Zágráb
Korenica reggel igen szép, legalábbis az erkélyről… A
települést körbeölelő hegyek közt a napfelkelte jó pár percre az szobánk
erkélyén marasztalt..
 |
| Korenica, reggel... |
Miután összerámoltunk, lementünk reggelizni, ami szintén bőséges volt, hasonló az eddigiekhez, majd levonszoltuk a bőröndöket a szálló elé. Volt még egy kis időnk, így kiültünk kávézni a szálloda teraszára, és azt kell, hogy mondjam, a balkáni kávéfőzési technika egyre inkább a kedvencem lett: még az ipari kávéfőzőkön készült kávé is sűrűbb és édesebb, mint a megszokott, mondjuk fel is pörget rendesen, és ebből a helyiek napi 6-8-at is lenyomnak…
A buszra felpakolva hazafelé vettük az irányt, azonban
előtte még tettünk egy jó kis kitérőt Zágráb felé. A felhős, helyenként borongós
égbolt nem kecsegtetett sok jóval, de aztán eltűntek a felhők és megint meleg
lett… Az út mondhatnám eseménytelen volt, de… A főváros felé haladva, szinte
nincs olyan falu, ami ne viselné magán a délszláv háború nyomait: a mai napig
lehet látni szétbombázott, kiégett, házakat, amit sorsára hagytak, illetve a
golyózápor nyomait szintén sok ház magán viseli. És ha ez nem lenne elég,
Karlovac felé haladva , Turanj-ban olyat láttam, ami az én alpesi , tüchtig
vidékhez szokott szememnek erős volt egy
kicsit : az út kanyarulatban , a domboldalon egy háborús emlékparkot
alakítottak ki, a tér egyik felén egy
kilőtt szerb, MIG-21 –es repülőgép maradványai
láthatóak, vele szemben a tér túloldalán egy patent állapotú , horvát
felségjelzésű MIG-21 húz az ég felé, közöttük tankok, tüzérségi lövegek,
páncélozott járművek, illetve néhány, a háborúkból fennmaradt, rommá lőtt
épület áll. Mindezt úgy, hogy az utca túloldalán álló házak fala úgy néz ki,
mint a szita, ami az itt lezajlott erős harcokra utal…
Karlovacon csak átgurultunk, igazából egy szürke iparváros
képe maradt meg. A kiépített autópálya hálózatnak köszönhetően tempósan lehet
haladni, délelőtt 11 óra körül már a zágrábi utcákon gurultunk. Sofőrünk ,
Sanyi úgy gurult a busszal horvát
főváros utcáin, mintha otthon lenne, közben még a híres gyógyító, Braco házára
is vethettünk egy pillantást. Miután elértük a leszálló helyet, gyalogosan
sétáltunk Zágráb egyik történelmi negyede, a Kaptol felé.
A horvát főváros közel egymilliós lakosságával az ország legnagyobb
települése. Alapításának idejét pontosan nem tudni egyes történészek szerint
1091 míg mások szerint 1093.. vagy 1094.
Az őskortól lakott területet először a rómaiak népesítették be, majd a
horvátok foglalták el. 1241-ben IV.Béla a tatárok elől menekülve megállt Zágrábban,
innen irt levelet a pápának és Európai nagyhatalmú urainak segítséget kérve. Az
újkorban több tűzvész is elpusztította a települést. Az egyik legfontosabb
dátum a város életében 1850.szeptember 7.-e : ekkor a Grádec, a Kaptol és a Nova
ves városrészekből megalapítják a mai Zágráb városát. A 19.század második
felében a város rohamos fejlődésnek indult, az első világháború után a város a
Szerb-Horvát-Szlovén királysághoz csatolódott. A továbbra is nagy lendülettel
fejlődő város a II. világháború idején, 1941-ben az usztasa Horvát Független Állam
részeként német megszállás alá került. A háború után Jugoszlávia része lett. A
délszláv háborúban a várost több találat is érte, napjainkban egy virágzó,
fejlődő nagyváros.
Sétánkat a Vlaska utcán kezdtük, ahonnan néhány perc alatt a
Kaptol, vagyis a Káptalandomb központi helyére értünk, ahol a zágrábi
Székesegyház impozáns épülete áll, egy hatalmas tér előtt. Az épületben őrzik
Szent László királyunk palástját, illetve itt nyugszik 1919-es újratemetésük
óta Frangepán Ferenc és Zrínyi Péter, akik a 19. századtól a horvát nemzeti
szabadság szimbólumai.
 |
| Zágráb, Székesegyház |
A templom előtti téren egy hatalmas szökőkút áll, melynek
égbe nyúló oszlopán egy aranyozott Madonna látható.
A székesegyház belsejébe, aki akart bement, majd
sétáltunk tovább a Dolac vagyis a piac érintésével, zegzugos utcákon át, majd megálltunk
néhány percre a Karmenita Vrata-nál, ahol egy Sárkányölő Szent György szobor
látható. ( Érdekes, szinte minden városban van egy.. Népszerű téma J )
 |
| Sárkányölő Szent György |
Itt a régi
kaputorony alatt egy Szűz Mária zarándokhely található, ahol gyakorlatilag egy
imahely van kialakítva.
 |
| A Karmenita kapu... |
 |
| ... és a szentkép |
Innen egy kisebb emelkedő után megérkeztünk a Felsővárosba – horvátul Gradec – ahol a Szent Márk téren áll az azonos nevű templom, a tér egyik oldalán található a Szábor – a horvát Parlament - épülete, vele szemben pedig a Köztársasági Elnök palotája. A Szent Márk Székesegyház tetején díszes cserepekből Zágráb és Horvát-Szlavónország címere van kirakva. Impozáns látvány, idegenvezetőnk szerint magát a templomot évente egyszer nyitják ki, és mikor, ha nem most, így be is mentünk szétnézni. A hatalmas épületről az gondolná az ember, hogy belül is óriási, de nem… kicsi a belseje, azonban nagyon kellemes hűvös idő van odabent…
 |
| Szent Márk Székesegyház |
 |
| A köztársasági elnök rezidenciája |
 |
| A szábor épülete |
Rövid nézelődés után továbbsétáltunk, nem sokkal később
Zágráb hivatalos panoráma pontján voltunk, ahol teljes kilátás nyílik a
városra. Innen kis lépcsőzés után a város főterére a Jellasics bán térre
értünk. A hatalmas tér központi figurája Jellasics bán lovas szobra, melyet 1866-ban
emeltek és eredetileg kardjával Magyarországot fenyegette – 1848, mint tudjuk
nem Jellasics bán éve volt – majd 1962 –ben a kommunista vezetés elbontatta a
helyéről, és csak 1990-ben került vissza, viszont most már Szerbia felé mutat kardjával,
ami ugye érthető is…
 |
| Jellasics tér |
A hátralévő időben nekiálltunk valami kaját keresni, mert a
sok járkálásba igen éhesek lettünk. A Piac távolabbi sarkában találtunk is egy
helyi pékséget, ahol sok-sok frissen sült helyi finomságot vettünk, de hát mégse állva kellene elfogyasztani… Így
aztán a piac másik felén, egy helyi bögrecsárda kulturáltan italozó, bár kora délutánra igen elázó törzsközönsége
társaságában az egyik kültéri asztalnál
fogyasztottuk el az ebédünket. A helyi műintézményben dolgozó idősebb hölgy
beszélt angolul, így a rendeléssel sem volt problémánk J Miután jóllaktunk sétáltunk
még egy kicsit a piacon, érdekes módon itt is több szuvenír árus van, akik nem
bódékból és kis üzletekből árusítanak, hanem amúgy piacosan, sátorból.. Zágráb
is magán viseli a Monarchia nyomait, ugyanis a korszakra jellemző épületek
sorakoznak egymás mellett a belváros utcáin.
Lassan aztán eljött az indulás ideje is, kis csoportunk és a
busz találkozása precíz módon zajlott – az őrült forgalom ellenére mindenki
pontosan odaért – és már gurultunk is a határ felé. Az előzetes rémhírekkel
ellentétben szinte 20 perc alatt átjutottunk – bár volt sor rendesen - és immár magyar utakon gurultunk. A kora
esti budapesti érkezés után, majdnem éjfél volt, ahogy kellően kifáradva
hazaértünk.
Ismét szép helyeken
jártunk, bár nekem Szlovénia jött be úgy igazán, a hegyekkel a tavaival, Bleddel,
Postojnával, Horvátországból igazából a
tengerpart –Opatija – és a plitvicei tavak , ami maradandó, amúgy a szétlőtt
házakra nem szívesen gondolok vissza. Való igaz, aki Horvátországba megy, az a
tengerpart miatt megy… Tapasztalatszerzésnek jó volt,legközelebb azonban megint
jönnek a hegyek J
Megjegyzések
Megjegyzés küldése