Heiligenblut - Virgental – Gößnitzfall
Szerda reggelre már az időjárás is megemberelte magát, a szálloda ajtaján
kilépve a kora reggeli hűvösben gyönyörűen látszott Ausztria legmagasabb,
hófödte csúcsa. A reggeli után már rutinszerűen mentünk ki a hotel elé, csak úgy
nézelődni… Volt mit…
 |
| 'Morgen ! |
Mai napon egy kicsit utaztunk is, a Heiligenbluttól mintegy
másfél órányi útra található Virgental –ba kirándultunk, egészen pontosan az
Umbaltal vízeséshez. Alig indultunk el, máris megálltunk a falu határában egy
röpke fotószünetre, innen ugyanis remekül látszik a Szűz Ugrása elnevezésű
vízesés… A nevére csak következtetni lehet, vélhetőleg egy elkeseredett szűz
leány vetette le magát innen valamikor a történelem folyamán, mindenesetre a
vízesés tényleg pazar…
 |
| A Szűz ugrása |
Továbbhaladva Lienz felé hangulatos, patent kis falvakon
mentünk keresztül, majd Lienznél ismét volt egy rövidebb fotószünet, ugyanis
remekül láthatóak a lienzi Dolomitok hegycsúcsai, pláne, hogy az időjárás is
kegyes volt.
 |
| A Dolomitok... |
 |
| ..Lent a völgyben Lienz |
Lienzen keresztülgurultunk, közben, ha csak futólag is, de láttuk,
hogy egyesül az Isel és a Dráva, majd mentünk egészen Matrei-ig, ott balra
fordulva még kisebb falvak és települések következtek. Egészen Obernmauer-ig
mentünk, ahol megálltunk, hogy a település fölé magasodó Maria Schnee templomot
és környékét megnézzük, na meg sétáljunk egyet.
 |
| Obernmauer |
A település elképesztő
környezetben fekszik, a zarándokok templomaként ismert egyházi épületben pedig
XV.századi freskók találhatóak. Azt csak halkan jegyezném meg, hogy a kis
faluban olyan tiszta, kulturált nyilvános WC található, hogy sok nagyváros
megirigyelhetné…
Rövid séta után visszaszálltunk a buszra, és Virgener
Landestraße kissé szűk betoncsíkján egy kb. húsz perces buszozás után meg is
érkeztünk a Ströden után kialakított parkolóhoz. Már nem is volt meglepő, hogy
turistabusz a miénken kívül nem volt, inkább családostól jöttek a helyiek. A
parkolóból egy betonozott úton indultunk felfelé, egy kis hídon átmentünk az
Isel patak felett. Már itt is egészen szép látványban volt részünk, és mint
minden rendes túraútvonal ez is emelkedővel kezdődött. Nem volt nagyon meredek,
csak pont annyira, hogy lihegjünk egy kicsit… Ahogy felértünk az emelkedő
tetejére, egy, a patak fölé kinyúló fotóhely található, és szépen lehet fotózni
a lefelé zúgó vízfolyást…
 |
| Az Isel patak |
Néhány perc nézelődés után immár szinte sík úton
lehetett továbbmenni, és nagyon sokan a helyiek közül mezítláb vágtak neki az
útnak. Az út végig a patak mellett halad, rengeteg lehetőség van lemenni a
patakpartra, üldögélni egy kicsit, vagy esetleg fotózni, de volt olyan is, aki a
patak közepén lévő nagy sziklán nekiállt kajálni.:-) Egy kellemes fél órás séta
után értük el a festői környezetben lévő Almgasthaus Islitzeralm-ot, egy kedves
kis vendégfogadót játszótérrel, mosdóval. Itt egy hídon átkelve két irányba
lehet elindulni: felfelé az Umbaltal vízeséshez, illetve a másik irányba vezető
ösvényeken egy kisebb vízeséshez illetve a hegyoldalra. A párom és a nagylányom
a vízesésnek ugrottak neki – az egyébként a keményebb útvonal - a kisebbik
lányom velem tartott és mi mentünk a hegyoldal felé.
Amerre mi indultunk, a
kiindulóponton rögtön el kell dönteni, hogy merre is akarunk menni, ugyanis egy
útirányjelző tábla mindjárt 5 lehetőséget is kínál, mi a Kleiner Wasserfall felé
indultunk. Kicsit emelkedett az út, majd egy sík rész jött és át kellett
lépkedni egy kisebb patakon is. Pár száz métert még mentünk, aztán először csak
nézelődni álltunk meg, majd fotózás lett belőle, szóval szépen ott ragadtunk. A
fogadó, ami mellett eljöttünk, egy aprócska kis pontnak látszódott, mögötte és
körbe óriási hegyek: itt lehet rádöbbenni igazán, milyen kicsik is vagyunk a
természethez képest...
 |
| Az épület a fogadó, körben pedig hegyóriások... |
A párom és a nagyobbik lányom közben szépen ballagott az
erős kaptatón a vízesés felé, ami egy jó 40 perces út volt, és egy, a patakon
átívelő hídról lehet jó fotókat készíteni. Innen még ment tovább az út, elég
komolyan emelkedve, ezen még mentek egy darabig, majd egy part menti részen
leültek nézelődni.
Miután kibámészkodta magát mindenki, szépen, egyénileg
visszasétáltunk a buszhoz. A visszaúton megálltunk Lienzben, a város szélén lévő
Interspar nagyáruháznál, - itt ugyanis van gyorsétterem - akinek ingere volt
kajált, vagy csak úgy sétált egyet odabent. Nos, a Spar itt tényleg olcsó…
Akció- akció hátán, a csokitól a sörökön át a péksüteményen keresztül a kávéig
minden, a választék óriási, na meg a minőség sem ugyanaz mint itthon.
A rövid
szünet után gurultunk is Heiligenblut irányába, egy darabig a Dolomitok csipkés
csúcsai előtt, majd jöttek szépen a virágokkal díszített kis falvak… Kora
délután értünk vissza a szálláshoz, de még nem volt vége a napnak. Akinek volt
kedve, az idegenvezetőnket követve elmehetett egy kisebb túrára a közelben lévő
Gößnitzfallhoz. Mivel ma még nem sétáltunk eleget, naná hogy mentünk, de így
volt ezzel a csoport nagyobb része is.
Rövid séta a falun keresztül, majd rögtön
be is mentünk az erdőbe, ahol egy nagyon könnyen járható, helyenként egy kicsit
emelkedő úton haladtunk, majd egy fahídon keresztülhaladva átsétáltunk a
Gößnitzbach patak felett, majd balra fordulva mentünk tovább. Itt már egy kicsit
vadregényes volt az út, közvetlenül a patak partján mentünk, időnként egy-egy
kidőlt fát is meg kellett mászni, majd egy idő után az út mellett egy fából
készült vízelvezető csatornát lehetett látni, az ivóvíz tisztaságú forrásvíz
ezen folyt le egészen addig, ahol inni is lehetett belőle.
A kiálló gyökerek és
kisebb-nagyobb sziklák leküzdése után újabb hídhoz értünk, itt már egy hatalmas
sziklafal zárta le az utat és hídon átkelve jött a kapaszkodós rész: innen már
felfelé vezet az út, kell a túracipő és a bot is, mert meredek az út felfelé.
Mintegy tíz perc alatt leküzdöttük ezt a részt, jutalmul pedig máris elénk
tárult a Gößnitzfall…
A szikláról lezúduló víz hatalmas robajjal indul lefelé, a
szinte vele egy magasságban kialakított kilátóponton kizárt, hogy szárazak
maradjunk. Ha megfordulunk, akkor szép kilátásban lehet részünk a környező
hegyekre…
Néhány perc fotózás és bámészkodás után jött a lejtmenet: kapaszkodni
kell rendesen, mert aki itt megcsúszik, az csak a patakmederben áll meg :-) … A
meredek rész után a lenti sima talajon már kényelmesen lehet sétálni, egészen a
szállodáig. Visszafelé tudatosult bennünk, hogy egy eldobott szemetet, üres
üveget, csokis papírt, de egyáltalán semmi ilyent nem látunk… Az egész túra
megvolt közel két óra alatt, kellemes sétával letudható, a meredek rész egy kis
kihívás, de bárki teljesítheti. A hotelben aztán jöhetett a vacsora, ami megint
csak nem okozott csalódást, majd a teraszon ücsörgés és a Nagy Harang
nézegetése, miközben ment le a nap…
 |
| 'Abend ! |
Megjegyzések
Megjegyzés küldése