Szóhoz jut a vendég : Dél Olaszország ahogy Zsolti látta

1-2.nap: 1000 km  - Vinci – Caserta kastély – Gragano

Egy barátomnak alkalma nyílt egy hosszabb lélegzetű úton felfedezni Dél Olaszországot. Erről az útról következik egy kisebb beszámoló, amolyan koprodukció, a fényképek az ő keze munkáját dicsérik,  tartalmi leírás pedig közös munka eredménye! Irány hát Itália !!!

Korai ébresztő után a Déli pályaudvarnál várta a társaság a buszt, mely óramű pontossággal érkezett. ( a cimbi elmondása szerint egy igen dekoratív idegenvezető hölggyel  J ) . Bepakolás után  már robogott is a busz, ugyanis majd 1000 kilométer állt  előttük. Szlovénián keresztül kisebb pihenőket tartva érkezett meg a csoport a Firenze tartományban található Vinci községbe, ahol az első szállás volt.  Igen, jól aposztrofál a kedves olvasó, a Vinci helységnévből kikövetkezhető, hogy itt született Leonardo da Vinci , azaz a várostól mintegy 3 km-re, Anchiano és Faltognano között egy tanyán 1452.április 15.-én. Teljes neve "Leonardo di ser Piero da Vinci" volt, ami azt jelenti: "Leonardo, a vincibeli Piero fia". A községben természetesen megtalálható a Leonardo emlékmúzeum is, ami évente majd félmillió turista látogat meg. Szintén a település fő nevezetessége a Casa di Leonardo, a mester szülőháza is illetve a Guidi kastély is. Szóval a mesterről elnevezett hotelben szállt meg a társaság, és erről a helyről a vacsora maradt különösen emlékezetes, ugyanis Olaszországhoz méltatlanul rossz volt a helyszíni beszámolók alapján. Parmezános tészta sajt nélkül , no igen…. Este aztán tekintettel a foci EB-re meccsnézés majd alvás következett, hiszen a következő naptól ismét sok látnivaló következett.

Vinci

A 2.nap a reggeli elpusztításával indult, majd a buszra visszaszállva Nápoly felé indult a csoport. Keresztül az olasz csízmán déli irányban,  ez volt a napi program, mikor is megérkezett a brigád a Nápoly közelében található Casertába, hogy megnézze  a  nápolyi Bourbon királyok egykori rezidenciáját, a  Reggia di Casertát. A palotát 1752 januárjában kezdték el építeni, és a 18. század legnagyobb európai építkezésévé nőtte ki magát. Nem kapkodtak a munkások, mert az építkezést csak 1780-ban sikerült befejezni. 1860-ban  Két Szicilia Királysága egyesült az Olasz Királysággal, innentől kezdve a palotát csak alkalmanként használták. 1919-ben III. Viktor Emánuel király az olasz népnek adományozta. A második világháborúban jelentős károkat szenvedett. A restaurálási munkálatokkal 1958 körül készültek el. Ekkor nyílt meg a múzeum, amely magában foglalja a királyi lakosztályokat, az udvari színházat és a kerteket. Pompájával, méreteivel és a hozzátartozó kertekkel a versailles-i, madridi és szentpétervári paloták mellett az egyik legnagyobb és legimpozánsabb királyi palota Európában. A palotát 1996-ben a  felvették az UNESCO Világörökség listájára. A palotában 1200 helység és 56 lépcsőház található, a gyakorlatlan turista szerintem simán eltévedne benne….

Caserta Kastély

 

A palotát övező park észak-dél irányú, a vízeséstől a palotáig tart. Három részből áll. Az első rész (parterre) közvetlenül a palota mögött terül el. Eredetileg virágoskertnek tervezték, de sétányokkal szabdalt zöld gyep lett belőle. Tőle balra található a régi erdő, mely már a palota építése és kert kialakítása előtt létezett a területen. Jobb oldalán egy tágas rét fekszik, melyet fasorok szegélyeznek. A park második része az erdővel borított Briano dombon található vízesésig tart. A park alapvető alkotóelemei a vízfolyások, melyeket kutak táplálnak. A harmadik része a parknak (amely az eredeti terveken nem szerepelt) az angol kert. Nem mellékesen nem árt tudni, hogy Hollywood is felfedezte magának a helyet:  Itt forgatták ugyanis Csillagok Háborúja - Baljós árnyak egyes nabooi részeit, illetve Tom Cruise is itt akciózott a Mission Impossible 3 vatikáni jeleneteiben...

A Kastély a parkból

Kastélypark medencével...

...és vízeséssel

A Kastély belülről sem semmi

A park megtekintése után jutott idő a kastély megtekintésére is . A helyszíni tapasztalatok alapján  Zsolti barátom azt találta mondani, hogy „a palota csak egy kicsit hajaz a Versailles-ire, a kert egész más, nem szebb, vagy rondább, egyszerűen más. És egyébként is, miért kell mindig Versailles-el versengeni. Ez egy szép kastély és kész.”  A kastély megtekintése után a csoport Gragano felé vette az irányt, ami egy község Nápolytól délre, itt a Hotel Parco-ban foglalták el a szállásukat, itt is maradtak további 5 éjszakára – bár szerintem maradtak volna tovább is J 

Gragano, Hotel Parco

A történelmi hűség kedvéért megint csak idézném Zsolti barátomat : „a szállodával kapcsolatban éppen ellenkező érzéseim maradtak, mint amit Vinciben tapasztaltam. Kicsit lepukkant szobák, avittos bútorok, de tisztaság. A legnagyobb gond egy miniatűr TV a falon a sarokban, és még a képe is homályos volt. Jó tudom, nyaralni mentem, minek akarok TV-t nézni. De hát foci EB volt, esténként kötelező program a meccsnézés. Szerencsére volt egy közös helyiség, ahol egy rendes nagy TV-n magyarok, olaszok, és németek együtt szurkolhattak esténként. Ilyenkor még a portás bácsi is boldog volt, mert Ő csak úgy nem kapcsolhatta volna be a TV-t, de ha már mi megtettük, néha benézett, hogy minden rendben van-e velünk. És néha ott is feledkezett egy kicsit, főleg ha olasz mérkőzést néztünk.

Ennyit a szobákról, de az ellátás. Na kérem az viszont nagyon rendben volt. Minden nap 4 fogásos vacsora, helyi specialitásokkal. Még halat sem féltek adni egy magyar csoportnak. Finom helyi borok, és ha úgy kívántuk a Biere Peroni is volt a választékban. A reggelik hasonlóan bőségesek és finomak voltak.”

Na igen, ha tele a hasa a turistának, már nincs is akkor a nagy baj J Szóval a második nap is csak eltelt, folyt.köv hamarosan !!!