Ugrás a fő tartalomra

Egyéb kategória : Néhány nap a Bükkben

 


Nagyvisnyó- Szalajka Völgy- Dédesi vár- Military Motormúzeum

 

Az elmúlt évről van egy kis adósságom, ugyanis a nyár kellős közepén sikerült eltölteni néhány napot Nagyvisnyón, néhány igen kellemes meglepetéssel megspékelve. Szóval…

 

Nagyvisnyó Szilvásváradtól 5 kilométerre található kis település, a Bükki Nemzeti Park területén. Az Eger-Putnok közti vasútvonal egyik megállóhelye volt, a vonalat azonban 2009-ben megszüntették. S hogy ez miért fontos?  Szállásunk ugyanis az egykori vasútállomás épületéből kialakított Bakterház Vendégházban volt. Az egykori vasútállomás épületéhez jó érzékkel nyúltak hozzá a tulajdonosok, hozzáépítve még egy épületet, plusz a hatalmas kert valódi pihenési lehetőséget kínál.

 


Mivel Nagyvisnyó és Szilvásvárad mindössze 5 km-re van egymástól, egy napi program máris adta magát. Szilvásváradot az utóbbi években nagymértékben fejlesztették, a szocialista hagyatékból igen rendezett viszonyokat teremtettek, a talán túlságosan sok betonépület lehet zavaró. Több fizetős parkoló is van, ahonnan egy kellemes sétával elérhető a Vasútállomás, innen indul a kisvasút a Szalajka völgy felé. A stadionépítési hullám Szilvásváradot is utolérte, egy hatalmas betonteknő áll a település közepén, ez azonban a lovassportok számára lett kialakítva. A Kisvasút pénztáránál aztán kiálltuk a sorunkat, majd a nyitott és fedett kocsikkal is közlekedő dízelszörnyeteg nekivágott a mintegy 4,5 kilométeres távnak. 

Az erdőben kanyargó vasút több mint száz éves, korábban fa és kőszállításra használták, amit a múlt század második felében fokozatosan felváltott a személyszállítás. A nem túl nagy távolságot a szerelvény 16 perc alatt teszi meg. Leszállás után a halastó mellett elhaladva fel lehet sétálni az ősember barlangjához, itt –ott kaptatós, némi lihegés és izzadás árán leküzdöttük, azonban a barlangban régészeti feltárás zajlott, így sok mindent nem lehetett megnézni. Lefelé azért lényegesen könnyebb volt, bár egyik-másik meredekebb lejtőn sokan gatyafékkel értek csak le :-) ..


Tovább haladva lefelé néhány perc séta utána Fátyol vízesés –hez értünk, s bár szinte mindenki látta már egyszer-kétszer, de azért még mindig gyönyörű…. 


Némi fotózás után aztán szépen leballagtunk  Szilvásváradra. Ami a vonatnak negyed óra, ez nagyon kényelmes lassú sétával kb. két óra hossza az erdőben, a betonozott turistaúton. Leérve a völgybe már csak azt kellett kitalálni, hol ebédelünk, van ugyanis több lehetőség is, de ha sok a turista, akkor bizony várni kell. Nekünk szerencsénk volt, sikerült leülnünk, és egy igazán remek ebédet elfogyasztani.



Az ebéd után még egy kis séta, majd kellemesen elfáradva mentünk vissza a szállásra. Eközben tűnt fel egy dolog: a településen található egy Középkori Börtönmúzeum és Panoptikum is! Másnap reggel meg is néztük, nem egy nagy a tárlat, de annál súlyosabb a bemutatott anyag. Van itt egykori börtöncella, középkori kínzóeszközök garmadája és egykori ruhákba bújtatott hóhérok és áldozatok is. A falon olvasható többek közt egy középkori hóhér árlistája is…





S ha már hegyek közt voltunk, a túra sem maradhatott el: most egy rövidebb, kevésbé meredek utat tettünk meg, ugyanis Nagyvisnyótól néhány kilométerre található a Dédesi várrom, ide ballagtunk fel. Az 597 méter magasan álló vár a 13. században épült, IV.Béla uralkodása idején, a tatárok kivonulása után. A magyar történelem során a főúri belvillongások miatt a vár többször állt ostrom alatt és cserélt gazdát, míg végül János király 1537-ben Perényi Péternek ajándékozta a várat. Az 1567-ben előrenyomuló török hadak április elsején kezdték el ostromolni a várat. A maroknyi védősereg két héten keresztül állta az ostromot, mikor is a kapitány, látva a védők és a vár állapotát, az egyetlen lehetséges megoldás mellett döntött: az összes meglévő puskaport a vár falaihoz hordatta, majd meggyújtotta a kanócot, a megmaradt védők pedig egy rejtekúton elhagyták a várat. A robbanás abban a pillanatban történt, amikor a diadalittas törökök a várba értek, több száz halott török marad a robbanás után a romok közt. Az ostromot vezető Hasszán pasa bosszúból a vár maradványait is leromboltatta.




 

Kb. egy órás, hol kaptatós, hol könnyebb menetelés után felértünk a vár romjaihoz. Szép a kilátás, az egykori vár bástyájának megmaradt sarokfala áll ma már csak, és igencsak ráférne az állagmegóvás. A természet lassan visszahódítja a várhegyet, az itt álló erődre csak kisebb- nagyobb falmaradványok emlékeztetnek. Némi hűsölés és lazítás után szépen visszasétáltunk az út mellett hagyott autókhoz, a túrát mindenféleképpen megkönnyíti, hogy végig árnyékban lehet menni, és sok helyen lépcsős, kapaszkodó is van, cserébe helyenként gonoszul meredek az út…

 

Délután aztán bekocsikáztunk Egerbe, A Szépasszony völgyébe- hová máshová?  Miután sikerült leparkolni, célirányosan a kiválasztott pincébe mentünk, ahol aztán némi kóstolgatással ütöttük el az időt, na meg persze vásárlással, mert ilyenkor van lehetőség feltölteni az otthoni készletet is :-)


Nagyvisnyón közlekedve feltűnt egy tábla mindenkinek: Military Motor Múzeum… Itt?  Hazaindulás előtt még elmentünk megnézni és igen, itt, gyakorlatilag a világ végén olyan príma katonai jármű gyűjtemény található, amilyet ritkán lát az ember. Lelkes helyi amatőrök hozták össze ezt a gyöngyszemet, mely a falu belterületén található, időszakosan júliusban és augusztusban van csak nyitva. A Motorkerékpárok közt teljes pompájában megtalálhatóak II.Világháborús német motorkerékpárok, orosz kétkerekűek, sőt az Öböl háborúban használt, átalakított KTM  moci is van. A magyar katonai rendészet MZ motorjai mellett a kiállítás ékköve egy valódi II.világháborús Harley Davidson illetve vele szemben egy német , sivatagi festésű motor áll… 







De van itt csepptankos Pannónia,  elektromos meghajtású orosz motor is, illetve francia mentőautó a ’60-as évekből,  a régi parancsnoki UAZ , és még sok minden más… Szinte repült az idő, a majd két óra amit ott töltöttünk, perceknek tűnt, nem mellékesen a szívélyes és humoros tárlatvezetés csak javított az élményen. Szóval aki erre jár, okvetlenül nézze meg, minden perce megéri !

 

Nagyvisnyó és környékét csak ajánlani tudom, mert itt mindenki megtalálja a számítását: lehet strandolni a környéken, hegyet mászni,  kisvasúton nézelődni, jókat enni-inni, és még a katonai motorok ugye …

 


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Sörözzünk !!! Az osztrák söripar remekei :-)

Az előző poszt végén írtam, egy kis helyi fesztiválról. Azt tudni kell, hogy Ausztriában, Svájcban és Németországban is az emberek minden lehetőséget megragadnak, hogyha szórakozásról van szó. De, ezt is ésszel teszik :   teszem azt, az egyik kis faluban szükség van a faluban található padok felújítására, akkor szerveznek egy jótékonysági estet, összeszalad a falu, a helyi vállalkozók kitelepszenek, sör, kolbász stb.     Az itt összegyűjtött adományokból pedig rendbe rakják a padokat,   aztán lesik a következő alkalmat, hogy szervezhessék a következő kis bulit… Igy megy ez… Az ilyen kis összejöveteleken de akár a nagyobb fesztiválokon aztán a helyi sörfőzdék igen kitesznek magukért. Ausztriában nagy hagyománya van a sörfőzésnek és a sörivásnak, erről szólna most ez a kis bejegyzés. Az osztrák sörök nagy része is a német tisztasági törvény alapján készül. Hogy mi is ez : 1516-ban Bajorországban bevezették az úgynevezett "tisztasági törvényt", amely a sörfőzéshez csak a négy

Schloss Hohenwerfen - Kémek a Sasfészekben

Schloss Hohenwerfen - Kémek a Sasfészekben  Salzburg és Bischofshofen közt az A10 jelű autópályán haladva pazar látvány tárul az utazó elé, ugyanis   kb.150 méter magasból egy gyönyörű vár   magasodik a völgy fölé. Ez a Schloss Hohenwerfen, s az impozáns vár sokaknak ismerős lehet: az épület Schloss Adler művésznéven a Kémek a Sasfészekben című, 1968-ban készül háborús remekmű díszleteként és helyszínenként szolgált. De ne rohanjunk előre ... A vár 1075-és 1078 között épült   Gebhard, salzburgi érsek megrendelésére, a környék védelmének céljából. A vár hosszú évszázadok át a salzburgi érsekek birtokában volt, és egy időben vadászkastélyként is funkcionált. A német parasztháborúk idején a felfegyverkezett bányászok és munkások 1525-1526-ban megtámadták, az ostrom után pedig porig égették. A lázadások leverése után aztán   - büntetésből -   nekiállhattak újra építeni. A renoválás során itáliai erőd-és várépítési   tapasztalatokat is felhasználtak. A harmincéves háború

A MILKA - Story : A lila tehén nyomában

H a azt mondom, MILKA, mindenkinek beugrik a lila tehén  és a finom alpesi csoki. De mitől lett ilyen népszerű a márka ? Ime a MILKA story.... Kezdjük az elején : Phillip Suchard  - aki  eme csodát megalkotta - svájci cukrászmester, 17 éves korában kezdett el gyakornokként dolgozni testvére berni cukrászdájában . Mint abban az időben sokan , a fiatal ember híres és sikeres szeretett volna lenni, erre lehetőséget pedig abban látott, hogy Amerika felé vegye az irányt. Svájci órákkal és nagy becsvággyal felpakolva vágott bele a nagy kalandba, ami aztán nem úgy sikerült ahogyan ő tervezte. Hazatérve Svájcba,  1825 novemberében Neuenburgban megnyitotta saját cukrászdáját,  ahová egy újszerű édesség,  az "au chocolat fin de sa fabrique",  vagyis a „finom házi készítésű csokoládé"-val igyekezett becsábítani az embereket. A valódi kézműves termékek hamar népszerűek lettek, azonban a lassú gyártás miatt hamarosan modernizálni kellett az üzemet. 1826-ban a szoms