Ugrás a fő tartalomra

Wachau - Az osztrák Dunakanyar






A Wachau vagy wachaui kultúrtáj Ausztria 2000 óta világörökségi védelmet élvező 30 kilométer hosszú völgyszorosa a Duna mentén, Melk és Krems an der Donau városok között, Alsó-Ausztriában. A festői fekvésű, nagy múltú szőlőtermesztő táj védelem alatt álló területe 183,87 km², amely magában foglalja a folyamvölgytől délkeletre húzódó Dunkelsteinerwald lankáit, és az északnyugatra elterülő Waldviertel közeli peremterületét is.

A vidék az őskor óta lakott, amelyre tanúbizonyságul szolgálnak a közelben előkerült 32 ezer éves galgenbergi és 26 ezer éves willendorfi szobrocskák, ez utóbbiról majd lesz még szó. A rómaiak hajóflottái a mai Mautern an der Donau helyén fekvő katonavárosnál állomásoztak. A Római birodalom összeomlása után 453-ban Mautern helyén Szent Szeverin kolostort alapított, amely 976-tól  Babenbergek uralma alatt állt, 1430-ban pedig II. Albert osztrák herceg tette rá a kezét, s 1438-ban immár uralkodóként a Német-római Birodalom részévé tette Wachaut. A kedvező körülmények miatt a szőlőtermesztés és a borgazdaság fellendítette a régiót, tartós jólétet biztosítva a polgároknak.
A folyamatos fejlődés és a vallási hatások miatt a régió jelentős vallási központ lett, gondoljunk csak a közeli Melk apátságára, illetve a rengeteg, barokk stílusban épült templomra és kastélyra. A XV. Század végén a wachaui szőlőhegyek csaknem háromnegyede egyházi birtok volt. A kolostorok hatalmas présházakat alakítottak ki, amik mind a mai napig helységek meghatározó képéhez tartoznak. A világ első szőlészeti iskoláját 1860-ban indították útjára a Klosterneuburgi Apátságban, ma pedig ez Ausztria legnagyobb magán szőlészeti- borászati üzeme. A szőlőtermesztés mellett megjelent a máig intenzív sárgabarack-termesztés, de a Wachau elsősorban a hagyományaira támaszkodó és ízletes borával csábító kedvelt pihenőterületté vált. A napjainkban termesztett legfontosabb borszőlőfajták a rizling (Riesling) és a zöld veltelini (Grüner Veltliner).

Krems
A régió keleti szélén található Krems, "a műemlékvédelem mintavárosa", melynek első írásos említése 995-ből származik. Az aprólékos gonddal felújított műemléképületek közül szinte teljesen kitiltották az autóforgalmat, Ausztria egyik leglátogatottabb városává téve  Kremst. Mivel a régi városfalat az 1900-as évek elején elbontották,egyetlen megmaradt eleme a Steiner Tor a város egyik jelképe.

Steiner Tor 
A folyó mellet nyugati irányben található Dürnstein, a város felett elhelyezkedő várkastélyhoz pedig egy legenda is kapcsolódik.. A mende-monda szerint, a 12. század végén V.Lipót elfogta a harmadik keresztes hadjáratból hazafelé tartó Oroszlánszívű Richárdot, akit annak rendje-módja szerint a vár tömlöcébe invitáltak, egy kis korabeli wellness-re....Mivel  Angliából nem nagyon érdeklődtek uralkodójuk felől,  szép lassan le is mondtak róla egyedül csak hű szolgája Blondel nem, aki nyakába vette a világot és eljutott egészen Dürstein váráig. Hogy megbizonyosodjon arról, hogy ura életben van, annak kedvenc dalát kezdte el lantján játszani, s alig kezdett bele, a király énekelni kezdett a börtönben. Ennek persze híre ment, minek utána Richárd hamarosan kiszabadult, brutális váltságdíj fejében , amiből aztán Bécs első városfala épült....

Dürnstein várának romjai

Dürnstein a folyóról

A várkastélynak ma már csak a romjai láthatóak...A falu másik nevezetessége  kolostortemploma, melyet az Ágoston rendi papok építettek 1410-ben. Az 1700-as évek elején barokk stílusban újjáépítették, tornya kék-fehér színben pompázik a mai napig.

Melk felé haladva festői falvak találhatók, a romantikus lelkületűek a helyiek szerint örök szerelembe esnek  a Spitz-ben található Erlahof kastélyba....Spitzből a folyón felfelé haladva Willendorf található, mely az itt megtalált neolitikus mészkőidol megtalálásáról nevezetes. Az 1908-as vasútépítések során a munkások a löszös domboldalban egy kicsi , alaktalan szobrocskára bukkantak. 

A willendorfi Vénusz
Az alig 10 centis mészkő figura  az aránytalanul széles csípőjével kebleivel és farával még csak nem is helyi köböl készült, nagy valószínűséggel  máshol faragták és a cserekereskedelem révén jutott el ide. A szobor vélhetőleg termékenységi szobor, de  újabb vélemények szerint akár szerencsehozó talizmán is lehetett. Ám ezek csak találgatások, készítője és elkészültének ideje a mai napig ismeretlen, napjainkban a bécsi Természettudományi múzeumban látható.

Wiilendorffal szemben  a folyó túlpartján látogatható az aggsteini kastély romjai, melyek kb.700 évesek és a Kuenringerek, amolyan mindenre elszánt rablólovagok otthonául szolgált. A vár lakói semmitől sem riadtak vissza, ha sarcolásról volt szó, a folyót például kifeszített láncokkal torlaszolták el , hogy kifoszthassák a hajókat. A történelem viharai során a vár többször is gazdát cserélt, és a XX.század elejére nagyon romos állapotban volt. Az elmúlt évtizedekben azonban folyamatosan restaurálták, így mára már visszanyert valamennyit eredeti formájából és az évi 55.000-es látogatószámnak köszönhetően Alsó Ausztria egyik legnagyobb turisztikai látványossága.

Aggstein 
A régió vitathatatlanul legnagyobb attrakciója Stift Melk, azaz a melki apátság. Több mint 900 éve élnek itt szerzetesek Szent Benedek regulája szerint és látják el feladataikat, az oktatást és a lelkipásztori teendőket.

Stift Melk
 Melk  és környéke már a római korban lakott volt, a népvándorlás után szláv törzsek érkeztek ide, ebből az időből ered Melk neve, amit a Medjilica (szlávul: lassú patak) névből származtatnak. 1075 és 1122 közötti invesztúraharcok idején  II. Lipót osztrák őrgróf menedéket nyújtott a passaui püspöknek (Altmann von Passau), akit pápahűsége miatt űztek el Passauból. Altmann valószínűleg jelentősen hozzájárult II. Lipót azon döntéséhez, hogy a Duna völgye fölé emelkedve, a város feletti sziklán egy apátság épüljön. A lambachi bencés szerzetesek és apátjuk, Sigibold 1089. március 21-én vonultak be a hegyen épült új kolostorba.
1297. augusztus 14-én egy tűzvész elpusztította a kolostort a templommal és a melléképületekkel együtt, és a könyvtár is a lángok áldozata lett; ezzel az értékes írások és történelmi forrásanyagok nagy része is elveszett. A tűzvész a kolostort a csőd szélére sodorta. II. Ulrich apát (1306–1324) elérte ugyan, hogy a kolostort és a lakóépületeket ideiglenesen felépítsék, de a kolostor a 14. században nem tudta kiheverni a sorozatos csapásokat: a pestis, a rossz aratás, a nagy egyházszakadás 1378–1417 között megzavarták a kolostori rendet és a gazdaságot alapjaiban rázták meg. A reformáció és a 16. század elejei török vész következményeként a kolostor szellemi élete a mélypontra süllyedt és az apátság gazdasági helyzete egyre romlott: a Bécs közelében lévő javakat és birtokokat lerombolták, azok értéktelenné váltak. Ugyanakkor egyre több hívőre talált a reformáció a környék lakói és a szomszédos várak nemesi származású tulajdonosai között. A kolostorba lépők száma drasztikusan csökkent, és a kolostor közel került a teljes feloszlatáshoz. 1701-ben megkezdődött a teljes felújítás, 1736-ra elkészült a templom és a kolostor. 1738-ban egy tűzeset következtében szinte a teljes tetőzet, mindkét torony és néhány fogadóterem leégett. Kezdhettek elölről szinte mindent, így aztán 1746-ban sikerült csak felszentelni az új apátsági templomot. A 20. század elején modern csatornarendszert, új vízvezetékeket telepítettek az apátság épületébe és bevezették az elektromos áramot. Ehhez ismét épületeket kellett átalakítani, illetve rendbe hozni. Az első világháború eseményei ellenére a munkákat befejezték, de a munkálatok finanszírozásához az apátságnak értékes kulturális műemlékektől kellett megválnia, ezen kívül az 1919. évi infláció során az apátság vagyonának jelentős része elveszett. 1938-ban az Anschluss, Ausztria Harmadik Birodalomhoz csatolása után félő volt, hogy a nemzetiszocialisták feloszlatják a rendet és megszüntetik az apátságot. Erre nem került sor, de az apátság gimnáziumát bezárták és az épület nagy részét elkobozták, hogy egy állami gimnáziumot hozzanak létre. Az apátság épülete – a borospince kifosztásától eltekintve - szinte sértetlenül átvészelte a háborút és a háború utáni megszállást. 


Napjainkban az apátság az osztrák barokk legnagyobb ilyen jellegű épülete. Csak a déli szárnya, ahol a pompás márványterem található, 240 méter hosszú, a főtengely hossza 320 méter. Egy bencés kolostorban a templom utáni legfontosabb helyiség a könyvtár. A melki könyvtár 12 helyiségből áll és két fő terme van, a könyvtárt és a márványtermet összekötő tornácról pedig pazar kilátás nyílik a Dunára és a környező tájra. A könyvtárból egy pompásan kialakított csigalépcső vezet a templomba.

A könyvtár
Az apátsági templomnak öt (+1) harangja van név szerint : Peter und Paul (Vesperin),Dreifaltigkeit (Angstglocke),Sieben Schmerzen (Ave-Maria-Glocke),Koloman, Benedikt,és a Chorglocke        .
A melki apátsági templom orgonáját, pontosabban egy teljesen mechanikus, 28 regiszteres csúszkaládát Gottfried Sonnholz készítette 1731-ben. Ezen az orgonán játszott például melki látogatása során 1768-ban a 12 éves Wolfgang Amadeus Mozart, akinek a különleges tehetségéről az apátság krónikái is megemlékeznek.
Az apátság már a 12. század óta fenntart egy iskolát. Az itt lakó tanulók száma a második világháború után folyamatosan csökkent, mivel a modern közlekedési eszközök lehetővé teszik a napi ingázást otthon és iskola között. Az egykori internátus helyett nyilvános gimnáziumot működtetnek humán és modern nyelvi tagozattal, illetve 1977 óta felső tagozatos reálgimnázium is van különböző szakosodásokkal. Az iskola 33 osztályában körülbelül 880 tanuló tanul.

Az apátság épülete egyébként a közeli autópályáról is remekül látható....

Wachau

Röviden összefoglalva Wachau Ausztria legrégebbi kulturális tájegysége, már 1955-ben természetvédelmi területnek nyilvánították. A táj és környezete egyrészt Ausztria középkori arcát arculatát őrzi, másrészt az ausztriai barokk építészet legszebb emlékeit vonultatja fel.A festői táj, a kitárulkozó látóhatár majd a beszűkülő tér, a hegyekkel körül ölelt folyóvidék, az impozáns reneszánsz kastélyok, a szőlőhegyek és a gyümölcsösök játékos változásai elvarázsolják a látogatót. Ja és nem mellékesen józan áron lehet a régióban szállást  találni, enni-inni és túrázni....

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Sörözzünk !!! Az osztrák söripar remekei :-)

Az előző poszt végén írtam, egy kis helyi fesztiválról. Azt tudni kell, hogy Ausztriában, Svájcban és Németországban is az emberek minden lehetőséget megragadnak, hogyha szórakozásról van szó. De, ezt is ésszel teszik :   teszem azt, az egyik kis faluban szükség van a faluban található padok felújítására, akkor szerveznek egy jótékonysági estet, összeszalad a falu, a helyi vállalkozók kitelepszenek, sör, kolbász stb.     Az itt összegyűjtött adományokból pedig rendbe rakják a padokat,   aztán lesik a következő alkalmat, hogy szervezhessék a következő kis bulit… Igy megy ez… Az ilyen kis összejöveteleken de akár a nagyobb fesztiválokon aztán a helyi sörfőzdék igen kitesznek magukért. Ausztriában nagy hagyománya van a sörfőzésnek és a sörivásnak, erről szólna most ez a kis bejegyzés. Az osztrák sörök nagy része is a német tisztasági törvény alapján készül. Hogy mi is ez : 1516-ban Bajorországban bevezették az úgynevezett "tisztasági törvényt", amely a sörfőzéshez csak a négy

Schloss Hohenwerfen - Kémek a Sasfészekben

Schloss Hohenwerfen - Kémek a Sasfészekben  Salzburg és Bischofshofen közt az A10 jelű autópályán haladva pazar látvány tárul az utazó elé, ugyanis   kb.150 méter magasból egy gyönyörű vár   magasodik a völgy fölé. Ez a Schloss Hohenwerfen, s az impozáns vár sokaknak ismerős lehet: az épület Schloss Adler művésznéven a Kémek a Sasfészekben című, 1968-ban készül háborús remekmű díszleteként és helyszínenként szolgált. De ne rohanjunk előre ... A vár 1075-és 1078 között épült   Gebhard, salzburgi érsek megrendelésére, a környék védelmének céljából. A vár hosszú évszázadok át a salzburgi érsekek birtokában volt, és egy időben vadászkastélyként is funkcionált. A német parasztháborúk idején a felfegyverkezett bányászok és munkások 1525-1526-ban megtámadták, az ostrom után pedig porig égették. A lázadások leverése után aztán   - büntetésből -   nekiállhattak újra építeni. A renoválás során itáliai erőd-és várépítési   tapasztalatokat is felhasználtak. A harmincéves háború

A MILKA - Story : A lila tehén nyomában

H a azt mondom, MILKA, mindenkinek beugrik a lila tehén  és a finom alpesi csoki. De mitől lett ilyen népszerű a márka ? Ime a MILKA story.... Kezdjük az elején : Phillip Suchard  - aki  eme csodát megalkotta - svájci cukrászmester, 17 éves korában kezdett el gyakornokként dolgozni testvére berni cukrászdájában . Mint abban az időben sokan , a fiatal ember híres és sikeres szeretett volna lenni, erre lehetőséget pedig abban látott, hogy Amerika felé vegye az irányt. Svájci órákkal és nagy becsvággyal felpakolva vágott bele a nagy kalandba, ami aztán nem úgy sikerült ahogyan ő tervezte. Hazatérve Svájcba,  1825 novemberében Neuenburgban megnyitotta saját cukrászdáját,  ahová egy újszerű édesség,  az "au chocolat fin de sa fabrique",  vagyis a „finom házi készítésű csokoládé"-val igyekezett becsábítani az embereket. A valódi kézműves termékek hamar népszerűek lettek, azonban a lassú gyártás miatt hamarosan modernizálni kellett az üzemet. 1826-ban a szoms