A Cseh világörökségek és a száztornyú Prága 4.nap

Kutná Horá-Telc-Hazaút

Negyedik napunk reggele köszöntött ránk Prágában, és egy darabig az utolsó is.... Összerámoltunk, lementünk reggelizni - a szokásos bábeli zűrzavarban - majd  cuccok a buszba, és indulás. Na még nem egyenesen haza, várt ma még ránk két világörökségi helyszín,  elsőnek Kutná Horá vettük az irányt.  Most lényegesen gyorsabban kijutottunk Prágából, lévén a külvárosból gyorsan elérhető a sztráda. A már megszokott zötykölődést egy idő után tükörsima vidéki országút váltotta fel és az őszi színekben pompázó  dimbes-dombos cseh táj  is sokkal barátságosabb lett annál, mint ami az autópályáról látható.

Kutná Horá

A kb. 75 kilométeres utazás nem tartott sokáig, pontban kilenc órakor a város egyik nevezetessége ,az osszárium  vagy más néven csontkápolna előtt álltunk.  1278-ban a helyi apátot II.Ottokár király a Szentföldre küldte, s amikor az apát hazaérkezett, hozott magával némi földet a Golgotáról, s ezt széthintette az apátság kertjében. Eme nemes cselekedet híre hamar elterjedt,  s ennek hatására igen vágyott temetkezési hely lett, és a temető területe hatalmasra duzzadt. 1400 körül épült a gótikus kápolna és itt helyezték el a korábban eltemetettek csontjait is. A Schwarzenberg család 1870-ben megbízta Frantisek Rin fafaragót, hogy rendezze a kápolnában található csontokat, mivel több területet nem tudnak biztosítani. A jóember hátborzongató munkát végzett, az egyszer biztos...  A kápolna ajtaján belépve  az edzett horror fogyasztók is ledöbbennek :  egy, az emberi test valamennyi csontját felhasználva készült csillár az amit először megpillant a gyanútlan látogató, és ha nem figyel, a terembe vezető lépcsőt rögtön gurulva teszi meg. A terem közepén négy kőalapzaton egy -egy csontokból készült oszlop látható,  és a terem valamennyi oszlopát csontok díszítik.  A teremben négy , harang alakú csonthalom látható  az egyik előtt  emberi csontokból  van kirakva a Schwarzenberg család címere is....

A csontkápolna első látásra....

Csontcsillár

Csontok mindenhol

A Schwarzenberg címer

Így nappali fényben is erős a látvány, de egy új ötletnek köszönhetően speciális night tour-okat is szerveznek, amikor is  gyertyafényben lehet lejönni borzongani egy kicsit.....

A kápolnából kijőve egy pár perces sétát tettünk a környéken,  meglepő volt hogy szinte teljesen kihalt volt minden, a helyiek talán csak most ébredeztek....

Buszunkba visszaülve átgurultunk a városon,  hogy a másik helyi nevezetességet is megnézzük, ami nem más mint  a Szent-Borbála templom.

Kutná Horá  városkép kora ősszel

A Szent Borbála templom 

A helyi becsvágyó bányászvállalkozók alapították a templomot 1388-ban, a bányászok védőszentjének, Szent Borbálának a tiszteletére. A városfalon kívül épült templomnak impozánsnak kellett lennie és  egyes történelmi források szerint kétszer akkora volt , mint amit ma láthatunk.

A buszparkolótól néhány perces sétával érhető el a templom, amit egy szép kis park vesz körül, és a templom melletti  sétányról remek a kilátás a városra.

A kilátás

Maga a templom szakaszosan épült, ahogy a bányászoknak pénzük volt rá. A huszita háborúk idején mintegy hatvan évig állt a munka, majd 1482-ben fogtak neki a folytatásnak.1588-ra elfogytak az építkezésre szánt források és a templomot egy ideiglenes fallal lezárták. 1626-ban a jezsuitáké lett ők is alakítottak rajta, majd a város 1884-ben újraindította az építkezést, ami 1905-ben fejeződött be.

Az oldalajtón át mentünk be a templomba,  ami belülről is igen remek állapotban van.  A plafonon  több nemesi címer is látható, azonban ez ne tévesszen meg senkit: ennyi nemesi család nem volt a környéken, viszont bárki, akinek volt pénze csináltathatott magának címert, és némi adomány fejében a plafonra is felfestették.....

Szent Borbála a bányászok védőszentje

Címerek a plafonon  

A benti nézelődés után a templom melletti sétányon is lehetett nézelődni egy keveset, az egész egyházi épületkomplexum egy területen van és kényelmesen körbe is lehet járni.  Lassan azonban indulnunk kellett tovább, mai második  világörökségi látnivalónk , Telc felé...

A mintegy egy és háromnegyed órás út során a vidéki Csehországban gyönyörködhettünk, sőt egy katonai reptérre is rálátásunk volt. A száz egynéhány kilométert leküzdve déli tizenkettő után néhány perccel érkeztünk meg Telcbe. A város első írásos említése a 14. századból származik, az óváros területén található várkastély és a háromszög alakú tér a középkori eredetű reneszánsz és barokk  házaival 1992 óta a Világörökség része.

Az óváros felé sétálva azon gondolkoztam, hogy egy teljesen átlagos, jellegtelen város hogy lehet  világörökségi helyszín, aztán amikor a várkastély  kapuján átsétáltunk, rögtön megértettem, hogy miért. Elképesztően jó állapotban lévő, egytől -egyig különböző házak állnak a téren , egy szökőkút és egy, a pestisjárvány emlékére található oszlop is látható még . Az időjárás azonban itt is közbeszólt némi eső formájában ... 

Telc Főtere

Az árkádok alatt azonban valami teljesen nem ide illőt is láttunk...a szűk hely miatt két komplett kínai áruház is a  járdára pakolja ki a cuccát....Azt végképp nem értem, hogy mi keresnivalója van egy világörökségi helyszínen a filléres gagyinak.....Ettől eltekintve azonban  fantasztikus hangulata van a térnek,  a rossz idő ellenére is jó néhány fénykép készült....A nézelődésnek hamar vége lett indultunk hát hazafelé...Mintegy négyszáz kilométer állt még előttünk. Znojmo-n áthaladva a cseh -osztrák határ előtt  elgurultunk az Excalibur City előtt - ami egy bevásárlóközpont-kaszinó-vidámpark  egyben, majd Kleinhaugsdornál átgurultunk Ausztriába,  innen Bécs érintésével haladtunk tovább, hogy aztán  Hegyeshalomnál  lépjünk magyar földre.

Konklúzió : aki nem volt még Prágában az ne habozzon egy pillanatig se...Gyönyörű a város, a kaja remek,  - igaz a felszolgálók olyanok amilyenek - a sör pedig elsőrangú. Csehország látnivalói elsőrangúak, és  Prága is az a város, amit nem elég egyszer látni!!!!!