Bajorországi csodák 2. nap

 

 

Reit im Winkl – Walchsee – Aschau im Chiemgau

Ebbs - kora reggel a tetőteraszról

 

A második nap kissé rendhagyó módon indult, legalábbis nekem…  A szálláson  - augusztus eleje lévén , a helyi viszonyokhoz képest – meleg volt, de ez még csak hagyján. Az ágyra azonban nem igazán tudok jó jelzőket írni, ugyanis amikor lefeküdtem, a lábam magasabban volt, mint a fejem, a derekam pedig elég közel volt a földhöz! Nagy nehezen  sikerült megküzdeni az álommanókkal, és elaludtam… viszont az erkély bőven benyúlt az út fölé, így a lehető „legjobb” helyről hallottuk ahogy a gazdák hazavágtatnak a traktorokkal illetve az autóforgalmat is első kézből „élvezhettük”…. Hajnal négy óra tájban aztán a helyiek úgy gondolták, hogy elég volt a lustálkodásból, és elindultak…Ki erre , ki arra…traktorral és teherautóval…motorral …  volt aki pedig busszal vágott neki az új nap kihívásainak! Én pedig ahogy kell felébredtem…De úgy voltam vele,  idézve a klasszikust „Baltazár inkább meghal , de nem alkuszik”  - ezért egy gyors zuhany után a fényképezővel felszerelve elindultam felfedezni a környéket…Ha Ti nem alszotok, akkor én sem !!!! J

Ebbs tündéri kis falu, de hát melyik tiroli falu nem az ?! A központban áll a templom, a tér másik oldalán pedig egy Spar áruház található. Az út mentén kétoldalt gyönyörű festett falú házak sorakoznak, muskátli szinte mindenhol, és elképesztő péksütemény –illat terjed, ugyanis csak 3 Bäckerei-t láttam csak ezen az utcán!

Ebbs -  reggel párában

Utcakép

Utcakép 2

 

Csellengésemnek a gyomrom korgása vetett véget, kezdtem ugyanis megéhezni, így visszaslattyogtam a szállodába reggelizni.  Erről sok rosszat nem tudok írni: svédasztalos, van minden, amire földi halandó reggel megéhezhet, a müzlitől a sült kolbászon át a süteményig!

 

Reggeli után aztán  busszal indultunk Reit im Winkl-be.A kis falu már Bajorországban található, elsősorban a téli sport turizmusból él.  Keskeny utcák, gyönyörű festett házak, amiken a tiroli résszel ellentétben vallási és történelmi életképek vannak művészi módon felpingálva. 

Reit im Winkl

Havasi gyopárt tessék !!!

 

 Rengeteg virág tarkította a házakat, sőt külön virágkereskedést is láttunk, melyben akár enziánt és havasi gyopárt is lehetett venni.

A régi posta

A St Pankratius templom a háttérben

 

A régi posta épülete ma is gyönyörű, mellette áll a St Pankratius templom. Az épület idén 100 éves, erről a templomban begyűjtött kis tájékoztató füzetből értesültünk. Sikerült gyakorolni a siliftbe való beülést, mert fotózkodni vágyó turistáknak ki is raktak egyet , illetve a rengeteg túrázóra tekintettel egy hatalmas bakancsot is felfújtak...Némi sétálgatás és vásárolgatás után visszabuszoztunk Ausztriába, a Walchsee-hez…. Nem volt hosszú az út, kb. fél óra.  A tó a Kaisergebirge lejtői közt található,  és Tirol legmelegebb tavának számít. Ha Reit im Winkl-ben  a szép házakat emlegettem, akkor itt fokozni kell a jelzőket : lélegzetelállítóan szép , festett falú épületek sorakoznak egymás után, mondanom sem kell , hogy mindegyik hotel vagy panzió. A főútról nyílnak a kis utcák, a tópartra is egy igen keskeny utcán lehet lejutni, és a buszparkoló is ott található, a sofőrünk azonban óriási rutinnal parkolt be egy zsebkendőnyi területre. A parkoló mellett közvetlenül a Szent János plébániatemplom, ami szépen fel van újítva.  A tópartra kisétálva persze mindenki azonnal a fényképezőgépe után kapott : gyönyörű, kristálytiszta vizű tó, körös-körül hegyekkel körbevéve…Pazar volt a látvány.

Walchsee - Szent János plébániatemplom

Walchsee

 

Itt aztán választhatott mindenki: vagy itt marad a strandon és fürdőzik (ilyen is volt) vagy pedig  visszabuszozunk néhány kilométert, hogy a sífelvonón felmenjünk a közeli hegycsúcsra, majd visszafelé egy nyári bobozásban is részt vegyünk…Pancsolni itthon is lehet, irány hát a hegy !!! Alig néhányan maradtak a vízparton, a többség elbuszozott tehát a néhány kilométerre levő Durchholzen-be, hogy az itt található szabadidőparkban így kicsit ismét gyerekké váljon.

Itt több lehetőség közül lehetett választani: a hagyományos sílift- tel felmenni a Zahmer Kaiser Berghof-ig, majd onnan gyalog visszajönni vagy sílifttel fel, szétnézni odafent, majd sílifttel vissza a félúton található bob pályáig és onnan  lecsúszni  . Naná , hogy ez utóbbi volt a nyerő !

 A némileg hosszadalmas jegyvásárlás után  hármasával lehetett a felvonóra felülni, azt is tempósan , mert csak egy pillanatra állt meg. Beültünk, magunk elé hajtottuk a kapaszkodót és már mentünk is….Az időjárás velünk volt, nagyon meleg volt, de a kilátás sok mindenért kárpótolt… Ahogy mentünk felfelé, egyre nagyobb lett a csend, csak a tehenek kolompoltak…

Útban felfelé - alattunk a bobpálya

 

Igen , itt ki lehetett kapcsolni, ugyanis jó húsz percig mentünk, na nem azért mert olyan magasra kellett jutni (1600 méterre, ha jól emlékszem), hanem olyan lassan halad a szerelvény. Miután  elértük a Berghof-ot gyönyörű kilátásban volt részünk: jobbról láttuk a Walchsee-t  , mögöttünk pedig a Jovenspitz-et és az Elferkogelt,  na és persze a többi hegyet körbe, ameddig csak a szem ellátott !

Pazar a kilátás, a Walchsee fentről

 

A nagy utazásra gyorsan inni kellett és sört… akarom mondani sort is kerítettünk egy sörre J , ami a nagy melegben igen jól esett.

Az életmentő :-)

 

Némi nézelődés és fotózás után visszalibegtünk a bob pálya megállójáig. Beálltunk szépen a sorba és – mivel egyikünk sem valami harcedzett bobos, konkrétan most ültünk először ezen az ördögszekéren – néztük is erősen a többieket, hogy is kell ezt J. Mint kiderült , nem egy bonyolult dolog : van egyes és kettes bob, fel kell tenni a pályára beülni, majd megvárni a zöld lámpát (tiszta Forma 1 J ) , majd néhány határozott lökéssel elindulni! Kamera a kézben,  zöld fény , indulás!!!!! Az első két kanyart kicsit óvatosan vettem, aztán a kar előretolva  és a lehető legnagyobb tempóban mentem lefelé, és közben  - mint egy 10 éves gyerek – kurjongattam  J  Óriási élmény volt – sajnos nagyon hamar leértem….. Mindenesetre a videó jól sikerült, úgyhogy maradandó emlék maradt az első bobozás J

Lent aztán persze egymás szavába vágva meséltük egymásnak, hogy ez a kanyar milyen volt, meg a tempó és a pálya… de sok időnk nem maradt örömködni, mert mivel egy kis késésben voltunk, mentünk vissza a tópartra a fürdőzőkért, majd indultunk vissza Ebbs-be. Itt volt egy fél órás technikai szünet, egy gyors zuhany és némi hűsölés után indultunk Aschau im Chiemgau-ba. A változatosság kedvéért most visszamentünk Németországba, ugyanis úti célunk Bajorországban található, 23 kilométerre Rosenheimtől. Aschau egyik nevezetesség a Scloss Hochenanschau, ami a 12. században épült. Jelenleg magánkézben van és egy sörfőzde működik benne …ha jól értettem….

Schloss Hohenanschau

 

A kis település a turizmust tekinti fő bevételi forrásnak, ennek megfelelően rengeteg príma szállás és szórakozási lehetőség van, télen és nyáron egyaránt. Ilyen a a híres Kampenwandbahn, ami a  Aschau-ból indulva 1467 méter magasba viszi fel a turistákat, hogy onnan még egy kisebb túrával eljussanak a Kampenwand-ra, ami 1669 méter magas. Ahogy megérkeztünk a  Kampenwandseilbahn parkolójába, egy nyitott kis fehér retró VW bogár mellett néhány, bajor ruhába öltözött urat és hölgyet vettünk észre… majd néhány pillanattal később a kamerát és a mikrofonos embert és a rendező hölgyet is! Egy filmforgatás kellős közepébe csöppentünk!! A stáb nem zavartatta magát csinálták a dolgukat, majd egy szer az operatőr próbálta  elterelni a csoport figyelmét  azzal, hogy a hegyre mutatva, széles vigyorral közölte, hogy az ott a szenzáció és nem az amit ők csinálnak J

A felvonó kezdőpontja...

... és a filmforgatás

 

Közben az idegenvezetőnk megvette a csoport számára a jegyeket, majd itt is hármasával lehetett a kabinokba beszállni. Ezek azonban még a régi 70-es , 80-as évekből származó kicsi kis ketrecek voltak, semmi szellőzés, csak egy félig lehúzott plexi ablak és ennyi….

Retrókabin

 

Viszont a látvány ..na az überelte a délelőttit, ugyanis elég meredeken húzott felfelé a kis kabin és  ahogy emelkedtünk, úgy tárult elén a varázslatos környék.Feltünt néhány igen meredek szikla és közöttük  egy hatalmas tó – a Chiemsee!

A kilátás elsőrangú

 

Kb. 10 perc alatt jutottunk fel a felvonó végállomásához,  ahol – megint csak ismétlem önmagam -  pazar kilátásban volt részünk!  Tisztán kivehető volt a Großglockner hóval borított csúcsa majd kicsit jobbra nézve a Kaisergebirge havas csúcsai is jól látszottak, mindez az elmaradhatatlan tehénkolompolással egybekötve, ugyanis itt is voltak tehenek…

Háttérben a Großglockner

Lent van Aschau

A lányok és a kolompoló tehenek

 

Itt megint választhattunk: lehetőség nyílt fent maradni, jó alaposan szétnézni és a remekül kiépített útvonalon, a hegytetőn túrázni, majd a felvonóval visszamenni a parkolóba vagy egy kemény, 2 órás gyalogtúrával lemenni. Ez utóbbit csak megfelelő cipőben és jó kondiban levő utasoknak javasolta az idegenvezetőnk! Mivel a két gyerkőcön nem volt túracipő, és valakinek „áldozatot” kellet hozni, én maradtam a bébicsősz, a párom és a többiek pedig elindultak lefelé, néhány fotó elkészülte után….Mi pedig szépen felsétáltunk a közelben levő , ksebb csúcshoz, amit egy hatalmas kereszt jelölt.

A kilátó messziről...

 

... és közvetlen közelről

Onnan szenzációs kilátás nyílt a Chiemsee-re, tisztán kivehető volt a Herreninsel és a Fraueninsel is!

A Chiemsee a magasból, a nagy sziget a Herreninsel, a kicsi a Fraueninsel

 

Miután jól kinézelődtük magunkat, elgyalogoltunk a közelben levő meredek sziklacsúcshoz ahol néhány tábla állított emléket az innen sajnálatosan lezuhanóknak… Láttunk néhány kapcsot is a sziklába beverve, ide tehát már komoly felszerelésre van szükség, hogy fel lehessen mászni, és mivel nekünk nem volt így sétáltunk tovább.

Az egyik meredek szilka

 

Néhány méterre kezdődött a Panoramaweg, ami az – idegenvezetőnk szerint – jó két órás túra lett volna, akkor viszont nem értük volna el az utolsó, lefelé menő kabint, így szépen visszamentünk a felvonóhoz, és lementünk a parkolóba….Hamarosan feltűnt a csoport  is, de amolyan vert  hadsereg módjára szállingóztak , kisebb nagyobb csoportokban. A párom szerint valóban volt benne kemény rész, néhányan a gatyaféket is igénybe vették, de azért szépen leért mindenki!

A kissé megviselt brigád felkászálódott a buszra és elindultunk vissza Ausztriába , Ebbs-be. A szállásra érve a vacsora várt ránk, egy igazi osztrák klasszikus: májgombócleves, a második pedig Wiener Schnitzel (bécsi szelet) áfonyalekvárral és petrezselymes burgonyával, a desszert pedig tiroli almás rétes (az igazi!) . 

Egy igazi klasszikus

 

Vacsora után még kiültünk a teraszra beszélgetni egy kicsit azonban egyre jobban feltámadt a szél és hirtelen egy iszonyatosan nagyot villámlott és dörgött az ég, óriási viharnak nézett ki a dolog…. majd csendes kis esővé szelídült! Mivel kellemesen el voltunk tikkadva, ki-ki a szobája felé vette az irányt, mert következő nap is jó programok vártak ránk!