Egyéb Kategória : Zempléni kiruccanás 3.nap

 A füzéri vár ostroma  - majd  közös főzés 

A jót könnyű megszokni. A csendet is....Reggel mikor  a koránkelők kikecmeregtünk az vendégház erkélyére, szinte már fel sem tűnt. Kávéztunk beszélgettünk, szóval jól indult a reggel. Miután a brigád összeszedte magát egy tartalmas reggeli után elindultunk a közeli Füzér felé, hogy egy kis gyalogos rohammal meghódítsuk a várat.

A Kishuta -Füzér közti 20 kilométeres táv autóval fel sem tűnik, annál inkább észrevettük az égen gyülekező  sötét esőfelhőket. Fülledt meleg volt, dörgött is...na szép már csak ez hiányzik, gondoltuk, de igyekeztünk optimisták maradni, és egymást is nyugtatgattuk, hogy úgysem fogunk megázni.

Füzér vára

A vár a település központjában található,  170 méter magasan a falu felett. Építésének pontos ideje a mai napig nem ismert, valószínűleg  az itt birtokos Aba nemzetség egyik tagja építtette. Első írásos említése 1264-ből származik,  illetve egy 1270-ből származó oklevél utalása szerint ll.András halálakor (1235) a vár már állt. 1389-ig a vár többször gazdát cserélt, akkor kerül a Perényi család birtokába, akik a XV.-XVl. század folyamán jelentős fejlesztéseket hajtanak végre. 1526-ban Perényi Péter koronaőr  Szapolyai János megkoronázása után a visegrádi vár helyett Füzérre szállíttatta a Szent Koronát és egy évig itt is őriztette. 1567-ben, Perényi Gábor halála után a Báthoryak szerezték meg a birtokot. 1603-ban Báthory Erzsébet révén a Nádasdy család kezére jutott. Az ezt követő néhány évtizedben sokszor volt új gazdája a várnak, végül a királyi kincstár kezelésébe került.

A Kamara német őrséget rakott a várba, de kevéssé törődött az erődítmény állapotával. Mivel a vár hadászati jelentőségét elvesztette, 1676-ban a császári katonaság lakhatatlanná tette és elhagyta. Füzér várát Strassoldo kassai generális gyújtatta fel, hogy ne szolgálhasson az egyre szaporodó felkelők menedékhelyéül. . A következő évszázadokban már a kegyetlen időjárás viharai és a környékbeli lakosság bontó keze omlasztotta az egykor szebb napokat látott erődítményt. Majd felfedezték a romantikus tájképeket alkotó vándorfestők, így a 19. században erre járt Thomas Ender osztrák művész is. Az 1686 óta birtokos Károlyi család 1934-1936 között állagvédelmi munkákat végeztetett a váron.Az 1970-es években aztán megkezdődött a vár restaurálása , ami gyakorlatilag a mai napig is tart, a vár jó része ma már látogatható.

 

 

A várdomb alatti parkolóban akadt hely bőven, majd az ideiglenes útvonalon elindultunk felfelé. Eleinte szolid, majd egyre meredekebb lett az út, igen lihegett mindenki, mire a vár alatt pár méterrel található ideiglenes jegypénztárhoz értünk, ahol nem belépőt szednek, hanem a felirat szerint kapuadót . Ötletes :-)

A dizájnos jegyek átvétele után még kaptunk néhány jó tanácsot (a vár jó része jelenleg építési terület, vigyázzunk) majd az épp en készülő falépcsőn  megtettük az utolsó néhány métert, , átküzdöttük magunkat egy rövidebb sziklás ösvényen és már fent is voltunk a bejáratnál...és lenyűgöző látvány tárölt a szemünk elé. 

Felfelé

Sziklás ösvény a vár alatt

Ott már esik...

 

Telkibánya felett épp esett az eső, a környező hegyoldalak párába burkolóztak viszont a másik oldalon felhőknek nyoma sem volt és minden hegyoldal és falu gyönyörűen látszott. A várba belépve egy udvarra jutottunk , ahonnan a bástyatoronyba lehetett felmenni. A szépen helyreállított, fedett toronyban néhány kisebb ágyú is található, a kilátás innen még jobb mint a vár bejáratánál. Fotóztunk is bőszen....

Kilátás a bástyatoronyból

A toronyból lemászva  - mivel a melósok épp szünetet tartottak - beengedtek minket a lezárt részbe is, megnézhettük a várkápolnát, ahol egykoron a Szent Koronát őrizték, illetve sétálhattunk egyet a még felújításra váró romok közt is. A kilátás pedig....

A várkápolna

Kilátás a várkápolnából

Miután alaposan kinézelődtük magunkat elindultunk lefelé, ami ugye lényegesebben könnyebb volt...a parkolóban lehetőség van egy kávéra , csapolt barna sörre  (naná)  illetve szuvenírek vásárlására is. Hazafelé vettük az irányt, majd Pálházán vettünk egy -két dolgot a vacsihoz, majd szépen visszagurultunk Kishutára. Mivel igen jó idő kerekedett, használatba vettük a medencét is, csak úgy visszhangzott az erdő a sikongástól-visongástól :-)

Amíg az ifjúság pancsolt,  néhányan nekiálltunk előkészíteni és megfőzni egy hamísítatlan bográcsos paprikás krumplit, amolyan mindent bele módszerrel azaz ami volt a hűtőben  azt beleraktuk :-) Na jó, a joghurtot nem :-D....

A vacsora...

...tálalva

Fáradozásunk eredményeképpen  kora este mindenki igen csak bekajált, de a gyerkőcöknek még maradt energiájuk egy kis pillecukor sütögetésre is.

 Pillegett is mindenki, valamit mozogni kellett, ezért a brigád fele elindult egy erdei felfedezőútra, aminek a végén az egyik ház kertjében kötöttek ki :-) a többiek pedig a tollast és egyéb kültéri játékokat választva maradtak az udvaron.

Másnap aztán sajnos indulni kellett hazafelé....Nagyon a szívünkbe zártuk Kishutát, a Zempléni tájat...közös elhatározás alapján jövőre ismétlünk !!!!