Bad Häring - Liechtensteinklamm - hazaút
Kissé őszies reggelre ébredtünk… a falu ködbe burkolózott, és a hegyekből szinte semmit nem lehette látni. Azért a reggeli séta nem maradhatott el… Bad Häring takaros kis falu, hamisítatlan tiroli, de annyira, hogy a villanyoszlopok közé is muskátlik vannak ültetve! A házak hol szabályos utcákat alkotnak, hol pedig kissé szétszórva találhatóak, mintha véletlenszerűen választották volna a gazdáik, hogy hova is építkeznek. Ilyenkor szinte senkivel nem lehet találkozni, ha mégis az biztos valamelyik szorgos helybéli lehet….
 |
| Bad Häring kora reggel... |
 |
| Tipikus Tirol... |
 |
| Reggeli Idill... |
 |
| Ködben... |
Miután visszatértünk a szállodába, és a szokásos közelharcot megvívtuk a reggeliért, buszra szálltunk és a hazafelé vezető útról kissé letérve felkerestük a Lichtensteinklamm-ot. Ez egy keskeny szurdok Ausztriában, St. Johann im Pongautól néhány kilométerre. A falu központjától kb 5 km-re délre található a szurdok bejárata. 4 km hosszú, ebből 1 km látogatható.
A szurdok a Großarler Ache pataknak „köszönheti” létezését, az ugyanis csak évezredes munkával tudott átjutni a sziklákon, igy keletkezett a szurdok. 1875-ben kezdődött meg a kiépítése. A munkálatok során a pénz hamar elfogyott, így a Pongauer Alpenverein tagjai II. János, Liechtenstein herceghez fordultak, aki 600 guldennel támogatta az építkezést. 1876-ban megnyílt, és a herceg tiszteletére Liechtensteinklammnak nevezték el.
Eleinte csak egy széles földút, majd egy jobbra kanyar után átmentünk az első fahídon, ahonnan már elénk tárulta a szurdok. Lent a patak, a kiálló sziklás hegyek meredeken törnek az ég felé, mindennek díszlete a néhány környékbeli hegy… Pazar!
 |
| Itt még zöld... |
 |
| ...majd keskenyedik... |
 |
| ...egyre több a szikla... |
 |
| ...és egyre szebb lesz.... |
A járda egyre keskenyedik, helyenként már falépcsők is vannak, ahogy haladunk előre… Az egyik helyen a szemfüles turista - ha odafigyel - felfedezhet a víz által kivájt formák közt egy teknőst, illetve egy kecskefejet is….
 |
| Teknős...ott van !!! |
 |
| Kecskefej...vagy mi... |
Tovább haladva az út egyre csak szűkül, a sziklák egyre közelebb kerülnek, helyenként csak egymás után lehet menni, szépen libasorban…persze jönnek szembe is, de mindenki figyel a másikra , és nincs dugó J ,menetközben persze lehet fotózni is….
 |
| Egyre komorabb |
 |
| Zúg a víz |
Aztán egyszer csak a keskeny útból egy sötét alagút lesz, kb. 30-40 méteren keresztül csak az alagút két végéről beszűrődő fényben lehet tájékozódni és odafigyelni, hogy nehogy orra bukjunk a lépcsőkben! Az alagútból kijőve jobbról egy vízesés fogad bennünket, és el is érkeztünk a látogatható út végére. Itt néhány pad várja a sétában megfáradt turistát, na és persze a környékhálás fotótéma is.
 |
| A vízesés a végén |
Visszafelé az út sokkal rövidebbnek tűnt, de a sziklák közt zúgó patak és az általa kivájt kövek és formák ugyanolyan szépek, mint felfelé sétálva. A kijáratnál a megszokott szuvenír árusok és vendéglő várják a kitikkadt látogatót, van itt is minden a tiroli kalaptól a hűtő mágnesig minden.
A sorok rendezése után a csoportunk busza hazafelé vette az irány. Végigrobogtunk az osztrák autópályákon, magunk mögött hagyva hegyeket, kastélyokat majd kora délután a melki apátság épületét is.
 |
| Hazafelé 1 |
 |
| Várkastély a pálya felett |
 |
| Hazafelé 2 |
Délután hat körül érkeztünk meg Hegyeshalomhoz, majd némi pihenőt követően jöttünk tovább, egész Budapestig, ahová este fél tíz körül érkeztünk meg. Itt kis csapatunk szétszéledt, az ismerősöktől búcsút véve mi is a transzferbuszra ültünk, majd nekivágtunk a hazafelé vezető útnak.
Nagyon kellemes napokat töltöttünk el Olaszorszában – ahol piszokul eláztunk, de sebaj, Veronáról mindig az eső jut majd eszembe először nem Rómeó és Júlia J… Álltunk a milánói Dóm tetején, és láttam a San Siró-t is, valamint ettünk igazi, milánói pizzát is … Svájcot bejártuk majd egy óra alatt , sajnos csak kicsiben, itt akár egy fél napot bolyongtam volna…majd gyönyörködtünk a Lagio Maggiore szépségében a locarnói Madonnal Del Sasso teraszáról…. Hógolyóztunk egy kicsit augusztusban a Flüelapass –on,ha már ott voltunk …Ausztriában pedig egy kis helyi fesztivált is megnéztünk… Szóval nagyon jó út volt, szinte minden klappolt, bár az időjárás egy kicsit kegyesebb is lehetett volna. Az idegenvezetés nagyon profi volt, Juhos Kata mindig és mindenhol ott volt és remek humora is van, a sofőrjeinkre és a buszra sem lehetett panasz.
Szívesen visszamennék….
Megjegyzések
Megjegyzés küldése