Minden nemzetnek van saját legendája, gondoljunk csak a
britek Robin Hood-jára, a mi Rózsa Sándorunkra, esetleg a franciák Tulipános
Fan-Fan -jára, és nem utolsó sorban a svájciak Tell Vilmosára. Közös ezekben a
hősökben , hogy a történelmi hitelesség itt-ott sántít, de a jó mindig legyőzi
a gonoszt. Ettől is olyan szép...
 |
| A vadász és fia |
De nézzük a lényeget: Svájc legnevezetesebb népi hőse abban
a korban élt - már ha élt - amikor Habsburg Rudolf császár kegyetlen intézőin
keresztül szedette be az adókat. Egyik leggyűlöltebb helytartója, Herman
Gessler, Uri kanton kormányzója , aki Altdorf város főterén felállítattott egy
oszlopot, arra ráakasztotta a kalapját, és valamennyi arra járónak meg kellett süvegelnie
eme hatalmi jelképet. A szájhagyomány szerint 1307.november 18.-án Tell Vilmos
elmulasztotta a tiszteletadást, ezért a
helytartó elé hurcolták.
 |
| Tell Vilmos elfogása |
Schiller híres drámája szerint a dühödt Gessler -
mivel korábban a vadász látta őt a havasokban ahogy vadászat közben fél - borzalmas próbatétel elé állította a remek
céllövő hírében álló Tell Vilmost: 100 lépés távolságból kellett a fia fejéről
egy almát eltalálnia. Tell - talán a legrosszabbra felkészülve - két nyíl vesszőt
készített a keze ügyébe, de elsőre
sikeresen kettélőtte az almát. Mikor aztán a helytartó megkérdezte tőle, hogy
mire kellett az a második nyílvessző, hősünk így válaszolt :" Azt Neked
szántam, és nem hibáztam volna el ! "
Na több se kellett Gesslernek, Tell Vilmost azonnal tömlöcbe
vetették, majd néhány nappal később hajóval szállították át Axenstein
tömlöcébe. A Vierwaldstatti tavon azonban hatalmas vihar tört ki, és a hajó
legénysége elvesztette az uralmat a hajó felett, Tell Vilmost eloldozták, hogy
vezesse biztos révbe a hajót. Ő azonban
a part közelébe érve kiugrott és megszökött fogva tartói elől. Gessler és
emberei végül túlélték a vihart, de a szökésben lévő vadásznak nem akadtak a nyomára.
 |
| Hősünk éppen szökik |
Pedig nem is ment messze.... Tudta ugyanis , hogy a helytartó és emberei melyik
úton járnak Gessler várába, Küssnacht
közelében lesben állt és egy váratlan pillanatba szíven lőtte a gyűlölt
helytartót, akinek ezek voltak az utolsó szavai : "Ez Tell lövése
volt"... Tell Vilmos kilőtt nyílvesszője egyúttal a Habsburg-uralom elleni
felkelés kezdetét is jelentette: a környék népe fellázadt, és az így
kibontakozó események vezettek a svájci kantonok szövetségének létrejöttéig. A
legenda szerint Tell harcolt 1315-ben a morgarteni csatában is, ahol a svájci
csapatok győzelmükkel megerősítették a három őskanton szövetségét.
A szájról -szájra terjedő legenda valódiságát már az 1600-as
évek elején megkérdőjelezték. Schiller 1804-ben írt drámájából Rossini 1829-ben
írt operát. A dolog szépséghibája, hogy Schiller soha be nem tette a lábát
Svájcba, az egész történetet Johannes von Müller "Svájc története"
című munkájából merítette, mely a francia forradalom idején jelent meg. Tell
Vilmos legendája így járult hozzá a szabadság- egyenlőség-testvériség
forradalmi eszméihez.
Napjainkban persze a svájciak nem hagynak ki egy ilyen
lehetőséget: büszkén mutogatják azt a helyet , ahol Tell kiugrott a csónakból
és megszökött - ott most kápolna áll, hirdetve a vadász bátor tettét, illetve
Altdorf főterén egy szobor áll mely a vadászt és fiát ábrázolja.
 |
| Tellskapelle - a hely ahol partot ért |
 |
| Tell Vilmos és fia szobra Altdorfban |
Ne
feledkezzünk meg a legismertebb Tell
Vilmos ábrázolásról sem, elég csak figyelmesen megnézni a magyar kártya pakli egy bizonyos lapját
....
Megjegyzések
Megjegyzés küldése