Trojane-Pericnik vízesés-Gozd Martuljek
Néhány éve már jártunk Szlovéniában, azonban maradt bőven felfedezni való látványosság, amit idén igyekeztünk pótolni. A már jól megszokott és bejáratott módon, busszal Szegedről Budapestre, ahol összeült a csoportunk és már mentünk is a határ felé.
Kora délelőtt Tornyiszentmiklósnál észrevétlenül átgurultunk Szlovéniába, menet közben egy gyors pillantást vetettünk Lendva várára és a pályáról is jól látható Vinarium kilátóra, majd dél körül egy Maribor környéki Marché-ban megebédeltünk. Nagy kajálást nem rendeztünk, mert első megállónk a Szlovénia szerte ismert Trojane volt, itt kapható ugyanis a krofi- ahogy ők nevezik - vagyis a trojanei fánk. Trojane tulajdonképpen egy pihenő hely, ami az itt lévő vendégfogadóról és az fánkról híres.
 |
| Sorbanállás a fánkért |
Igen, ide fánkot enni jönnek a népek, busszal, autóval, motorral, mindenhogy, és időnként akkora a forgalom, hogy terelni kell, hogy a buszok is be tudjanak állni. 1959 óta üzemel itt egy fogadó, majd miután a következő évben aszfalt utat is építettek ide, 1961-ben elkezdtek az ide érkezőknek fánkot sütni, kezdetben a kapacitás a napi 50-60 fánkot jelentette, manapság 2000 és 5000 fánk közt fogy el egy nap a cég honlapja szerint.
 |
| Van itt minden |
 |
| Jó étvágyat ! |
Miután buszunk sikeresen beparkolt, mentünk sorba állni a
nasiért. A választék hatalmas, a klasszikus baracklekváros fánkon kívül vaníliával,
csokival töltött is van, illetve egyéb más sütik is kaphatóak. A fánk a nálunk
megszokott kétszerese, a tésztája is más és nem csicsog az olajban. Ha valaki
hat fánkot vesz, a hetedik az ajándék, ezeket egy pofás kis papírtartóban adják
ki. Egyébként, aki bever hat ekkora fánkot az szerintem aznap mást nem is eszik…
 |
| A parkolóból egyébként remek a kilátás |
Miután mindenki megkapta az édességdózist gurultunk tovább,menet közben pazar rálátásunk volt a Triglav-ra, Szlovénia legmagasabb csúcsára is.
Ljubljanát és Jesenicét elhagyva két órás utazás után érkeztünk meg Mojstrana mellé. Körülbelül 20 perc séta következett a kristálytiszta vizű patak partján, majd egy fahídon átsétálva egy aszfaltúton folytattuk, és egy kisebb kaptató után jobboldalról előbukkant a Pericnik vízesés.
 |
| Séta a patak mellett |
A meredek sziklafalról zúg le a víz, 52 méter magasságból. Már innen is szép, de egy kaptatós emelkedő leküzdése után- néhányszor nagyot kell lépni a lépcsők miatt, illetve sziklás, gyökeres a terep- egészen közelről is megnézhető, sőt aki érez magában késztetést, az a vízesés mögé is bemehet, bár küzdős egy kicsit, nem is sokan kísérleteztek vele.
 |
| A vízesés közelről |
 |
| Az út küzdős, de megéri |
Volt egy lefelé vezető út is, amit korábban lezártak, mert egy lavina megrongálta, úgyhogy lefelé is azon az úton kell menni, ahol felfelé. Utána ismét át kell kelni a fahídon, majd végig a patak parton.
A parkolóban
aztán visszaültünk, a buszra, de nem kellett nagyon elhelyezkedni, ugyanis 9
kilométer megtétele után megérkeztük a szállásunkra Gozd Martuljekbe. A
szálloda környéke gyönyörű, a szobák egy részéből szenzációs a panoráma a Spik
hegycsúcsra. A hotelben egyébként 3 és 4 csillagos szobák vannak, használható a
wellness is, játszótér, strandröpi pálya, és még saját kis patakja is van.
A kifáradt társaság gyorsan letudta a vacsorát –
svédasztalos rendszerű, minden is volt :-) - igazából nehéz volt választani, hogy mit is egyen az ember, így maradt a
mindenből egy kicsit. Az elalvással ezek után nem volt gond …
Megjegyzések
Megjegyzés küldése