Schladming – Planai - Hazaút
Utolsó schladmingi reggelünk kicsit másmilyen volt, mint a
már megszokott, ugyanis végére értünk a programnak, indultunk haza. Börönd
bepakolva, majd reggeli, utána a cuccokat a sofőrünk villámgyorsan berámolta a
buszba, a társaság pedig szépen kényelmesen elsétált… az út túloldalán lévő
felvonóállomásra :-).
A Planet Planai impozáns, kék-sárga épülete egy igazi
központ, van buszállomás mellette, innen megy a Planai Seilbahn – a felvonó -
de van itt sportruházati áruház, ha épp kell valami, ajándékbolt, de még e-bike
és elektromos autó töltő és parkoló is. A Sommercard-unk persze ide is jó volt,
és rövid sorban állás után már mentünk is felfelé a Planai 1906 méteres
csúcsára. Az út nem tart sokáig, kb. 10 perc alatt felvisz a felvonó.
Érdekesség hogy itt sem gond, ha a kerékpárt is felvinnénk, a megfelelő jegy
megváltása után már terelik is a bringásokat külön kabinba a cangával együtt…
Miután felértünk, egy napindító, már hagyományos welcome drink
lehúzása után több lehetőség közül lehetett választani: akik egy sima, de
látványos sétát szerettek volna, azok a Planai Panoramaweg-en indulhattak el,
akinek még mára is kellett egy kis mászás, azok a meredekebb útvonalat
választhatták, aki pedig csak nézelődött volna, az maradt a felvonóállomás
környékén.
A csoport nagyobbik része a panorámaúton indult el, ami kb. egy órát vett igénybe, de ez az egyéntől is függ. A szinte végig sík, murvás útról remek a kilátás a környező hegyekre és völgyekre…
Egy idő után az út bement az erdőbe itt már az árnyékban haladtunk tovább, az út mellett pedig az erdő lakóiról kiállított szobrokat és ismertető anyagokat lehetett elolvasni.
Az erdőből kisétálva szinte beleszalad az ember Hopsiland-ba, azaz a gyermekeknek kialakított játszótérbe. Hopsi a nyúl az 1982-es sívilágbajnokság kabalafigurája volt, és a nevével fémjelzett birodalom napjainkban a kisgyerekek terepe. 1,5 kilométer hosszú körúton különféle játékok vannak, hinták, vizes elemek, csúszdák és minden, ami csak egy gyerkőcnek szórakozás megtalálható itt. Babakocsival is könnyedén végigjárható, ingyenes WI-FI van, 7 wc (!) – nálunk egy városban sem biztos, hogy van ennyi – rengeteg a pad a játékelemek körül, a szülők legnagyobb örömére :-).
A panorámás séta nagyjából háromnegyed óra alatt megvolt, de látnivaló így is
akadt bőven. Rengeteg bicajos jött fel a hegyre, mint kiderült ezen a hétvégén
kerékpárversenyt szerveztek, amin szinte minden korosztály képviseltetve volt.
Láttam gyerkőcöket, akik alig voltak nagyobbak a kerékpárnál, amin ültek, de
olyan imponáló magabiztossággal indultak neki a profik számára kialakított
úton, hogy le a kalappal! Ja és a bicajok sem holmi rozsdás drótszamarak
voltak, hanem több száz – ezer - eurós mountain bike-ok, minden gyereken
védőfelszerelés, soknak a bukósisakján a GoPro kamera is fel volt rögzítve…
Engem, mint szülőt biztos vert volna a víz, ha a gyerekem ide járt volna
bringázni…
Közben persze mindenki visszaért, így a felvonóval lementünk Schladmingba, majd rövid várakozás után megjött a busz is, és nekivágtunk a hazafelé vezető útnak. Menetközben még egy autópálya pihenőben megebédeltünk, majd ugyanazon az úton haladva beléptünk Magyarországra, és innen már csak Budapestig kellett eljutni. Budapesten aztán mindenki megkereste a saját transzferét, szerencsénkre mindenki időben jött és még éjfél előtt haza is értünk :-).
Összefoglalva, hihetetlen szép helyen voltunk, a programok kellemesen kifárasztottak mindenkit, de mégsem kellett megszakadni, a szállás és a kaja elsőrangú volt. A túra a Südwandhüttéhez örök emlék marad ! Mindent egybevetve, nálam a TOP 3-ban biztos benne van ez az út. Lehet utánunk csinálni :-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése