Bajorországi csodák 1.nap

 

Wimbachklamm - Ebbs

 

Végre, ismét utazhattunk, nem is akárhová, hanem a Bajor Alpokba, némi osztrák kitérővel. Mi nagyon jól éreztük magunkat, remélhetőleg e sorok elolvasása után mindenki más is….

 

A menetrend a szokásos: korai kelés, a bőröndöket lecűgölni a negyedikről, majd irány Szeged. A hajnali , néptelen országúton lehet haladni, sőt ….4 órakor befut a transzferbusz, cuccokat be a raktérbe és már megyünk is Budapestre. Reggel 6 óra után pár perccel már a mi utunkra induló buszunk előtt ácsorogtunk, és lestük az ismerősöket, mert ugye utazni jó , de csoportosan még jobb.

Miután mindenki megvolt a sofőrünk a gázra lépett, majd a szokásos budaörsi kis megállás után a mosoni pihenőhelyen álltunk meg tankolni, innen egy 2 és fél órás etap végén már a z ismerős St.Pölten-i Rosenberger étteremlánc jellegzetes épületénél álltunk meg. A szokásosnál kevesebben voltak, a gulasch még mindig remek, és a shop-ban is van csecse-becse rendesen J. Ebéd után robogtunk tovább Salzburg irányába, hogy aztán egy kis kitérővel már is a Németországban találjuk magunkat, egész pontosan a berteschgadeni régióban.

Valahol Ausztriában

 

Első napi lábmozgató úti célunk a Wimbachklamm, ami Ramsau mellett található. Miután az egyik parkoló autót egy tréler vitt el, a buszunknak máris lett helye J A  szurdokba való belépés egy kissé macerás: a parkolóból egy közepes nehézségű kaptatón fel kell menni a pénztárig – az út kb. 800 méter, gyönyörű házak  közt – majd fejenként 2 euróért kapunk egy–egy érmét, ami a szoláriumokban használatos érmékhez hasonló. Na, ezzel az érmével lehet belépni a pénztártól kb. 300 méterre található forgóajtós bejáraton magába a szurdokba. Miért kellett ezt ilyen bonyolulttá tenni?

 

Az információs tábla a parkolóban

Az ominózus bejárat

Szóval a Wimbachklamm: A Watzmann lábánál található szurdok első hídjait a ramsaui favágók építették 1843-ban. Néhány év alatt sikerült olyan állapotba hozni, hogy 1847 óta a turisták is látogathatják. Egy laza kétórás sétával oda-vissza megjárható, igazából meredek emelkedő sincs benne, persze ezt mindenki máshogyan érzi. Viszont a látvány: nem egy egyszerű szurdokot kell elképzelni, , azaz nem csak meredek sziklafalak és egy vízesés van benne, hanem konkrétan a sziklákon mindenhonnan kisebb – nagyobb vízesések találhatók és mindenhonnan jön a víz!

Itt még szelid a víz...

...majd egy komolyabb lesz

Kisebb ...

...és nagyobb patakok

Szivárvány is van

 

Gyönyörű, ahogyan a lent kavargó, zúgó vízesésbe a sziklákról eljut a víz, itt-ott kisebb szivárványok alakulnak ki. Azt mondanom sem kell, ahogy a víz kristálytiszta, és hideg, szomjoltónak is kiválóan alkalmas J

Jó tudni az idelátogatóknak, hogy a szurdok csak alulról közelíthető meg, azaz egyirányú, mert nincs másik bejárat…. miután elértünk a végéhez, az ott levő forgóajtón kimehettünk volna, és akkor a párhuzamosan futó túraútvonalra jutottunk volna ki, onnan viszont csak jókora kerülővel lehet visszajutni a kiindulópontra. Ezt most - érthető okokból nem vállaltuk J

 

Miután visszasétáltunk a buszunkhoz, ismét Ausztria felé vettük az irányt, szállásunk ugyanis a határ túloldalán, Ebbs-ben volt. Fantasztikus panorámában volt részünk, ráláttunk a  Berteschgaden feletti hegyen található Sasfészekre – Adolf Hitler egykori rezidenciája helyén ma egy kisebb ház található - és a hegyi utakat meredek csúcsok szegélyezték, itt-ott még hófoltokat is láttunk. A falvakban mindenhol rend és tisztaság az úr, és olyan hihetetlen nyugalmat áraszt magával mindegyik kis település…

Útközben

Hegyek, gyönyörű házak és nyugalom mindenhol

 

Kora este érkeztünk meg Ebbs-be. Két évvel ezelőtt már voltunk itt, csak akkor a falu másik végén lévő szállodában jártunk, most pedig a Hotel Unterwirt-ben , ami nem mellékesen Gourmet étterem is. Szobánk az utcafrontra nyílt, az erkély félig az út fölé nyúlt, és végig volt pakolva gyönyörű muskátlikkal. Tipikus tiroli szálló, a belső is ezt erősítette bennünk.

Hotel Unterwirt, Ebbs

 

 

A vacsoránál még egy kisebb meglepetés ért bennünket, a pincér ugyanis egy Siklósról idekerült magyar srác volt, ez a társaság nagyobbik részének jelentős könnyebbséget jelentett a rendelésnél. Jelentem a sör itt is egészen jó volt J  … És hogy a vacsoráról is ejtsek néhány szót : a leves  előtt kihozták az előmelegített tányért (!), majd a kis fémcsészéből a felszolgálók ott az asztalnál szervírozták bele a levest . Az első fogás jellegzetes osztrák leves: zellerkrémleves, snidlinggel gazdagon megszórva, a második fogás pedig sült füstölt tarja, barnaszósszal burgonyapürével és zöldborsóval, a desszert pedig túrókrém fagylalt-tal. A lányom – aki először utazott velünk – már itt nagyon jól járt: neki ugyanis egy háromgömbös fagylaltkelyhet szervíroztak ki, tejszínnel gazdagon díszítve – mondanom sem kell, hogy simán bevágta J

A második fogás

 

Vacsora után még egy gyors sétára is jutott idő...

 

Kora este

 

 ...de mivel a fáradtság nagy úr, és másnap sok jó program várt ránk, este tíz után takarodóra került sor! Első napnak nem is volt rossz….