Zirci Apátsági Sörmanufaktúra

 

A közelmúltban a  Bakonyban töltöttünk néhány napot,  s eközben jött az ötlet, hogy ha már itt vagyunk, akkor csak nézzük  meg a Zirci Apátságot, illetve az ott található Sörmanufaktúrát is, összekötve egy sörözéssel.

 

Bakonyszentlászló-Vinye és Zirc között alig 20 kilométer a távolság, de mivel társaság java része sörözni akart, vonattal utaztunk be Zircre. A vasútállomás kissé elhanyagolt épületétől egy pár perces sétára található a zirci cisztercita apátság épülete.  

 

Az apátságot III.Béla király alapította 1182-ben, mint a champagne-i Clairvaux-i ciszterci apátság filiájaként és az első szerzetesek is onnan érkeztek. A fejlődő és nagy birtokokkal rendelkező apátság vesztét a török hadak megjelenése okozta: a rettegő szerzetesek 1538-ban magára hagyták a kolostort, amit az érkező törökök annak rendje és módja szerint kifosztottak.

1629-ben a lilienfeldi kolostor apátja kap megbízást, hogy készítse elő a rend Magyarországra való visszatérését. 1660-és 1678 közt Újfalussy Márton, soproni születésű lilienfeldi szerzetes vezette az apátságot, azonban 1678-ban a közelben portyázó törökök megölték. A lilienfeldi szerzetesek két évtizeden keresztül, több birtokper és huzavona után szerezték vissza a zirci apátsághoz tartozó birtokokat, majd-talán megunva a huza-vonát - 1699-ben 31 000 forint megtérítése fejében átadta a feladatot a sziléziai Heinrichau apátjának, Heinrich Kahlertnek, akit I. Lipót a következő évben zirci apáttá nevezett ki. Az első szerzetesek azonban csak 1726-ban érkeztek meg a településre, a régi, középkori épületeket elbontották és új templomot és kolostort építettek. 1810-ben a porosz kormány feloszlatta a sziléziai apátságot, majd miután az utolsó heinrichaui apát, Konstantin Gloger 1814-ben meghalt, a zirci apátság önállóvá vált. Ettől kezdve Zirc a magyarországi ciszterci rend központja. 1950-ben a zirci kolostort is megszüntették, a szerzeteseket elűzték, csak 1990-ben térhettek vissza.

A Nagyboldogasszony bazilikát, a könyvtárt és a múzeumot ezúttal kihagytuk. Az idegenvezetést vállaló hölgy – a ki a sörfőzde margetingese, vezetője is egyben – először a megmaradt középkori romokat mutatta meg, anno itt állt az első templom, majd bevonultunk a jellegtelen, szinte eldugott földszinti épületbe, és már bent is voltunk a sörfőzdében. 

A régi templom maradványai

A szerzetesek 1735-ben főztek először sört, az ehhez szükséges vizet pedig a közeli angolkert tavából nyerték ki. Ahogy növekedett a kereslet, saját kutat fúrtak, ami kiváló minőségű vizet biztosított, egészen a 19. század második feléig, amikor is megszűnt a sörfőzés. 2015-ben az akkori főapát, Dékány Árpád Sixtus gondolta úgy – lelkes sörrajongóként és sörfogyasztóként – hogy az egyháznak alkalmazkodni kell a modern világ kihívásaihoz, valamiféle innovatív módszerrel, a lehetőségeket kihasználva saját megélhetési forrást is kell teremteni, így mintegy 150 millió forintból kialakították a sörfődét, és kezdték el újra a sörfőzést. Először csak három sörből állt a szortiment: egy pilseni típusú láger, egy szűretlen búzasör, illetve egy belga típusú ale sörkülönlegesség jelentette a választékot. Ott jártunkkor már hatféle sört főztek illetve épp egy dizájnváltáson estek át a sörök és változtak meg az üvegen található sörcímkék.

 

A főzdében patika rend volt, a tartályok egy részében éppen a sört érlelték, illetve készültek átfejteni a palackozóba a kész nedűt. Megnézhettük a raktárat, a palackozó részleget, illetve láttuk egymás mellett a régi és új megjelenésű levendulás sört is.  

Miután itt végeztünk átsétáltunk a gyönyörűen rendben tartott udvaron és a főbejárattól néhány méterre található Apátsági Sörházba mentünk. Már vártak ránk, ugyanis a sörkóstolást itt lehet megejteni, és a kedves  idegenvezetőnk már telefonon jelezte a szomjas társaság érkezését. 

A Sörházat nemrégen nyitották meg, a berendezése gyönyörű, bár kicsit szűkös, viszont szép nagy kerthelyiség van és egy másik fedett termet is ki tudnak nyitni, ha kevés a hely. A kínálat hatféle sörből állt: Promus, ami egy szüretlen láger, a Veszprém 2023, egy cseh típusú láger, ami az idei veszprémi fesztivál söre, Dubbel, egy félbarna apátsági sör, Búza, ami egy szüretlen fehér búzasör,  Levendulás egy narancshéjjal és levendulával  készített világos búzasör, és a Schwartz, alsóerjesztésű, szűrt, fekete sör -  mindegyik volt csapon  -illetve aki nem sörözni téved be, annak van lehetősége kávézni, illetve limonádét fogyasztani. Attól sem kell félni, hogyha a sörözés közben megéhezünk, mert különféle sörkorcsolyát és sült csülköt illetve hamburgert és készítenek.

A kóstolás előtt mindenki kapott egy kis, fellógózott műanyag pohárkát, majd balról haladva egyesével mindegyik sörből egy másfél decit csapolnak, így végig kóstoltuk a kínálatot, utána viszont komolyan vettük a csapost és igyekeztünk jól megdolgoztatni. 

Kostolás kicsiben....

... és nagyban 

A sörök nagyon finomak, még a levendulás is, amitől én ódzkodtam, mert volt szerencsém korábban olyan mosószer ízű valamiket kóstolnom levendulás sör címén, amitől a hideg rázott. De a zirci Levendulás kifejezetten finom, a sörfőzdében korábban elárulta a sörfőző mester, hogy ők csak átengedik a sörlét a levendulán, így csak nagyon halványan érződik rajta az aroma, de így pont jó!  Emellett - nekem-a búzasör jött be, eszméletlen finom, volt akinek Promus csúszott, de fogyott a Dubbel is. Meg is éheztünk, ahogy kell, és a kaja is fantasztikus volt: a szomszéd faluból hozza hentes a pácolt csülköt, amit néhány perc alatt átsütnek és burgonyakörettel, szósszal tálaltak, de van többféle hamburger, sőt desszertek is.  

Nagyon jól eltelt az idő, amit a sörözőben töltöttünk, a személyzet profi és kedves, a hely remek, a sörök és az ételek elsőrangúak, úgyhogy aki arra jár, mindenképp álljon meg egy kicsit! Ja: és az apátság ajándékboltjában (mert ilyen is van) hármas kiszerelésű disz dobozos csomagolásban lehet söröket venni, illetve a sörházban elvitelre is csapolnak Pet palackba a sörből!  Úgyhogy Hajrá!!:-)