Kitzbühel - Ellmau - Grießbachklamm
A nap első sugarai még éppen csak megjelentek a szállodából
is remekül látható Kitzbüheler Horn csúcsán, mi már Kirchberg utcáin sétáltunk.
És nem voltunk egyedül :-) Persze a kis alpesi település ilyenkor még nagyon csendes,
így zavartalanul lehet nézelődni, és a
környéket felderíteni, a pékséget
például villámgyorsan megtaláltuk, nem mintha szükség lett volna valami kajára,
de elég volt csak a friss pékárú illatát követni :-)
 |
| Morgen ! |
 |
| Kirchberg reggel |
 |
| A falu temploma |
Mint minden osztrák faluban a temető itt is pazarul rendben tartott, már-már
turistalátványosság, mint ahogy a falu központjában álló templom is, a
muskátlival borított házakról nem is beszélve...A nézelődésnek azonban a korgó gyomor véget vetett, eljött a
reggeli ideje, a szállásra visszasétálva elfogyasztottuk hát a minden igényt kielégítő reggelinket, majd
buszra szállva elindultunk a néhány kilométerre lévő Kitzbühelbe.
 |
| Kitzbühel |
A kétezres hegyekkel körülölet Kitzbühel Ausztria egyik
legfontosabb téli üdülőhelye, de van itt látnivaló nyáron is. A város szélén
található parkolóból pár perc alatt be lehet sétálni a településre, elsőre
szokatlan volt, hogy az út melletti réten egy nagyobb csoport jógázott éppen.
Kitzbühel történelme a késő bronz korig nyúlik vissza, első
írásos említése 1170 körülről származik. A XIII.-XIV században a kereskedelem
révén egyre bővülő városka folyamatosan fejlődött és egyre több szállót
építettek. A XVII-XIX században azonban
a háború elérték a települést, és Kitzbühel is részt vett Tirol felszabadítási
küzdelmeiben is, majd egy időre Bajorországhoz csatolták,aztán Napóleon bukása
után ismét Ausztriához került. A két világháború elkerülte a települést azonban
sok nemzetszocialista vezetőnek volt itt "hétvégi háza", többek közt
Göring , Ribbentropp és Hitler kedvenc filmese, Leni Riefensthal is sűrűn
megfordult a környéken.
A XX.század második felétől
a település felkapott üdülőhely lett
illetve sok ismert ember is ideköltözött, itt él például Franz
Beckenbauer, a Kaiser, a német labdarúgás Istene, Haddaway az egyszámos
popzenész,2016 -os haláláig Heinrich
Harrer hegymászó, akinek történetét Brad Pitt főszereplésével Hét Év Tibetben
címmel láthattuk, illetve itt élt Ian Flemming, James Bond szülőatyja is.
Veretes névsor, és ez csak néhány név a sok -sok celebritás közül....
A középkorban úgy tartották, hogy amelyik településnek temploma van az viszonylag jól el van
eresztve anyagilag. Nos Kitzbühelben mindjárt három templom is épült, közel
egymáshoz, s ez sok mindent elárul: a mai napig is látszik, hogy a település
igen gazdag. Mindez már a temetőben illetve a templomok körül is szembeötlik,
de a történelmi belvároson is látszik. A templomkert mellett elsétálva megálltunk egy pillanatra a hős tiroli
szabadságharcos, Andreas Hofer szobra előtt, aki kis seregével
három alkalommal verte meg Napóleon seregeit. Mivel minden csoda három
napig tart , a franciák valahogy elfogták
a szabadságharcost, és hogy megtörjék a helyi ellenállást, egyből le is
fejezték....Andreas Hofer és hőstette azonban a mai napig él a tiroliak emlékezetében,
ennek több helyen látható jele is van.
 |
| Az óváros |
 |
| Andreas Hofer szobra |
2005-ben egyszer már jártunk itt,
örömmel tapasztaltam, hogy a kis pékség, ahol anno az echte tiroli rétest
vettük még mindig meg van, és a pékárúk is ugyanolyan gusztusosak :-)A pékség
mellett néhány lépcsőt leküzdve máris az óvárosban sétáltunk. Kevesen voltak
még rajtunk kívül az utcán, majd a
Rathausplatzon áthaladva balra fordultunk és
elsétáltunk a hely kaszinó előtt, hogy azután a tartományi hivatal előtt
a falon látható Kitzbühelt ábrázoló
alkotást nézzük meg, ami az 1620-as állapotot mutatja.... ami tulajdonképp a
mai állapotot is ábrázolja, mert az
óváros pontosan így néz ki, csak időközben a környék is benépesült.
Rövid séta
után aztán visszaballagtunk a parkolóba, ahová közben a buszunk mellé egy
másik, formás jármű is odaállt: az 1.FC Köln labdarúgó csapata a környéken
készül a következő szezonra, az általuk használt , jellegzetes kecskés busz
állt a miénk mellett.
 |
| A kölni csapatbusz |
Ezután a nap következő , mondhatnám úgy is fénypontja következett
: Ellmau felé vettük az irányt. Azt
gondolom minden felkészült Bergdoktor rajongó tudja, hogy a sorozat Ellmauban és
környékén játszódik: a doki rendelője Ellmauban van, a sorozatban látható
Wilden Kaiser vendéglő a szomszédos faluban Going-ban és így tovább...Kitzbühel és Ellmau nincs
messze egymástól, Ellmauba érve a helyiek rögtön emlékeztetik rá a turistát,
hogy hol is jár :
A kialakított buszparkolóból rövid sétát tettünk a
településen, és nem volt olyan sarok, vagy szuvenír árus ahol ne lehetett volna
kapni Bergdoktor-os csecsebecsét, hiába az üzlet az üzlet :-).
A falucska gyönyörű, tiszta , az utcákon pedig több medencés, ivóvizes kút található, jéghideg ,
kristálytiszta vizet kínálva a szomjas utazóknak.
 |
| Ellmau |
 |
| hideg víz |
A falucskában tett séta után
a busz átgurult a felvonók előtti parkolóba, innen egy kb. 400 méteres,
emelkedőn tett séta után máris a filmsorozat ikonikus helyszínén álltunk a Faistenbichl 15 szám előtt , itt áll a
sorozatban is látható rendelő. A ház előtti parkoló a tv-ben nagyobbnak tűnt,
de egyébként minden pontosan úgy áll...A
ház körbejárható,- hátul lenne még mit
pofozni rajta :-) - bemenni sajnos nem lehet, a kis ablakon betekintve azonban
látszik, hogy aktív használatban van, a díszlet ugyanis be van állítva, a szereplőknek csak be kell
lépni és már mehet is a munka.
 |
| A Bergdoktor rendelője |
A házon
még az idén tavasszal elhunyt, Siegfrid Rauch által játszott
dr.Melchinger rendelési időpontját jelző tábla van kihelyezve, de ezt gondolom
majd módosítják. Néhány percig tartó őrült fotózás vette kezdetét, majd a fotók elkészülte után lesétáltunk a buszhoz,
innen pedig az Ellmi's Zauberwelt megtekintése következett, ami nem más mint
egy vidámpark és túrázó hely 1550 méteres magasságban. A régi Hartkaiserbahn
helyett immár modern kabinos felvonóval lehet feljutni, lent a jegypénztárnál
is és fent is egy hatalmas , zöld ,
sapkás béka fogadja a látogatót: ő Ellmi, , akinek varázslatos világa fent
található a hegyen. A csodavilágba érve egy hatalmas vendéglő fogadja a
turistát, a kiszolgálás nagyon gyors és hatalmas mennyiséget kap az éhes
vándor.
 |
| Ellmi |
Az ebéd után egy laza séta következett: a jól kiépített
túraútvonalat követve először egy mókás vízköpő mellett haladtunk el : a kis
patak hídján átkelve egyszer csak vizet kapunk a nyakunkba, ha nem
vagyunk elég figyelmesek és gyorsak.....
 |
| Jön a víz |
Azután következik az esőerdő: itt néhány
helyről váratlanul vízpára érkezik, miközben az erdő lényei kinevetnek
bennünket. Szó szerint... Úgy van kiépítve az egész, hogy a növények közt
elhelyezett hangszórókból hallgathatjuk a
beszélgetéseket illetve a kacarászást, miközben vadul forog a fejünk, és
keressük a hangok forrását :-)
 |
| Kezdődik az esőerdő |
A túraúton tovább haladva egy kis dombon kialakított képkeretbe beállva jópofa fotót lehet készíteni, majd az Óriások székei következnek, amik háromszor akkorák, mint egy átlag ember, de könnyen fel lehet rájuk mászni. Innen aztán a játékok elfogynak és a túraútvonal kisebb-nagyobb emelkedőkkel tarkítva, lélegzetelállító látványt kínálva folytatódik tovább. Nem túl meredek, könnyen járható és a panoráma mindenért kárpótol :
 |
| No comment |
...egyébként a sorozat néhány epizódjában ez a környék is szerepel:-). Séta közben békésen legelésző tehenek mellet haladtunk el, majd egy kis tó mellett nézelődtünk pár percig. Innen már látszott a Tanzbodenalm - egy fogadó - és hamarosan elértük a Brandstadl felvonót és a mellette kialakított játszóteret: az egész túra kb. egy és háromnegyed óráig tartott, de minden percét megérte.
 |
| alpesi idill |
 |
| A túra vége |
Összevárva a csoport tagjait a felvonókkal szépen lementünk
a völgybe, majd buszoztunk egy kicsit, hogy
azután végigsétáljunk a Grießbachklammon. Az Erpfendorf mellett található
vízesést egy , az út mellett lévő parkolóból lehet megközelíteni. Egy kis hídon
áthaladva egy darabig az út mellett sétáltunk, majd befordul az út az erdőbe. A
terep itt még sík, aztán egy kihelyezett tábla mutatja az útirányt.
A közeli hotel igyekezett meglovagolni a szurdok jelenlétét
és a háromféle túraútvonal egyike úgy van kialakítva, hogy a hoteltől indul,
végigvezet a szurdokon, majd a hegyet megkerülve a hotelhez visz vissza.
Ügyes....Mi azonban nem ültünk fel némi reklámnak és a könnyebben teljesíthető
úton mentünk. A kristálytiszta vizű patak mellet az út is emelkedni
kezdett, helyenként már a kialakított
lépcsők is megjelentek, majd egy függőhíd következett. Érdekes volt, hogy a
remekül kiépített útvonalon csak a sziklafalra raktak kapaszkodót, a víz felé
nem ...
Viszont a látvány magáért beszél, az ember egy idő után már nem is
foglakozik azzal, hogy hol kell kapaszkodni, hanem a környezetét csodálja, és
egyszer csak azon kapja magát, hogy a vízmosásban, a mederben kis
sziklaszobrokat épít :-)
A második függőhíd után egy sík rész következik, majd a
szemünk elé tárul egy kisebb zuhatag, itt van vége a túrának. Nagyon jól néz
ki, bár ha kicsit bővebb a víz a szurdokban még szebb lehet a látvány.
Visszafelé ugyanazon az úton kell menni, eltévedni lehetetlen. Az egész túra
kényelmes tempóban kb. másfél óra, megszakadni sehol sem kell, kényelmesen
járható a terep. Miután visszamentünk a buszhoz, kb. félóra alatt a szállásunkra
értünk, ahol hamarosan várt minket a vacsora. Kaja után akinek volt kedve és
ereje még mászkálhatott a környéken, vagy a szobája erkélyéről gyönyörködött a
tájban, s ez remek alkalom arra, hogy a szürkületben az utcán sétáló
ismerősöknek a mobilja lámpájával integessen
az ember az erkélyről :-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése