Ausztria - Steyr
Idén végre sikerült az egyik, régóta bakancslistás utazást megélni, és utólag is azt mondom, minden pénzt megért. Vonatozás, hajókázás, felvonózás, séta 3000 méteren… Mi kell még ? :-)
A szokásos kora hajnali indulás, majd Budapestre buszozás unalomig ismert menetét egy apró változás alakította. A világban tomboló Covid járvány miatt bizonyos oltóanyaggal oltott utastársaink, illetve a be nem oltottak részére egy tesztelő állomás települt ki az indulási helyszínre, ugyanis Ausztria a beutazáshoz tesztet, oltási igazolást kér, ezenfelül pedig mindkét országban bizonyos helyeken maszk kötelezettség is van. A tesztek villámgyorsan megvoltak, bár a delikvensek arcán nem láttam önfeledt mosolyt az orrpiszkálás után…
Szóval nekiindultunk szépen Ausztria felé, hogy aztán a
határon egy újabb szokatlan megálló legyen… A jól megszokott Uniós határátlépés
helyett - ellenőrzés sehol, csak lassítani kell és már
át is gurult a busz egyik országból a másikba – az osztrák oldalon két határőr
szépen megállította a buszt, az utasok az egyik ajtón leszálltak, maszkban,
Covid teszt eredménnyel, védettségi igazolással felszerelve, amit leellenőriztek,
majd a másik ajtón fel lehetett szállni. Mondjuk az egész mutatvány nem tartott
öt percnél tovább, de azért csak szokatlan volt…
Miután végeztünk, haladtunk szépen tovább, a busz szinte
suhant az osztrák Autobahn-on, majd
mikor megálltunk a jól megszokott Sankt Pölten-i Rosenbergernél, csak akkor vettük
észre, hogy az bizony felújítás miatt zárva. A sofőr és az idegenvezető is csak
lesett, mert elmondásuk szerint három nappal ezelőtt még nyitva volt és szó nem
volt felújításról…de ha már így alakult egy pihenővel tovább haladtunk, és az
ottani Landzeit-ban ebédeltünk.
Kora délután érkeztünk meg a Felső-Ausztriai Steyr-be, ami a Steyr és az Enns folyók összefolyásánál épült.
 |
| Steyr |
A város közelében már a rómaiak
is bányásztak vasat, a VI. században pedig bajor telepesek népesítették be. A város
a Babenbergek uralkodás idején ipari központtá nőtte ki magát, az itt
előállított páncélok és fegyverek messze földön híresek voltak. A Babenbergek
1246-ban kihaltak és örökségükért harc kezdődött a környező uralkodók között. A
magyar IV. Béla és a cseh II. Ottokár között kötött 1154-es budai béke a
magyaroknak juttatta Stéjerországot, Steyrt viszont a cseheknek, így a város
elvesztette nyersanyagforrását, legalábbis amíg a Habsburgok meg nem szerezték
a Babenberg-örökséget. Később a város árumegállítási jogot kapott, vagyis az
áthaladó kereskedőknek először a helyieknek kellett felajánlaniuk árujukat,
szabott áron, és ez a kiváltság gazdaggá tette a várost.
A 13.-14. századi eretnek üldözések és kivégzések ellenére
Steyr töretlenül fejlődött, számos képzett mester települt ide, kései, kardjai
és vértjei messze földre vitték hírét a településnek.1572-ben az árvíz teljesen
elpusztította Steyr-t , majd érezhető gazdasági visszaesés miatt a város fejlődése
megtorpant. A Napóleoni háborúk alatt a város háromszor került a franciák kezére,
majd az Európán végigsöprő forradalmi hullám után a hagyományos steyri
fegyvergyártás az újkorban is folytatódott. A 18. században szablyákat,
bajonetteket, puskaalkatrészeket készítettek. 1830-ban Leopold Werndl
puskagyárat alapított, amely 450 munkást foglalkoztatott. Az alapító halála
után a fia, Josef Werndl néhány év alatt a világ egyik legnagyobb és
legmodernebb fegyverüzemévé (Österreichische Waffenfabriks-Gesellschaft, ÖWG) fejlesztette
apja vállalkozását. Az első világháború után a gazdasági válság súlyos gondokat
okozott Steyrben és a munkanélküliség egészen 1938-ig magas maradt; ezt csak
fokozta az 1929-es világválság, amely különösen súlyosan érintette a
felső-ausztriai acélipart. A város 1931-ben csődbe jutott. Az Anschluss után a
város gazdasága a fegyvergyártás miatt
fejlődésnek indult, emiatt azonban 1944-ben, mint ipari célpontot le bombázta a
szövetséges légierő. Ausztria 1955-ös függetlenné válása után az ipar újabb
lendületet vett, több autógyárnak van itt beszállítója és összeszerelő üzeme.
Egyvalami azonban nem nagyon változott: rendszeresek az árvizek, 2002-ben az
évszázad árvizekor a főtér is vízben állt.
Sétánkat Az Ennsradweg-en kezdtük, leszálltunk a buszról, majd a Kollergassén áthaladva, a Bahnhoffstrasse-i hídon megnéztük a két folyó találkozását. A környező épületeken, több helyen is láthatóak a korábbi árvizek nyomait megörökítő vízszintjelzők. Az Engegassén sétálva értünk ki a főtérre, ahol a nyári nyüzsgés helyett alig néhányan sétálgattak.
A város egyik nevezetessége a Bummerlhaus is itt található, mely eredetileg egy fogadó volt, nevét pedig az ismertetőként kifüggesztett arany „oroszlánról” kapta : a mű annyira idétlenül sikerült, hogy inkább egy kiskutyára hasonlít ezért ráakasztották a Bummerlhaus – Kiskutyaház - elnevezést :-).
 |
| A Kiskutyaház |
A főtér nagyon szép, az épületek gyönyörűek, egészen
sajátos hangulata van . A főtérről a
Pfarrgassén végigsétálva a Steyr –i Székesegyházhoz mentünk el, aki akart
bemehetett szétnézni, majd egy fedett lépcsős lejárón át az egykori fegyvergyár ma múzeumként működő
épületét néztük meg. Innen vissza
mentünk a főtérre, majd az Enns folyó feletti gyalogoshídon átsétálva jutottunk
vissza a buszhoz.
 |
| A Székesegyház |
 |
| Fegyvergyár , ma múzeum |
Miután mindenki visszaért , gurultunk is tovább, szállásunk
ugyanis Innsbruck külvárosában volt,
ahová este fél nyolc körül érkeztünk meg. A három csillagos hotelben a
szoba kiosztás után mindenki megvacsorázott. majd nyugovóra tért, ugyanis régen
volt reggel, másnap pedig mentünk tovább….
Megjegyzések
Megjegyzés küldése