották meg az eseményt
A ma is átélhető népünnepély a 19.század felé kezdett kialakulni, 1880-tól engedélyezték a sörárusítást , majd a következő évben megjelent az első sült csirke árus is. Mivel az októberi időjárás nem mindig kedvezett a fesztiválnak ezért a vezetőség úgy döntött, hogy  ezentúl a szeptember 15.-ét követő szombaton kezdődik majd és október első hétvégéjéig tart a muri. Hamarosan villanyfény mellett is lehetett szórakozni, illetve a több ülőhely biztosítása miatt nagy sátrakat építettek, hogy beférjen a zenekar és a kilátogató tömeg is. 1910-ben a 100. évfordulón 12.000 hektoliter sör elfogyasztásával ünnepeltek, az akkori legnagyobb sátorban a Bräurosl-ban 12 000 –n foglaltak helyet!
Az első világháború alatt érthetően nem volt vígasság, majd az azt követő években is csak kisebb fesztivált tartottak, főként a kedvezőtlen gazdasági körülmények miatt. A második világégés alatt ugye megint csak nem értek rá mulatozni, majd a háború után is csak kisebb fesztivált tartottak. 1950-ben az akkor polgármester egy, azóta már elmaradhatatlan hagyománnyal nyitotta meg a fesztivált: saját maga csapolta meg az első hordó sört, a korsót pedig a bajor tartományi miniszterelnök kapta. Ez azóta is minden évben így történik, a tartományi tv pedig e nemes esemény élőben közvetíti !!!
Az idei évre több újdonsággal is készültek a szervezők: 3 új  - általam csak hányatónak hívott – vidámparki hintát állítottak fel , illetve felhúztak egy sátrat, ami a múlt század hangulatával várja a látogatókat, csekély 4 euro-s belépő ellenében… Illetve  készültek még egy valamivel, egy helyszínen a tradicionális hús-és halsütést lehet megtekinteni, illetve a produktumot elfogyasztani.
A Paulaner sátra

A HB 10000 főt befogadó sátra
 
Kora délelőtt még nem olyan hatalmas a tömeg, így nyugodtabban lehetett sétálni. A sörsátrak minden évben ugyanazon a helyen várják a vendégeket, külön kikötés, hogy csak a 6 nagy müncheni sörfőzde árusíthat sört ezek pedig a HB,  a Paulaner, a Hacker-Pschorr, a Spaten, az Augustiner és a Löwenbrau. Van viszont egy bor sátor is, bár nem tudom mekkora látogatottsággal bír egy ilyen egy hagyományosan sörpusztító nemzet körében J
Hangulatkép
 
 
Mivel az első napon voltunk, újabb érdekességet tapasztaltunk: déli 12-ig egy korty alkoholt nem lehet inni a fesztivál területén! Akkor van ugyanis a már említett megnyitó, amit 12 ágyúlövéssel jeleznek-vagy inkább imitálják az ágyúdörgést. Előtte 11 órakor kezdődik a felvonulás, ahol is az összes sörsátor képviselteti magát, saját zenekarral és jönnek szépen a feldíszített lovas kocsik is söröshordókkal megrakva. Ezt a felvonulást – vagyis amit láttunk belőle – már a Schottenhamel sörkertből néztük végig, ide sikerült ugyanis bejutnunk. Mondanom sem kell, ahogy telt az idő, egyre nagyobb lett a tömeg, és akinek nem volt előre foglelt helye valamelyik sátorban, az igyekezett bejutni a külső sörkertek egyikébe. Nekünk szerencsénk volt, némi várakozás után ugyanis sikerült megcsípni néhány helyet, mellettünk 4 amerikai turista ült…
 
Várakozunk a sörünkre
 
Amíg várakoztunk, addig ettünk, mivel sört még nem lehetett inni… Rendeltünk egy kisebb tálat, nürnbergi kolbászok savanyú káposzta ágyon a hagyományos bajor pereccel kísérve! Remek volt kellően megalapozott a sörnek…
 
 
Ahogy közeledett a déli 12 úgy nőtt a tömeg és egyre több asztal felől hallatszott a Bier ! Bier ! felkiáltás. Másodpercekkel a déli harangszó előtt a tömeg elkezdett hangosan visszaszámolni – mi is – ütemes asztalcsapkodás közepette. Délben a sátorban az aktuális Bürgmeister  csapra verte az első hordó sört, amit kint óriási örömujjongás fogadott. Közben elpukkantották a 12 ágyúlövést imitáló pirotechnikát is… majd néhány pillanat múlva feltűntek a pincérek, rengeteg sörrel felpakolva. Azt az örömujjongást nem lehet leírni, az hallani kell! Spontán buli kerekedett a sör érkezésére, aki nem fotózott az tapsolt és kurjongatott, fent állt a padon vagy csak úgy a sátor mellett, de óriási fieszta lett belőle!  Egyre csak jöttek a felszolgálók és mindegyik hozott magával 14 korsó sört! Egy korsó megtöltve 3 ,70 kg súlyú, el lehet hát képzelni, mekkora erő is kell ehhez!!!


Apa!! Kezdődik !! Jön a Sööööööör :-)

Bent a sátorban rákezdett a zenekar is rögtön mindjárt az „Ein Prosit ….” című kocsmaslágerre, ami azt jelenti, hogy az italozásban résztvevők ilyenkor felállva énekelve koccintanak egymással…El lehet képzelni, amikor a sörkert négyezer vendége teszi ezt …Szenzációs !!!!


Nem rossz , ugye ?

Miután elkortyolgattunk az egy liter sörünket nekiindultunk a fesztiválnak. Már üzemeltek a hinták, a kisebb étkezőkocsik felől ínycsiklandó illatok csalogatták az embert, és ott voltak a felvonuláson résztvevő lovas kocsik, feldíszítve, söröshordóval megrakva, ahol sort kellett állni egy–egy jó fotóért.



 
 
Miután körbejártunk, besétáltunk a belvárosba. Ragyogó időnk volt, a szembeforgalom egyre nagyobb volt, érthetően mindenki a Wiesn-re igyekezett , nem pedig onnan el… A Karlpslatz-on a szökőkútnál egy szivárványt is le tudtunk fotózni, majd a Karlstor alatt áthaladva végigsétáltunk a Neuhauser Straße-n a Német vadászati és halászati Múzeum előtt, majd a Kaufinger Straßén végig egészen a Marienplatz-ig, ami München főtere. Útközben pazar rálátásunk volt a város másik nevezetességére a Frauenkirchére, a maga jellegzetes hagymakupoláival.
Karlsplatz

Karlstor
 
Frauenkirche
 
A Marienplatz-on óriási tömeg volt, szinte egy gombostűt nem lehetett leejteni.
Marienplatz
 
 Még néhány lépés és már meg is érkeztünk a Hofbräuhaus-hoz, ahová tavaly nem sikerült bejutni. Na most igen, de odabent teljes teltház volt, gyakorlatilag a csilláron is emberek voltak.. a zenekar rendületlenül játszott, így tettünk egy kört, néhány fotó és kisétáltunk, hogy aztán 30 méterrel lejjebb, egy kisebb étterem teraszán megigyuk a megérdemelt Paulanert, a benti ár töredékéért! J
Hofbrauhaus
 
Ücsörögtünk, nézelődtük és meg kellett állapítanunk, hogy az ittenieknek eszméletlen jó dolguk lehet, habár itt sincs kolbászból a kerítés és itt is dolgozni kell, de a jólét az látszik. Úgy látszik arrafelé nincs válság… J  Egy kis idő múlva visszaindultunk, majd a Marienplatz-on megálltunk és meghallgattuk a harangjátékot. A tömeg , ha lehet még nagyobb volt, mint jó egy órával ezelőtt… Mivel kezdett sötétedni visszasétáltunk a Theresienwiese-re, hogy megnézzük, milyenek is a sátrak kivilágítva. A délelőtti hangulatnak már nyoma sem volt, ellenben rengeteg, talaj részeg fiatalt láttunk, a mentők gyakorlatilag egymást érték…Azt ugyanis tudni kell, hogy  14 éves kortól a fiatal korú felnőtt felügyelete mellett sört vagy bort fogyaszthat a fesztiválon, 16 éves kortól pedig bármit…Na ezek után nem is csoda, a sok siheder azonnal kiüti magát, pláne hogy az erre az alkalomra főzött Festbier erősebb az átlagosnál ! Legurítanak 2-3 literes korsóval onnantól kezdve öntudatlanságig isznak. A Bavaria szobor oldalában szanaszét fetrengenek azok, akik még odáig elbírnak mászni, de van, akit a flaszterről szednek össze. A kivilágított sátrak és hinták remekül néznek ki, a kontraszt viszont a rengeteg részeg tini….a városvezetésnek óriási problémát okoz ez, igyekeznek is a túlzott alkoholfogyasztás ellen tenni, de eddig még nem jártak sok sikerrel. Este 6-ig csak a hagyományos bajor zene szólhat a sátrakban illetve igyekeznek a gyerekes családokat is megnyerni, hogy látogassanak ki… de így nehéz lesz.
 
Közben felsétáltunk a Bavaria szoborhoz vezető 48 lépcsőn, ami 1850 óta áll itt. A szobor mögött  München város hírességeinek szobrai találhatóak,  de ezt nem volt lehetőség megnézni, ugyanis a galéria tele volt félájult részegekkel, akik csenden tűrték a sorsukat . A kilátás viszont elképesztő, innen fentről minden szép és jó, csak a sürün megjelenő, szirénázó mentőautók  jelezték, hogy odalent nem teljesen oké minden. Egyébként semmi balhé, kötekedés nincs, igyekszik mindenki kulturáltan szórakozni, egy darabig sikerül is aztán meg ez lesz…Egyébként az utolsó „rund”-ot 22.30-kor lehet kikérni , éjfélkor pedig bezár az bazár!


 
Kilátás estefelé a Bavaria mellől

Lassan indulnunk kellett vissza a főpályaudvarhoz, és keresztülvágtunk a még mindig hatalmas tömegen.  Egy két helyen rendőrök álltak körbe egy-egy, italozásban megfáradt delikvenst, akinek közben hívták a mentőt is. A pályaudvar felé haladva rengeteg eldobott üres üveg volt az utcán, de ilyenkor ez itt „normális” ugyanis a takarítók éjfélkor kezdenek,  és reggelre puccba vágják az utcákat.
Tavaly elég sok időt „sikerült” eltölteni a müncheni Hautbahnhof-on, most csak egy ¾ órát kellett. Tavaly is és most is feltűnt, hogy még itt is tisztaság és rend van mindenfelé, csak éppen padok nincsenek… Aztán szépen megérkeztek a buszaink, felszálltunk és miközben gurultunk kifelé a városból még lehetett nézelődni a kivilágított utcákon és gyönyörködni az épületekben. Aztán autópálya, majd a jótékony alvás következett….Reggel fél hét után álmosan kászálódtunk le a Keleti pályaudvarnál, majd megkerestük a vonatunkat és hazazötyögtünk….
Összefoglalva óriási hangulata van az Oktoberfestnek, csak a rengeteg részeg tini gondolkodtatja el az embert. Egyébként mindenki kedves és mosolygós, a sör és a kaja remek, a látnivalók szépek, a város gyönyörű. Ez volt a második látogatásunk, és biztos vagyok benne, hogy lesz harmadik is….de nem jövőre. Viszont ezt egyszer mindenkinek látnia kell !!!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Sörözzünk !!! Az osztrák söripar remekei :-)

Az előző poszt végén írtam, egy kis helyi fesztiválról. Azt tudni kell, hogy Ausztriában, Svájcban és Németországban is az emberek minden lehetőséget megragadnak, hogyha szórakozásról van szó. De, ezt is ésszel teszik :   teszem azt, az egyik kis faluban szükség van a faluban található padok felújítására, akkor szerveznek egy jótékonysági estet, összeszalad a falu, a helyi vállalkozók kitelepszenek, sör, kolbász stb.     Az itt összegyűjtött adományokból pedig rendbe rakják a padokat,   aztán lesik a következő alkalmat, hogy szervezhessék a következő kis bulit… Igy megy ez… Az ilyen kis összejöveteleken de akár a nagyobb fesztiválokon aztán a helyi sörfőzdék igen kitesznek magukért. Ausztriában nagy hagyománya van a sörfőzésnek és a sörivásnak, erről szólna most ez a kis bejegyzés. Az osztrák sörök nagy része is a német tisztasági törvény alapján készül. Hogy mi is ez : 1516-ban Bajorországban bevezették az úgynevezett "tisztasági törvényt", amely a sörfőzéshez csak a négy

Schloss Hohenwerfen - Kémek a Sasfészekben

Schloss Hohenwerfen - Kémek a Sasfészekben  Salzburg és Bischofshofen közt az A10 jelű autópályán haladva pazar látvány tárul az utazó elé, ugyanis   kb.150 méter magasból egy gyönyörű vár   magasodik a völgy fölé. Ez a Schloss Hohenwerfen, s az impozáns vár sokaknak ismerős lehet: az épület Schloss Adler művésznéven a Kémek a Sasfészekben című, 1968-ban készül háborús remekmű díszleteként és helyszínenként szolgált. De ne rohanjunk előre ... A vár 1075-és 1078 között épült   Gebhard, salzburgi érsek megrendelésére, a környék védelmének céljából. A vár hosszú évszázadok át a salzburgi érsekek birtokában volt, és egy időben vadászkastélyként is funkcionált. A német parasztháborúk idején a felfegyverkezett bányászok és munkások 1525-1526-ban megtámadták, az ostrom után pedig porig égették. A lázadások leverése után aztán   - büntetésből -   nekiállhattak újra építeni. A renoválás során itáliai erőd-és várépítési   tapasztalatokat is felhasználtak. A harmincéves háború

A MILKA - Story : A lila tehén nyomában

H a azt mondom, MILKA, mindenkinek beugrik a lila tehén  és a finom alpesi csoki. De mitől lett ilyen népszerű a márka ? Ime a MILKA story.... Kezdjük az elején : Phillip Suchard  - aki  eme csodát megalkotta - svájci cukrászmester, 17 éves korában kezdett el gyakornokként dolgozni testvére berni cukrászdájában . Mint abban az időben sokan , a fiatal ember híres és sikeres szeretett volna lenni, erre lehetőséget pedig abban látott, hogy Amerika felé vegye az irányt. Svájci órákkal és nagy becsvággyal felpakolva vágott bele a nagy kalandba, ami aztán nem úgy sikerült ahogyan ő tervezte. Hazatérve Svájcba,  1825 novemberében Neuenburgban megnyitotta saját cukrászdáját,  ahová egy újszerű édesség,  az "au chocolat fin de sa fabrique",  vagyis a „finom házi készítésű csokoládé"-val igyekezett becsábítani az embereket. A valódi kézműves termékek hamar népszerűek lettek, azonban a lassú gyártás miatt hamarosan modernizálni kellett az üzemet. 1826-ban a szoms