Egyéb kategória : Monostori erőd, Komárom

Monostori erőd, Komárom

A közelmúltban végre egy gyerekkori álmom is beteljesült, a saját szememmel láthattam a magyar történelem egyik emlékét, a Komáromban található Monostori erődöt. Ha kisgyerekként valaki elképzel egy várlátogatást, na az pont ilyen mint amin részt vettünk. Szóval....

A Monostori erőd fentről

 

A Monostori erőd nem egy klasszikus , bástyás tornyos vár, hanem egy erőd, azaz egy erődrendszer része. A Trianon előtti Magyarország  Komáromnál , a Duna két partján  létrehozott védelmi rendszerének szerves része, ami több erődből és védelmi vonalból áll. A Duna bal partján , a mai Szlovákiában található az Öregvár és az  Újvár valamint a Vág és Nádor Vonal. A magyar oldalon áll a Monostori erőd, a Csillag erőd és az Igmándi erőd.

Az erődrendszer

 

Az erődrendszer története egészen a mohácsi vereségig nyúlik vissza, majd amikor a törökök 1541-ben elfoglalták Budát, Ferdinánd osztrák császár elrendelte Komárom  várának megerősítését. Az Öregvár első próbatétele az 1594-es ostrom volt, a jelentős túlerőben lévő török sereg azonban nem tudta bevenni az erődöt. 1673-ra felépült az Újvár, azonban az 1682-es árvíz jelentős károkat okozott az erődökben, majd a Rákóczi  szabadságharc után a Habsburgok a várak lerombolását fontolgatták. Szegény embert az ág is húzza, 1763-ban és 1783-ban a környéken erős földrengések voltak, ami a már elhanyagolt erődrendszernek sem tett jót.

A komáromi erődrendszer újjászületésére egészen a napóleoni háborúkig várni kellett. 1809-ben I. Ferenc császár teljes udvartartásával Komáromig szaladt, itt talált menedéket a francia hadak elől. A császár ekkor határozta el, hogy itt kell felépíteni Európa legnagyobb és legmodernebb erődrendszerét.1827-1839 köz korszerűsítették a már álló Öregvárat és Újvárat, valamint elkészültet a Csillagerőd, az Igmándi erőd és a Monostori erőd terve is. Az 1848-49-es szabadságharc azonban közbeszólt... A magyar kézre került várak 12.000 fős védőserege sikeresen verte vissza az osztrák támadásokat.1849 tavaszán Klapka György tábornokot nevezik ki a vár parancsnokának, aki sietve hozzá is lát a Monostori erőd és az Igmándi erőd építésének is, azonban a fokozódó osztrák ágyúzások miatt félbe kellett szakítani a munkálatokat. 1849 nyarán a várban 18200 katona és 300 ágyú teljesített szolgálatot, a világosi fegyverletétel után Klapka egészen szeptember végéig tartotta a várat, majd a védők és alakosság részére garantált amnesztia és menlevelek birtokában feladta a várat.

 A szabadságharc leverése után az osztrák hadmérnökök munkához láttak, kiépítették a Vág és a Nádor vonalat a város körül . 1871-re elkészült a Monostori erőd majd 1877-re megépítették az Igmándi erődöt is, ezzel vált teljessé az erődrendszer. De...mire elkészültek ezzel a gigaberuházással, a korabeli haditechnika óriási fejlődésnek indult, a falak  már nem lettek  volna képesek ellenállni az új haditechnikai eszközök okozta pusztításnak, magyarul elavult  az egész felépített erődrendszer.....Átépíteni horribilis pénzbe került volna, így aztán megmaradt ilyennek , egyre inkább kiképzőközponttá vált,  időszakonként 10.000-nél is többen állomásoztak itt !!! Trianon után az erődrendszer bal parti része Csehszlovákia része lett, majd a második világháború után még a térképről is eltüntették, ugyanis a megszálló szovjet Déli hadseregcsoport Európa legnagyobb lőszerraktárát rendezte be a Monostori erődben, a Csillagerődben szükséglakásokat alakítottak  ki, majd 1970-től zöldségraktárként funkcionált..... A berendezkedést olyan oroszosan csinálták, de erről majd később....

A szovjet haderő kivonulása után 1991-ben állami kézbe került a magyar oldalon álló három erőd. A Monostori erőd aknamentesítése után a "rejtőzködő műemlék" 1995 óta látogatható, azonban a Csillagerőd 2004-ig volt zöldségraktár... Az itt elhelyezett lőszerraktár nagyságát  megemlítendő, a szovjet hadsereg 1400 vagon lőszer elszállítását ismerte el hivatalosan, azonban a magyar vasutasok eszén nem lehet túljárni: folyamatosan számolták a szállításban résztvevő vagonokat, a számláló a végén 11.000 vagonnál állt meg...Nem tévedés, 11.000 vagon lőszer! Csak egy pillanatra gondolkozzunk el azon , hogyha valami oknál fogva ez a mennyiség felrobban.....

Napjainkra az erődrendszer szépen csinosodik,  az udvar hatalmas területe ad otthont évente az amerikai autó fesztiválnak, koncerteknek és sok minden másnak...

Magát az erődöt eltéveszteni sem lehet: az 1-es főúton keresztül kell haladni Komáromon, majd egy vasúti átkelőhely után szinte neki megy az ember a hatalmas, kőjelzőnek, amin a Monostori erőd felirat fogadja a látogatót. Az aszfaltozott parkolóból egy pár perces sétával el lehet jutni a főkapuhoz, és a hűvös kapualjban található jegypénztárhoz, ahol a várral kapcsolatos szuveníreket is lehet venni. 

Főbejárat

A várba belépéskor eldönthetjük, hogy egyedül kószálunk,  - és nagy valószínűséggel eltévedünk és valami érdekeset hagyunk ki - vagy potom 300 forintért vezetést kérünk, és akkor tuti jól telik a következő pár óra. Az utóbbit választottuk, és nem bántuk meg. A túra a bejárattól balra található vármúzeumban indult, ahol három kiállító terem van berendezve, a folyós falain a vár építését és fejlődését bemutató rajzok és festmények láthatóak, a teremben pedig különböző korok haditechnikai eszközei, egyenruhái  a katonakorok írásos emlékei , fényképek és egy valódi ágyú is látható. Az első teremben az erőd makettje látható,meglehetősen szép darab....

Egy rövid történelmi áttekintés után  nekivágtunk a sétának, előtte azonban kaptunk egy kis munkavédelmi oktatást :  szovjet "barátaink" itt tartózkodásuk ideje alatt egy ismeretlen összetételű , vörös színű  (mi más) festékkel kétméteres magasságig bemázolták az erőd falait. Olyan jól sikerült, hogy még most is fog, illetve nyomot hagy a ruhán, ezért ha nem muszáj, ne dőljünk neki a falnak....A főbejáratot elhagyva jobbra fordulva először az egykori istállókat néztük meg, vagyis ami maradt belőle: az orosz hadseregnek ugyanis nem volt erőssége a műemlékvédelem, ezért a lőszeres ládák bepakolásakor ami útban volt azt leverték. Erre a sorsra jutottak az egykori istállók köböl faragott etetői és itatói illetve az elválasztófalak is,  egy-két helyen azonban még látható  ezek egy darabja, vagyis ami maradt belőle.

Az istálló egy része

 Elég hamar feltűnt, hogy a helységek viszonylag nagy belmagasságúak, és a falakon 3-4 méter magasságban  különféle orosz "irodalmi idézetek" illetve nevek és városok valamint dátumok vannak a felkarcolva :-) ...Grísa és Misa ugyanis ha unta magát, felmászott a ládák tetejére , és örökre felvéste nevét és Szmolenszk városát a falra :-) Örök emléket hagytak itt, nem vitás :-) 

Üzenetek a múltból....

A istállókból kisétálva egy igen különleges helyre mentünk: aki volt katona, vagy ilyen irányú pályát választott, az tudja, hogy a katonát először meg kell tanítani a lőelmélet bizonyos dolgaira, majd ezek után a fegyverhasználatot sulykolták belé. Ezt leggyakrabban a lőtéren hajtják végre, előtte lőelméleti foglalkozásokat tartanak. Erre az erődben egy külön lőelméleti oktatótermet alakítottak, ki, ami egyedülálló a világon. A hatalmas , halvány sárgára festett terembe lépve elképesztő látvány fogadott: a világháborús katonai dörgedelmek mellett a terem falaira vannak felfestve a lőelmélet alapjai, a csapott célgömbbel való célzástól kezdve egészen a különböző tüzelési típusokig.  Annyira precíz az egész, hogyha a plafonra pillantunk, ott  repülőgépek sziluettje van felfestve,  illetve annak lelövésének elmélete... Szenzációs!

A lőelméleti terem

 Vezetőnk közben halkan megjegyezte, hogy ezek eredeti (!) feliratok: a két világháború közt katonák ezrei tanultak ezek közt a falak közt.... A teremből továbbhaladva egy kisebb helységben a korabeli rádiós és hírközlő eszközök voltak kiállítva, a csoport néhány fiatal tagja értetlenkedve nézte a fekete telefonkagylókat :-)... Ezután az erőd egyik leghosszabb, 156 méter hosszú folyósólyán baktattunk végig,a folyosó jellegzetessége, hogy bal oldalról nyíltak a körletek, jobb oldalon pedig bizonyos távolságonként kisebb beugrók vannak kialakítva, mindez azért, hogy a beáramló támadó ellenséget közelharcra kényszerítsék , ugyanis ezekből a beugrókból illetve a körletekből az egész folyosót tűz alatt lehetett tartani.

156 méter

A jó kis séta után az egyik bal oldali körlet a korabeli magyar haderő körletének van berendezve: nem mondanám luxus hotelnek... Egy körletben 30 katona volt bekvártélyozva, , a berendezés puritán, a "fűtésről" egy kis dobkályha gondoskodott... Az akkori szigetelési technikákat ismerve , ebben a téglahodályban nem izzadtak le a bakák a melegtől...Az ajtó mellett  egy kis helység található, ide azokat "invitálták", akik nem bírtak magukkal, ugyanis minden körletnek volt egy cellája. A renitens ide beállt ajtó becsuk, bezár, annyi helye marad hogy egy vödör befért a szükségletek elvégzése céljából, illetve egy kis ablakon kapta a kaját.... 

A magyar katonai körlet

Továbbhaladva  megnéztünk egy, az orosz hadsereg által raktárnak használt körlet berendezését, hát mit mondjak, a katonáké ehhez képest luxus volt: lőszeresládák, fegyveres őrség, hazafias jelszavak a falon... 

Az orosz belső dizájn

Az épület utolsó nagy dobása a korabeli toalett volt : háááát...leírni sem egyszerű de azért a következőt kell elképzelni: egy nagy kör alakú vájat a helység közepén, fa választókkal elszeparálva, egyszerre nyolcan tudtak "helyet foglalni" és elmélkedni az élet dolgain, de mindezt gyorsan, mert a helységnek ajtaja nem volt :-) Egy unatkozó korabeli művész a falra felkarcolta, hogy is nézett ez ki, a látvány magáért beszél :-) 

A toalett  üzemi rajza :-)

Az épületből kijőve szinte hasba vágta az embert a kinti meleg és a fény... az erőd távolabbi sarkába sétáltunk át, közben idegenvezetőnk a hagyományőrző egyesületek sztorijaival szórakoztatott bennünket. Többek közt mesélt az erőd falairól is majd megkérdezte, tudjuk-e, miért mozaikszerű kövekből van a fal építve ... Mivel senki nem tudott értelmes választ adni, megtudtuk tőle, hogy  ez egy védelmi eszköz, ugyanis ha találatot kap a fal, nem omlik össze,mert a mozaikszerű kövek kitartanak, nem úgy mint a sima , hagyományos fal.....

 A komplexum túlsó sarkában  megint egy hosszú folyósón sétáltunk végig, a fényt a falakba vájt lőrések biztosították, majd ismét a szabadba érve a főbejárattal szemben bástya udvarára jutottunk. Az épület úgy van kialakítva, hogy  ha az ellenség ide bejut, a támadókat a  bástyában elhelyezett ágyukkal és a kialakított gyalogsági beugrókkal jó hosszú ideig fel lehetett tartóztatni . Innen visszamentünk a belső részben kialakított folyósóra, majd a túra egyik különlegessége következett: van az erődnek olyan része, ahol a mai napig nincs se villanyvilágítás, sem természetes fény, ez a sötét folyosó.... A túravezető itt mindenkit megkért arra, hogy a mobilt  tegye el , majd nekiindultunk, szépen libasorban  a nagy sötétségnek. Tájékozódni csak a fal kitapogatásával lehetett... A mintegy százméteres sötétben bolyongás óriási , itt megtapasztalja  mindenki a saját korlátait. A természetes fényre érve a vezetőnk zseblámpájával megvilágította sötét folyosó tetejét: jó néhány denevér tanyázott ott, az még okozott volna galibát , ha felriasztjuk őket :-) A déli bástyán kijőve már csak egy igazi látnivaló maradt: a Dunai Bástya. Az erőd talán legismertebb látnivalója közvetlen a Duna partján áll, mellette egy kapu található, anno itt masírozott ki a sok baka a Dunára fürödni... Hetente egyszer, télen-nyáron :-)

Balról a Dunai bástya bejárata

 A bástya kapualjába belépve balra egy helységben az itt dolgozók "restauráltak" egy korabeli toalettet,  így már azért teljes lett a kép :-)

A korabeli wc....

 A bástyába érve, egy, minden igény kielégítő kis kávézó található, ahol különféle szuveníreket is lehet venni -  a Monostori erődös bádogbögre jött is haza :-) - mai elvárásoknak megfelelő mosdókkal és nem utolsó sorban Wi-fi -vel. A bástyából egyenesen a Duna melletti hajókikötőhöz lehet kimenni, illetve lehetőség van felmenni a bástya tetejére is, kilencven-valahány lépcső megmászása után  egy kialakított lőállás mellől remek a kilátás :-)

A Dunai bástya a folyó felől

A bástya udvara

Kilátás a tetejéről

Séta közben azért hallottunk nem egy érdekes dolgot : például azt, hogy a szovjet hadsereg a lőszereket vonattal szállította az erődbe. A valamikori sínrendszer a z udvar közepéig húzódott, és két bejáraton át lehetett bejutni az erődig. A külső őrséghez érkező szerelvényről lezavartak mindenkit, még a mozdonyvezetőt is, a szerelvényt a katonák vitték el a belső ellenőrzési pontig, majd egészen az erőd udvaráig. Ha a masiniszta jóban volt a katonákkal , akkor a belső őrségig még eljuthatott, onnan aztán sehova, a világ összes pálinkájáért sem engedték tovább.... A két őrség hermetikusan el volt zárva egymástól, volt olyan egykori szovjet katona, aki a hároméves szolgálat alatt egyszer sem járt az erődben, a rendszerváltás után aztán turistaként visszajött és megnézte, hol és mit is védett Ő annak idején....Az őrségben álló, de még az itt szolgálók körében is szigorúan tilos volt a dohányzás, akinél öngyújtót vagy gyufát találtak három évre bebörtönözték, némileg érthető , hogy miért...A kivonulás után a műszaki mentesítő alakulat jó néhány "meglepetést" talált,  nem egy éles gránátot kellett hatástalanítaniuk. Habár az erőd már mentesített terület, a túravezető elmondása szerint a külső részeken a mai napig találnak, kézigránátot, vagy egyéb  dolgokat....

Az erődben további kiállítások láthatóak, például  van itt kenyérmúzeum, ugyanis több pékség is volt kialakítva - etetni kellett a sok éhes szájat - illetve  egy interaktív játék is várja a látogatókat : egy , a kazamatákban kialakított túrához egy igényes füzetecskét állítottak össze, a végrehajtott feladatok után  feljegyzéseket kell írni, a talált betűkből a korabeli katonaélet hitvallásait lehet kirakni.

Több mint két órát töltöttünk az erődben, rendkívül tartalmasan telt az idő, a túravezetőnk pedig kis túlzással az utolsó tégláról is tudott mesélni. Kihagyhatatlan élmény , bármikor újra végig sétálnám !