Szlovénia - Skocjan Cseppkőbarlang
Ha lassan, de eljött ez a nap is...Ismét utazunk, ezúttal Szlovénia, majd a Dolomitok
volt az úticél!
Kora hajnalban indulás a már megszokott úton és módon
Szegedről Budapestre, majd egy rövid "embervásárt" - mikor is az
idegenvezetők keresik az utasaikat és fordítva - követően már robogtunk is a szlovén határ felé. Kora
délelőtt Tornyiszentmiklós után egyszer csak feltűnt a jól ismert Uniós államhatárt jelző tábla és már
Szlovéniában is voltunk.
 |
| Szlovénia |
Mai első célországunk a második világégést követően
Jugoszlávia tagja volt, majd 1991. június 25-én Szlovénia kikiáltotta
Jugoszláviától való függetlenségét, amit a Jugoszláv Néphadsereg beavatkozása követett, de a
támadás nem volt intenzív és határozott. Kevesebb mint két hétnyi harc után július
7-ére elhallgattak a fegyverek, véget ért a szlovéniai tíznapos
háború. Kellett ehhez még a két szomszédos ország, Ausztria és Olaszország
határozott fellépése, akik nem akarták, hogy a háború rájuk is átterjedjen. A NATO-ba 2004. március
29-én, az Európai Unióba 2004. május 1-jén lépett be, 2007.
január 1-től pedig a hivatalos fizetőeszköz az euró. Fővárosa Ljubljana, a
20.273 négyzetméternyi területén 12 közigazgatási régió található. Hivatalos
nyelve a szlovén, de határai mellett az olasz és a magyar is használatos.
Amíg ezeket az információkat hallgattuk, már fel is tűnt az
autópálya mellett a majdnem színtiszta magyar nyelvű város, Lendva, és jó
állapotban lévő vára. Amit még fontos
tudni, hogy a magyarlakta vidékeken természetes a magyar szó , a középületeken
és közterületeken probléma nélkül megfér egymás mellett a magyar és a
szlovén nyelv...
Szlovéniát nem véletlenül hívják mini Svájcnak is : van itt
minden mint a "nagytestvérnél" : kiváló minőségű - és elég drága -
autópályák, dombos vidékek,majd háromezres csúcsok, remek konyha, kiváló
lehetőségek a turizmusra, a megfelelő ipari létesítményeknek, sőt még egy kis tengerpart is akad. Gondolom
senkinek nem kell bemutatni a Gorenje, Száva , Petrom, Lasko és Union
márkaneveket, ez utóbbi kettő a szlovén söripar remeke ! :-) Jellemző módon a szlovén himnusz egy
kocsmaköltemény , a Zdravljica című France Prešeren költemény hetedik versszaka,
ez is hűen tükrözi délnyugati szomszédjaink lelkivilágát :-)
 |
| A szlovén Autobahn |
A szokásos déli pihenőnket Maribor közelében tartottuk,
ahol lehetőség nyílt megkóstolni a híres
maribori fánkot, illetve sok más ételt is. Biztosra mentem, a Bugrac - a bográcsgulyás helyi verziója - került a
tányéromba, ami kissé lecsósabban készül mint a mi ételünk, de rendben volt.
A kötelező megálló után már csorogtunk is tovább a hegyek
között kanyargó autópályán mai első állomásunk, a Skocjani cseppkőbarlang
irányába. A barlangrendszer Szlovénia délnyugati részén, Matavun község mellett
található, az Unesco 1986-ban felvette a világörökségek listájára is. Kevésbé
ismert mint a Postolnjai, de szerintem ez hamarosan változik majd....
 |
| A világörökség jele |
 |
| Bejárat a föld alá |
Mivel kevésbé ismert , nincs is túlvariálva a bejárat és a
látogatói centrum : murvás, parkoló, néhány
- árnyékos - paddal, egy tiszta ,
rendezett főépület, jegypénztár, kulturált mosdók, egy pici shop, egy takaros
büfé és egy levendula árus. Ennyi. Helyi
idegenvezetők viszik végig a turista csoportokat, és a barlangrendszerben tilos
a fotózás! Mivel majd egy órával hamarabb értünk oda, mint a bejelentett
időpont, csak bíztunk benn, hogy nem kell a negyven fokban várakozni, de abban a pillanatban kerítettek egy szabad
vezetőt és már mehettünk is.
A Skocjani barlangrendszert már a Kr. e. időkből származó
írásos dokumentumok is említik, az 1561-ből
származó, első nyomtatott térképeken is
szerepel. Az "igazi turizmus" valamikor az 1800-as években talált
ide, a korabeli feljegyzések szerint
Matej Tominc tartományi tanácsos építette az első. Velika dolina mélyére
vezető lépcsőt 1819-ben. Ez év január elsején nyitották meg a hivatalos
vendégkönyvet is....
A 19. században kezdtek hozzá a Skocjani- barlang
kutatásához, ezt a század végére be is
fejezték, feltárták a Karszt vidék szakadékait, a Skocjani-barlangot és ezzel a
Reka folyót is. A következő kutatást Ivan Svetina trieszti kútfúró mester
végezte 1839-40-ben, aki elérte a harmadik vízesést. 1851-ben a bécsi akadémia
támogatásával Adolf Schmidt és Ivan Rudolf idriai bányászokkal megerősítve kezdtek neki a
munkának, de nem egész fél kilométer után a megduzzadt Reka folyó az összes
csónakot és szerszámot elsodorta...1884-ben a Triesztben megalakult Német és Osztrák Alpinista
Egyesület Tengermelléki Szekciója
bérletbe megkapta a barlangrendszert és a helyiekkel megerősítve neki is
láttak a további feltárásnak. Rögtön az első évben átjutottak a kulcsfontosságú
hatodik vízesésen, majd 1890.oktoberér 5.-én elérték a Holt tó partját, majd
feltárták a Csendes barlangot is, és ezzel gyakorlatilag be is fejeződtek a feltárások.
 |
| Az utolsó eligazítás |
A bejárat előtt néhány szóban elmondta a vezetőnk, hogy mire
is készüljünk, majd egy hosszú lejtős barlangon át meg is kezdődött az utazás a
föld alá. Elsőként a változatos alakzatokkal
teli Csendes - barlangon keresztül
sétáltunk, több ezer éves, változatos formákkal teli termeken át, 12
fokban . Hihetetlen, elképesztő formák, alakzatok , óriási területű barlangok, melyeken egy remekül kiépített lépcsőrendszer és
sétaútvonal vezet keresztül.
Végigsétáltunk az Omladékcsarnokon, melyet
vastagon borít a folyami üledék, a terem mélyén elhelyezkedő hatalmas kőalakzat
pedig a Sátor nevet kapte. Tovább sétálva az Orgonák következtek - a
cseppkövek, mint az orgonasípok lógnak a mennyezetből, innen az elnevezés - itt már lehetett hallani a Reka zúgását, amely
a Zúgó Barlangban tör utat magának a Kaszt gyomrába. Itt már láthatóak a
mostani kiépített útvonallal szemközti sziklafalon lévő korabeli lépcsők is,
ahol egy vezető egy -max. két emberrel járta be a barlangot....A sziklába vájt
galérián jutottunk el a Cervenik hídig, ami 45 méter magasban ível át a
patakmeder felett... Valami olyasmi látványt kell elképzelni, mint a Gyűrük Ura
című filmben Mória tárnái...elképesztő méretek, csak a szükséges megvilágítás,
és az ember valóban eltörpül a sziklák, alakzatok és patakmeder között...
 |
| A Cservenik híd |
Innen
rövid sétával értük el a barlangrendszer legmélyebb pontját ahol 150 méterrel
voltunk a föld alatt, 276 méter tengerszinti magasságban! Továbbra is felfelé
kapaszkodtunk, a kiépített lépcsőkön a Cseppkőmedencék termébe jutottunk, amely
a serpenyő alakú cseppkőképződményekről kapta a nevét .
 |
| Serpenyők |
Innen már szinte sík
terepen a Schmidl terembe sétáltunk, ami a Velika Dolinára nyílik, itt értünk
ki a felszínre, valamivel több mint másfél órás túra után! Innen még néhány meredek lépcsőt kell
megmászni a felvonóhoz. Ha működik oké, ha nem akkor a kifáradt turistáknak még
van 200 darab lépcsőjük felfelé :-)
A benti látvány leírhatatlan, még a lopva készült néhány
fénykép sem adja vissza azt amit látni lehet. Ilyen alakzatokat , formákat
emberi kéz soha nem fog tudni, alkotni, az biztos....
 |
| A Schmidl terem kijárata |
 |
| A felvonóra várva ezt láthatjuk |
Délután öt óra után indultunk tovább szállásunk felé, A
fövárost, Ljubljanát elkerülő autópályán , majd Kranj-t elkerülve egy Naklo
nevű kis faluba érkeztünk meg, ami a
szlovén A2-es autópályáról érhető el. Hogy a falunak van e valami nevezetessége,
azt nem tudom, de az itt található Hotel Marinsek minden igényt kielégítő.
 |
| Szállásunk |
Tágas kényelmes
szobák, mini bárral, a zuhanyzó gyönyörű, a kilátás sem rossz, szóval remek. A
vacsoránál is odatette magát a személyzet,a felszolgált marhahúsleves kifejezetten
finom volt, a második fogásként feltálalt Wiener Schnitzel - rántott hús :-) - pedig döbbenetesen nagy volt, tányér helyett tálon hozták ki. A
szlovén söripar terméke a Lasko pedig megkoronázta a vacsit, úgyhogy muszáj volt sétálni egyet, bár látnivaló az nem volt
sok, sőt....Mentünk is aludni, mert az utazás folytatódott Olaszország felé
.....
Megjegyzések
Megjegyzés küldése