Kisvasúttal Rostallóig – gyalogtúra hazafelé
Csend volt….Szokatlanul nagy, már-már gyanús csend….A nap
első sugarai épp csak megjelentek a szemközti domboldalon lévő fák tetején, és
az erdő zajain kívül mást nem lehetett hallani. A pihenőház teraszán üldögélve
egyszer csak egy mókusra lettünk figyelmesek, épp az utcán található
villanyvezetéken slisszolt keresztül… Reggel volt, nyugodt békés kishutai
reggel… A társaság korán kelő fele már összekapta magát és el is indultunk egy
kiadós reggeli sétára az ébredező erdőben. Körülbelül félórát sétálhattunk, amikor
szinte a semmiből került elénk a Szuha Panzió . Itt az út elágazott az egyik
befelé ment az erdőbe, a másik fele – mint később kiderült Bózsvára ,
gyakorlatilag 800 méter után beértünk volna a faluba. De mivel ezt nem tudtuk –
meg már egyre többször emlegettük a reggelit – szépen visszamentünk kishutai
szállásunkra.
 |
| Kora reggel az erdőben |
A kora délelőttre húzódó reggeli után a Kishuta központjában
található kisvasút megállójához mentünk, Ugyanis a napot túrázásra szántuk : a kisvasúttal felmentünk
Rostalló-ig, onnan visszasétáltunk Kőkapura, majd onnan gyalog haza.
A kisvasút a Pálházi Állami Erdei Vasút üzemeltetésében van,
ez Magyarország legrégebbi erdei vasútvonala. Károlyi István gróf
kezdeményezésére 1888-ban kezdték építeni, eredetileg csak Kőkapuig.1901-ben
úgy hosszabbították meg, hogy alagutat ástak a kőkapui vadászkastély alatt, így
egészen Rostallóig tartott a menetvonal. 1956-tól szállítanak személyeket is a
szerelvények, menetrendszerűen 1958-tól. Napjainkban a kisvasút teljes távja 7 km, és max 20 km/h
sebességgel száguld.
 |
| "A vágány mellett kérem vigyázzanak " |
 |
| Útközben |
A menetrend szerint érkező, kissé csúnyácska mozdony, három,
nyitott kocsival közlekedett, felkapaszkodtunk, és már suhantunk is …. Az első
megálló Kemencepatak, ahol 30-an laknak, majd indultunk is tovább Kőkapu felé.
Menetközben egy erdei cserkésztábor sátrai mellett haladtunk el, de ahogy elnéztem a srácok arcát, az előző
néhány napban leesett tetemes mennyiségű eső mintha megviselte volna őket, mert
őszintén egyik sem mosolygott J.
Keresztülcsattogva az erdőn érkeztünk meg Kőkapura, ahol egy gyönyörű hotel és
gondozott környéke csalogatja a turistákat. A vonat a Háromforrás Étterem előtt áll meg, innen gyönyörűen lehet
látni a Kőkapu Hotel impozáns épületét, a régi Károlyi vadászkastélyt és a
vasút másik oldalán lévő tavat.
 |
| Hotel Kökapu |
Az itt található vadászkastélyt a XIX és XX. század
fordulóján építette gróf Károlyi László. Rengeteg „csalafintaságot” rejt az épület
: az épületben ma is látható annak a
titkos ajtónak a nyoma, amin keresztül az alatta lévő szoba szekrényébe
lehetett elbújni, in flagranti esetén J…
Különleges még a toronyszoba is, ahonnan pazar a kilátás a környékre, sőt a
mende-mondák szerint a kastély építése idején annyi vad élt az erdőben , hogy a
toronyból is lehetett vadászni, megfordult itt annak idején Horthy Miklós, Bethlen
István sőt még Rákosi Mátyás is… Napjainkban
nem csak vadászok járnak ide, hanem bárki akinek csendre nyugalomra és exkluziv
ellátásra van igénye és pénze…
Kisvonatunk azonban rövid állásidő után ismét
nekirugaszkodott, hogy a Rostallóig hátralevő métereket megtegye. Rostalló egy
erdészeti fatelep volt, ahol manapság kulcsos ház található (túrázóknak elsősorban)
illetve innen indul a Páfrány tanösvény is, ami valamivel több mint két
kilométer hosszú, és 7 állomás található rajta.
 |
| Rostalló - Végállomás |
Miután leszálltunk a vonatról,
mi inkább gyalogosan Kőkapu felé indultunk vissza. Gyalog alig negyedóra az út,
jól kiépített betonúton, végig a Kemence patak mellett. A Hotel melletti kis
füves részen magyar királyok fából készült szobrai sorakoznak, míg az
étteremmel szemben egy kis fedett részen a hét magyar vezér szobra áll, azt a
pillanatot megörökítve, ahogyan vérszerződéshez készülődnek.
 |
| A kastély melletti tó |
A tó körül remek
kis ösvény vezet körbe, padokkal, így
ilyen környezetben egész jól el lehetett tölteni az időt. A Háromforrás
étteremben egészen finom gyümölcslevest készítenek, a kávéról és a tiramisu-ról
nem is beszélve.
Szóval miután ellébecoltuk itt az időt, azon kezdtünk el
tanakodni, hogy ne induljunk-e gyalog vissza. Nincs olyan messze – mondogattuk egymásnak
és magunkat meggyőzve neki is vágtunk. Az erdőben kanyargó betonút a vasúti sínnel
párhuzamosan halad, Hol árnyékosabb, hol pedig jobban éri a nap…. Csak mentünk
, egyik kanyar jött a másik után, majd egyszer csak megpillantottuk Kemencepatak
házait, majd szinte ebben a pillanatban meghallottuk a közeledő kisvonat
füttyét, amelyik szinte üres kocsikkal ,
vidáman csattogva húzott el mellettünk. Nem lehetünk már messze, gondoltuk, de kissé
tévedtünk… Körülbelül másfél órát kutyagoltunk, amikor végre feltűnt a Kishuta
településjelző tábla. Életemben nem örültem még így egy helységnévtáblának J
 |
| Hazafelé |
Ahogy szó szerint visszavánszorogtunk, letelepedtünk a
medence partjára és belógattuk a lábunkat a hideg vízbe, kínunkban pedig jókat
nevettünk egymáson, hogy mennyire kitikkadtunk. Jéghideg volt a víz, de
hihetetlenül jól esett…
 |
| Regenerálódunk :-) |
Kora este aztán nekiültünk szalonnát sütni: ahányan voltunk
annyiféle szalonna került az asztalra. zöldségek, kenyér és akkora spontán
lakoma kerekedett belőle, hogy a végén pihegve ült mindenki a tűz körül, pedig
energiára még szükség volt, este volt ugyanis a foci Vb döntője!
Kivirrasztottuk a német győzelmet J
 |
| Igy kezdődött... |
 |
| ...és ez lett belőle |
Megjegyzések
Megjegyzés küldése