Mánfa - Nagy-Mély-völgy - Melegmányi-völgy- Sárdagasztás - Medvehagyma

 

Néhány hete egy jó kis túrán voltunk Baranyában a Túrázz Velem turista egyesület szervezésében, ami nem a nehéz terepről, hanem az időjárásról marad emlékezetes.

 

Vasárnap reggel gyenge eső kíséretében indultunk el Pécs irányába. Egész úton odafelé az eget kémleltük, és optimisták próbáltunk maradni, egymást és magunkat is győzködtük, hogy az eső el fog állni, és talán a nap is kisüt majd. Hiába… csak nem akart elállni, gyakorlatilag egész úton esett kisebb-nagyobb intenzitással, így érkeztünk meg Mánfa községbe, a túra kiinduló pontjára.

 

 Mivel rossz idő nincs, csak rosszul öltözött turista, ezért előrelátóan készült mindenki esővédő felszereléssel és túrabottal, ami később még jó szolgálatot tett.  Rövid eligazítás után a horgásztó felé indultunk el. 

Már itt érezhető volt, hogy a kétnapos esőzés megtette hatását, elég volt egy kis figyelmetlenség és már csúszott is az ember lába. Azért mentünk szépen tovább, keresztül az erdőn, néhol kisebb nagyobb akadályokat, faágakat kerülgetve, majd átkeltünk egy kis patakon, hogy aztán hamarosan a Cserkész forrásnál várjuk össze a csapatot. A forrás vize tiszta, iható-egyszer biztosan J

Pár perc séta után elértük a Mánfai Kőlyuk impozáns sziklahasadékát, ami a Mecsek egyik leglátványosabb barlangbejárata, azonban ráccsal le van zárva, az itt élő denevér kolónia védelme érdekében. 

Innen a zöld jelzésen mentünk tovább a patak mellett, először egy remek kis fahídon, majd egyre inkább vadregényes terepen, csúszkálva, sarat dagasztva, miközben a patak mederben kidőlt fákon másztunk át.

 

A patak mellől egy kisebb emelkedő után néhány mésztufa lépcsőt leküzdve értünk el a Sziklás forráshoz, majd egy domboldalon tartottunk egy hosszabb pihenőt, itt ugyanis hatalmas területen medvehagyma tenger található, szedtük is lelkesen, meg persze a szendvicsek mellé is passzolt a friss medvehagyma.

  A pihenő után mentünk tovább a hegyoldalon egy vékony kis csapáson, ami még szárazon is odafigyelést igényel, nemhogy ilyen esőben. Először csak kicsit csúszkáltunk, aztán egyre jobban, a végén már a bot sem segített, a társaság fele csetlett botlott, esett kelt, majd valahogy csak lejöttünk a meredek domboldalon, volt, aki nyakig sárosan… Miután mindenki szerencsésen leért, a továbbra is kitartóan érkező égi áldással kísérve lesétáltunk a Mecsek egyik legnagyobb látványosságához, a Melegmány vízeséshez.

 Rövid fotószünet után egy ilyen viszonyok közt keményebb emelkedő következett, és naná hogy ez is csúszott, tehát a kevésbé ügyesek itt is bemutattak egy talajgyakorlatot J  

Az emelkedő tetejéről már lefelé haladtunk, hamarosan elértük a betonozott utat, majd elhaladtunk a Jószerencsét vadászház mellett és megint bevetettük magunkat az erdőbe. Lejtmenet következett, azonban a túraútvonal itt is olyan volt, mint egy jégpálya, úgyhogy jobbról-balról az út mellett keresett mindenki járható részt. A túra utolsó részét megint szinte sík terepen tettük meg, kissé megtépázva, sárosan értünk el a Mánfai Árpád-kori templomhoz kora délután.

A Sarlós Boldogasszony templom feltehetőleg a 12.században épült, a 13.században kibővítették, akkor emelték a tornyot és védőfalat is kapott. A 15.században ismét  bővítették, a török dúlását az épület szerencsésen átvészelte, bár a belső díszítése megsemmisült. Az 1700-as évek közepén  -  helyi legenda szerint el elkóborolt szarvasmarha miatt találták meg a növényzet által teljesen benőtt templomot, majd 1742-ben egy környéken élő remete egyedül újította fel a közeli patakból hozott kövekből. A múlt század harmincas éveiben kezdték feltárni, felújítására  70-es években került sor. Kívülről körbejárható, de az épület zárva van, tehát itt nem tudtunk átöltözni,így a kisbuszok takarásában kapkodta magára mindenki a váltás száraz ruhát. Kellemesen kifáradva indultunk haza, és azt ugye mondani sem kell, hogy miután elindultunk elállt az eső…

 A túra egyébként remek volt, de szeretném ezt egyszer száraz körülmények közt megcsinálni, mert egyrészt nagy nehézség nincs benne, másrészt pedig gyönyörű az erdő, és jó lenne nem arra figyelni, hogy mikor dob az ember fia egy hátast J