Tempelhof - A szellemreptér

Tempelhof - A szellemreptér

Egy repülőtér általában nem egy turistalátványosság: mindenki jön-megy, várakozik, idegeskedik a többnyire funkcionális épületben, amiben egy csepp szépség nincs. Ezzel ellentétben a Berlin kellős közepén található Zentralflughafen Berlin, ismertebb nevén Tempelhof repülőtér maga a történelem. Erre mondják, hogyha ezek a falak mesélni tudnának….

A kifutó felől

A repülőtér ötlete a berlini városvezetés fejében 1923 –ban vetődött fel, s az ötletet gyors megvalósítás követte : 1927-ben már át is adták a forgalomnak. Az 1930-as évek közepétől a légi forgalom rohamosan növekedni kezdett, az épp hatalomra jutó náci párt pedig a repülőtér fejlesztéséről határozott.A terveket Prof.Ernst Sagebiel készítette, a megvalósítás körül pedig Albert Speer bábáskodott, és a végeredmény pedig magáért beszél,: grandiózus, ikonikussá vált terminálépület, a hitleri Germánia birodalmi építészetének egyik legjelentősebb darabja, melyet később sokan minden repülőtér ősanyjának neveztek.

Tervek...

..és a valóság

Az elrendezés a mai szemnek szokatlan, de a harmincas években az az elgondolás volt, hogy mindent egy épületben helyeznek el, így az épület egyben hangár is, forgalmi előtér is, tetővel. Ez utóbbi nem akármilyen műszaki teljesítmény: a félköríves épület 1,2 km hosszan terül el, a tetőrendszer pedig negyven métert nyúlik a beton fölé… A tető úgy lett kialakítva – Göring ötlete alapján – hogy a repülőtérre tervezett légi parádék lelátójaként is funkcionáljon. A korszerűségére jellemző, hogy a berlini vasúti hálózattal is összekötötték, mely a pincéből indul…

A köríves tető

A levegőből...

A második világháború alatt polgári reptérként funkcionált, az orosz seregek azonban így is csak hatalmas véráldozatok útján tudták elfoglalni. A védők a földalatti alsó szinteket aláaknázták, a szovjetek pedig elárasztották, a feltárás és a mentesítés a mai napig nem történt meg. 

1945

Tempelhof igazából az ún.: berlini légihíd miatt vált igazán híressé: a második világháború befejezése után a négy szövetséges egymásnak feszült, a felosztott Németországban illetve a négy részre osztott Berlinben egyaránt. Az értéktelen birodalmi márka helyett a nyugati szövetségesek új fizetőeszközt vezettek volna be, ezt az oroszok ellenezték, ők a saját keleti márkájukat (Ostmarkt) erőltették. Az acsarkodásnak az lett a vége, hogy 1948.június 20.-án bevezetésre került a nyugat-német márka, az oroszok pedig blokád alá vonták Nyugat Berlint. Lezárták az autópályát, megszüntették a városba irányuló szállítmányokat és korlátozták, majd teljesen megszüntették az áramszolgáltatást is a nyugati rész felé.

A fegyveres konfliktus helyett egy megoldás maradt: légi úton pótolni a hiánycikkeket. A bökkenő csak az volt, hogy az amerikai hadsereg kapacitása napi 700 tonna volt, a város szükséglete pedig ennél jóval több…Clay tábornok, az amerikai hadtest parancsnoka a következőket közölte Ernst Reuter polgármesterrel :” Nézze én kész vagyok megpróbálni a légihidat. Nem tudom garantálni, hogy működni fog, és biztos vagyok benne, hogy még a legjobb esetbe is fázni fognak az emberek és éhesek lesznek. És ha a berliniek nem tartanak ki, elbukik az egész” De kitartottak és működött… Három , egyenként húsz mérföldes légi folyosón közelíthették meg a gépek Tempelhof-ot,az amerikai–brit zónából hárompercenként szálltak fel a gépek, a kifutón pedig a hatékonyság érdekében a pilóták ki sem szállhattak a gépből, az enni-innivalót mobilbárokon szállították, a személyzetnek a legcsinosabb berlini fräuleinek szolgáltak fel. Az oroszok kezdetben megmosolyogták a légi szállítás ötletét, majd látván hogy működik a rádióadást zavarták, majd a szállítógépek mellé repülve lövéseket is leadtak, hiába. A légihíd a telet is kibírta, holott akadt nap, amikor csak egy gép tudott leszállni. Az amerikaiak 1949 húsvétján igazi mélyütést vittek be az oroszoknak: egy 24 óra alatt 1383 felszállást hajtottak végre, melynek során 13 tonna szenet juttattak Nyugat Berlinbe…. A húsvéti parádé után az oroszok belátták, hogy a blokád értelmét vesztette és megszüntették.

Amerikai gépek a légihíd idején

A blokád idején kezdték el építeni Berlin észak-nyugati részén a Tegel repülőteret, majd a blokád megszűnése után párhuzamosan működött mindkettő. Az 1950-es 1960-as években Tempelhof forgalma jelentősen emelkedett, itt volt a PanAm légitársaság európai székhelye, az amerikai hadsereg katonai gépei is igénybe vették. 1975-ben a PanAm és a British Airways is kiköltözött a repülőtérről, 1985-ig szinte csak az amerikai hadsereg használta. 1990-ben nyitották meg újra a nemzetközi utasforgalom előtt. Az NDK bukása után a város megörökölte a Schönefeld repülőteret is, azonban a három már kezdett sok lenni, ezért egy, csúcsrepülőtér marad, a többit pedig szépen egyesével bezárják majd. Elsőként Tempelhof-ot érte el a vég : 85 év után, 2008-ban bezárták. Bezárása után a terület a városi önkormányzat kezébe került, napjainkban Tempelhof Park-ként nevezik, koncertek, szabadtéri programok helyszíne.

A repülőtér a mai napig látogatható, szervezett csoportok formájában is. időnként pedig kifejezetten a fotósok kedvébe járva fotótúrákat szerveznek a komplexumban. Néhány képet látva a mai napig fantasztikus hangulata van…..

A csarnok

Bővebb infó itt : https://www.thf-berlin.de/en/