Pécs és Pécsvárad

 

Egy kellemes hosszú hétvégét sikerült eltöltenünk az Édenkertben 😊 Nem, ez nem elírás, a Pécsváradon található Édenkert vendégház tényleg nagyszerű hely 😊

Péntek dél körül indultunk, és egy röpke 3 órás autókázás után már meg is érkeztünk Pécsváradra. Ha szabad javasolnom, akár Baja felől érkezünk, akár az M6-os autópályán, Bátaszéknél haladjunk Mőcsény irányába, Bonyhád felé. Ez a kb. 20 kilométeres út bőven megéri, ugyanis szelíden kanyarog a dombok közt, az út jó minőségű, és a kis települések is hangulatosak, amin áthaladunk. Bonyhádra beérve aztán rá kell fordulni a régi 6-os útra, egészen Pécsváradig.

Pécsvárad a Zengő lábánál, Pécstől mintegy 19 kilométerre található, első írásos említése 1212-ből származik, Pécsvárad néven 1316-ban jelölik előszőr. A török uralom alatt a település hanyatlásnak indult, 1689-ben katolikus vallású német telepesek népesítették be. 1778-ban Mária Terézia közalapítványi uradalommá tette a várost, melynek feladata a budai egyetem fenntartása volt.

 

Pécsvárad híres üzeme volt az 1920-évektől kezdve a Fleischer fivérek Pécsváradi Tejgazdasági Vállalata, mely tejtermékeivel a nemzetközi piacokon is sikerrel szerepelt, egy ideig még a második világháború után is működhetett, majd államosították.

A városka méretéhez képest sok látnivalóval rendelkezik, leghíresebb talán a vár, melyet a Szent István király által alapított bencés kolostor romjaira építettek, de erről még a későbbiekben lesz szó.

 

Szállásunk az Édenkert vendégház a város feletti domboldalban a Temető utcán található, két apartmannal, szaunával, jacuzzival, kerti sütögetővel és egy hatalmas gyümölcsöskerttel, aminek a végében egy padról egészen pazar a kilátás a Mecsekre és a városra.

Miután elfoglaltuk a szobáinkat, a helyi termelői piacon beszereztük a vacsoránkat: helyi tepertő, kolbász, sajtok és kovászos cipó került az asztalra. Sikerült mindenkinek jóllaknia 😊, majd teszteltük a jacuzzit is.

 

Másnap reggel egy gyors reggeli után bementünk az alig húsz kilométerre levő Pécsre, Baranya vármegye székhelyére. A város az ötödik legnagyobb település az országban, a Dél-Dunántúl központja. A várost a 3. század elején alapították Sopiane néven a rómaiak, a 4.századra jelentős keresztény központ volt. 1009-ben Szent István király alapította a város püspökségét, 1367-ben pedig Nagy Lajos király megalapította az ország első egyetemét, ami a mai napig működik. Janus Pannonius nevéhez fűződik az város kulturális és művészeti életének felvirágoztatása. A 150 éves török uralom után 1780-ban szabad királyi városi rangot kapott Mária Terézia királynőtől, ezután erőteljes polgárosodás indult meg a városban a gazdasági élet fejlődése felgyorsult, többek közt a Zsolnay kerámia fejlődése is erre az időszakra tehető. Az igazi ipari boom a második világháború után kezdődött, óriásit fejlődött a bányaipar, a szén és az uránérc kibányászása miatt. A bányaipar aztán a 2000-es évek elejére megszűnt, előtérbe került a tudás, az egészségügyi és kulturális fejlődés. 2010-ben Pécs volt Európa kulturális fővárosa.

Napi programunkat előszőr a Pécsi Sörgyár látogatásával kezdtük. Az üzemet Hirschfeld Leopold alapította 1848-ban, aki gabonakereskedő volt, viszont a sört is szerette és meglátta benne az üzleti lehetőséget. Az első, hivatalosan bejegyzett magyar sört, a Pécsi Szalont 1907-ben jegyezték be, amit azóta is változatlan receptúra alapján főznek. 1911-ben felveszi a Pannónia Sörfőző Rt. nevet, 1920-ban pedig nemzetközileg is elismert sörrel jöttek ki a piacra, ez volt a Pannónia Dupla Malátasör. 1942-ben még volt kapacitás két új sörtipus piacra dobására, majd a világháború után, mint minden magántulajdonú üzemet, ezt is államosították. Kisebb felújítások és modernizáció után állami kézben működött egészen 1993-ig, amikor az osztrák Ottakringer Ag lett a tulajdonos, akik sokat invesztáltak az üzembe, majd itt főzték az Ottakringer jellegzetes citromsárga dobozos sörét is. 2017-ben újabb tulajdonosváltás történt, Szemerey Tamás és Szemerey Zoltán befektetési cégei vették át az üzemet, mely azóta kisüzemi sörfőzdeként üzemel.

 

A gyár udvarán először az szúrt szemet, hogy tele volt az udvar alsó kategóriás, hazai élelmiszer multik által forgalmazott saját márkás sörösdobozokkal, mint kiderült a cég saját kapacitása 200 000 hektoliter évente, viszont képesek akár 1 000 000 hektoliter sör előállítására is, ezért bérfőzést is vállalnak.

 Az üzemlátogatás – hála a vezetőnknek- elég lazára és szórakoztatóra, mindamellett informatívra sikerült, végigmentünk a teljes sörkészítés folyamatán, a főzőházban például az éppen fövésben lévő sört is meg lehetett nézni.

 És persze azt is megtudtuk, mi is az a titokzatos Fickósör: ez a teljesen szüretlen, pasztőrözetlen itóka a céges, saját bulik söre, gyakorlatilag tömegoszlató, mert miután csapra kerül, fogyasztása után egy órán belül mindenki elfárad és hazamegy 😊

 

A látogatás után szabad kóstolásra volt lehetőség a Pécsi Sör Taproomjában, mindent meg lehetett kóstolni, akár többször is, majd a shopban is lehetett vásárolni, meglehetősen jó áron, bár azt megjegyezném, hogy a kis üzleten lenne mit fejleszteni…

 

Dél is elmúlt mire eljöttünk, az ebédet pedig rendhagyó módon oldottuk meg Pécsen a Szigeti úton található a Maci Lángosozó, ide mindenféleképpen el kell jönni egyszer, de inkább többször! Több mint 60 féle lángos van, gyakorlatilag, ami itt nincs az nem létezik! Pacalos lángos, chilis-babos lángos többféle variációban, töltött és töltetlen lángosok sokasága, édes lángosok, hirtelen piszok nehéz választani! A rendelések leadása után leültünk, -helyben fogyasztás lehetséges, elvitel esetén, mint a pizzákat, úgy hordják a népek a lángost – kb. negyedóra után meg is kaptuk a lángosainkat.

 Az adagok hatalmasak, én edzett lángosevő vegyok, de féltávnál abbahagytam nem bírtam ugyanis megenni, akkora volt a chilis babos lángos, vastag töltelékkel, jól átsütve, és egyáltalán nem csicsogott az olajban. Nagyon finom volt, ezt a helyet csak ajánlani tudom!

Jóllakva visszagurultunk a belvárosba, parkolóhelyet is sikerült találni a Janus Pannonius utcán, majd a pazarul felújított épületek - na és rengeteg, szerelmesek által kirakott lakat – közt besétáltunk a Széchenyi térre. 

Itt áll a város jelképe, a Gyertyaszentelő Boldogasszony Templom, másnéven Gázi Kászim Dzsámi. A tér két oldalán kávézók, éttermek, illetve a Vármegyeháza épülete áll, vele szemben pedig Hunyadi János szobra látható.

Az egykori keresztény templom romjaira Gázi Kászim budai pasa építtetett muszlim templomot az 1560-as években. A törökök kiűzését szerencsésen átvészelte az épület, csak a minaret omlott le, aminek maradványait is elbontották, 1702-ben alakították át keresztény templommá. A falakon ma is láthatóak a koránból származó idézetek nyomai. A dzsámi épülete a Pécsi Püspökség kezelésében van, kiállítások tekinthetők meg az épületben, de ha csak kívülről gyönyörködünk benne, az is szenzációs.

Megnéztük a Zsolnay kutat is, amit 1912 készítettek Zsolnay Vilmos emlékére, azonban egészen 1930-ig egy raktárban pihent, majd az irgalmas rendiek temploma előtti téren állították fel, arra a helyre, ahol a török időkben a „kádi csorgója” állt.

A főtérről elsétáltunk a Nemzeti Színház irányába, ahol a gyermeknap ürügyén a színház művészei adtak egy elég színvonalas műsort. 

A belvároson egyébként látszik, hogy sokat költöttek rá, hangulatos, igazi kikapcsolós hely. Miután kisétáltuk magunkat, késő délután hazagurultunk a szállásra, csak úgy lazítani az esti BL döntő előtt.

Vasárnapra egy kis helyi sétát terveztünk, a nem egész 10 percre található pécsváradi várat néztük meg. Az érdekessége az, hogy sosem volt vár a szó szoros értelmében, harci események itt nem történtek, komolyabb ostromot ki sem bírt volna az épület, ez a hely ugyanis egy erődített monostor falakkal, bástyákkal, ami a rablótámadások ellen hivatott megvédeni az itt élőket. De mivel várnak néz ki, úgy is hívja mindenki 😊

 

A pécsváradi monostort Géza fejedelem alapította 996-ban, ez volt a második bencés rendi monostor Magyarországon. 1015-ben már 41 falu tartozott a rend alá, az épületet folyamatosan fejlesztették, az 1157-es tűzvész után egy emeletet húztak az épületre, falak és bástyák épültek. 1125 és 1128 közt Vak Béla, aki később II. Bélaként uralkodott az épületben élt.

A monostor életének a török megjelenése vetett véget, a szerzetesek elmenekültek, katonailag nem volt használható, a romos épülettel senki nem törődött. Az elnéptelenedett épületet a 18. században német telepesek vették birtokba, akik rendbehozták a falakat és az épületeket, a jelenlegi nagykapu is akkor épült. 1780-ban Mária Terézia úgy rendelkezett, hogy a pécsváradi bírtok túl értékes ahhoz, hogy a bevételeit felélje, ezért Közalapítványi Uradalomnak minősítette, feladata pedig a Budai Tudományos Egyetem fenntartása lett.

A II.világháború után az állami erdészet központjaként funkcionált, a régészeti kutatások a területen 1969-ig tartottak, majd a 80-as évek óta a turizmusra építve üzemeltetik.

 

A várban egy szálloda és étterem is található, emellett csekély belépődíj fejében látogatható az épület egy része, ahol helytörténeti kiállításokat lehet megnézni, illetve a falakra is ki lehet menni. A kolostor hat tornyából csak egy maradt meg, a patkó alakú, 1490 körül épített bástya a jelképe az épületnek. A kolostor romjait a romkertben lehet megnézni, van egy kisebb fűszerkert. A vár előtti várárokban Rigó István Asztrik szobra áll.

Kicsi az egész épület, viszont a falakról remek a kilátás, a kiállítás is sok infót ad, illetve a kápolna is látogatható, valamint egy egészen részletgazdag makettet is készítettek az egykori monostorról.

 Az étteremben egy jó hideg sör persze lecsúszott, majd hazasétálva grilleztünk egy jót. A délután meg csak úgy eltelt…

 

Pécs és környéke rengeteg látnivalóval rendelkezik, a Zsolnay negyedet például meg sem néztük, így hát egy indokkal több, hogy egyszer még visszajöjjünk. A szállásunk szenzációs volt, igy nagyon azt sem kell már keresgélni. Megéri felfedezni a környéket!