Málta - A lovagok szigete 1.rész

Sliema- Valletta-Msida

 

Néhány napot eltöltöttünk az egyesek által „csak egy szikla a tengerben „jelzővel illetett Málta szigetén, ennek az útnak a beszámolója következik.

Valletta és a Fort St.Elmo

A repülőgépünk kora délután indult-volna – de valamilyen oknál fogva egy órás késéssel szálltunk fel. Az út eseménytelen 2 órája alatt a személyzet szórakoztatta az utazóközönséget, ugyanis először az ennivalót, majd az innivalót, azután a parfümöket illetve kaparós sorsjegyeket tartalmazó kiskocsit húztak vontak végig a fedélzeten,voltak, akik vásároltak is, a nagy többség azonban vagy kifelé bámult az ablakon, vagy a mobileszközével volt elfoglalva.

Mindjárt landolunk

Naplemente előtt szálltunk le Máltán, a vallettai Máltai nemzetközi repülőtéren. A gépről átsétáltunk egy buszra, ami a főépület elé vitte az utasokat cirka 100 méter – majd lekaptuk a bőröndöt a szalagról és sorba álltunk a tömegközlekedéshez nélkülözhetetlen Talinja Card-ért. Többféle opció van, a miénk egy négy napos korlátlan buszozásra jogosított fel, többféle megvásárolható kiegészítővel.  Néhány perc múlva pedig már a megrendelt Bolt szolgáltatás egyik autója robogott velünk a szállás felé, miközben egyik „sokk” ért minket a másik után. Máltán bal oldali közlekedés van, tehát fordítottja a megszokottnak, és amikor beültem az autóba előre, kerestem a kormányt, de az a másik oldalon volt. Ebből adódóan egy darabig a körforgalmaknál furcsán néztem, hogy merre is megyünk J

Negyedórás autókázás után értünk Sliemába, a szállásunkhoz, ami egy tágas, kényelmes jól felszerelt apartman volt, gyors lecuccolás után kerestünk a környéken egy kisboltot, ugyanis néhány napig önellátásra rendezkedtünk be.  A környéken jó néhány bár mellett kisbolt is van egy pár, így aztán gyorsan megoldottuk a bevásárlást, az árakról csak annyit, hogy valamivel olcsóbbak a dolgok, mint idehaza…

Málta Címere

Málta történelme rendkívül gazdag és sokrétű, hiszen a szigetcsoport stratégiai elhelyezkedése miatt évezredeken át a különböző civilizációk kereszteződésében állt. A sziget az Őskor (i.e. 5200 körül – i.e. 700 körül)óta lakott,  első lakói Szicília felől érkeztek. Ebből a korból származnak a híres, a világ legöregebb, szabadon álló épületei közé tartozó megalitikus templomok (pl. Ġgantija, Ħaġar Qim, Mnajdra), valamint a föld alatti Ħal Saflieni hipogeum. Később a föníciaiak alapítottak itt kolóniát, ők adták a szigetnek a Malet nevet, ami „biztonságos kikötőt” jelent. Később Karthágó uralma alá került.A második pun háborúban Málta a Római Birodalom része lett. Ekkor volt a sziget neve Melita (a mai Mdina környéke). Fontos esemény, hogy i.sz. 60 körül itt szenvedett hajótörést Szent Pál apostol, ezzel megalapozva Málta keresztény hitét.

A Római Birodalom felbomlása után Bizánc fennhatósága alá került, majd 870-ben az arabok foglalták el. Az arab uralom virágzó időszakot hozott a mezőgazdaságban és a vízelosztásban, és az arab nyelv hatása máig erősen érvényesül a máltai nyelvben. A főváros is ekkor kapta a Mdina (Medina) nevet.

 

V. Károly német-római császár a törökök elől Rodoszról elűzött Johannita Lovagrendnek (más néven Máltai Lovagrend) adományozta Máltát. 1565 –ben a Lovagrend sikeresen verte vissza a hatalmas Oszmán Birodalom támadását, ami Európa egyik legfontosabb győzelme volt.A győzelem után a lovagok Jean Parisot de Valette nagymester vezetésével építették fel az új erődvárost, a mai fővárost, Vallettát. A lovagok kora az erődítmények, paloták és templomok építésének virágkorát hozta el.

Napóleon 1798-ban elfoglalta a szigetet a lovagoktól, de az alig kétéves francia uralom gyorsan véget ért a máltai felkelés és a brit segítség révén. 1800-ban  Málta brit koronagyarmattá vált. A sziget stratégiai jelentősége a két világháború alatt különösen nagy volt. A második világháborúban a máltaiak rendkívüli helytállásáért a teljes sziget megkapta a György Keresztet (George Cross), amely ma a máltai zászlón is látható.

Másnap reggel neki is vágtunk a sziget felfedezésének. Első benyomás alapján képzeljük el Isztambult, Nápolyt és Londont összegyúrva, ez Málta. Az utcák szűkek, a közlekedésről már beszéltem, az épületekre az angolszász hatások jellemzőek, sorházaik olyanok, mint bármelyik kis városban, Angliában, azzal a különbséggel, hogy itt gyakorlatilag sárga mészkőből épült minden. A lakosság egy része olaszul beszél és ennek megfelelő temperamentummal rendelkezik,  a közlekedésre az olasz lendület jellemző, illetve itt a szűk utcákon nincsenek kukák, a szemetet szelektíven válogatva teszik ki az utcára, aztán majd egyszer elviszik onnan az illetékesek. Isztambul pedig azért jutott eszembe, mert az arab nyelvre illetve az olaszra épülő máltai nyelv is használatos, illetve a bolt tulajdonosok, taxisok, meg úgy sokan napközben  kint állnak az utcán a kávézók előtt, telefonnal és hevesen gesztikulálva nyomják a bizniszt… Jó kis kulturális keveredés, és ha hozzáteszem azt , hogy az autóbuszokat szinte kivétel nélkül indiai vendégmunkások vezetik, illetve a boltokban, kávézókban  szinte csak indiai személyzet van, akkor el lehet képzelni milyen sokszínűség van itt.

Tipikus máltai utcakép

Közben persze haladtunk a Sliemai kikötő felé, a szűk utcákon, egy kicsit felfelé, majd lejtmenet következett, sok sík terület nincs a szigeten. A sikátorokba betekintve a hétköznapi máltai élet látható, a kiteregetett ruháktól kezdve a leparkolt robogókig…

Negyedórás sétával értünk le Sliema Ferryhez, innen indulnak a kompok az öböl túloldalán található fővárosba, Vallettába. Az időjárás előrejelzés szerint napos időre számítottunk, ennek ellenére elég borult volt az ég, lógott az eső lába.

Sliema felett az ég

 A jegyváltás és némi várakozás után meg is érkezett a komp, felszálltunk, és szinte percre pontosan indultunk is az öböl túloldalára, közben szép rálátásunk volt a jobb oldalon található Fort Manuelre, illetve az előttünk elterülő fővárosra. 

Valletta

Fort Manuel

Az út nagyjából 10 percig tartott, majd a kompról leszállva egy kis emelkedőn felsétálva a Triq Marsamxett nevű utcán sétáltunk egy darabig onnan jobbra tartva áthaladtunk a Misrah Mattia Preti téren , és a West street-en haladva megérkeztünk a St Paul székesegyházhoz,  a templom mögötti Pjazza Indipenzia téren  egy valósi , piros, brit  telefonfülke található, itt naná, hogy fotóztunk egy párat J

Szűk sikátor

 

St Paul Székesegyház 

Innen továbbhaladva hamarosan kiértünk a San Bajan nevű útra, ahonnan már látszott a Fort St.Elmo, mai első úti célunk…A meteorológia által nem jelzett eső pedig egyre makacsabbul próbált eláztatni minket, de addigra szerencsésen elértük ez erődöt, mire nagyobb zuhé kerekedett volna belőle .

Fort St.Elmo

 Máltán rengeteg erőd található a főváros környékén. A johannita lovagok által épített erődrendszer a mai napig áll, némelyik azonban már elég sok mindent megélt és ez látszik is rajta. A Fort St.Elmo ad otthont a  háborús emlékmúzeumnak, az erőd faláról remek kilátása nyílik a Nagy Öbölre, vele szemben a  Három Városra, - Birgu, Bormla és Isla -  illetve annak erődítéseire. A Fort St.Elmoval szinte szemben található Fort Ricasoli elég romos állapotban van, életveszélyesnek van nyílvánítva és jelenleg nem látogatható.

A Három Város, bal oldalon a Fort Ricasoli

Bejárható viszont a Fort St.Elmo,  egy csillagerőd,  amely Málta lovagkori erődítményeinek egyik legfontosabb tagja. A máltai lovagrend uralma alatt építették 1552-ben, mai formáját 1670 és 1693 között nyerte el. Valetta városának részeként 1980 óta az UNESCO világörökség része.

A bejáratnál egy kisebb ajándékbolt található, a jegyeket is itt lehet megvenni, majd lehet is befelé menni. Rögtön jobb kéz felől van egy terasz, ahonnan lehet gyönyörködni a Nagy Kikötőben. Ahogy tovább sétáltunk, néhány hajó horgonyt állítottak, ezek valami irgalmatlan nehezek lehetnek, és a méretük is óriási, nem csoda, egy hadihajót kell megállítani velük! Ezután egy újabb bejáraton át sétáltunk, jobb oldalon, az öböl felől egy árkádos részen a falra felfestve megtekinthető Málta története, kiemelve a csatákat, amiket a szigetért, illetve a szigeten vívtak. A várfalon több, régebbi tüzérségi állás helye látható, illetve néhány, a harcok során elsüllyedt hajó legénységének állított emlékmű is megtalálható.

Az árkádos résszel szemben áll a Máltai lovagrend emlékműve, mellette pedig e múzeumba lehet bemenni egy kapun keresztül. Átsétálva a kapun bal kéz felől a Szent Anna kápolna található, jobbra pedig egy udvarra lehet felsétálni, az udvart egy emeletes árkádos épület veszi körbe, itt különböző kiállításokat lehet megnézni, illetve egy helységben egy tüzelőállás van berendezve, ahol egy VR szemüveg és egy teljesen élethű Bofors ágyú segítségével lehet a támadó német bombázókat ritkítani J… Igazán jó szórakozás, pláne hogy a rendszernek hangja is van…

A Máltai Lovagrend Emlékműve

A vármúzeum bejárata

Az erőd árkádos udvara

Természetesen az erődben is van ajándékshop, könyveket, kulcstartókat és kisebb, máltai lovagos szuveníreket lehet beszerezni, illetve innivalót, ugyanis az év nagy részében itt meleg van, és egy hideg innivaló igen jól tud esni.

Az erődből igen szépen látszik a St.Elmo Bridge és a hozzá épített hullámtörő, aminek a végén egy világítótorony található. Az nem az eredeti híd, azt ugyanis 1941 .július 26-án egy támadó olasz csapat egyik robbanóanyaggal megrakott csónakja eltalálta és  a híd összeomlott. Soha nem állították helyre, helyette 2012-ben , 2.8 millió eurót ráköltve építettek egy új hidat, azonban a víz olyan gyakran korrodálja a vasszerkezetet, hogy egy idő után lezárták, és a hullámtörőre nem engednek ki senkit, vagy legalábbis csak nagyon különleges esetekben látogatható.

A St Elmo Bridge

A múzeumból még felsétáltunk az épület tetejére, ahol több, a napóleoni háborúk idejéből származó ágyú van kiállítva, amikor elképesztő hangerővel megszólalt a légvédelmi sziréna, pont alattunk… Nem tartott sokáig, de valami kegyetlen hangos volt, aztán az órára nézve rájöttünk, hogy ez itt a déli harangszót helyettesítette…

Az erőd megtekintése után , kellően éhesen kerestünk a környéken egy éttermet és nem is messze találtunk egy nem is akármilyet ! Mintegy tíz perc séta után a Triq St Paul és a St Lucia’s Street kereszteződésében , szó szerint belebotlottunk  egy valódi gasztró élménybe. A St.Paul  Naufrago étterem asztalai az utcán a lépcsőkre vannak kipakolva, felfelé és lefelé is,  napernyőkkel együtt, így itt , az utcán, olasz zenei aláfestéssel lehet ebédelni. Szerencsére szinte azonnal találtak nekünk asztalt, rendeltünk, és hamarosan már hozták is a kaját. Alapvetően az olasz és a helyi konyha fogásaira épül a hely, pizza és pasta az alap, de ha valaki esetleg egy hamburger menüt enne az is van. Kóstoltunk polipot és máltai kolbászos tésztát is, remek a carbonara is, az adagok rendben vannak, a felszolgálás pedig elsőrangú, az árak pedig elfogadhatóak.

Vendéglő az utcán  fent ..

 

...és lent

Kaja után aztán egy nagyobb csavargásra indultunk,  még jó, hogy a buszmegálló az utca végén volt. Apropó, tömegközlekedés: a megváltott Talinja Card az alap, a helyiek is ezzel közlekednek, a buszmegállóban állva azonban le kell inteni a buszt, különben - ha nincs leszálló – nem áll meg. Ha esetleg a buszvezető úgy ítéli meg, hogy a járaton már sokan vannak, akkor nem vesz fel utast, csak a leszállókat teszi ki és megy tovább… a buszmenetrend esetenként tájékozató jellegű, mert vagy jön a busz időben, vagy elmegy, hamarabb esetleg kimarad egy járat, ez itt megszokott. Felszállás az első ajtón, kártya lecsippant, ha nincs, vagy nincs feltöltve a buszvezető már adja is a jegyet, ami 2.50 euró, tanácsos annyit adni, mert visszaadni nem szeretnek. Ja és még egy dolog: szerintem képzik őket arra, hogy hogyan kell satufékkel megállni, szinte minden helyzetben! Dől borul mindenki, aki áll a buszon, mert szinte csak és kizárólag teli talppal tudnak fékezni J   

Mivel a kisebbik lányom korábban hosszabb időt töltött el a szigeten, mi az, amit egy fiatal meg akar mutatni a szülőknek? Például a Hard Rock Café… Menet közben megnéztünk egy régi, 60-as években használt buszból kialakított ajándékboltot, végigsétáltunk a kikötőn a hatalmas óceánjárók előtt, hogy aztán a világon mindenhol ismert kávézó-ajándéküzletben is nézelődjünk egy kicsit, meg persze vásároljunk is.  

Buszbolt

A Fort Sant Angelo

Miután megvolt az élmény, elbuszoztunk, illetve sétáltunk Msidába, ahol megnéztük hol is lakott, és megmutatta a környéket is. Érdekesség még, hogy hiába van több város is, össze vannak épülve, jóformán csak a térképen vannak feltüntetve, a buszon azonban bemondja a program a várost és a megálló nevét máltai nyelven és angolul is. 

Msida

Az Msida-i csavargás után visszabuszoztunk, Sliemába, mert ha az ember két fiatal lánnyal megy nyaralni, akkor tuti, hogy egy bevásárlóközpontban köt ki előbb vagy utóbb. A Tigné Point első látásra egy egyszerű épületnek tűnt, még gondoltam is, hogy mitől olyan nagy szám ez, aztán amikor bementünk rájöttünk.  Az utcaszintről még három szint van lefelé, rengeteg üzlet és itt található Málta legnagyobb, 150 négyzetméteres led falrendszere is.

 

Ha már itt voltunk, akkor vettünk némi kaját a Spar-ban – ami tényleg olcsóbb, mint itthon, bár ez lassan nem újdonság - és itt meglepetésként ért bennünket egy helyi akció: ha egy bizonyos összeg felett vásárol az ember, grátisz kap egy karton kétliteres vizet. Máltán a csapvizet inkább csak a helyiek fogyasztják, vagy lehet, hogy ők sem mindig, ezért jár a víz. De mivel előző este vittünk fel vizet a szállásra, hírtelen a bőség zavara állt fent a vizekkel, egy kisebb szudáni falu egyheti vízadagja gyűlt így össze. De ha már ingyen volt, akkor elvittük! J Sötétedett már, amikor a szállásra visszaértünk, kellően kifáradva. Mivel innivalónk volt bőven, a vacsorát pedig a bevásárlóközpontban letudtuk, kinyúltunk a nappaliban és megbeszéltük, hogy másnap hová is megyünk majd…