Harmadik nap : Kisvasút - túra hegyen -völgyön át - majd egy kis ijedelem :-)
A harmadik reggel is a már megszokott svédasztalos
reggelivel indult, jelentem a
felszolgált virsli mennyiség is rendben volt ! Kaja után gyors cuccolás
és már ballagtunk is a kisvasút megállójához.
A Felsőtárkányi
Állami Erdei Vasút 1915 óta létezik, eredetileg a fakitermelés és faanyagszállítás megkönnyítésére
használták. A vonalat 1923-ban helyezték át arra a nyomvonalra, amellyel
egészen megszűnéséig működött, és amelyet most a kerékpárút is követ, ennek
kiváltó oka pedig az volt, hogy a mozdony nélkül, gravitációs módon továbbított
vagonok tehéncsordát gázoltak, és a lakosság egy éjszaka alatt jelentős károkat
okozott a falun áthaladó vonalban. 1954-ben aztán kiegészült a funkció a
személyszállítással, amely Stimecz ház - Felnémet, illetőleg
Berva-völgy-Felnémet között zajlott. .. Napjainkban nagy divat a retró, ez a
kisvasút állapotán meg is látszik…a kocsik keskenyek, a 70-es években beszerelt
fapadokon ücsörög az utas, a mozdony
füstje az utasok képébe csapódik és olyan érzése van az embernek, hogy bár igyekeznek
adni a látszatra, de olyan
mostohagyereknek tűnik a vasút a fenntartó
számára. Viszont élménynek még mindig nagyszerű, főleg a gyerkőcöknek! Tehát
ott tartottam, hogy a felsőtárkányi állomáson felcihelődtünk, de ha 5 perccel később megyünk , már nem
férünk fel, ugyanis a két kocsi megtelt….Jött a kalauz, jegyvásárlás majd éles
mozdonyfütty és már zötyögtünk is felfelé…szó szerint. A dízel és a vasútpálya minden más hangot elnyomott,
maximum kiabálva lehetett a másikkal kommunikálni! A vonatunk eközben
kizötyögött a faluból, néha-néha rándult egyet az erőlködéstöl majd felkúszott
az erdőgazdasági megállóig ahol elhaladt egy kisebb állatsimogató mellett, majd
újabb 10 perc csattogás az erdőben és már fel is értünk a Stimecz-házhoz, ami
jelen esetben a végállomás.
 |
| A szerelvény a Stimecz-háznál |
A megálló
környéke szépen karbantartott, de a Stimecz-ház… éppen csak össze nem dől! Az
idő és néhány idióta kellően leamortizálta, az ablakai kitörve, a belseje
lepusztult, itt-ott némi vizelet-és egyéb gyanús anyagmaradványok, a plafonról
a deszkák lógnak… szóval nem egy turistabarát
pihenő! Ha ezt egy svájci vagy osztrák idegenforgalommal foglalkozó
vendéglátós látná, sikítva szaladna világgá…
 |
| A Stimecz-ház... |
 |
| ...Távolról tényleg szép... |
Van itt némileg távolabb egy hatalmas
fedett pihenő, bográcsozó hely és egy kút is. Megkerestük a turistautak
tábláját, majd elindultunk ismét a kék-fehér jelzésesen a Samassa ház felé. A
turistaút végig árnyékos időnként emelkedik egy kicsit, de nagyon jól járható,
és itt is lehetett az avarban gázolni rendesen.
 |
| Úton |
 |
| Erre? Vagy arra? |
Jó másfél órás, igen lassú séta
után értünk el a Samassa menedékházhoz. A ház 1899-ben épült és ezzel a Bükk
legrégebbi vendégházának számit, Felsőtárkánytól 7 kilométerre található. A ház télen és nyáron is használható, de ott
jártunkkor épp nem volt lakója.
 |
| A Samasssa menház |
Vizet a környéken nem találtunk, bár volt kút csak le volt zárva…Sebaj , amatőr
de annál lelkesebb túravezetőnk szerint a nem messze levő Imó kői forrásnál fel
lehet tölteni a vizes palackokat, de
ehhez néhány meredek gerinc megmászása szükségeltetik. Kettéváltunk,
néhányan, akik még éreztünk magunkban elég erőt és kalandvágyat neki is
ugrottunk rögvest a hegyoldalnak. Emelkedett, egyre jobban, a vége már-már kapaszkodós-négykézlábas volt
a magamfajta alföldinek, de csak felértünk a tetőn levő keresztúthoz és turitsa
táblához.
 |
| Itt már piszok meredek volt... |
Irány hát az Imó-kő! Lefelé is meredek volt, de sokkal egyszerűbb,
majd leérve egy útelágazás után megint
egy kicsit felfelé ballagtunk, és egy röpke fél óra után már az Imó-kőnél
álltunk…és megdöbbenve tapasztaltuk, hogy csontszáraz!!! Víznek nyoma sincs….
 |
| Imó-kő, víz meg sehol... |
Na most akkor mi lesz? Hát szétnéztünk
és csalódottan elindultunk vissza. Meredezek hegyoldalon fel, a túloldalon le,
és máris visszaértünk, de a mi csalódottságunknál csak az ottmaradt társaság
csalódottsága volt nagyobb, ugyanis a küldetés sikertelen volt, víz nélkül
kullogtunk vissza…A maradék víz persze elég volt, csak a gyerkőcök
ilyenkor lesznek nagyon szomjasak, amikor nem sok van belőle…Na mindegy , menni
kellett a vonathoz vissza, így hát neki is indultunk. Kb. fél óra alatt a vasút
megállójánál voltunk, és mit ad Isten
ott a kút, ami bár kissé el van rejtve, de nagyon tiszta és hideg forrásvize
van J…
A hátralevő kis időt a fedett szín alatt töltöttük, kellemes árnyékban. A vonat
visszafelé is tele volt, sőt még egy kocsi simán elkelt volna! Az indulás
érdekes volt…Füttyszó, majd a vonatvezető kiengedte a féket a szerelvény meg
elindult lefelé….Környezetbarát, mert a motort nem kellett indítani, megoldotta
a gravitáció! Az első váltónál aztán röpke technikai megállás, a szerelvény
végéről az elejére állt a mozdony , majd gurultunk tovább lefelé. Majdnem a
falu határáig így mentünk, ott kellett csak beindítani a dízelt. Kellemesen
kifáradva mentünk vissza a szállásra. Kora este aztán vacsora, a tejfölös
vadmalac leves a társaság szerint isteni volt, az általam elfogyasztott
borjúvava Jóasszony módra gigantikus adag kaja, csak egy sör segítségével
sikerült elpusztítani, de sikerült!
 |
| Borjújava Jóasszony módra! Remek !!! |
Kaja után jólesik a séta, irány a park,
ahol egész sokáig elidőztünk.
 |
| Kis esti idill |
Este aztán sikerült az egyik gyerkőcnek sikeres
könnyűbúvár vizsgát is tennie J
addig bohóckodtak ugyanis a tó kis kőhídja alatti vízátvezetőn, míg sikerül a kiscsajnak
belepottyannia a tóba… Persze ahogy
beleesett azzal a lendülettel már jött is ki belőle, mert nem mély , meg úszni
is tudott, de hát na … az első ijedelem után persze a kedves beszólások és viccelődések sem
maradhattak el, a felszolgáló hölgy már-már rezignáltan , majdhogynem unottan kérdezte,
hogy „beleestél a tóba?” Persze azért a mosoly ott volt a szája szegletében J Ezzel aztán az este alaphangulata is adott
volt, késő este lett mire mindenki aludni ment…
Megjegyzések
Megjegyzés küldése