Körutazások

    Reit im Winkl – Walchsee – Aschau im Chiemgau Ebbs - kora reggel a tetőteraszról   A második nap kissé rendhagyó módon indult, legalábbis nekem…   A szálláson   - augusztus eleje lévén , a helyi viszonyokhoz képest – meleg volt, de ez még csak hagyján. Az ágyra azonban nem igazán tudok jó jelzőket írni, ugyanis amikor lefeküdtem, a lábam magasabban volt, mint a fejem, a derekam pedig elég közel volt a földhöz! Nagy nehezen   sikerült megküzdeni az álommanókkal, és elaludtam… viszont az erkély bőven benyúlt az út fölé, így a lehető „legjobb” helyről hallottuk ahogy a gazdák hazavágtatnak a traktorokkal illetve az autóforgalmat is első kézből „élvezhettük”…. Hajnal négy óra tájban aztán a helyiek úgy gondolták, hogy elég volt a lustálkodásból, és elindultak…Ki erre , ki arra…traktorral és teherautóval…motorral …   volt aki pedig busszal vágott neki az új nap kihívásainak! Én pedig ahogy kell felébredtem…De úgy voltam vele,   idézve a klasszikust „Baltazár inkább

  Wimbachklamm - Ebbs   Végre, ismét utazhattunk, nem is akárhová, hanem a Bajor Alpokba, némi osztrák kitérővel. Mi nagyon jól éreztük magunkat, remélhetőleg e sorok elolvasása után mindenki más is….   A menetrend a szokásos: korai kelés, a bőröndöket lecűgölni a negyedikről, majd irány Szeged. A hajnali , néptelen országúton lehet haladni, sőt ….4 órakor befut a transzferbusz, cuccokat be a raktérbe és már megyünk is Budapestre. Reggel 6 óra után pár perccel már a mi utunkra induló buszunk előtt ácsorogtunk, és lestük az ismerősöket, mert ugye utazni jó , de csoportosan még jobb. Miután mindenki megvolt a sofőrünk a gázra lépett, majd a szokásos budaörsi kis megállás után a mosoni pihenőhelyen álltunk meg tankolni, innen egy 2 és fél órás etap végén már a z ismerős St.Pölten-i Rosenberger étteremlánc jellegzetes épületénél álltunk meg. A szokásosnál kevesebben voltak, a gulasch még mindig remek, és a shop-ban is van csecse-becse rendesen J . Ebéd után rob