Ugrás a fő tartalomra

A Cseh világörökségek és a száztornyú Prága 4.nap




Kutná Horá-Telc-Hazaút

Negyedik napunk reggele köszöntött ránk Prágában, és egy darabig az utolsó is.... Összerámoltunk, lementünk reggelizni - a szokásos bábeli zűrzavarban - majd  cuccok a buszba, és indulás. Na még nem egyenesen haza, várt ma még ránk két világörökségi helyszín,  elsőnek Kutná Horá vettük az irányt.  Most lényegesen gyorsabban kijutottunk Prágából, lévén a külvárosból gyorsan elérhető a sztráda. A már megszokott zötykölődést egy idő után tükörsima vidéki országút váltotta fel és az őszi színekben pompázó  dimbes-dombos cseh táj  is sokkal barátságosabb lett annál, mint ami az autópályáról látható.

Kutná Horá

A kb. 75 kilométeres utazás nem tartott sokáig, pontban kilenc órakor a város egyik nevezetessége ,az osszárium  vagy más néven csontkápolna előtt álltunk.  1278-ban a helyi apátot II.Ottokár király a Szentföldre küldte, s amikor az apát hazaérkezett, hozott magával némi földet a Golgotáról, s ezt széthintette az apátság kertjében. Eme nemes cselekedet híre hamar elterjedt,  s ennek hatására igen vágyott temetkezési hely lett, és a temető területe hatalmasra duzzadt. 1400 körül épült a gótikus kápolna és itt helyezték el a korábban eltemetettek csontjait is. A Schwarzenberg család 1870-ben megbízta Frantisek Rin fafaragót, hogy rendezze a kápolnában található csontokat, mivel több területet nem tudnak biztosítani. A jóember hátborzongató munkát végzett, az egyszer biztos...  A kápolna ajtaján belépve  az edzett horror fogyasztók is ledöbbennek :  egy, az emberi test valamennyi csontját felhasználva készült csillár az amit először megpillant a gyanútlan látogató, és ha nem figyel, a terembe vezető lépcsőt rögtön gurulva teszi meg. A terem közepén négy kőalapzaton egy -egy csontokból készült oszlop látható,  és a terem valamennyi oszlopát csontok díszítik.  A teremben négy , harang alakú csonthalom látható  az egyik előtt  emberi csontokból  van kirakva a Schwarzenberg család címere is....


A csontkápolna első látásra....

Csontcsillár

Csontok mindenhol

A Schwarzenberg címer

Így nappali fényben is erős a látvány, de egy új ötletnek köszönhetően speciális night tour-okat is szerveznek, amikor is  gyertyafényben lehet lejönni borzongani egy kicsit.....

A kápolnából kijőve egy pár perces sétát tettünk a környéken,  meglepő volt hogy szinte teljesen kihalt volt minden, a helyiek talán csak most ébredeztek....
Buszunkba visszaülve átgurultunk a városon,  hogy a másik helyi nevezetességet is megnézzük, ami nem más mint  a Szent-Borbála templom.

Kutná Horá  városkép kora ősszel



A Szent Borbála templom 

A helyi becsvágyó bányászvállalkozók alapították a templomot 1388-ban, a bányászok védőszentjének, Szent Borbálának a tiszteletére. A városfalon kívül épült templomnak impozánsnak kellett lennie és  egyes történelmi források szerint kétszer akkora volt , mint amit ma láthatunk.

A buszparkolótól néhány perces sétával érhető el a templom, amit egy szép kis park vesz körül, és a templom melletti  sétányról remek a kilátás a városra.

A kilátás

Maga a templom szakaszosan épült, ahogy a bányászoknak pénzük volt rá. A huszita háborúk idején mintegy hatvan évig állt a munka, majd 1482-ben fogtak neki a folytatásnak.1588-ra elfogytak az építkezésre szánt források és a templomot egy ideiglenes fallal lezárták. 1626-ban a jezsuitáké lett ők is alakítottak rajta, majd a város 1884-ben újraindította az építkezést, ami 1905-ben fejeződött be.
Az oldalajtón át mentünk be a templomba,  ami belülről is igen remek állapotban van.  A plafonon  több nemesi címer is látható, azonban ez ne tévesszen meg senkit: ennyi nemesi család nem volt a környéken, viszont bárki, akinek volt pénze csináltathatott magának címert, és némi adomány fejében a plafonra is felfestették.....


Szent Borbála a bányászok védőszentje

Címerek a plafonon  

A benti nézelődés után a templom melletti sétányon is lehetett nézelődni egy keveset, az egész egyházi épületkomplexum egy területen van és kényelmesen körbe is lehet járni.  Lassan azonban indulnunk kellett tovább, mai második  világörökségi látnivalónk , Telc felé...

A mintegy egy és háromnegyed órás út során a vidéki Csehországban gyönyörködhettünk, sőt egy katonai reptérre is rálátásunk volt. A száz egynéhány kilométert leküzdve déli tizenkettő után néhány perccel érkeztünk meg Telcbe. A város első írásos említése a 14. századból származik, az óváros területén található várkastély és a háromszög alakú tér a középkori eredetű reneszánsz és barokk  házaival 1992 óta a Világörökség része.

Az óváros felé sétálva azon gondolkoztam, hogy egy teljesen átlagos, jellegtelen város hogy lehet  világörökségi helyszín, aztán amikor a várkastély  kapuján átsétáltunk, rögtön megértettem, hogy miért. Elképesztően jó állapotban lévő, egytől -egyig különböző házak állnak a téren , egy szökőkút és egy, a pestisjárvány emlékére található oszlop is látható még . Az időjárás azonban itt is közbeszólt némi eső formájában ... 

Telc Főtere






Az árkádok alatt azonban valami teljesen nem ide illőt is láttunk...a szűk hely miatt két komplett kínai áruház is a  járdára pakolja ki a cuccát....Azt végképp nem értem, hogy mi keresnivalója van egy világörökségi helyszínen a filléres gagyinak.....Ettől eltekintve azonban  fantasztikus hangulata van a térnek,  a rossz idő ellenére is jó néhány fénykép készült....A nézelődésnek hamar vége lett indultunk hát hazafelé...Mintegy négyszáz kilométer állt még előttünk. Znojmo-n áthaladva a cseh -osztrák határ előtt  elgurultunk az Excalibur City előtt - ami egy bevásárlóközpont-kaszinó-vidámpark  egyben, majd Kleinhaugsdornál átgurultunk Ausztriába,  innen Bécs érintésével haladtunk tovább, hogy aztán  Hegyeshalomnál  lépjünk magyar földre.


Konklúzió : aki nem volt még Prágában az ne habozzon egy pillanatig se...Gyönyörű a város, a kaja remek,  - igaz a felszolgálók olyanok amilyenek - a sör pedig elsőrangú. Csehország látnivalói elsőrangúak, és  Prága is az a város, amit nem elég egyszer látni!!!!!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Sörözzünk !!! Az osztrák söripar remekei :-)

Az előző poszt végén írtam, egy kis helyi fesztiválról. Azt tudni kell, hogy Ausztriában, Svájcban és Németországban is az emberek minden lehetőséget megragadnak, hogyha szórakozásról van szó. De, ezt is ésszel teszik :   teszem azt, az egyik kis faluban szükség van a faluban található padok felújítására, akkor szerveznek egy jótékonysági estet, összeszalad a falu, a helyi vállalkozók kitelepszenek, sör, kolbász stb.     Az itt összegyűjtött adományokból pedig rendbe rakják a padokat,   aztán lesik a következő alkalmat, hogy szervezhessék a következő kis bulit… Igy megy ez… Az ilyen kis összejöveteleken de akár a nagyobb fesztiválokon aztán a helyi sörfőzdék igen kitesznek magukért. Ausztriában nagy hagyománya van a sörfőzésnek és a sörivásnak, erről szólna most ez a kis bejegyzés. Az osztrák sörök nagy része is a német tisztasági törvény alapján készül. Hogy mi is ez : 1516-ban Bajorországban bevezették az úgynevezett "tisztasági törvényt", amely a sörfőzéshez csak a négy

Schloss Hohenwerfen - Kémek a Sasfészekben

Schloss Hohenwerfen - Kémek a Sasfészekben  Salzburg és Bischofshofen közt az A10 jelű autópályán haladva pazar látvány tárul az utazó elé, ugyanis   kb.150 méter magasból egy gyönyörű vár   magasodik a völgy fölé. Ez a Schloss Hohenwerfen, s az impozáns vár sokaknak ismerős lehet: az épület Schloss Adler művésznéven a Kémek a Sasfészekben című, 1968-ban készül háborús remekmű díszleteként és helyszínenként szolgált. De ne rohanjunk előre ... A vár 1075-és 1078 között épült   Gebhard, salzburgi érsek megrendelésére, a környék védelmének céljából. A vár hosszú évszázadok át a salzburgi érsekek birtokában volt, és egy időben vadászkastélyként is funkcionált. A német parasztháborúk idején a felfegyverkezett bányászok és munkások 1525-1526-ban megtámadták, az ostrom után pedig porig égették. A lázadások leverése után aztán   - büntetésből -   nekiállhattak újra építeni. A renoválás során itáliai erőd-és várépítési   tapasztalatokat is felhasználtak. A harmincéves háború

A MILKA - Story : A lila tehén nyomában

H a azt mondom, MILKA, mindenkinek beugrik a lila tehén  és a finom alpesi csoki. De mitől lett ilyen népszerű a márka ? Ime a MILKA story.... Kezdjük az elején : Phillip Suchard  - aki  eme csodát megalkotta - svájci cukrászmester, 17 éves korában kezdett el gyakornokként dolgozni testvére berni cukrászdájában . Mint abban az időben sokan , a fiatal ember híres és sikeres szeretett volna lenni, erre lehetőséget pedig abban látott, hogy Amerika felé vegye az irányt. Svájci órákkal és nagy becsvággyal felpakolva vágott bele a nagy kalandba, ami aztán nem úgy sikerült ahogyan ő tervezte. Hazatérve Svájcba,  1825 novemberében Neuenburgban megnyitotta saját cukrászdáját,  ahová egy újszerű édesség,  az "au chocolat fin de sa fabrique",  vagyis a „finom házi készítésű csokoládé"-val igyekezett becsábítani az embereket. A valódi kézműves termékek hamar népszerűek lettek, azonban a lassú gyártás miatt hamarosan modernizálni kellett az üzemet. 1826-ban a szoms