Ugrás a fő tartalomra

Highline 179 - Tériszonnyal nem ajánlott !!




Idei első posztomban  -  a cím amerikai jellege ellenére  - nem szakadok el Ausztriától, maradunk ezen a földön. Vagyis inkább a levegőben ......




A Highline179  ugyanis nem más, mint a világ - jelenlegi - leghosszabb gyalogos függőhídja, Reutte mellett található,Tirolban.  Hossza egészen pontosan 406 méter, legnagyobb magassága a földtől 114,6 méter. A híd a Burg Ehrenberg várromot köti össze a Fort Claudia erőddel. Nevét az alatta futó Fernstrasse B179-ről kapta.







Az ötlet , hogy a két vár között egy függőhíd létesüljön, Armin Walch építész fejéből pattant ki. Korábban is volt már itt egy függőhíd, ami először csak 250 méter hosszú volt, 2008-ban nyújtották meg 302 méterre, ezzel lett az Alpok leghosszabb függőhídja is hivatalosan. De ez nem volt elég....
2012-ben kezdték el finomítani a terveket és kezdtek szponzorkeresésbe az ötletgazdák. A keresés sikeresnek bizonyult, egy tőkeerős helyi befektető látott fantáziát a dologban és 2014 áprilisában nekiálltak megépíteni ezt az építészeti remekművet. Mindössze 206 nap alatt el is készültek, a hivatalos megnyitót 2014.november 22-én tartották. Hogy mibe került : potom 1,8 millió euróba....

Haladós volt az építkezés

Szemben a cél


A közelben lévő városkából autóbuszokkal lehet feljutni a híd bejáratához, a belépés 6-8 euró közti összegért lehetséges. De ide fel is kell jutni, a buszok ugyanis csak egy darabig járnak, az utolsó, 100 méteres szintkülönbséget egy jól kiépített, de kemény kapaszkodón lehet leküzdeni.  Miután felkapaszkodik a turista és kifizeti a belépőt, egy forgóajtós zsilip után neki is vághat a nagy útnak a semmi felett :-)

Csak bátran előre :-)

Az 1,2 méter széles hídpálya alja rácsos, így a kilátás nemcsak körbe , hanem lefelé is elsőrangú, de tériszonyosoknak nem javasolt . Egy időben max 500 ember tartózkodhat rajta. A tájékoztatókban külön felhívják rá a figyelmet, hogy ez egy függőhíd és mint olyan szeret "belengeni" , az élményt pedig fokozza a szinte álladóan fújdogáló szél is....

Burg Ehrenberg

A híd egyik kezdőpontja a Burg Ehrenberg, egy középkori várrom első írásos említése 1290-ből származik. Egy erődrendszer része volt, mivel Reutte a völgyben fekszik ezáltal a hegyre épített erődből kiválóan be lehetett látni a völgyeket és a betolakodókat is könnyen távol tudták tartani. A spanyol örökösödési háború idején többször gazdát cserélt a vár,1726 és 1741 között fejlesztéseket is végrehajtottak rajta, de a vár fokozatosan jelentőségét veszítette. 1782-ben kiürítették, a természet és az enyészet pedig megtette a magáét.
A 19.század közepén egy helyi gyáriparos már várromként vásárolta meg, a XX.század második felétől pedig a műemlékvédők igyekeznek megóvni azt a keveset ami megmaradt belőle...Gyakorlatilag a falak egy része áll csak, az egyetlen  fedett épület a kör alakú bástyában lévő múzeum, de aki ide feljut, pazar látványban lesz része....

Fort Claudia
A híd másik végpontja  a Fort Claudia erőd, 1639 körül épült a, Burg Ehrenberg-el szemközti hegyoldalon. Nevét V.Leopold főherceg szeretőjéről kapta....A spanyol örökösödési háborúban itt is csatároztak, majd némi felújítást követően jelentőségét vesztette, bár a 19. század végéig lakták. A 2000-es években kezdték el a vár megmentését, s mivel a vár nagy része jó állapotban maradt fent, kitűnő turistalátványosságként funkcionál a mai napig.

Visszatérve a hídra,a kapaszkodókba  Led világítást építettek be ami a sötétben  bevilágítja az egész völgyet .


A Led világítás...

...egészen pazar

 A  kapuk pedig úgy vannak elhelyezve, hogy bármelyik irányból átkelve megfordulhatunk, de akkor kimarad az egyik látványosság...Ki -ki döntse el, melyiket szeretné látni....




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Sörözzünk !!! Az osztrák söripar remekei :-)

Az előző poszt végén írtam, egy kis helyi fesztiválról. Azt tudni kell, hogy Ausztriában, Svájcban és Németországban is az emberek minden lehetőséget megragadnak, hogyha szórakozásról van szó. De, ezt is ésszel teszik :   teszem azt, az egyik kis faluban szükség van a faluban található padok felújítására, akkor szerveznek egy jótékonysági estet, összeszalad a falu, a helyi vállalkozók kitelepszenek, sör, kolbász stb.     Az itt összegyűjtött adományokból pedig rendbe rakják a padokat,   aztán lesik a következő alkalmat, hogy szervezhessék a következő kis bulit… Igy megy ez… Az ilyen kis összejöveteleken de akár a nagyobb fesztiválokon aztán a helyi sörfőzdék igen kitesznek magukért. Ausztriában nagy hagyománya van a sörfőzésnek és a sörivásnak, erről szólna most ez a kis bejegyzés. Az osztrák sörök nagy része is a német tisztasági törvény alapján készül. Hogy mi is ez : 1516-ban Bajorországban bevezették az úgynevezett "tisztasági törvényt", amely a sörfőzéshez csak a négy

Schloss Hohenwerfen - Kémek a Sasfészekben

Schloss Hohenwerfen - Kémek a Sasfészekben  Salzburg és Bischofshofen közt az A10 jelű autópályán haladva pazar látvány tárul az utazó elé, ugyanis   kb.150 méter magasból egy gyönyörű vár   magasodik a völgy fölé. Ez a Schloss Hohenwerfen, s az impozáns vár sokaknak ismerős lehet: az épület Schloss Adler művésznéven a Kémek a Sasfészekben című, 1968-ban készül háborús remekmű díszleteként és helyszínenként szolgált. De ne rohanjunk előre ... A vár 1075-és 1078 között épült   Gebhard, salzburgi érsek megrendelésére, a környék védelmének céljából. A vár hosszú évszázadok át a salzburgi érsekek birtokában volt, és egy időben vadászkastélyként is funkcionált. A német parasztháborúk idején a felfegyverkezett bányászok és munkások 1525-1526-ban megtámadták, az ostrom után pedig porig égették. A lázadások leverése után aztán   - büntetésből -   nekiállhattak újra építeni. A renoválás során itáliai erőd-és várépítési   tapasztalatokat is felhasználtak. A harmincéves háború

A MILKA - Story : A lila tehén nyomában

H a azt mondom, MILKA, mindenkinek beugrik a lila tehén  és a finom alpesi csoki. De mitől lett ilyen népszerű a márka ? Ime a MILKA story.... Kezdjük az elején : Phillip Suchard  - aki  eme csodát megalkotta - svájci cukrászmester, 17 éves korában kezdett el gyakornokként dolgozni testvére berni cukrászdájában . Mint abban az időben sokan , a fiatal ember híres és sikeres szeretett volna lenni, erre lehetőséget pedig abban látott, hogy Amerika felé vegye az irányt. Svájci órákkal és nagy becsvággyal felpakolva vágott bele a nagy kalandba, ami aztán nem úgy sikerült ahogyan ő tervezte. Hazatérve Svájcba,  1825 novemberében Neuenburgban megnyitotta saját cukrászdáját,  ahová egy újszerű édesség,  az "au chocolat fin de sa fabrique",  vagyis a „finom házi készítésű csokoládé"-val igyekezett becsábítani az embereket. A valódi kézműves termékek hamar népszerűek lettek, azonban a lassú gyártás miatt hamarosan modernizálni kellett az üzemet. 1826-ban a szoms