Ugrás a fő tartalomra

Baja – Szent Miklós vizi és taposómalom - Gemenci Állami Erdei Vasút - Hajósi Pincesor

  

Néhány napra kiszakadtunk a monotonitásból, és mivel eddig Baján és környékén nem jártunk, elindultunk felfedezni a környéket. Kora délelőtt némi bevásárlás után elfoglaltunk a szállásunkat Baja belvárosában, a Szlavi Apartmanban, majd egy gyors ebéd után elgurultunk malmot nézni.

A malom

A Szent Miklós Vizi és Taposómalom, Mohács és Somberek közt pontosan félúton található, 7-7 kilométerre a két településtől. Az egykori Csele patak mellett számtalan kisebb-nagyobb malom létezett, azonban a törökök bevonulása után a települések elnéptelenedtek, ennek ellenére a malmokról még 1591-ből is származik írásos utalás.1721-ben már négy malomról írnak a krónikák, látogatásunk célpontja az évszázadok alatt többször gazdát cserélt, és több alkalommal bővítették is, egészen a szocializmus időszakáig, amikor is rettenetes állapotba került. A jelenlegi tulajdonos mindössze 19 500 forintért jutott hozzá a gazzal benőtt romos épülethez. Nem kevés anyagi ráfordítással és rengeteg külső segítséggel újjávarázsolta az egykori malmot, és annak környezetét.

Ilyen volt-ilyen lett

Miután odaértünk, először megnézhettük a vizi malmot működés közben, majd az épületben Norbi, a tulajdonos remekül felépített, interaktív bemutatóját hallgattuk végi. Azért interaktív, mert a jelenlévőket kérdésekkel is odafigyelésre készteti, illetve minden munkafázist be is mutatott. Beszélt az erdélyi magyarság által feltalált, és azóta is használt vonalkód rendszerről – ami évszázadokkal előzte meg a ma is használatos vonalkódos rendszert – illetve a malomkövek karbantartásától kezdve az őrlésig mindenről. Ezután megnéztük, sőt ki is próbáltuk a székely mesteremberek segítségével épített, Európában egyedülálló, emberi erővel hajtott taposómalmot is. A feladat nem túl bonyolult: bele kell állni a malomkerékbe és el kell indulni előre. Az embernek olyan érzése van, hogy folyamatosan felfelé lépked, pedig nem, szinte egyhelyben jár, és közben forgatja a malomkereket, ami a különböző tengelyeken át elindítja a malomköveket és mehet az őrlés. Aznap délután a kukoricát őröltünk a lábasjószágoknak :-)

Közel egy órát tartózkodtunk a malomban, és jó volt látni, hogy valaki a gyerekkori mániáját követve felnőttként el is éri az álmait.

A taposómalom
 

A malomlátogatás után visszamentünk a szállásunkra, majd kor este adta magát a kérdés, hogy hová is menjünk vacsorázni. A választás a Sugovica partján található Serrano Saloon-ra esett, pár perc könnyed séta volt csak a szállástól.

Baja főtere
A Sugovica 

 A mexikói jellegű étterem jó választás volt, azonban fogadjon el mindenki egy jó tanácsot: TÉNYLEG csak nagyon éhesen üljünk be, vagy akkor, ha mindent is meg tudunk enni. Hatalmas adagokat hoznak ki a konyháról, nagyon finom volt minden, és ha nem fogy el a kaja, a felszolgáló hölgyek kispályásnak nevezik a vendéget :-)

 

A szombat reggel egy közeli reggelizőben indítottuk, majd kis kitérő után már mentünk is az 55 –ös főúton Pörböly irányába, egészen pontosan a Pörbölyi Ökoturisztikai Központba. Innen indul ugyanis a Gemenci Erdei Állami Kisvasút szerelvénye, amely az ártéri erőben halad, az eredeti hossza 32 kilométer, azonban manapság jóval rövidebb szakaszon jár.

Indulásra várva

 A 1955-ben kezdték el építeni a vasutat, a 1963 óta járnak rajta a szerelvények, a sinhálózatot 1982-ig több alkalommal meghosszabbították. Eredetileg az erdőgazdaság munkáját hivatott megkönnyíteni, 1966 óta azonban már személyszállítás is történik a vonalon. Az 1970 –es évek óta elmaradt rendszeres karbantartás, valamint a Duna áradásai megviselték a sínhálózatot, ezért az eredeti sebesség felével járnak a vonatok, és a teljes táv helyett csak a 8 kilométerre lévő Malomtelelő megállóig jár a szerelvény.

Mikor megérkeztünk, a felhős idő ellenére elég sokan szerették volna rajtunk kívül itt eltölteni a délelőttjüket, ezért a vasutasok még egy kocsit csatasorba állítottak. Az állomás épülete korszerű, kulturáltak a mosdók, jegypénztár illetve büfé is van, és mint egy igazi vasútállomáson, működik az utastájékoztató rendszer is.

A szerelvény pontos időben indult, a 15 km/órás sebességet szigorúan betartva.  Az erdőben lehetett látni egy elkülönített helyen vaddisznókat illetve szarvasokat is. A korábba lehullott eső miatt a túraútvonal szinte járhatatlan volt, de visszafelé akadtak bátor vállalkozók, akik gyalog indultak el az állomás felé.

 


A környezet viszont pazar volt, zöldellő fák, madárcsicsergés, szinte idilli.  33 percet vett igénybe a 8 kilométer megtétele, és a Malomtelelő megállóhelyre értünk, innen kb. 200 méterre található egy kilátó. A szerkezeten fel vannak tüntetve a Duna rekord vízállásai, az 1956-ban mért  vízállás kicsit ijesztőnek tűnt…



Félóra nézelődés és sétálgatás után a szerelvény elindult visszafelé. A félórás zötyögés után az Ökoturisztikai központban megnéztük Frigyes Főherceg kiállítási pavilonját, ahol egy, a szarvasok életét szemléltető kiállítás van.

A vörösfenyőből készült épület Habsburg-Tescheni Albrecht főherceg megrendelésére készült 1894-ben Teschenben, és először a Lengyel Nemzeti Kiállításon építették fel Lembergben. Innen 1896-ban egyenesen Budapestre, a Városligetbe szállították az elemeire bontott pavilont az Ezredéves Országos Kiállításra. Miután Albrecht főherceg elhalálozott, Habsburg Frigyes Főherceg örökölte az uradalmat, akinek birtokai voltak a mai Gemenc Zrt területén. A pavilont ismételten szétszedték, majd ide Pörbölyre szállították, ahol az újbóli összeállítás után több funkciója is volt. 2020-ban teljes restauráción esett át, azóta várja a látogatókat. A kiállítás informatív, nagyon szép, viszont cserébe drága, a vonatozással együtt meg pláne…


Mivel kora délután volt már, kezdtük elég éhesek lenni,  visszakocsikáztunk Bajára, ahol a Petőfi szigeten található Sobri Halászcsárdában ebédeltünk. A  bajai halászlé elég jó adag volt, illetve a magvas bundában sült filézett süllőszeleteket is csak ajánlani tudom :-) A nap hátralévő részében a lazításé volt a főszerep, teli hassal már nem nagyon volt kedvünk mászkálni.

 

Vasárnap reggel szállásunkat elhagyva Hajós és a Hajósi Pincesor felé vettük az irányt. Hajós bajától kb.harminc kilométerre található, dimbes dombos tájakon visz el odáig a kevésbé jó minőségű országút.

A város igazából az 1300 pincéből álló pincesorról nevezetes, a Pincefalu szabályos utcákból áll, amelyeket a présházak és az alattuk elhelyezkedő, löszbe vájt pincék alkotnak. A fennmaradt írásos dokumentumok szerint Csáky Imre bíboros 1728. április 10-én kelt szerződésbe foglalta azokat a kötelmeket, amelyek a letelepülő svábok szőlőtelepítéssel kapcsolatos feladatairól és ebből eredő jogaikról szólnak. Valószínű, hogy az érsek kívánságára újratelepítették a török dúlás előtti szőlőskerteket. 1851-ben már  553 holdon termeltek szőlőt Hajóson és 363 pince volt. A századfordulóra a pincék száma 850-re gyarapodott, a szőlőültetvény pedig 1200 holdra. Jóllehet nagy terhek nehezedtek a hajósi gazdákra és időnként súlyos veszteségek érték a szőlőskerteket, mégis megélhetést biztosítottak a családok számára. Az 1800-as évek második felében a filoxéria járvány szinte az összes szőlőültetvényt elpusztította, ezek után ellenállóbb homoki szőlőfajtákat telepítettek, melynek eredményeképpen 1908-ban rekordtermést szüretelhettek. A második világháború pusztításainál is nagyobb kárt okoztak a háború utáni békés évek… Az 1960-as évektől beállt pozitív társadalmi változásai élesztették újra a Pincefalut, a fellendülés pedig a mai napig tart.

 

Ott járttunkor elég kihalt volt minden – zene se szólt - de így is nagyon hangulatos volt a pincesoron sétálni. Néhány pince nyitva volt, és nem maradhatott el a kötelező borkóstolás annak, aki nem vezetett, és persze, hogy borral a kezünkben távoztunk!

A kacskaringós utcák, apró présházak hangulata és a messze földön híres jó borok felejthetetlen élményt nyújtanak az ide látogatóknak. Az 1980-as évek óta egyre több pincét alakítanak át vendégfogadásra illetve direkt így építenek újakat. A borkultúra népszerűsítésére évente több kisebb nagyobb rendezvényt tartanak, ami rengeteg szomjas látogatót vonz.A pincesor után begurultunk

 Hajósra,  megcsodáltuk az érseki palota csodaszép kertjét,  ittunk egy kávét , majd indultunk is haza.




Jól sikerült hétvége volt, jó szállással, remek éttermekkel, látnivaló is akad errefelé, úgyhogy akinek kedve támad, ne habozzon, hanem induljon  el felfedezni Baját és környékét !

Megjegyzések