Kiskunsági villámtúra

 

Kiskőrös – Kecel – Soltvadkert

 

2023 Petőfi emlékév, január elsején volt ugyanis Petőfi Sándor születésének 200. évfordulója, emiatt és sok más miatt is tettünk egy kis kirándulást Kiskőrösön és környékén.

 

Mintegy kétórás utazás a vadregényes magyar utakon, és szombat kora délelőtt érkeztünk meg Kiskőrösre. A járási székhely a Budapest –Belgrád vasútvonal mentén fekszik, az 53-as főúton könnyen megközelíthető. Történelme egészen a szarmaták koráig nyúlik vissza, azonban a város a török hódoltság idején teljesen elnéptelenedett, 1718-ban a Wattay család Nyitra, Nógrád, Hont vármegyékből evangélikus szlovákokat telepített be.

A 19. század elejére a szőlő- és gyümölcskultúra terjedésével a térségben is megnövekedett a paraszti árutermelés aránya, fellendült a szőlészet és a borászat. A fejlődést jelzi, hogy a gazdasági fejlődéssel párhuzamosan átalakult a település arculata is. 1882. december 5-én adták át a forgalomnak a Budapest–Szabadka vasútvonalat, mely Kiskőröst is bekapcsolta az ország közlekedési hálózatába. Igaz, hogy az út Budapesttől Kiskőrösig ekkor még négy és fél óráig tartott… 1868-ban a mezővárosi rangját elvesztette, községi státuszba került a település.

A huszadik század elejére Kiskőrösnek csaknem 13 ezer lakosa volt, gazdasági és pénzintézeti, kulturális létesítményei, egyesületei a környéken fontos szerepet töltöttek be. Ekkor már közel 4 ezer hold szőlővel és gyümölcsössel rendelkezett a lakosság, a jövedelem legnagyobb részét ez adta. Az első világháború, majd az azt követő kommunista uralom sok áldozatot követelt az itt lakóktól, majd a második világháborút viszonylag könnyen átvészelte a település. 1956-ban a városban is megmozdultak az emberek, a felkelőket a város határában álló laktanyától két vadászrepülő gépfegyvereinek segítségével űzték el. 1973. december 30.-a óta ismét városi címet visel Kiskőrös.

 

Első látnivalóként a város szélén álló Old Car Múzeumot néztük ki. A rendkívül dizájnos épület előtt rengeteg a parkoló, érkezésünkkor azonban alig volt látogató. Bent az épületben aztán néztünk nagyokat: igényes a belépőjegy, színvonalas és kulturált kávézó van, a kiállító térben bár nincs sok autó, de ami van, az remekül néz ki. Van itt jármű 1886-ból és 2002-ből is, gyerekkorunk kis lábbal hajtós autójától kezdve a 80-as, 90-es évek európai és amerikai kultikus autóin át egészen egy 2002-es Ferrari-ig minden.

 Az emeleten jó néhány motorkerékpár látható, többnyire a 70-es, 80-as évekből, az egyik sarokban egy restauráló műhely van kialakítva, ott egy Jaguár áll, az emelet másik oldalán pedig a szocialista autóipar csodája, a négy keréken guruló duroplaszt doboz, egy Trabant 601 látható.

Egy igazi Messerschmitt

Jó másfél órát elnézelődtünk, és mivel delet harangoztak a hirtelen fellépő éhséget csillapítani kellett. Megtaláltuk a térképen és az ajánlások alapján a Kurta Éttermet – Kiskőrös, Csokonai utca 51 - de a parkolóba érve elbizonytalanodtunk. Turistabusz, láthatóan sok vendég, lehet, hogy nem fogunk enni… 

Ahogy beléptünk, szinte azonnal kaptunk asztalt, a felszolgáló villámgyorsan étlapot rakott elénk, majd a megrendelt italok is hamar megérkeztek.  A levesre illetve az azt követő második fogásra sem kellett sokat várni. Hogy milyen volt a kaja? Szenzációs! Hatalmas adagok, de ne a már megszokott ilyen-olyan töltött húsokra, rántott szeletre tessék gondolni: itt más az irány, és eszméletlen jól csinálják! Nem mellékesen Békésszentandrási csapolt sörük van, ami szintén egy jó pont :-) 

Jóllakott kis napközis csoportunknak ezután egy kis kultúrában volt része: következett Kiskőrös fő attrakciója, Petőfi Sándor szülőháza. Az 1780-as évek végén épült vert falú nádtetős épület a mai napig eredeti állapotában igyekszik bemutatni a 19. századi életkörülményeket. 

Petőfi szülőháza

A költő szülei, Petrovics István és Hrúz Mária 1821. november elsején költöztek ebbe a házba Szabadszállásról, itt született a költő, és az ágy ahol megszületett, az ma is itt áll a tisztaszobában. A falon látható az eredeti anyakönyvi kivonat reprodukciója, és olvasható Petőfi –vagyis akkor még Petrovics – Sándor 1823.január elsején történt anyakönyvezése. Maga a költő is ezt a dátumot jelölte meg születési dátumaként élete során. A házikóban egy kisebb kiállítás is látható a családról, illetve a konyhában használatos dolgokról.

A tisztaszoba, eredeti bútorokkal

Az anyakönyv másolata

A házra először 1857-ben helyeztek ki egy emléktáblát, mely ma is látható.1878. május 24-én a Magyar Írók és Művészek Társasága megvásárolta a házat, majd 1880 októberében nyitották meg a nagyközönség előtt, ekkor készült Jókai Mór híres rajza a házról, ami ma is látható. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc centenáriumára  felújították a házat, majd 1951-ben a Petőfi család eredeti bútorai is visszakerültek.2021 májusában a magyar kormány Történelmi Emlékhellyé nyilvánította a házat és a múzeumot.

A szülőház megtekintése után átsétáltunk a Fő tértől nem messze található János Vitéz Látogatóközpontba. 2016-ban nyílt meg a központ, melynek fő attrakciója a János Vitéz című népmese interaktív bemutatója. Kis csoportokban, egy tablet segítségével egy labirintuson kell keresztülmenni, az egyedi audió-vizuális megoldás mindenki számára szórakoztató. De tényleg!  Miközben ment a történet és haladtunk a labirintusban, le kellett győzni az óriások vezérét - dobálni kellett labdával -, le kellett küzdeni a sárkányt – összetörni a szívét - és még a boszorkányokkal is meg kellet vívni.  De mint tudjuk, minden jó, ha jó a vége, kb. 40 perc kalandozás után elég jókedvűen jöttünk ki a labirintusból, majd aztán gyorsan meg is vettük az 1845-ben kiadott János Vitéz az eredetivel megegyező, újranyomott kiadását.

 

A kis kulturális élmények után elfoglaltuk szállásunkat, a Bettina vendégház közvetlenül a fürdővel szemben található, a ház minden igényt kielégít, tiszta és rendezett. Vacsoránkat a helyi Pizzaphone –tól rendeltük meg – ők  jelentkeztek március 15.-e alkalmából egy, a jelenlegi magyar miniszterelnökről elnevezett, több mint bizarr ízesítésű pizzával – és bár a rendeléssel volt egy kis gubanc, a kaja finom volt.

Vasárnap reggel a szakadó eső sem tántorított el bennünket, hogy a kb . 10 kilométerre lévő Kecelre átguruljunk, ott található ugyanis Magyarország legnagyobb magánkézben lévő haditechnikai parkja.

A Pintér Művek Haditechnikai Park több kiállításból áll: van ugye a szabadtéri park, van egy makett kiállítás és van egy fegyvermúzeum is. Az alapító, Pintér József 2000-ben nyitotta meg a parkot, ahol zömében a Magyar Honvédség által eddig használt harci eszközök tanulmányozhatók. A főként szovjet gyártmányú harci repülőgépek mellett külön sorokba láthatóak a tüzérségi lövegek, a szállító járművek és a harckocsik.

 A T–34-es, T-54-es, T55-ös és a T-62-es tank, a SZU–22-es repülőgép, a Mi-24 –es helikopter vagy a SCUD-rakéta mellett különleges a 2005-ben a parkba került hidegháborús csúcsfegyver, az SS24-es (24 méter hosszú és 3 méter átmérőjű) interkontinentális ballisztikus rakéta, amely 12 000 kilométeres hatótávolságú, s akár hat nukleáris töltetet is magával vihetett. Hogy ezt hogy szerezték az a mai napig rejtély :-) … A lokátorokat, vasúti szállítókocsikat tartalmazó kiállításhoz egy szoborpark kapcsolódik.

Ballisztikus rakéta,  hogy kerül ide ? 

Bat M lánctalpas árokásó

Még így, esőben is remek program volt, közelről látni ennyi, mára már elavult haditechnikát. Annak a korosztálynak, aki még volt sorkatona, és látta, használta az eszközök egy részét, fura kiállítási tárgyként látni a gépeket. Ahogy a portán elmondták, az állagmegóvás folyamatos, illetve új eszközök is érkeznek, ezek is a restaurálás után szintén kiállításra kerülnek majd.

Az egyre erősödő eső elől a makett kiállítás épületébe húzódtunk be. A kisebb szobányi, vitrines teremben országok szerint vannak kiállítva a makettek, a Bismarck hadihajótól a középkori tüzérségig van itt minden. Az egyik oldalsó vitrinben egy teljes dioráma mutatja a Dolomitokban kialakított Osztrák-magyar monarchia katonái által védett erődöt. Miután egy kicsit száradtunk átsétáltunk a fegyvermúzeumba, ami egy különálló épületben található. Pintér József szenvedélyes vadász volt, a gyűjtemény alapját ez képezi, illetve láthatóak Kádár János az „ideiglenesen” Magyarországon állomásozó szovjet csapatok parancsnokától kapott egyedi vadászfegyverei, valamint a Magyar Honvédségnél illetve Rendőrségnél rendszeresített kézifegyverek is. De van itt második világháborús német fegyverszekrény, külön vitrinben vannak a cseh és orosz, valamint a török fegyverek is. De van itt Kossuth kard is, egyedi vadászkések és tőrök, illetve néhány egzotikus állat kipreparálva.

 

Miután körbejártuk a komplexumot nekiindultunk éttermet keresni, vasárnap dél lévén, már éhesek voltunk. Egy fontos tanulsága volt ennek a keresgélésnek: asztalfoglalás nélkül esélytelen, hogy a környékbeli éttermekben leüljünk enni! Végső megoldásként kerestük egy gyros-ost Soltvadkerten, és ott ebédeltünk, ami egész jó adag volt és még jól is esett.  

Hátra volt még a desszert: ha valaki nem tudná az ország egyik legjobb cukrászdája Soltvadkerten található. A Szent Korona cukrászda a város központjában van, 1971-óta várja az édesszájúakat a családi vállalkozás. Hamisítatlan kávéházi miliő, a választék pedig óriási. Ezen az esős, hűvös vasárnapon 64 féle fagyi volt a kínálatban, csak a fagyispult majd 15 méter hosszú!! Ha jól számoltuk, kb. 90 féle süteményből lehetett választani, ami nem volt egyszerű feladat. A sütik pedig nem azok a kis kóstoltató méretűek, hanem igazi házias adagok, a szelet sütemények lelógnak a tányérról! A cukrászdának saját kávéja van, amit ők pörkölnek, és elvitelre is kapható. Mindemellett megfizethető áron van minden, nincsenek elszállva az árak.

Házi francia krémes, gigászi méretű :-)

 

A süti elfogyasztása után szinte azonnal jelentkezik a kaja kóma, az ember legszívesebben ledőlne a hangulatos épület egyik sarkába szunyókálni egyet :-) Ehelyett szépen hazaindultunk, élményekkel feltöltődve. Csak ajánlani tudom Kisköröst és környékét, annak ellenére, hogy nem az a klasszikus, látványosságban bővelkedő környék, de amit találtunk az rendben volt, a kulináris élmények pedig szinte húzzák vissza az embert!