Néhány napot sikerült eltöltenünk Angliában, családlátogatással egybekötve. Szerencsénkre a nagyvárosokat elkerültük, a vidéki Anglia viszont egész egyszerűen elbűvölő…
Pénteken repülővel utaztunk el, a London-Luton reptéren szálltunk le, innen már családi segítséggel, autóval mentünk el Banbury mellé, Sibford Goverbe. Nekem még mindig megszokhatatlan a járművek ellentétes irányú közlekedése, időnként tapostam az utas oldalon nem létező féket, és elég sokszor elgondolkoztam rajta, hogy valamelyikünk nem a jó oldalán közlekedik az útnak J
Banbury a
Cherwell folyó mentén fekvő vásárváros és kiskereskedelmi központ Oxfordshire
megyében. Régészeti bizonyítékok szerint már Kr.előtt 200 körül laktak itt
emberek, magát a települést a szászok építették az ötödik században.1135-ben
Alexander, Lincoln püspöke egy várat építettet itt, mely egészen a 1645-ig áll,
ezután lebontották. A város egyik legrégebbi épülete a Ye Olde Reine Deer Inn
nevű fogadó, állítólag Oliver Cromwell az angol polgárháború alatt, 1642-ben
bázisaként használta.
1778
március 31-én megnyitották az Oxford csatornát, 1850-ben pedig a vasútvonal is
elérte a várost, egészen 1966-ig jártak a vonatok, amikor is a British Railways
bezárta az állomást és megszüntette a vonalat, melyet később magán vasúttársaságok
vonatai számára ismételten forgalomba helyeztek. A város napjainkban a közeli
Coventry – a brit autó és motorgyártás egykori központja – illetve Silverstone
miatt a technikai sportok bázisaként ismert, több egykori és mai F1-es csapat
székhelye is a környéken található.
Sibford
Gover egy kis falu kb.húsz percnyi autózásra Banburytől, egy hihetetlen
csendes, de annál tündéribb kis település. A családi örömködéssel el is telt a
nap hátra levő része, így a felfedező séta másnapra maradt.
Szombat
reggel aztán körbesétáltunk, és az eddig csak a tv-ben látott angol vidék nem
okozott csalódást, sőt… Gyönyörű, de szinte teljesen egyforma házak mindenfelé,
a jellegzetes sövénnyel és nárcisz mindenhol. Szedni viszont nem tanácsos
ugyanis védett növény, húzós büntetés a vége,ha haza is vinnénk belőle.
 |
| Sibford Gover kora reggel |
A séta után
bebuszoztunk Banbury-be, és körbejártuk a belvárost. Az egyik leghíresebb
nevezetesség a Banbury Cross, azaz a Banbury kereszt egy körforgalom közepén
áll. A városnak több keresztje is volt, azonban a puritánok 1600-ban az
összeset lerombolták, a jelenlegi keresztet 1859-ben emelték.
 |
| Banbury Cross |
Az út
túloldalán áll a Szép Hölgy fehér lovon nevű szobor, ami a „Ride a cock-horse to Banbury Cross” című
gyermekmondókára utal, mely szerint egy fiatal nő lovagol át a városon, lábán
csengettyűkkel és amerre jár zene lesz mindenfelé.
 |
| Egy Pub a sok közül |
 |
| A legrégebbi fogadó |
 |
| A Városháza |
A belváros tele van szebbnél szebb és régi épületekkel, egy része pedig a forgalom elől elzárt. A nézelődésnek az idő szabott gátat ugyanis lassan indult a vonatunk Coventry-be, mert ha az ember eljut Angliába, olyan nincs, hogy egy meccsre és egy pub-ba nem megy el J Nekünk a Coventry-Southampton másodosztályú meccs jutott, ehhez először a 35 kilométerre fekvő Coventry-be kellett elvonatozni. A pályaudvar kicsi, de tiszta, biztonsági személyzet mindenhol és csak a jegy vonalkódjával lehet bejutni. A vonat pontosan érkezett, de annyian voltak rajta, hogy az út felét állva tettük meg, több másik utassal összezsúfolódva. A köztes város, Lemington Spa vasútállomásán többen leszálltak, így le is tudtunk ülni az egyébként tiszta és modern szerelvényen. Coventry-be érve megvártuk a stadionnál található vasúti megállóhelyet érintő vonatot, de a két kocsis szerelvényre nem fértünk fel, mert annyi vendégszurkoló érkezett, hogy nagy részük csüggedten figyelte, amint a vonat nélkülük gurul ki az állomásról. Gyors kérdezősködés után kiirányítottak minket a vasútállomás előtti buszparkolóba, ahol egy emeletes busz várakozott, ami először csak a bérletes szurkolókat akarta elszállítani, de mint kiderült, egy 5 fontos egyszeri jeggyel bárkit kivittek, így fizettünk és felpattantunk a buszra háromnegyed órával a meccs előtt pedig megérkeztünk a CBS, azaz a Coventry Buliding Society stadionhoz.
 |
| A Coventry Fc stadionja |
Megtaláltuk a
vendégszektor bejáratát és az angol pályákra jellemző egyszemélyes forgóajtón
át már bent is voltunk a stadionban. Lent vannak a büfék, jó sok, a lépcsőn
pedig fel lehet menni a lelátóra, érdekes módon a műanyag poharas sört sem
engedték bevinni a szektorokba, tehát kénytelenek voltunk gyorsan meginni…
A stadion
egyébként 32500 fő befogadására alkalmas, a kezdő sípszóra teljesen megtelt, de
a vendégszektor simán leszurkolta a hazai többséget! Tipikus angol meccs volt,
sok futás, párharcok, az első félidő gól nélküli döntetlenje után a
vendégcsapat vezető gólja még a büfésoron ért bennünket, ahol épp a chicken
pie-t majszoltuk. Fent a lelátón is, de itt lent is volt ordibálás rendesen,
ugyanis lent a büféknél jó néhány Led képernyő van kihelyezve, ahol ment a tv-s
közvetítés. Visszasiettünk a lelátóra, a vendégcsapat megszerezte a második
gólját, amire a hazaiak egy büntetővel válaszoltak, az éneklő szurkolósereg
pedig őrjöngve konstatálta, hogy a vendégek 2-1 arányban megnyerték a meccset. Érdekes
volt, hogy semmilyen szervezett szurkolás nem volt, hanem valaki elkezd egy
szurkolói nótát, a nép pedig üvölti tovább, se egy dobos aki az ütemet adná, se
egy koreo, de még zászlók sincsenek.
A meccs
után a hazai szurkolók villámgyorsan elhagyták a stadiont, a vendégszurkolókat
egy kis késéssel engedték ki, eközben a jelenlévő biztonsági szolgálat
diszkréten megakadályozta, hogy a két szurkolótábor magasan kvalifikált tagjai
egy közös testnevelés órát hozzanak össze J.
Ahogy kijutottunk, benéztünk a Coventry Fc shopjába, minden van, a legótól a
zoknin keresztül a komplett meccsszerelésig, a hazai érzelmű szurkolók
vásároltak is rendesen. A vasútállomásra
visszajutás nem ígérkezett egyszerűnek, a vasúti megállóhelyen óriási tömeg
várta a szerelvényt, a buszhoz is rengetegen siettek, így inkább sétáltunk
egyet a közeli bevásárló centrumban, és a későbbi vonattal mentünk vissza a
vasútállomásra. Persze erre a szerelvényre is cipőkanállal sajtolták be az
embereket, az alig hét perces úton pedig néhány, kapatos vendégszurkoló és két
helyi idősebb ultra nem épp eposzi költeménybe illő szópárbaját is
végighallgathattuk :-D
Coventryben
vártunk egy 20 percet, majd szépen visszavonatoztunk Banbury-be, most már kényelmesen ülve. Miután leszálltunk
a vonatról még benéztünk a Danny’s Sports Bar-ba, ahol több kivetítőn lehet
követni a meccseket a rugby-től kezdve a darts-ig. Van billiárd asztal, több
darts pálya van kialakítva, a falon
többek közt Mike Tyson aláírt bokszkesztyűje mellett Geoff Hurst aláírt meze
lóg, focicsapatok sáljai közt Messi és C.Ronaldo meze is látható. Kora
délután volt, csak lézengtek bent, mi lehet itt egy szombat este?! Mindenesetre a Camden Town Brewery stout-ja
nagyon rendben volt J Gyorsan eltelt a napunk, és a vasárnap is elég mozgalmasnak nézett ki…
 |
| Danny's Sports Bar |
Reggel
először ismét tettünk egy kört a környéken,Wroxtonban. Jártunk már jó néhány
szép alpesi faluban is, de ez a kis település pazarul néz ki. A Wroxton College bejárata előtti kis tó a
kacsákkal és a környező házak magukkal ragadják az embert…
 |
| Wroxton |
Miután szétnéztünk, Banbury-ben a Banbury Cross Coffe House-ban elfogyasztottunk egy igazi angol reggelit, ami szintén bakancslistás volt.
Teli hassal aztán
csaptunk egy bevásárló körutat, az újonnan megnyitott, és egyből 50 százalékos
akcióval indító túrabolttól kezdve a hanglemezbolton át a Sainbury’s en
keresztül a veteránboltig ahová csak tudtunk bementünk, majd hazafelé vettük az
irányt. Délutánra egy kisebb séta volt betervezve, de az addig is erőteljes
szél mellé esőfelhők is megjelentek az égen, ezért fiús program lett a falubeli
túra, megnéztük a mezőket a határban, a temetőt, és a faluban lévő kis parkot
az ott elhelyezett időkapszulával együtt, amit a falu alapításának
évfordulójára 2000-ben állítottak, na és persze a rengeteg nárciszt. A birtokok
közt , amik nyitott utak mellett vannak, simán át lehet sétálni,csak ki kell
nyitni a kaput majd magunk mögött becsukni és lehet menni, a privát jelzésű utakon viszont nem ajánlatos
mászkálni. A tipikus angliai időjárás
nem viccelt, a viharos szél mellett sikerült elég rendesen megázni, de akkor is
mentünk egy kört.
 |
| séta Sibford Govern-ben még épp eső előtt |
 |
| A település alapítására készült időkapszula |
Hétfő
reggel ismét mozgalmasan indult, ugyanis átsétáltunk a mindössze 3,6 mérföldre
található Hook Nortonba, itt található a Hook Norton Brewery impozáns épülete,
ahol egy vezetett sörfőzde látogatáson vettünk részt. Az útvonaltervező által
írt szintidőnél kevesebb ideig tartott a séta,
és amint megérkeztünk gyorsan
szétnéztünk a kisebb üzlet méretű shopban, majd ittunk egy kávét, majd ezután
kezdetét vette a túra.
 |
| Hook Norton Brewery |
A vezetőnk először elmesélte a sörfőzde történelmét egészen az 1949-es alapítástól napjainkig, megemlítve, hogy a ma is látogatható sörfőzde épülete 1899-ben épült és még kb.70 ugyanilyen kis sörfőző üzem található Angliában. A z ismertető után gyakorlatilag az utolsó szögig megmutattak mindent, a még ma is üzemelő gőzgéptől kezdve a modern hűtőrendszerig. Felmásztunk az ötemeletes toronyba, ahol a 2003-óta használaton kívüli sörhűtő teremben is jártunk, megmutatták az 1900-as évek eleje óta működő őrlőt, ami annyira jó konstrukció, hogy a gyártó cég 1940-ben bezárt, ugyanis senki nem rendelt hozzá alkatrészt!
 |
| Az eredeti örlő az 1900-as évek elejéről |
Bejártuk a malátázót, ahol ma már a zsákokban lévő kész malátát tárolják, a komlóraktárt, a főzőhelyiséget, majd az utolsó termet, ahol hordókba töltik a sört és a palackozóba szállítják. Valamivel déli 12 után lett vége a túrának, a sörkóstolást a hangulatos pub-ban ejtettük meg, ahol, amíg a túravezetőnk velünk tartózkodott, mindenki abból a sörből és annyit ivott amennyit csak akart, plusz még két ajándék, lógózott poharat is kaptunk. Megkóstolhattuk a Hook Norton Brewery vezető sörét, a Best Bittert, az Ipa-t, majd a kedvencemet, - és a vezetőnkét- a Stout-ot is, ami egy tradicionális brit barna sör.
 |
| A Pub fénypontja |
 |
| a kínálat |
A sörözés végén, mivel igen éhesek voltunk,
a számunkra fenntartott asztalnál - mert a túrához ez is járt – leültünk és
szépen megebédeltünk, majd a shop-ban hagytuk magunkat a söröktől elcsábítani,
és némi folyékony kenyérrel felpakolva ugyanazon az úton, mint reggel
hazasétáltunk , most is rövidebb idő alatt megjártuk, mint a hivatalos szintidő
J Kora délután értünk haza, este
aztán a magunkkal hozott sörök is elfogytak…
Kedden reggel
aztán már autóval visszamentünk a sörfőzde shopjába, gyorsan vettünk ezt azt,
majd a begurultunk Banburybe, az ebéd hozzávalóit is megvettük, hazamentünk, ebéd előtt összedobáltuk a
cuccainkat, ebéd után pedig búcsút vettünk egymástól, azzal az ígérettel,
hogy hamarosan újra találkozunk. A reptérig újabb másfél órás kocsikázás
következett, majd egy darabig kint élveztük a kellemes tavaszi napsütést,
ezután feladtuk a poggyászt, ellébecoltunk a duty free shopok közt, ettünk nem
igazán finom szendvicseket, majd eljött az idő felszálltunk a gépre és hazarepültünk.
Budapestről még egy laza két órás autóút állt előttünk, így hajnali kettőre
haza is értünk.
 |
| Felszállásra várva |
Összefoglalva
nagyon jó és tartalmas pár napunk volt, gyönyörű kis falvakban jártunk, és igen, ide még biztos, hogy visszamegyünk. Anglia rengeteg nevezetességgel
rendelkezik, a vidék hangulata azonnal megfogja az embert , befészkelődik a fejébe és folyamatosan visszacsábítja ! :-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése