Schnaps, Rum oder Jägermeister ?

Lassan itt a jó idő és a fesztiválszezon, melyeknek nélkülözhetetlen kelléke a rövidital. De mit szeretnek a sógorok illetve mi az amiről egyből Németország jut az eszünkbe?  

A jóféle magyar pálinkát ugye nem kell bemutatni, bizonyos mennyiségig bárki főzethet magának és iszogathatja amig kitart. Ezzel szemben  Ausztriában négy tartomány készithet kajszibarack pálinkát: Burgenland, Alsó-Ausztria, Stájerország és Bécs. A magyar pálinkával ellentétben tiltott a folyamatos lepárlás alkalmazása, és különlegesen lassú lefőzéssel kell biztosítani a minél gazdagabb ízt. Alkoholtartalma legalább 37,5%. Az osztrák élelmiszerkönyv a „Barack Palinka” betűzést használja, de a magyar és osztrák változat hivatalosan ugyanazon uniós árujelző („pálinka”) alá tartoznak.

A pálinka osztrák elnevezése, a „Schnaps”, az alsó-német nyelvterületről származik és a „Schnappen” (elkapni) szóból eredhet, amire arra utal, hogy a pálinkát általában egyetlen slukkra isszák ki a pohárból. Míg pálinkát gyümölcsből, burgonyából és gabonából is készítenek addig a párlatokat csak különböző gyümölcsök vagy gyümölcsborok alkoholos erjesztésével és desztillálásával állítják elő. Eközben a párlatok megőrzik a felhasznált gyümölcs aromáját és ízét.


Ausztriában a pálinkakészítés komoly hagyományokra nyúlik vissza. Egyes üzemek, mint például a burgenlandi Kukmirnban található Lagler Pálinkafőző Manufaktúra, amely rendelkezik Mária Terézia korából származó pálinkafőzési monopóliummal is. Az osztrák parasztgazdaságokban már évszázadok óta készítik az úgynevezett „Obstlert”, amely almából és körtéből készült, házilag desztillált pálinka.
Az elmúlt néhány évtizedben Ausztriában is hódítani kezdett a minőségi pálinkaivás szenvedélye, ehhez kialakult a minőségi pálinkafőzdék magja, melyek italai már nemzetközi szinten is igen jól fogynak …Nem is csoda, hiszen Ausztria egyedülállóan változatos gyümölcstermesztési kultúrával rendelkezik, amely ideális táptalaj a gyümölcspárlatok készítéséhez. A különleges specialitások közé tartoznak a kizárólag a wachaui sárgabarackból készített párlatok.

Az Obstler vagy más néven gyümölcspárlatnak nevezett itókák is igen népszerüek és kelendőek.
Hagyományosan szilvát és különböző alma-, valamint körtefajtákat is felhasználnak a párlatok készítéséhez. Különösen a vilmoskörte támaszt nagy kihívást a professzionális pálinkakészítők elé: a belőle készült párlat jellemzője a laikusok számára is könnyedén felismerhető könnyed, gyümölcsös íz, azonban pont ennek a jellegzetes gyümölcsíznek köszönhetően nem tűr semmiféle hibát a feldolgozás során.

Az ország kiterjedt erdőségeiben vadon termő gyümölcsök is ideális alapanyagok egy finom pálinka készítéséhez. Különösen ízletesnek számítanak a málnából készült párlatok: egy liter málnapálinkához akár harminc kiló gyümölcsre is szükség lehet, amely meglehetősen magasra tolja az árat is. A földiszeder, a madárberkenye, a vadcseresznye és a kökényszilva is a pálinkafőzők kedvelt alapanyaga. Érdekességként megjegyezhetjük a kökényszilva esetében, amennyiben a magot is felhasználják, különleges marcipán aromát kölcsönöz az italnak.

Igazi ritkaságnak számít a barkócából készült párlat. A parányi gyümölcs az Elő-Alpok térségében, magas fákon nő, a szüret nagyon fáradtságos, ennek megfelelően csak kis mennyiségű gyümölcsöt lehet összegyűjteni. Így ez a pálinka különösen magas árral rendelkezik.

A cseresznyepálinka Svájcban és Németországban a gyümölcspárlatok között az első helyen áll. Svájcban a vadcseresznye érett gyümölcséből készül. A svájciak a körtepálinkájukra büszkék. A világhírű Vilmos körtepálinkát egy William nevű svájci körtetermesztőről nevezték el.

Aztán ha már Németország szóba került, megkerülhetetlen a Jägermeister azaz a könznyelv által agancsos kóla-ként aposztrofált itóka :-)

A Jägermeister 56 különböző gyógynövényből készült német gyártmányú gyomorkeserű likőr, amelyet az alsó-szászországi Wolfenbüttel városában állítanak elő és palackoznak. A likőr máig féltve őrzött receptje 1934 óta létezik. A német piacra egy évvel később vezették be a terméket. A hetvenes évek eleje óta egyre több országba exportálják is az italt; ma már nyolcvannál is több államba. Ezzel a Jägermeister az export tekintetében a legsikeresebb német szeszes ital, amelynek nagyobb részét immár külföldön adják el. A Jägermeister fogalmát, amely magyarul „vadászmestert”, „fővadászt” jelent, az 1934-es szövetségi vadászati törvény, a Bundesjagdgesetz vezette be újonnan Németországban. Az ital megalkotója, Kurt Mast  maga is lelkes vadász volt, így a névválasztás kézenfekvő volt. Mivel 1934 júliusa óta Hermann Göring volt a Harmadik Birodalom vadászmestere, vagyis a Reichsjägermeister is, a likőrt korábban olykor Göring-Schnaps-ként is emlegették.

A Jägermeister logója Szent Hubertusz legendájára utal és egy szarvasfejet ábrázol, amelynek agancságai között egy fénylő kereszt látható.

Hubertus a legenda szerint szenvedélyes vadász volt, és egy nagypénteki vadászat alkalmával pompázatos szarvast pillantott meg, agancsai között fénylő kereszttel. Hubertus e jel hatására magába szállt és felhagyott a vadászattal. Először remete, aztán pap, majd püspök lett, a X. században pedig a vadászok és erdészek védőszentjükké választották.

Az üveg címkéjén az alábbi vers található, amely Otto von Riesenthal nevéhez fűződik:

Das ist des Jägers Ehrenschild,

daß er beschützt und hegt sein Wild,

waidmännisch jagt, wie sich's gehört,

den Schöpfer im Geschöpfe ehrt.

Nyers fordításban így hangzik:

Ez a vadász becsületének jelképe,

hogy óvja és gondozza a vadját,

vadászhoz méltóan vadásszon, ahogy illik,

s tisztelje a teremtményben a Teremtőt.

Persze a nem is lenne az igazi, ha ezeknek az itókáknak nem létezne „másolata” vagy ha úgy tetszik gazdaságos változata, elég csak a Jagdstolz gyomorkeserűre gondolni, vagy a kommersz szeszekre, amik pálinka néven futnak…

De ha már a röviditaloknál tartunk, akad itt egy igazi különlegesség, „Ausztria szelleme” azaz a Stroh rum…. Az italt eredetileg 1832-ben Klagenfurtban  ötölte  ki Sebastian Stroh, akiről aztán a nevét is kapta.1900-ban a párizsi világkiállításon aranyérmet kapott a nedű. Mivel az Osztrák – Magyar Monarchiának nem volt semmilyen kapcsolata semmilyen trópusi régióval ezért megpróbálták helyettesíteni a cukornád melaszt egy aroma keverékkel és Inländerrum néven forgalmazták. Mivel azonban az Európai Unió szigorúan szabályozza a kérdést, ezért aztán  1999. januárjától  cukornád-alkohol az ital alapja.

5 féle variáns létezik belőle : Stroh 38, Stroh 40, 54 Stroh, Stroh 60 és 80 Stroh.

A számozás az alkoholtartalom térfogat százalékos csökkenését jelenti...A világ egyes részein a turisták akár fertőtlenitésre is használhatják, viszont Ausztia szerte számos koktél és sütemény nélkülözhetetlen alkotóeleme.

A felsorolás koránt sem teljes , remélhetőleg ez a kis kedvcsináló meghozta mindenki kedvét egy “feleshez “ !!!

Egészségünkre !!!